Szolnok Megyei Néplap, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-29 / 229. szám
10 Nyugdíjasok fóruma 1984. SZEPTEMBER 29. Vargáék új patronálőkra leltek A nyugdíjas is dolgozhat Tanácsi vállalat sok bedolgozóval A jászberényi Vegyesipari Szolgáltató Vállalatnak négyszáznegyven dolgozója van, és érdekes módon a vállalati létszám több mint fele otthon keresi a kenyerét. A kétszáznegyven bedolgozó főként a kesztyűgyártásban és egyéb textiltermékek előállításával foglalkozik. Otthon konyhában, előszobában, alsókonyhában berendezett kis műhelyükben maguk osztják be a napi munkaidőt és a teljesítményt, hetenként egyszer-kétszer keresik fel a vállalatot. Ha a munkásévekben ilyen közvetett a kapcsolat a munkahellyel, milyen lehet a nyugdíjba vonulásuk után? Hováth József igazgató elmondja, hogy bentről, a telephelyről és az otthonról nyugdíjba vonult munkatársak között nincs különbség. A pihenés éveiben egyforma lehetőségeket és kedvezményeket kínál nekik a vállalat. A legfontosabb és a legrangosabb esemény az évenként rendezett nyugdíjas találkozó, melyre Berényből és 4—5 környező településről érkeznek a volt dolgozók. A száz-száztíz nyugdíjas tájékoztatást kap a vállalat életéről, gondjairól, és mivel nyugdíjas klub nincs, ilyenkor hallgatnak orvosi előadást is. A vállalat helyiségei kicsik, ezért a jól sikerült összejövetelekkel át kell vonulni a Cipőipari Vállalat pinceklubjába. Hagyomány- nyá vált, hogy ezeken a találkozókon búcsúztatják a nyugdíjba vonuló munkatársakat. is, akik az ünnepélyes légkörben apró ajándékokat kapnak. A százhetvenhét nyugdíjasból korábban százhuszon- kilenc bedolgozó volt, közülük harmincegyen még tovább folytatják a munkát alacsony jövedelmük kiegészítésére, vagy a szabad idejük hasznosítására. Az elmúlt hónapban átlagosan 1650 forint többletkeresethez jutottak. Fizetést ugyanúgy darabbér alapján kapnak, mint azelőtt, de most már nincs kötelező teljesítmény. A szakszervezeti bizottság a nyugdíjasok részére évenként egynapos kirándulást szervez, fővárosi színházba is ellátogatnak a vállalat támogatásával.! Erre az idén több mint 23 ezer forintot fordítanak. A vállalati és a SZOT-üdülőkbe szintén egyformán kapnak beutalót a nyugdíjasok, bár ezekkel a lehetőségekkel nem nagyon élnek. Akinek gond a főzés, az odabent kosztolhat, vagy hazahordhatja ebédjét az étkezőből. A kispénzű nyugdíjasok megsegítésére a kommunista műszak bevételéből a múlt évben 12 ezer forintot ajánlottak fel. ezen felül még 3 ezer forint rendkívüli szociális segélyt osztottak szét a kérelmezők között. A legrászorultabb idős dolgozót pedig szocialista brigádok patronálják, a Kállai Éva Szocialista Brigád például saját pénzén vásárolja meg védencének a tüzelőt és azt előkészíti télire. Mások is segítenek egy-egy nyugdíjast, meglátogatják és megosztják az egyedüllét gondját. — lp — Talán két éve lehet, hogy megírtuk lapunkban, hogyan patronálja Kunszent- mártonban az Álmos út 10. szám alatt élő idős Vargaházaspárt a 628. