Szolnok Megyei Néplap, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-27 / 227. szám
1984. SZEPTEMBER 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Meggyőzés és védelem A törökszentmiklósi munkásőregység a napokban tartott először mozgó célra lövészetet a kunhegyesi bázison. Ebből az alkalomból beszélgettünk Herczeg István parancsnokkal arról, hogyan ítéli meg a hozzá tartozó munkásőrök szakmaipolitikai felkészültségét, fegyelmét, erkölcsi arculatát, és arról, hogy milyen a kapcsolatuk a társ-fegyveres erőkkel. „ Tlszásokkaln Lengyelországban A magyarok sikerei A szabadtéri színpadon műsort adott a Tisza táncegyüttes zenekara is Fotó: Tóth Éva — Két honvédségi alakulattal kölcsönösen segítjük egymást, — mondta a parancsnok. — A területünkön lévő rendőri egységekkel együttműködünk a közrend és a közbiztonság érdekében. A fegyelem szilárd nálunk. Sem fegyelmi vétség, sem rendkívüli esemény nem volt az utóbbi időkben. Az új iránt fogékonyak és segítőkészek munkásőreink. A kunhegyesi bázis gyakorlóterének kialakításához például ötszáz óra. társadalmi munkával és azon felül — résziben a bázisüzemeknek köszönhetően — sok ezer forint értékű anyagi támogatással járultak hozzá. Sok szép példa van egymás segítésére is. Gyakran elhangzik: „Azzal az indokkal, hogy házat építsz, ne maradj távol a foglalkozásról, inkább mondd meg, hogy mikor, hányán menjünk segíteni, és milyen szerszámot vigyünk.” — Hogyan ikészülnek a fel- szabadulás 40. évfordulójára és a pórt XIII. kongresszusára? —• Sok helyen tettek felajánlást munkásőreink. Csupán példaként említem, hogy a mezőtúriak négyszáz órai munkával segítik az öregek napközi otthonát, ilAz Ifjúsági Törvény megjelenése óta országosan- és megyénkben is nagyobb gondot fordítanak a fiatalok élet- és munkakörülményeire, lakáshelyzetükre, közéleti, művelődési és sporttevé kenységükre. Egyre jobban gyakorlattá válik, hogy más témák tárgyalásánál is érvényesülnek a fiatalok érdekei. Mint az a megyei tanács művelődési ifjúsági és sport- bizottságának tegnapi ülésén elhangzott, a törvény megjelenése óta számottevően javultak a tanuló ifjúság nevelését, oktatását szolgáló feltételek. De továbbra is gondot okoz, hogy kevés az iskolai tanterem és kollégiumi férőhely. Nőtt a fiatalok iskolázottsága, szakképzettsége. Jelenleg az általános iskolát végzettek csaknem 97 százaléka továbbtanul. Fokozott figyelmet fordítanak a hátrányos helyzetben levő fiatalok iskoláztatására, de az erőfeszítések ellenére sem megnyugtató a tanulmányaikban lemaradottak felzárkóztatása és a tehetségek kibontakoztatása. Ez annál is fontosabb feladat, mivel a megyében élő fiatalok több mint három százaléka veszélyeztetett helyzetű. Az ifjúság részvétele és helytállása a munkában megfelelő. Többségük becsületesen dolgozik és teljesíti kötelezettségét. Gond viszont, hogy a pályakezdő fiatal diplomások nem mindig a képzettségüknek megfelelő munkakörökben dolgoznak, s így csökkent a veA pekingi opera Belső- mongóliai Társulata vendégszerepei októberben hazánkban. Az 1960-ban alakult 40 tagú együttes turnéja során két alkalommal Budapesten — október 4-én a Fővárosi letve a szociális otthont A legfontosabbnak, azonban azt tartom, hogy teljes egészében betöltik hivatásukat. Ezen mindenekelőtt azt értem, hogy segítik a politikai tisztánlátást, erősítik a népgazdaságot, szilárdítják az állampolgári fegyelmet. Segítik az ifjúság szocialista nevelését. Fegyveresen is jól felkészültek a haza védelmére. A meggyőzés és a védelem tehát két fontos tényezője a testületen belül a mi egységünknek is. — Hogyan fejtenek ki felvilágosító, meggyőző munkát? — Munkásőreink 52—55 százaléka tölt be valamilyen választott tisztséget, és