Szolnok Megyei Néplap, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-08 / 211. szám
1984. SZEPTEMBER 8. — SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hazánkban először alkalmazták a Nógrád megyei Nézsán a termelőszövetkezetekben a termőhelyi fagyasztásos módszert. A szedést követő két órán belül előhűtötték, majd mínusz 50 Celsius fokon lefagyasztották az összegyűjtött termést, így az megőrzi eredeti minőségét. A közös gazdaság 60 hektárnyi málnaföldjéről szedett 200 vagon értékes, finom gyümölcsöt is igy tartósították. A száMítható hűtőalagútat később a csepeli Duna Termelőszövetkezetben alkalmazzák a gomba gyorsfagyasztására. Megyei küldöttség utazott Kiusztendilbe A Bolgár Népköztársaság nemzeti ünnepe, az antifasiszta felkelés győzelmének és az ország felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából a testvérmegyénkben. KjűsztendiLben rendezendő ünnepségekre tegnap reggel elutazott megyénk küldöttsége. A delegáció vezetője Szűcs János, a megyei párt- bizottság titkára, tagjai Varga Sándorné, á szolnoki városi pártbizottság első titkára és Balogh Pál, a párt Központi Bizottságának munkatársa. Repülögépvezetök és megfigyelek találkozója Szolnokon, a Killián György Repülő Műszaki Főiskolán szeptember 22-én baráti találkozót tartanak az 1948— 49-ben kiképzett repülőgépvezetők és megfigyelők. Az ő kiképzésük jelentette a Magyar Néphadsereg légierejének alapját. Soraikból kerültek ki a repülőfegyvernem későbbi parancsnokai. Avatásuk 35. évfordulóján rendezett találkozójukon a légierő több magas rangú tisztje is részt vesz. Barátságunk a szocialista közösség egységét szilárdítja (Folytatás az 1. oldalról.) A továbbiakban arról beszélt, hogy a két világháború közötti nehéz időszak után a második világháború évei alatt széles körű népi nemzeti ellenállás bontakozott ki Bulgáriában. Dimitrov kezdeményezésére 1942-ben létre jött a nép demokratikus erőit tömörítő hazafias front, sorra alakultak a partizánosztagok. Azokból szervezték a népi felszabadító hadsereget, és 40 évvel ezelőtt — 1944. szeptember 9- én — a bolgár földre lépő szovjet hadsereg döntő segítségére támaszkodva, Bulgáriában ismét felkelés tört ki, s ez győzelemmel végződött. Megalakult a hazafias front kormánya. A felkelés győzelmét követő napon Bulgária hadat üzent Németországnak. Az egykori partizánok tovább harcoltak Európa népeinek szabadságáért. Az első bolgár hadsereg katonái részt vettek Magyarország felszabadításában is. 1944 szeptemberében a bolgár nép új úton indult el: a szocialista fejlődés útján, amelyen azóta is töretlenül, magabiztosan halad. Eredményei őszinte örömmel töltik el Bulgária minden barátját. Az ország eredményeinek részletekbe menő ismertetése után hangsúlyozta: kapcsolatainkat alapvetően az határozza meg, hogy a Bolgár Nép- köztársaság és a Magyar Népköztársaság a szocialista közösség, a KGST és a Varsói Szerződés aktív és egyenjogú tagja, hogy a Bolgár Kommunista Párt és az MSZMP között teljes a nézetazonosság és a cselekvési egység a szocialista építés és a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom összes alapvető kérdésében. Barátságunk és együttműködésünk erősítése az egész szocialista közösség, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének szilárdítását is szolgálja. Az ünnepi beszéd után felszólalt Peter Vojkov is. Tolmácsolta a Bolgár Kommunista Párt Kjüsztendil megyei Bizottságának üdvözletét, és nevében köszönetét mondott az ünnepi megemlékezés megszervezéséért. Majd arról szólt, hogy a bolgár nép büszkeséggel tekint vissza azokra az évekre, amikor Georgi Dimitrov vezetésével a dolgozók kerültek hatalomra. Megyéjük fejlődéséről — többek között — elmondta, hogy ipara most 6 nap alatt termel annyit, mint 1944-ben egész évben. Fejlett mezőgazdasága is jelentős helyet foglal el a népgazdaságban. Hangsúlyozta, hogy kapcsolataink hozzájárulnak a szocialista közösség gazdasági és védelmi erejének növeléséhez. Kiemelte, hogy az utóbbi évek egyik legnagyobb vívmányának azt tartják, hogy a bolgár nép szilárd egységben sorakozik fel a párt mögött. Befejezésül arról szólt, hogy az újabb fellendüléshez náluk az alkotó munka minden területén adottak a feltételek. Sok sikert kívánva éltette népeink és megyéink testvéri barátságát. Az ünnepi megemlékezés a bolgár Eolina kvartett, majd a Járműjavító munkáskórusának színvonalas