Szolnok Megyei Néplap, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-15 / 217. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. SZEPTEMBER 15. / I Arcképvázlat I Pártmunkában nincs uborkaszezon Zsíros János a hivatali munka mellett régóta visel társadalmi tisztséget. Éveken át szakszervezeti titkár volt, most meg a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat egyik pártalapszervezetét irá­nyítja. Derűs lelkű ember benyo­mását kelti. Nem olyan asz­talt Verő, ajtót csapdosó tí­pus. Igaz, a pártmunkát nem is lehet másként végezni, mint az emberek megnye­résével. Ha nem ért a nyel­vükön a pártitkár, akkor nem sokra jut. Zsíros Já­nosnak mindenkihez van jó szava, talán ezért is boldo­gul. Beszélgetésünk közben gyakran nyílik az ajtaja. Az egyik látogató cukrászt kér a főiskolára, a másik mű­ködési engedélyért jött. Tü­relmesen meghallgat min­denkit, intézkedik, vagy út­baigazítja őket. ö az árufor­galmi osztály helyettes ve­zetője. hivatali teendője is esőstől tornyosul. Munkaidő után meg ott a pártalapszer- vezeti munka. Itt a párt- kongresszusra való felkészü­lés ideje, intézkedési tervet kell kidolgozni, véleményt kérni a párttagoktól a párt- szervezet utóbbi öt évének munkájáról, megszervezni a pórtcso port-értekezleteket és így tovább. Igaz, a párt­munkában máskor sincs uborkaszezon. A gazdasági munka segítése például min­dennapi feladat. — Jövőre 800 milliós for­galmat akarunk elérni. Húsz­millió forint nyereséget ter­vezünk — mondja. — Erre mozgósítjuk a párttagokat. A pártszervezet természete­sen ügyel arra, hogy ne min­denáron lehessen ezt elér­ni, hanem mindenekelőtt jobb szervezéssel, a színvo­nal emelésével, a. konjunk­túralovagok kiszűrésével. A közvélemény szerint sok vendéglátóipari dolgozó könnyű pénzkereseti lehető­ségnek tekinti munkáját... Zsíros János erről így be­szél: — Sokan rontják a szak­ma hitelét. Pártszervezetünk felveszi ezek ellen a harcot, védi a törzsgárda becsületét. Negatív példákat sajnos mi is tudunk említeni. A Bástya étteremben például régeb­ben 350—400 előfizető ven­dég étkezett, most meg alig tíz. Szinte italboltként működik. Rendszeresek az ittas emberek botrányai. A pártvezetőség a gazdasági vezetőknél szorgalmazza ilyen esetekben a hathatós intézkedéseket. Tudjuk, hogy egy kicsit „felhígult” a szak­ma, nem idevaló emberek is kerültek a vállalathoz, de aki nem a fogyasztók szol­gálatát tekinti hivatásának, az nem tud nálunk gyökeret verni, a közösség előbb- utóbb kiveti magából. Eszembe jut az a régi köz­mondás. hogy szólj, s meg­mondom. ki vagy. Szereted-e a hivatásodat, tudsz-e lel­kesedni. érte? Ha igen, ak­kor sikerélményhez szeret­néd juttatni társaidat is, kezdeményezel és támoga­tod a megújulási törekvé­seket. Ügy érzem, Zsíros Já­nosnál szakmaszeretetből nincs hiány: — Az utóbbi években igen szép eredményeket értünk el. Megérett a helyzet arra, hogy idegenforgalmi felada­toknak is eleget tegyünk. Vállalatunk ezért nyitotta meg Mezőtúron a Hotel Be­rettyót, épített motelt és kempinget a Hortobágy szé­lén, a Patkós csárda mel­lett. Pártszervezetünk tá­mogatja ezt a célkitűzést. Azt hiszem, nyugodt lélek­kel elmondhatom, hogy az eredmények elérésében. a