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet villanyszerelő és lakatos ipari tanulókból álló lile osztálya. A nagyközségben sokan tudják, hogy Jóska bácsi mindkét lábát öt évvel ezelőtt combtőből amputálni kellett, Margit néni egy súlyos agyműtét után 90 százalékban elvesztette látóképességét, emiatt munkaképtelen. A fiúk három éven át minden héten rendszeresen a házhoz jártak, segítették az idős házaspárt. Két éve már, hogy más külső segítséggel újjávarázsolták a lakást is és beszerelték a hőtárolós villanykályhához szükséges elektromos vezetékeket. Festettek, mázoltak. .. Rend és tisztaság vette körül Var- gáékat kis portájukon, s nem kellett már hamuzással se bajlódniuk a fűtési idényben. Hanem a fiúk júniusban sikeres vizsgájuk eredményeként szakmunkásbizonyítványt kaptak, valamennyien felnőtt dolgozókká lettek, többségük vidéken vállalt munkát és így — bárhogy is szeretnének segíteni, nem tehetik tovább. Vargáék keseregtek: mi lesz velük ezután, ki fog rajtuk segíteni? A segítség nem késett sokáig. Ezúttal az I./d osztály jelentkezett. A leendő kőműves és vas-fémszerkezet-la- katos palánták huszonkilencen egy emberként vállalták magukra osztályfőnökük irányításával az idős házaspár gondját-baját. Nagy volt az öröm, s Margit néni már ki is adta a feladatot: lehet takarítani az udvart, felásni a kertet. A fiúk jókedvűen láttak munkához. — veres — Márványköből, márványköből... Kicsi a terem, de sok asztal, szék elfér benne. Kell is, még négy óra előtt foglalt minden szék, aki késik, oldalt, a különálló kis asztalnál kap helyet, s az nem olyan, mint a többivel egy karéjban. Minden héten egy délután az övék a kis terem a Tisza- ligeti üdülőben. Ha jó az idő kisétálnak gyalogosan, ha esősre fordul, tudják a 15-ös busz rendjét — kihozza őket kényelmesen. Miért jó itt? Ha tíztől kérdezném, mind azt mondaná: mert együtt vagyunk, mert van közös témánk, mert van múltunk, s jelenünk is. A jövő? Sokáig éljünk, erőben, egészségben, sose menjünk együtt temetésre, mert akkor valakit, közülünk valót búcsúztatnak. így szép az öregség, együtt, jó kedvvel. Megbeszélnek egy kirándulást, néhányan ugyan csak félfüllel hallják, — mert a kis előtérben szelik a kenyeret, kenik papírvékonyan a zsírt. Egy kis uzsonna, aki akar, vehet hozzá kólát a büfében. Néhány férfi sört kíván, megveszi, elszopogatja. Ezen a szeptemberi délutánon vagy negyvenen jöttek össze. Férfiak egyedül, özvegyasszonyok és házastársak is. Akkor is kell a társaság, ha kettecskén pereg a nap nap után. Hat óra felé egy hangos- szavú asszony előveszi a kis tombolajegyeket, páran gyori san negyedelnek vele, s eladják. Tombola is van olykor. Furcsa egy tombola: hozott valaki otthonról egy vá- zácskát, más egy zacskó cukrot, megint más egy csomag teát, gyufatartó't, sószórót, maga hímezte kis térítőt, s kisorsolják maguk között. Van nagy nevetés: ejnye, de sokszor van szerencséje egyik másik embernek ebben is. Olyan ez is, mint az élet. Hat után a klubvezető szól: elénekeljük a nótánkat „gyerekek”, s megyünk haza. Már hamar sötétedik. Tisza-partján, a ligeti szép Kiszöv üdülőből száll az ének messzire: Márványkőből, márványkőből van a Tisza feneke... Két-három óra a klubélet. A szolnoki Kiszöv nyugdíjasai igazán szeretik a klubjukat. Annyira, hogy nem haragszanak, ha cukorgyári munkás, régi boltos, járműs nyugdíjas, vagy özvegye kéri „felvételét”. Náluk minden békés, jó szóra, társaságra vágyó nyugdíjasnak helye van. Hetenként egyszer találkoznak. Évente többször kirándulnak, színházba mennek, közös kis karácsonyt, szilvesztert tartanak. Felkö- szöntik a névnapjukat ünneplőket, meglátogatják — minél kevesebb legyen — a betegeiket. Mint egy nagy család. Vagy több annál is? ... — só — — Rusvai Sándor vagyok, Jászapátiban élek, elég régen, mert 1896-ban születtem. Ha hiszi, ha nem rendben tartom magam, a portám. Még ifőzni is megtanultam, hogy magamra maradtam. Akár jó tésztalevest is