műsorával zárult. Az ünnepi megemlékezés részóvevőinek egyik csoportja II meghatározó: a nagyvállalat Mekkora az optimális vállalati méret? Jó-e, ha a vállalatok minden kiegészítő tevékenységet maguk végeznek el, s így gigantikus méretűvé válnak? Veszélyez- tetik-e a kisvállalatok a nagyipar munkaerő-ellátottságát? Ilyen és. ehhez hasonló kérdésekkel szinte naponta találja szembe magát az újságot olvasó, televíziót néző. rádiót hallgató állampolgár. Kezdetben a szaksajtóban folyt erről a párbeszéd, azután ' kiterebélyesedett, s a vita ma már országos méretű. Ebben olykor szélsőséges nézetek is elhangzottak. Voltak, akik mai gazdasági problémáink gyökereit is az ipari nagyvállalatok monopolhelyzetében vélték megtalálni, mondván: e vállalatok képesek saját érdekeiknek megfelelően befolyásolni a gazdasági irányítást és szabályozást, háttérbe tudják szorítani nemcsak a kisebb gazdálkodó egységek érdekeit, de néha az egész népgazdaságét is. Mások szerint pedig éppen az erőforrások koncentrálásával lábalhatnánk ki a nehézségekből. Kié az elsőbbség? Vannak bizonyos iparágak, amelyek ahhoz, hogy versenyképesek tudjanak maradni, már eleve nem működhetnek kisvállalati keretek között. Ilyen többek között a bányászat, a kohászat, az energiatermelés, a jármű- gyártás, vagy a petrolkémia. Az ezekben az iparágakban lekötött eszközök nagy értéke már önmagában feltételezi a nagy méreteket. Ma már szakkönyvek tucatjaiban olvasható, hogy évente hány autóbuszt és személygépkocsit, televíziót és hűtőszekrényt, szerszámgépet, telefonközpontot, számítógépet, rádiót, magnetofont és hosszan sorolhatnánk még, mi mindent kell ahhoz előállítani, hogy rentábilis legyen a termelés. És ez csak az egyik oldal, hiszen a megfelelő mennyiséget élenjáró technológiával, jól szervezett munkával, kiváló anyagból, s magas munka- kultúrával rendelkező, fegyelmezett dolgozókkal kell előállítani. E feltételek pedig — általában — a nagyvállalati keretek között könnyebben megteremthetők. Mindemellett a nagy piacokon fontos, hogy egy-egy termelő ország a kínált árucikk alkatrészellátásáról, és szervizeléséről is gondoskodjék, s itt a nagyvállalatoké az elsőbbség. Nemzetközi mércével mérve Mondhatja persze bárki, hogy nekünk nem a nagy méretű piacok meghódítása az elsődleges célunk. Igaz. Sőt, nekünk amellett, hogy áruforgalmunkban természetszerűleg törekszünk az aktívum növelésére, nagyon fontos feladatunk, hogy a belső ellátásban végre versenyhelyzet, kínálati piac alakuljon ki. S ebben — a hazai piacon — valóban a kisebb, rugalmasabb és egymással a vevőért versenyben álló vállalatoké a fő szerep. Ám, ha a valódi, de nem kizárólagos cél mellett nem feledkezhetünk meg a távolabbi célról. Mert nem az a fő kérdés, hogy hány kis, közepes és nagyvállalat működik hazánkban, hanem az, hogy ezek hogyan működnek, mennyire hatékonyan dolgoznak. Eddig a kevésbé hatékonyak sőt veszteségesek az állami támogatás jóvoltából — és a jobban dolgozók rovására — képesek voltak fennmaradni, sőt veszteséges tevékenységüket még bővíteni is tudták. A gazdasági szabályozórendszer továbbfejlesztése során éppen erre a területre — a hatékonyságra. a nemzetközi mércével mérve is kielégítő tevékenységre — került a fő hangsúly. És ez teszi lehetővé a differenciáltabb fejlődést. Függetlenül a vállalat méretétől. Józan gazdasági megfontolások Az MSZMP Központi Bizottságának 1983. júliusi határozata így fogalmazott: „A nagyvállalatok szerepe a jövőben is meghatározó marad a termelésben, az exportban és a műszaki fejlődésben. Belső szervezeti és ösztönzési rendszerünk fejlesztésével a jelenleginél nagyobb mértékben kell kiaknázni a koncentrációban rejlő hatékonysági tartalékokat. Folyamatos munkával elő kell segíteni, hogy a piaci hatásokhoz rugalmasan alkalmazkodó olyan közép- és kisvállalatok jöjjenek létre, amelyek — az ipari szövetkezetekkel és a magánkisiparral együtt — jó termelési hátteret nyújtanak a nagyiparnak, részt vesznek a lakosság jobb ellátásában, s képesek gazdaságosan előállítható termékek exportjára is”. A nagyipar és az ipari nagyvállalat tehát továbbra is meghatározó kell. hogy maradjon. Ezt indokolják a józan gazdasági megfontolások a világméretű fejlődés tapasztalatainak elemzése és az ezekből adódó következtetések. Nem a vitában elhangzó érvek súlya és a vitatkozók pozíciója dönti el ezt a kérdést, hanem a gazdasági