Szolnok Megyei Néplap, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-18 / 219. szám
1984. SZEPTEMBER 18. ZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hungaropán elnevezésű két rétegű hőszigetelő üveg sorozatgyártását kezdte el a berekfürdői Üveggyár. Az orosházi üveggyártól átvett technológiával a jövőben évente mintegy 20 ezer négyzetméter, nyí lászárókban alkalmazható hőszigetelő üveget fognak előállitani Megvizsgálta a NEB Lakásfelújítások IKV-módra Hiányosságok, mulasztások, irreális tervezések Panaszkodtak a lakók, szidták a kivitelezőt, bajlódtak a rosszul záródó ablakokkal, lehangoltam szemlélték a megcsonkított ajtófélfát, a dlmlbes-dornbos csempét a fürdőszobában, a több újjnyi réseket az ajtó alatt. Az eset szenvedő alanyainak abban a „szerencsében” volt részük, hogy a szolnoki Ingatlankezelő Vállalat felújította tanácsi bérlakásukat. Nemcsak Szolnokon voltak elégedetlenek a felújított házak lakói az IKV munkájával, hanem másutt is. Ezért a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság országos vizsgálatot indított annak megállapítására, hogyan végzik az ingatlankezelő vállalatok a lakóházak karbantartását, felújítását. Az országos vizsgálat részeként a Szolnok megyei Népi Ellenőrzési Bizottság arra kereste a választ, hogyan teljesítette a szolnoki IKV a középtávú (1980—85-ig) lakóházfenntartási programfeladatait 1981—83 között. A vizsgált témának a lakóházak felújításával kapcsolatos része méltán tarthat igényt az érdeklődésre. Mennyire segít a felújítás abban, hogy megőrizzük a tanácsi bérlakások használati értékét? Felkészült-e az IKV és az építőipar a feladat végrehajtására? A vizsgálat során számos hiányosságra derült fény. Az IKV összeállította azoknak a lakóházaknak a címjegyzékét, amelyeket a VI. ötéves terv időszakában fel kell újítani. (383 lakás teljes, illetve részleges felújítása) valamint emeletráépítés szerepelt a tervben. Már a tervidőszak első évében kiderült, hogy az éves terveket nem tudják teljesíteni. 1981-bep az IKV a tervezettnél kevesebb lakást újított fel, az állami támogatást viszont teljes mértékben igénybe vette. Szembetűnő volt a különbség a felújítások tervezett és valódi költsége között. A szolnoki Kossuth Lajos út 3. szám alatti ház 20 lakásának felújítására például 4 millió forintot terveztek, és 18 (!) millióba került. S ha valakinek illúziói lennének a felújítási munkák minőségét illetően, el kell mondani, hogy a cikk elején említett, panaszkodó lakók háza került 18 millió forintba. A dr. Sebestyén körút 4. szám alatti ház 20 lakásának felújítására 3,3 millió forintot terveztek, és amikor befejezték a munkákat, a számla 9 millióra rúgott. A világ dolgait kritikusan szemlélő emberben a következő kérdések vetődnek fel ezek hallatán: Miért van ekkora különbség a tervezett és a valóságban fölhasznált összeg között? Nem sok-e az a 18 millió? Mi került eny- nyibe? A NEB-vizsgálat megállapította, hogy az IKV szakemberei. nem ismerik a lakások műszaki állapotát. (A vállalatnak a lakásokat évenként, a bérleményeket pedig kétévenként felül kellene vizsgálni, és az eredményt papírokon rögzíteiíT. Ilyen nyilvántartást azonban a népi ellenőrök 1981—83 között nem találtak. Az IKV illetékesei azt mondták, hogy nyilvántartás nélkül is elég jól ismerik a lakások állapotát. Ez azonban nehezen képzelhető el, hiszen Szolnokon több mint 7 ezer tanácsi bérlakás van. A. felújítások előtt a lakások műszaki állapotát nem mérték fel. A költséget tervezők tehát szubjektív vélemények (bemondás) alapján döntöttek arról, (saccol- ták meg!), hogy