főzök, meggyúrom, kinyújtom, felvágom a belevalót. Aki a tétlenséget nem kedveli, nem lehet elhagyatott, elhanyagolt. Mindenkinek csak ezt ajánlhatom... (Fotó: Tarpai) Róluk nem feledkeztek meg NYUGDÍJAS találkozó martfűn „A Tisza Cipőgyár vállalati szakszervezeti bizottsága, pártbizottsága és vállalatvezetése tisztelettel meghívja önt és házastársát 1984. szeptember 22-én, ll órakor kezdődő, ebéddel egybekötött nyugdíjas találkozójára.” Ez állt a nyomtatott meghívókártyáján, melyet azok a nyugdíjasok kaptak kézhez a megyében, akiket a cipőgyár búcsúztatott el utolsó munkahelyükről. Csaknem háJ romszáz idős ember foglalt helyet az elmúlt szombaton a martfűi Művelődési Ház mozitermében, hogy meghallgassa Maczó László vezérigazgató ünnepi köszöntőjét, s a köszöntőhöz kapcsolódó rövid tájékoztatót a nagy vállalat jelenlegi helyzetéről és a jövőre vonatkozó céljairól. A nyugdíjas találkozó évenkénti megrendezése már hagyománynak számít Martfűn. Ez a nap remek alkalmat nyújt arra, hogy a kollektíva idős tagjai újra találkozzanak, felelevenítsék a régi emlékeket, képet kapjanak volt vállalatuk sorsának alakulásáról, elbeszélgessenek a régi kollégákkal megváltozott életükről. Takács Mihály még a szemüvegét is felteszi, úgy hallgatja az aktuális tájékoztatót. Az ünnepi megnyitó után szívesen beszél arról, mit jelent számára a mai nap. — Tizenhét évig dolgoztam a vállalatnál. Ezerkilencszáz- nyolcvankettő májusában vonultam nyugdíjba, azóta minden évben eljövök a találkozóra. Nagyon jó érzés, hogy nem feledkeznek meg rólunk, hogy ennyi év elteltével is becsülnek bennünket. Jó találkozni a régi barátokkal és elbeszélgetni velük. — Hogyan telnek napjai a nyugdíjazás után? — Tiszaföldvári vagyok. Van egy kis szőlőm. Ott dolgozgatunk a feleségemmel. Na és van öt unokánk is. Ha alkalom nyílik rá, velük töltjük az időt. A mellettünk ülő Mihályi Imre élénken figyeli a beszélgetést. Amikor barátja és felesége az ebédlő felé veszik útjukat, őszinte lelkesedéssel meséli: — Én is földvári vagyok. ’46-ban mesterként kezdtem itt a gyárban, aztán hosszú ideig a tervezőosztályon dolgoztam. Sajnos 1974-ben leszázalékoltak, de azóta is minden érdekel, ami a vállalattal kapcsolatos. Miközben beszélgetünk, fiatalos lendülettel lép mellénk a szolnoki Biró János. Nevetve fog kezet beszélgető- partneremmel, és vidáman kérdezi: — Mi van veled, öreg pajtás? Hogy érzed magad? A régi ismerős megjelenése felélénkíti a megbeszélést. — Ügy nézzen erre az emberre, hogy vele együtt alapítottuk meg annak idején a szakszervezetet — mutat az idős mester az újonnan érkezettre. — Csakugyan így volt — emlékezik vissza Biró János. — Én ’43-ban szegődtem ide Martfűre. A felszabadulás után szinte a romokból kezdtünk el mindent újjáépíteni, átszervezni. Már 13 éve, hogy nyugdíjas vagyok, de. ezeket a találkozókat én se hagyom ki soha. Nekem fontos, hogy tudjam, hogyan változik, fejlődik az a gyár, amelyiknek én is ott voltam az újjászületésénél. Mialatt beszélgetünk, a meghívottak egy része már ebédel az üzemi konyhán. A hangulat egyre oldottabb. A jelenlévők örömmel fedeznek fel új arcokat a régiek közül. Életre kelnek a régi közös élmények, előkerülnek az unokák fényképei. Egy óra múlva már újabb terített asztal várja a vendégeket a művelődési ház tánctermében. Sütemény, üdítő, és néhány üveg sör mellett folytatódhat a beszélgetés. Néhány perc múlva elkezdődik a délutáni szórakoztató program is. Versek, dalok, néptánc, nótaszó követik egymást. Egy törékeny