környezet, amelyben mindenkinek szembe kell néznie a hazai és a világpiac értékítéletével. Ä. T. A munkában mindig van öröm A moritzburgi vadászkastély termein a turisták mindent látni vágyó lázas sietségével vonul végig csoportunk. Bizarr szenvedélynek hódolt az egykori gazda: torz agancsokat gyűjtött. Nyolcvanéves útitársam mégsem a különleges látnivalókban gyönyörködik. Le nem veszi a szemét az egyik szekrényről. Megnézem én is, de semmi különöset nem látok rajta. Legfeljebb az tűnik fel, hogy az ajtaja lágyan hullámzó víztükörhöz hasonló. Egyébként ciráda, dísz nincs rajta. Nem vonja magára az ember szemét. Molnár Karcsi bácsi viszont más szemmel nézegeti: — Figyelje csak meg, — invitál közelebb, — hogy milyen nagyszerű munkát végzett ez a tizenhetedik századi mester. Érezni, hogy örömmel dolgozott. Nekem elhiheti, műbútorasztalos voltam, meg tudom ítélni. Fiatal koromban én is csináltam egy könyvszekrényt. Harmad magam mai dolgoztam rajta tizenhárom hónapig. Jó érzés, ha arra gondolok, hogy az is múzeumba került, gyönyörködnek benne az emberek. Lassan indul az ajtó felé. Onnan is visszanéz. Tiszta fény csillan a szemében. Balaicz Tibor a Kő- olajkutató Vállalat szegedi üzemének főmérnöke. Keménykötésű, életszerető ember, egy ikerpár édesapja. A napokban tért haza iraki munkájáról. — Négy hónapig dolgoztam a sivatagban, — magyarázza. — Azt az időt a magamfajta ember életéből egy tollvonással ki lehet húzni. Elérhetetlen távolságban a család, a megszokott környezett' A hőség meg negyven fok felett. Naplót vezettem, abban feljegyeztem az időjárási adatokat is. Vallomások a hivatásról Májustól kezdve egyszer fordult elő, hogy felhőt is láttam az égen. Amelyik magyar nem iszik meg ott naponta több liter vizet, nem fogyaszt elég sót, az számíthat a rángógörcsre. Szórakozást a tv nyújt, de az ember csak nézi, nem érti, hogy mit mondanak. Kimondhatatlan érték a hazulról jött újság. Hideg sör oltja a tegnap szomjúságát. — Tudtam, hogy mi vár rám, nem először voltam Irakban. Mégis mentem, mert négyen élünk egy másfél szobás lakásban. Az egy főre eső kereset több annál, hogy nagyobb tanácsi lakást kapjak, kevesebb viszont annál, hogy OTP-s lakásra cseréljem. Ezért vállaltam a több jövedelmet jelentő külföldi munkát.-1- Ezek szerint nem sok öröme volt benne... — A munkában mindig van öröm. Külföldön elsősorban azt jelentette számomra, hogy az ottaniak szakmailag nem tudtak zsebre vágni. A véletlen, hozott össze Deák Zoltánnal, aki a szolnoki MÁV Járműjavító Vállalat fejlesztési osztályán dolgozik. A vasutat szerető ember szavai tükröződnek vallomásából. Negyedszázada áll a MÁV szolgálatában: , — Mindig azt tapasztaltam, — mondja, — hogy a vasút fényben van. És egyáltalán nem a szemellenzős szemlélet uralja. Nem is lehet ez másként, hiszen olyan technika kezeléséről van szó, ami szakmailag jól felkészült, értelmes embereket kíván. A mi üzemünk a legrégibb Szolnokon. Az utóbbi években a dieselesítés és a villamosítás nagy változást jelentett, szinte újjáépült az üzem. Aki korábban itt dolgozott, rá sem ismerne. És a változás minden részletéhez kötődött osztályunk munkája. Látjuk értelmét, ez adja a munka örömét. Szolnok virágoskertjének Alcsiszi- geten van a bölcsője. Az ottani kertészet vezetője Balázs Béláné. Stílusosan szólva nem valami rózsás kedvében találom: — Nagyon nehézkesen megy az üzlet. A városi tanácsnak egyre kevesebb a pénze, a megélhetés is drágább, így a lakosság körében a virág csak kiegészítője az ajándéknak. Meglátszik ez üzleteink bevételén is. Pedig nem így kellene lennie, az emberek jobban kedvelhetnék a virágot. — Az igényt és talán as a kijelentés sem túlzás, hogy a közérzetet is befolyásolja a kertészet munkája. Másként érzi magát az ember egy szép parkban, mint egy poros téren... — Én is így gondolom. Ezért törekszünk mindig az újra, olyan virágok beszerzésére, melyek nem széles körben ismeretesek nálunk. . Gazdagítottuk például az egynyári virágok választékát, bevezettük üzleteinkben a szárazkötések árusítását. Most térünk át a gázfűtésre. Reméljük, ezáltal csökkennek költségeink, és nyereségesebben tudunk gazdálkodni. — A mi munkánk egyébként azért is szép, mert ugyanúgy élőlényekkel bánunk, mint az orvos. Persze jóval kevesebb felelősséggel. A virágok meghálálják a gondozást. Bennük gyönyörködve elfelejtem minden gondomat. Simon Béla