fejlesztési tervek valóravál- tásában nagy szerepük van a kommunistáknak. A pártalapszervezeti tit­kárnak jelentős része van abban is, hogyan alakul a taglétszám. A pártépítés ko­rábban meglehetősen kam­pányszerű volt a vendéglátó vállalatnál. Az utóbbi idők­ben viszont rendszeres lett. A felvételre jelentkezők többségét a KISZ-szervezet ajánlja — bizonyságául an­nak, hogy növekszik a fia­talok érdeklődése a párt- szervezet iránt. Zsíros János egyike azok­nak a párttagoknak, akik vallják: csak politikai tisz­tánlátással és nagyfokú szak­mai hozzáértéssel lehet jól végezni a munkát. És nem­csak vallják, hanem saját példájukkal bizonyítják is ezt. Ö is elvégezte az esti egyetemet és felsőfokú áru­forgalmi és ellenőrzési vizs­gát tett. Bizonyára nem a véletlen műve, hogy a vál­lalat dolgozóinak több mint nyolcvan százaléka részt vesz valamilyen politikai vagy szakmai képzésben. A pártalapszervezetek éle­te általában nem látványos. Megannyi hétköznapi csele­kedet láncfüzéréből áll. Az őket irányító titkárok lele­ményessége és ügyszeretete valahol mégis tükröződik. Ha nem teljesen elkülönít­hetően is, mérhető vállala­tuk eredményeiben, a kol­lektívák összhangjában. És ha ez így van, akkor Zsíros János jó bizonyítványt érde­melne, ha szüksége volna rá. De a pártalapszervezeti titkári munkát nem a „piros pontok” gyűjtése, nem a kü­lönböző előnyök miatt vál­lalják az emberek, hanem azért, mert életük magától érthető velejárójának tart­ják a társadalmi tisztség vi­selését. Így van ezzel Zsíros János is. S. B. Hazánk északkeleti csücs­kénél, a Túr folyócska öle­lésében fekvő Túristvándi- ban található Közép-Európa legnagyobb üzemképes cö­löpházas vízimalma. ősét már 1315-ben a Kende-féle levéltári bejegyzés említi. Jelenlegi formájában 1752- ben építették át, majd nem­régiben az Országos Műem­léki Felügyelőség állította helyre. Képeinken a vízi­malom és Bakk Sándor mol­nár, az épület gondnoka lát­ható. Aki boltos, ad magára A fiatalasszony kedvtelen, arca gondterhelt. Ül a sötét kis boltban, egy asztalkánál, s dől belőle a panasz: — Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz. Egy éve múlt, hogy kinyitottam, s engedéllyel, tetemes köl­csönnel kezdtem a boltos éle­tet. Most. lassan elmúlt a nyár, s Itt a rengeteg nyári holmi, tiszi-téli beszerzésre meg ugyan miből telne? Nem mondom, esztendős ünnepek előtt, meg iskolakezdéskor nyitják sűrűn az ajtót a ve­vők. De nyáron akkora volt a pangás, hogy a hideg vízre se nagyon futotta. Év elején kétszázezer forint értékű árukészlettel kezdtem. Csi­náltam most nyári vásárt is — mégis, gondjaim vannak. Az az igazság, hogy gyakran elmegy a vevő az ajtóm előtt, a túloldalon buszra száll, s megy Szolnokra, a nagyobb választék, a több áruház, bolt reményében. Persze, ta­valy télen volt meglepetés, amikor bejött egy vevő, ano- rákért járta végig Szolnokot, a neki megfelelő méretben sehol se kapott, itt meg vá­logathatott. Hasonlóképp jártam a kordbársony nad­rágokkal is. Olyan jó minő­ségűt sikerült beszereznem, hogy volt, aki visszajött ké­sőbb: olyan jó mosó nadrág az, van-e még belőle? Törökszentmiklós Kossuth Lajos utca 150. Gyermekdivatbolt. Azt hinné az ember, a