termetű ősz néni lelkesen tapsol minden műsorszám után. — Nagyon jól érzem itt magam — mondja Szabó Istvánná. — Egyedül élek, mióta a férjem meghalt. Hatvanéves vagyok, és bizony nem nagyon mozdulok már ki otthonról. Ez a találkozó jelenti számomra a kikapcsolódást. Húsz évet dolgoztam a gyárban, és nagyon jól esik, hogy még most is gondolnak ránk, törődnek velünk. Remélem, jövőre is itt lehetek. Barta Katalin Ha itt az fisz Fűtés és egészség Tudomásul kell ismét vennünk, hogy vége a nyárnak és lassan megkezdődik a fűtési szezon. Szerencsések, akik központi vagy távfűtéses lakásban laknak, így csak a levegő megfelelő páratartalmáról és a szellőztetésről kell gondoskodniuk, több gond a különböző tűzhelyek, kályhák üzemeltetéséből adódik. Ezek kisebb nagyobb mértékben eltérhetnek egymástól, de az általánosan használt vas-, cserép- és olajkályhák azonos módon működnek. A tüzelőanyag (fa, szén, olaj) elégése közben a keletkezett hőt átadja a kályhatestnek, amely azt a levegőbe sugározza. Minél vastagabb a kályha fala, annál több hőt képes tárolni. S, ha ismerjük kályhánk tulajdonságait, akkor lényegében a fűtés nem okoz különösebb gondot. Etázs-. központi- és távfűtésnél káros égéstermékekkel nem kell számolnunk. Egyéb fűtési módoknál azonban lényeges, hogy a kályháknak megfelelő huzatuk legyen, ami biztosítja az égéstermékek maradéktalan elvezetését. Az is nagyon fontos, vas és cserépkályhák használata esetén, hogy ne zárjuk el túl korán a felső kimeneti nyílást, mert a tüzelőanyag elégése nem lesz tökéletes, s a szoba levegőjébe juthatnak a felszabaduló gázok. A fűtéssel, korommal kijutó gázok jellegzetes szagukról felismerhetők. A szoba légterébe jutó szénmonoxid azonban szagtalan és ezért főleg az alvók nem veszik észre' a kezdődő rosszullét tüneteit (fejfájás, szédülést hányinger). Mivel a szénmonoxid nehezebb a levegőnél, az alsóbb légrétegekben, a padlóközeiben alvók mérgeződnek meg előbb, s ha későn jön a segítség, az alvó ember meg is halhat. Az ilyen jellegű balesetek megelőzése érdekében azt ajánljuk. hogy a kéményt évente, a kályhát pedig — tüzelőanyagtól függően — megadott időközönként tisztítsuk. Az olajkályhákat és gázkonvektorokat is célszerű minden fűtési idény előtt szakemberrel megvizsgáltatni. A jó közérzetet biztosító lakáshoz a megfelelő hőmérséklet mellett (mely szobában 20 C-fok, előszobában, konyhában 18 C-fok, fürdőszobában 22—24 C-fok), feltétlenül hozzátartozik a levegő kellő nedvességtartalma. Ott, ahol a fűtőtest felületi hőmérséklete 80 fok fölé emelkedik, a légtérben lévő por pörkölődik és a levegő kiszárad. Ilyenkor gyakori a száj és torok szárazság, a köhögési inger, a szomjúságérzet. Ezeken a kellemetlenségeken kevés víz folyamatos párologtatásával lehet segíteni. Jó azt is tudni, hogy mit fűtsünk, a levegőt, vagy a falakat? Egy négyzetméter hideg fal 1 C-fokkal történő iflelmelegjLéséihez nyolcszáz- szor annyi meleg szükséges, mint 1 köbméter levegő 1 C-fokkal való felmelegíté.-. séhez. Ha azonban a falak már átmelegedtek, vagy nem hültek le nagyon, kevés tüzelővel is eredményes a fűtés. A fűtés melegének legnagyobb része tehát nem a levegőben raktározódik fel, hanem a falakban, bútorokban. S ebből következik egy fontos szellőztetési szabály: főként télen a külső és belső hőmérséklet között meglehetősen nagy a különbség, a szükséges légcseréhez néhány perces szellőztetés is elegendő, így a falak, bútorok sem hülnek ki. „Cs” összeállította: Sóskúti Júlia