dicséretükre legyen mondva, egyik megbízatásukat sem hanyagolják el. Nem hivatkoznak sokirányú kötelezettségeikre. — És mi a bizonyság arra, hogy a fegyveres kiképzés is eredményes? — Nyugadtan elmondhatom, hogy jól kiképzett a mi egységünk is. Vegyük például ezt a lövészetet. Mozgó célra most lőttek először munkásőreink, mégpedig géppisztollyal és golyószórózetők között a fiatalok aránya.. Szociális helyzetük legégetőbb gondja a lakáskérdés. A lehetőségekhez képest próbálnak megoldást találni erre is, hiszen a névjegyzékre elosztható lakások 40—50 százalékát a tanácsrendeletek szerint a fiatalok kapják. A megyei tanács 1984—86-ra programot fogadott el a fiatal házasok, valamint a két- és több gyermekes családok lakáshoz juttatásának elősegítésére. így például olcsó telkeket biztosítanak részükre. A fiatalok kulturált szórakozására, a szabadidő hasznos eltöltésére is jobban odafigyelnek megyénk társadalmi, tömeg- és érdekképviseleti szervei. Jelentős a megyében a kórus- és néptáncmozgalom, fejlődik a Fiatal Alkotók Klubjának tevékenysége. Sajnos az irodalmi színpadok nem sok sikert aratnak. De azért erre is van példa, a Fortuna és a Híd irodalmi színpad tevékenysége. A sportolás feltételei javultak. Társadalmi összefogással megépült csaknem 200 sportpálya és 30 új tornaterem. A bizottság ülésén az is elhangzott, hogy az ifjúságot érintő kérdésekben számba kell venni azokat az igényeket, amelyek kielégítése még megoldásra vár, de azokat a lehetőségeket is, amelyek megvannak, de a fiatalok nem élnek kellőképpen velük. — n. t. — Operettszínházban, október 15-én az Erkel Színházban — és hat ízben vidéken lép fel, életre keltve a hagyományos kínai színház legnépszerűbb és legelterjedtebb válfaját, az úgynevezett pekingi operát. val jó, a többinél pedig kiváló eredménnyel. — Mi vonzza az embereket az egységbe? Vannak-e utánpótlási gondjaik? — Ha figyelembe vesszük, hogy egy-egy munkásőr. idei lekötöttsége a kiképzés, a szolgálat, a közrendvédelmi szolgálat következtében 130 —140 órát tesz ki, a parancsnoki állománynál pedig még ennél is többet, felvetődhet a kérdés: mi vonzza az embereket a testületbe. Szerintem a Munkásőrség hivatásával való azonosulás mellett az őszinte, elvtársi- baráti légkör köti ide az embereket. Bár az élet természetes rendje szerint az alapítók közül kevesen szolgálnak már közöttünk, utánpótlási gondjaink nincsen- nek. — A felszabadulás 40. évfordulója é6 a XIII. párt- kongresszusra való felkészülés során egyébként — ugyanúgy mint minden más munkásőr-alakulat — mi is megírjuk egységünk történetét. Ha úgy tetszik, akár tankönyvül is szolgálhatnak majd ezek a történetek a fiatal nemzedék számára. Megismerhetik belőlük, hogy miért küzdöttünk, milyen célok vezérelnek bennünket. Ez a munka már megkezdődött. Alapító munkásőrök és két volt egységparancsnok kapott megbízást az egység történelmének megírására. Dokumentum ’84 Országos amatörfilm- szemle Szolnokon Szolnok hatodik alkalommal ad otthont az országos szakszervezeti amatőrfilmszemlének, amelynek megnyitóját holnap délután 2 órakor tartják a MÄV Járműjavító üzem művelődési központjában. A Dokumentum ’84 elnevezésű filmszem. lén az utóbbi három évben készült alkotások vesznek részt. A- versenyfilmek vetélésére holnap délután fél 3-tól, valamint szombaton délelőtt fél 10 és délután 2 órától kerül sor. A vetítéseket minden alkalommal szakmai konzultáció követi. A szemlét — vasárnap délelőtt 10 órától a Tisza Filmszínháziban — a legjobb alkotások vetítése, eredményhirdetés, díjkiosztó ünnepség zárja. Elmúlott már az a szokás, hogy a szülő, lakodalom vagy disznóvágás után kóstolót csomagoljon, s mondja a gyerekének: — Ezt pedig vidd el a tanító