miklósi főutcán ugyancsak sűrűn nyílik az ajtaja. S lám, Gál Istvánná, aki alig múlt egy éve, hogy magán-kiskereskedői enge­délyt kapott így, ilyen fele­másan vonja meg az első év mérlegét. Szó se róla, elhi­szem, hogy nem a legjobbak a tapasztalatai. S akkor még: — A maszeknál egészen másképp viselkedik a vevő, mint egy állami boltban, vagy áruházban. Ott ötször megnézi az árut, oszt-szoroz, hátha becsapják, elvégre a maszek ugye, az olyan? Az­tán jön az ellenőrzés, s nem biztos, hogy egy kezdő nem akad meg az első gubancon. Pedig talán elhihető lenne, hogy én — ha már belead­tam annyit — ebből szeret­nék tisztességgel megélni, s nekem az érdekem elsősor­ban az, hogy aki egyszer vevőm, az vissza is térjen a boltomba. A gyermekdivatboltban különben nem sok a túl di­vatos holmi, annál több a célszerű, jó gyerekruha, nad­rág, ruhácska. Sok áru hely­ben készül, jókezű varrónő munkája. Egy év után talán kár keseregni... Kisújszálláson a Kossuth Lajos út egyálta­lán nem mondható üzletsor­nak, ideális helynek. Kicsit mellékutca, magam is vélet­lenül akadtam rá, az Ez is- az is boltra. Először meg­hökkentem, aztán vaióság- gal élveztem. Gondolom, a nosztalgia miatt is — gye­rekkoromban láttam hason­lót, amiben a vaníliás cu­kortól a grafitceruzáig, szap­pantól a dohányáruig minden kapható. Találó az elnevezé­se, mert ebben a még a va­lamikori szatócsboltnál is nagyobb az „áruskála”. Lát­tam divatos cipőket, hangle­mezeket, italokat, farmere­ket, képeslapokat, felsorolni is nehéz lenne, mi minden­nek van helye a parányi üz­lethelyiségben. Szentpéteri Dezsőné még az elején van a boltoséletnek. Július másodikén nyitották a kis boltot, az első napok, he­tek egyelőre az érdeklődés első jeleit bizonyítják. A rokkantnyugdíjas, férje en­gedélye szerint dolgozó asz- szony a fiával együtt keres­kedik, a fiatalember az áru­beszerző, az anyja a vevő­ket várja. Valóban sok, di­vatos holmit kínálnak, s igen szép az illatszerek, a bőr- és bizsuáruk polca, pultja is. Kapható náluk a legdrágább külföldi s a legolcsóbb hazai cigaretta is. — Tetszik gondolni, itt a mellékutcában is ránk ta­lálnak a vevők? ,Szentpéteriné még ilyen kétségekkel vajúdik. A pár perc alatt, míg szétnéztem, volt vevője, s érdeklődője is. Azt hiszem, érdemes lesz egy év múlva is erre jönni... Karcag egyik mellékutca, autóalkat­részbolt. A parányi üzletben minden hely foglalt, még a mennyezetről is alkatrészek kínálják magukat. Hallot­tam, közel-távolban nincs párja, mármint nincs hason­ló szaküzlet. A készséges fia­talember azonban széttárja a karját: — A cégtulajdonos állandó árubeszerző körúton van, szíveskedjék hétfői napokon keresni. Ö minden bizonnyal szívesen nyilatkozik, én nem tehetem... Rudi ül a legkisebb helyi­ség asztalkájánál, előtte fü­zet, mellette vékony, idősebb ember kortyolja a sört. Rudi sorolja: ha a lakodalmas nép a négyórai esküvő után egyenesen idejön, jó tudni, az ifjú pár megy-e fényké­pészhez. Mert, ha igen, amíg ott nem végeznek, nem lehet teríteni. Akkor kis sós, édes sütemény, ilyen, olyan ital a vacsoráig. Természetesen, tyúkhúslevessel kezdődik a menü, aztán egy jó pörkölt, s éjféltájt sült. Hozzá a meg­felelő italok, ki, mit szeret. És