milyen munkákat kell a lakásokon elvégezni, s gyakran ezért terveztek „alul” a tényleges költségeken. Miért kerültek ennyibe a felújítások? — kérdezheti joggal bárki. Pedig az IKV több lépést is tett annak érdekében, hogy a költségeket csökkentsék. A kibontott, de még jó minőségű építőanyagot például újra felhasználták, s igyekeztek minél több munkát saját dolgozókkal elvégeztetni, s nem idegen kivitelezőt fogadni. Ez azonban nem mindig hozta meg a várt eredményt. A Kossuth Lajos út 3. szám alatti ház felújítását például a Szolnok megyei Tanács Építőipari Vállalata (a Szotév) 15 millió forintért vállalta volna el. Mivel az IKV soknak találta, csaknem egy évig folyt a huzavona, majd az Ingatlankezelő a saját szakembereivel végeztette el a munkát. .. így azonban 18 millió forintba került. A költségeket nemcsak az időközben emelkedő építőanyag-árak növelték meg, hanem a fölösleges vagy a luxuskiadások is. Előfordultak olyan esetek például, amikor a rossz munkaszervezés miatt kellett pénzt kidobni az ablakon. A felújítás helyszínére ugyanis kivonultak a dolgozók, anyag meg nem volt sehol. Természetesen a munkabért az állásért, a tétlenségért is meg kellett fizetni. A jogos indulatokat szülő összegek mellett a minőség kérdése sem elhanyagolható. A felújított lakások bérlőinek panaszai önmagukért beszélnek. A népi ellenőrök a lakásokban járva megállapították, hogy olyan súlyos hibák, hiányosságok vannak a felújított lakásokban, hogy sok esetben meg kellett volna tagadni a műszaki átvételt. Elfogulatlan-e az IKV műszaki ellenőrzése? Lehet-e elfogulatlan például akkor, ha a kivitelező maga az IKV ? A népi ellenőrök egyértelműen nemmel válaszoltak erre a kérdésre. A NEB-vizsgálat arra is fényt derített, hogy nincs megfelelő szakembergárda az Ingatlankezelőnél, amely alkalmas lenne a tervezett felújítások elvégzésére. A meglévő dolgozókat pedig nem ösztönzik arra, hogy jó minőségű munkát adjanak ki a kezükből. Nem megfelelő az IKV belső ellenőrzése sem. Hogyan is lehetne az? Hiszen a gyorsszolgálati tevékenységen kívül más munkát nem lehet dokumentumok alapján folyamatosan végigkísérni és ellenőrizni. Az iratok visszakeresése túl bonyolult vagy egyszerűen lehetetlen. Olyan eset is előfordult, hogy azért nem találtak meg egy iratot, mert az ügyintéző más vállalathoz ment dolgozni, és kilépésekor a nála lévő iratokat nem adta vissza. A Szolnok megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a közelmúltban megvitatta a vizsgálat során tapasztaltakat. A jelenlévők hozzászólásai, véleménye alapján a NEB a következő javaslatokat tette: a középtávú tervezésnél vegyék figyelembe az épület- állomány állagát, soron kívül tegyenek intézkedést az elmaradt felújítások pótlására, gondosabban állítsák össze a lakóház-felújítási éves terveket, ügyeljenek a végrehajtásukra, kötelezni kell az IKV-t, hogy a munkához biztosítsák a személyi és tárgyi feltételeket, a felújításokat előzze meg gondos műszaki felmérés, és a tanácsi építőipari vállalatok vállaljanak nagyobb részt a felújításokból. Paulina Éva Megyei küldöttség utazott Tallinnba Tegnap az Ész Szovjet Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának és az Észt Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására párt- és tanácsi küldöttség utazott megyénkből testvér- városunkba, Tallinnba. A delegáció vezetője Simon József, a megyei pártbizottság titkára. A küldöttség szeptember 23-ig tartózkodik Tallinnban, tagjai tanulmányozzák a közigazgatási szervek munkáját, és részt vesznek az Észt SZSZK felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségeken. Törökszentmiklóson