úrnak! Amíg csak egy tanító foglalkozott a gyerekekkel, ez a kis ajándék nem is igen volt probléma, de most már any- nyian tömik a gyerek fejét mindenféle tudománnyal, hogy nem tudja, kinek is juttasson a maradékból. Így inkább nem küld senkinek, nehogy valaki megnehezteljen rá. Azért csak előfordul, hogy egyszer-másszor kitör belőle az ajándékozási kedv, s ilyenkor nem bírja megállni, hogy annak a tanítónak, kiről a gyereke a legtöbb jót mondja, ne vigyen valamit. Így állított be az egyik este hozzám Bordás Piros egy nagy kosár zöldpaprikával. Tudom, hogy fóliáznak már évek óta, s úgy látszik a jöAlighanem emlékezetes marad a zbaszyni és a dab- rowcei fellépés is. mindenekelőtt azért, mert ezekben a községekben igazán hálás közönséggel, végtelenül kedves vendéglátókkal találkozott az együttes. A zbaszyni művelődési ház előtt a helybéli népi együttes fogadta a csoportot, és kedves barátainkat, a svéd együttes tagjait. A színpadok ugyan kicsik voltak, s meglehetősen nehezen állták a megterhelést, amelyet a „kemény” magyar férfitáncok jelentettek, de a siker itt sem maradt el. A fesztiválon estéről-esté- re önálló műsorral mutatkoztak be az együttesek. A „Tisza” — a svéd és az olasz táncosokkal. egy napon — lépett fel a szabadtéri színpadon, amelynek nézőtere a fogvacogtató hideg, az eső ellenére is zsúfolásig megtelt. Nyúlván a tapasztalat késztette arra a fesztivál rendezőit, hogy — akárcsak a megnyitón s később a zenekari hangversenyen is — a magyar együttes hangulatos, a közönséget „felcsigázó” műsora zárja az estét. A „tiszás” lányok és fiúk könnyű kosztümeikben meglehetősen dideregve várták, hogy Broda bekonferálja őket. mint ahogy máskor is a következőképpen: „Mad- zsar, lengyel, két jó borát”! S miután már a közönség is elég jó kiejtéssel ismételgette a szállóigévé vált mondatot, kezdődhetett a műsor. A szatmári táncok, a verbunk, a lányok bagi-karikázója, _a Legénykék, a fiúk pásztortánca, a cigánytánc, a Kimenő, s végül a fergeteges védelmüket ez alaposan megnövelhette, mert régi, rozzant kis házuk helyébe nagyon takaros épületet húztak. Ez a kosár paprika bizonyára nem hiányzott nekik sehol. — Tessék tőlem szívesen fogadni, tanító úr! — szólt kissé pironkodva, miközben lerakta kosarát az ajtóm elé. — Émán fiam sokszor mondja, hogy milyen jó szívvel tetszik vele foglalkozni. Nekünk a fólia alatt annyi termett az idén, hogy már nem győzzük a piaora hordani. — A fiad jó eszű gyerek, nem kell őt paprikával „megnyomni” — mondom tréfálkozva az asszonynak. Látom rajta, most már boldog is, mert észre vette, tudom, hogy nem azért hozta ezt a kosár paprikát mintha meg akarna vele vesztegetni. — Tessenek belőle lecsót főzni. — No, hiszen, ha most mindből lecsót készítenénk, Jász-kun táncok most is megérdemelt sikert arattak. A hideg ellenére felforrósodott légkörben többszöri ismétlést kért a közönség. A televízió munkatársai sem feledkeztek meg a gratulációról. A lengyel tv ugyanis mindvégig „vette” a fesztivál programját, s mint megtudtuk, a későbbiekben folklór-összeállításaiban sugározza, minden hónapban más-más nemzet együttesének műsora kerül a képernyőre. Egyébként a rádió is jelen volt. Egy alkalommal az autóbuszban várakozva, a rádió keresőjét csavargatva óriási meglepetés ért bennünket; az éterben a Jászkun táncok dallamai hangzottak fel. S, ha már a tömegkommunikációnál tartunk, érdemes megjegyezni, hogy a helyi lap első oldalán is viszontláthatta magát a „Tisza”, s olvashatta a kritikus meleg hangú méltatását is. Ügy vélem, mindez nem csupán annak a szimpátiának, hagyományos barátságnak szólt. amelynek jeleit nap, mint nap tapasztaltuk, hanem elsősorban az együttes valóban színvonalas műsorának. A „Tisza” megdolgozott a sikerért, még a fesztiválon sem múlt el úgy nap, hogy ne szakított volna időt próbára, gyakorlásra. A zenekar sajnos többszörösen „sorsüldözött” volt. Amellett, hogy eltörött a prímás hegedűje, a hideg, nedves idő is megviselte a hangszereket. Szinte minden fellépésnél számítani kellett arra, hogy hegedűhúr pattan. Ez többször be is következett, végülis azonban bebizonyosodott; Seres Géza egy hétig is rájárhatnánk — nevetem el magam. De a feleségem, aki sokkal gyakorlatibb gondolkodású, mint én, már szedi is ki a válogatottan szép paprikákat a kosárból, s rakja át az övébe. Illetlenség volna visszautasítani. — Hát aztán, te hogyan szoktad a lecsót elkészíteni? — kérdem Pirostól, olyan hangsúllyal, mintha én lennék a szakácstudományok doktora. — Én csak tojással, mert Bálint, az uram, csak úgy szereti. Nem is tudtam, hogy másképpen is lehet. — No akkor a változatosság kedvéért a feleségem mindjárt megmutat neked egy új lecsóreceptet. Úgyis azon törte a fejét, mit főzzön vacsorára. Elkészítitek együtt, azután megkóstolod. Páros szabadkozott egy darabig. Nem azért hozta a paprikát, hogy a végén még itt is vacsorázzon, de a feleségem biztatására rövidesen az asztal mellé állt, s a két asszony egy-kettőre megértette egymást a munkában. Egyikük a krumplit hámozta, a másik a paprikát meg a paradicsomot szeletelte. A nemcsak hegedülni tud bravúrosan, de húrokat cserélni is. Mindenesetre nagy izgalom előzte meg a fesztivál utolsó előtti napján a zenekari hangversenyt. A zene s a lányok éneke azonban szépen szólt. — a műsor egy részét a rádió is rögzítette — később a fesztivál gáláján erre vonult be a magyar delegáció. Mert a gálaest rohamosan közeledett. Az egy hét nagyon gyorsan elszaladt, a zsúfolt programok közepette nem is nagyon számolgattuk a napokat. Persze „programon kívül” is sok minden belefért ebbe a néhány napba. Az is például, hogy az azerbajdzsáni zenészektől dalokat tanuljunk, az egyiptomiaktól táncaikat lessük el, s dobosuk virtuóz játékát csodáljuk, hogy a görögök büszke, méltóságtól, erőtől duzzadó táncait próbálgassuk, hogy címeket cseréljünk s ha „kézzel, lábbal” mutogatva is, minden angol, orosz és egyéb nyelvtudásukat latba vetve, szót értsünk egymással. Tehát a gála. Talán elképzelni is nehéz; a színpadon hat-hétszáz ifjú, a különböző népek sokszínű viseletében táncolt azokra a lengyel dalokra, amelyeket a tizenhárom nemzet zenészeiből alakult alkalmi zenekar játszott. A látvány lenyűgöző volt. Zdislaw Gruberski. a fesztivál igazgatója ekkor nyújtotta át azt a díszes serleget és oklevelet, amely hosszú évek múlva is emlékeztet majd a „Tisza” lengyelországi útjára. munkából én sem maradhattam ki, pedig már éppen szökni próbálkoztam az újsághoz ... Nekem jutott a hagymapirítás. Rövidesen olyan illat áradt ki a konyhából, hogy még az utcán járók is megálltak egy pillanatra, s nagyokat szippantottak a nyálcsorgató levegőből. « Rövid idő múlva már az asztal mellett ültünk mindhárman, s nem győztük dicsérni a főztünket. Közben, inkább a beszélgetésben, mint az evésben, annyira elhaladt az idő, hogy ránkharangoztak. Piros gyorsan felugrott, s ijedten kapkodta össze holmiját. — Jól nézek ki mondhatom ... Én jóllaktam, Bálint meg hazajön, s nincs vacsora. Nem fog megdicsérni. ..! A feleségem pedig már rakta is egy lábosba a maradékot. • — Tedd csak el, Piroskám, ezt a kevés lecsót! Bálint biztosan örömmel fogyasztja el vacsorára. Legalább mi is küldhetünk neki egy kis kóstolót. Piros már messze járhatott, mikor eszünkbe jutott, hogy elfelejtettük megköszönni a paprikát. — sb — Fiatalok Munkában, tanulásban, szórakozásban Kínai zenés színház Török Erzsébet (Vége) Kunráth Sándor A KÓSTOLÓ