Új konyha, átalakított szociális otthon A törökszentmiklósi városi tanács a település szociális és egészségügyi ellátására tizenhétmillió forintot fordít az idén. Elkészült egy új, ötszáz adagos konyha, ahol a város gyermekintézményei számára főznek. A konyha munkáján javítani kívánnak, ugyanis gyakori panasz, hogy minőségben és mennyiségben nem megfelelő adagok kerülnek ki az iskolákba. A tervezett, karbantartási munkálatok közül már befejezték a szociális otthon festését, ugyanott zuhanyzót és öltözőt is építettek. A háromszázadik kistrakfor Elkészült Győrött a há- romszázadik Rába kistrak- tor. A Győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyárban az. univerzális kistraktor sorozatgyártást a közelmúltban kezdték meg. A Rába 15 elnevezésű géphez az ekén kívül még számos munkaeszköz s egytonnás pótkocsi is kapcsolható. Gyártásához csehszlovák licencet vásárolt a Rába gyár, a motorját pedig Jugoszláviából vásárolja. IKéddl jegyzetünk I Nem nagy dolog? Jászberényben, a Zagyva felé haladva az Alkotmány út hirtelen kiszélesedik, és egy háromszögletű térré alakul, melyen néhány pad és egyik ülőkéjétől megfosztott hinta látható. Középen homokozó van, körben csenevész fák, bokrok, kiégett fű, az egyik sarokban egy szürke transzformátor. „Ez a mi parkunk” — mutat körbe elégedetten Boriska néni, az uteabi- zalmi. Szavában büszkeség és öröm, valószínűleg többet lát, mint a felületes járókelők, akik ügyet se vetnek a környék büszkeségére. Méltatlankodva csattan fel a lekicsinylő megjegyzések miatt, mert lehet, hogy másoknak nem nagy dolog, de nekik igen. ök tudják mi volt itt azelőtt, és milyen lesz, ha elkészül a park. Gaz nőtt a téren, sokáig csúfoskodott mindenki szeme láttára, évekig nem akadt gazdája a közterületnek. Úgy tűnt, senkit se zavar, milyen gondozatlan területre néz az ablaka, mikor néhány éve két fiatalasszony kereste fel Boriska nénit: sok a gyerek a környéken, miért nem csinálnak játszóteret. A nemrégiben megválasztott tanácstag is lelkesedett az ötletért, amikor az utcabizalmi előállt a javaslattal. Már akkorra körbejárta a házakat, 15— 20 család is ajánlkozott a munkára. Nem gondoltak nagy dologra, csak, amit saját maguk apránként meg tudnak csinálni : fát, bokrot, virágot ültetnék, padok kellenek, meg a gyerekeknek játszószerek. Ha a tanácstól kapnak egy kis segítséget, a többivel maguk is boldogulnak. Két éve Boriska néni a kiskocsiján hazatolt 250 facsemetét, el is ültették rendben. A következő évben 500 ültetni való fát, bokrot szállítottak ki a térre, és egy szocialista brigád is csatlakozott a lakókhoz. A tanács a fák mellett ezer forintot adott, abból vették a hinta alkatrészeit: csöveket, láncot, betonvasat, deszkát. Boriska néni szervezte a munkát, kinek, mikor, mit kell tenni: hegesztés, szerelés, festés, közben ásni, kapálni, gereblyézni, kaszálni is kellett. Idén hétezer forintot kaptak a tanácstól, melyből csúz- dát vesznek és kijavítják a hintát. Az ősszel még ültetni is kell a kiszáradtak helyére, egykét derékba tört fa pedig a rosszakarók tettéről tanúskodik. Jövőre tovább bővítik a játszóteret, hamarosan nyírni kell a sövényt és árnyékot adnak a fák. A szemük előtt alakul át a tér. Nem nagy dolog? Meglehet. A személyenként elvégzett társadalmi munkaórák száma nem rúgna sokra, mégsem lehet egy kézlegyintéssel elintézni az összefogásukat. Hajlamosak vagyunk rá, hogy a nagy tervek és célok mellett jelentéktelen ügyekké minősítsük az apró eredményeket. Nem arról van szó, hogy milliós beruházásokhoz mérjük, ami Jászberényben az Alkotmány utcában történt, de azért ne felejtsük a társadalmi munka értékét. A közösségi munka nem terem mindig babérokat, kellő kitartás hiányában sok kezdeményezés abbamarad a kezdeti lelkesedés után. Az Alkotmány utcában nem így történt, és az arra járó közömbös emberek egyszer csak észreveszik, hogy a „megszokott”, poros, gazos tér eltűnt a szemük elől. L. P. Miért nem sikerült ? Nem azok mentek, akiket vártak Kempingtalálkozó Nagykörűben Nagykörűben az elmúlt hét végén már második alkalommal rendezte meg a KISZ Szolnok városi Bizottsága a városi ifjúmunkás kempingtalálkozót. A megyeszékhelyről és a környező településekről — így többek között Tiszasülyről, Martfűről, Tiszaföldvárról, Rákóczi- falváról — csaknem százhú- szan jöttek össze. A meghívóban az szerepelt, hogy lehetőséget adnak a vélemények, tapasztalatok cseréjére, az ifjúmunkások élet- és munkakörülményeinek, helyzetüknek megvitatására, a közöttük végzett mozgalmi munka fontosságára. s természetesen az ismerkedésre, szórakozásra is. Miért nem sikerült a találkozó? Ennek több oka van. Az ott lévők csaknem fele nem ifjúmunkás volt. Talán ezért sem éltek a felkínált lehetőségekkel miután meghallgatták a vitaindító előadásokat. Szombaton négy szekcióban elmondhatták volna véleményüket, tapasztalataikat, hiszen nagyon izgalmasnak ígérkező témákról volt szó. Többek között a párt és az ifjúság kapcsolatáról, a munkahelyi demokráciáról, az ifjúmunkások élet- és munkakörülményeiről, a szabadidő hasznos eltöltéséről. Sajnos nem alakult ki igazi párbeszéd, pedig az előadók a témák kiváló ismerői voltak. Valószínű azért nem volt igazi eszmecsere mert az ifjúmunkások gondjait nem érzik magukénak a más területen dolgozók, hiszen ez a találkozó egy réteg problémáival, eredményeivel kívánt foglalkozni. Az üzemek, vállalatok nem azokat küldték el, akik tapasztalataik alapján hozzájárulhattak volna a találkozó sikeréhez. A szervezés sem volt kifogástalan, bár bizonyára sokan dolgoztak azért, hogy a táborozok jól érezzék magukat. A szabadidős programok közül a kőtelki Ady Termelőszövetkezet lovasbemutatója és a szombat este rendezett szüreti bál volt a legjobb. Napközben azonban két-háromórás „üresjáratok” voltak. Az igaz, hogy a büfé éjjel-nappal nyitva volt, s ez is egyfajta elfoglaltságé, szórakozást jelentett. Azok biztosan jól érezték magukat. akik a hétköznapok megszokottságából kilépve változatosságot, új kapcsolatokat kerestek. De csalódtak, akik a pihenésen, szórakozáson túl, vélemény- cserére, vitákra számítottak. — enté — Megjelent a Társadalmi Szemle szeptemberi száma A Társadalmi Szemle most megjelent legújabb simáiban „A tudományról jelenidőben” címmel Tétényi Pál a természet-, a műszaki és a társadalomtudományok gazdasági és társadalmi hatásairól írt cikket. Juhász Ádám, tanulmánya az ipari teljesítménynövelés lehetőségeit és feladatait vizsgálja. Sárközy Tamás írása az érdekképviseletek státusával foglalkozik. A „Negyven éve...” című sorozatban ezúttal Godó Ágnes történelmi tanulmánya olvasható. A „Magyarok az európai ellenállásban és partizánharcokban” címmel. Szovjet gazdasági helyzetképet ad Munkácsy Gyula írása a folyóirat szociálpolitikai vitájához pedig ezúttal Stuber Ervinné szól hozzá. Két cikk foglalkozik a könyvkiadással. Tarnóc Márton a kultúra, a politika és a gazdálkodás oldaláról ad választ egy sor kérdésre, Petró András pedig a tan- könyvkiadás helyzetét világítja meg. „A népművelők közérzete. Elfogulatlan és tárgyilagosan egy réteg helyzetéről” címmel Gyarmati Kálmán sokéves tapasztalatait teszi közzé.