kell-e menyasszonyi tor­ta? No, ezen még nyugodtan gondolkozhatnak, én csiná­lom a kalkulációt, hatvan személyre, igen? Szolnokon az Űttörő utca 36. szám alatt a Róza vendéglő teraszán Néczin Rudolf megpihen pár pillanatra. A benti csinos te­remből vidám társaság zaja hallatszik, valaki még vár rá a presszógép mellett is, szóval nem unatkozik. — Ha hiszi, ha nem, nem volt előre eltervezve, se kal­kulálva, hogy maszek legyek. Nekem különben nem is na­gyon tetszik ez a nagy önál­lóság, talán még a szabad­ság se, de ha arra gondolok, hogy egy maszek bolt vagy étterem az emberek szolgá­latában javít választékon, kínálaton, vagy kifejezetten segít az ellátásban, akkor azt mondom, nem bánom. Azt se, hogy február máso­dikén megnyílt a Róza. Ez a vendéglő az én negyedszá­zados vendéglői múltam, ta­pasztalatom terméke. Nehogy sajnáljon valaki érte, de meg kell mondanom. hogy itt hajnaltól éjfélig dolgozni kell, keményen. És még mil­liomos se vagyok, csak any- nyit mondok, a sok munkám után mindig jól éltem. És látja, a saját házamban nyílt, maradt nekünk két kis szobánk, de itt, amit lehetett megtettem. Legutóbbi vendéglátós ét­termében, a Fenyőben, Ru­dinak nemzetközi vendégse­rege volt. Az ötvenes évek­ben lebújjá zülledt Fenyőből rangos, kitűnő konyhájú ét­termet csinált. Tizenkét évig dolgozott ott, közben besegí­tett sok helyen, ahol újat nyitottak. Akik jól ismerik, azt mondják, a kis ujjábán van a szakma, de a keze tiszta! — Nem tudom, hogy van, de már idetalálnak olaszok, lengyelek, jugoszlávok. És egyre több a helyi rendez­vényem is. Szombaton-va- sárnap .zárva tartanák, de szervezett rendezvény, meg­rendelés esetén kinyitunk. Mit mondjak? Jól érzem magam, megy a bolt! Ilyen tiszta mosdókat, mellékhelyiségeket, én ven­déglőben még nem láttam. Minden ízléses, a konyha olyan gusztusos, hogy hirte­len megéhezem. Rend, min­denütt a rend, a tisztaság az úr. Rudi, a hárominfarktu­sos, egyre karcsúsodó ven­déglős viccel üti el a dicsé­retet : — Ide rajtam kivül részeg még egy se jött be! Szandaszőlős Kiss János utca 107. Az egyetlen vegyed élelmiszer magánüzlet. Machata József- né saját háza udvarán húzta fel a kis bolt falait. Példás árukészlet, minden van, ami alapvető élelmiszerekből kell. — Ketten dolgozunk a fiammal, havi 280—300 ezer forint a forgalmunk. Azért én nem vagyok olyan elége­dett az árukészlettel, bár nálam sok minden megvan, ami máshol hiánycikk, azért néha elkeseredem. Aki bol­tos ad magára, nem mondja azt a vevőnek, hogy nincs, s mutatja a hátát. Én azt nem engedhetem meg ma­gamnak! Mondom viszont azt: momentán nincs, de két nap múlva szíveskedjék be­fáradni. S akkor elindul a fiam, ami megint körülmé­nyes. Egy árva nyilvános te­lefon van, 1981, a boltnyitás óta hiába kérem a postát, nem kapok telefont. Pedig árut rendelni, áru után ér­deklődni, jaj de sokkal könnyebb lenne. Netán még engem is felhívhatnának a vásárlók. A bolt négykor bezárt, s a szoba hűvösében a cégtu­lajdonos fiával együtt a be­szerzésről beszél. Igen, jó partner a vágóhíd, a tejipar, a sütőipar, pincegazdaság, a söriparra se lehet a legna­gyobb melegben se panasz­kodni. Mégis van nehézség, s megtörtént már, nérrtí árukapcsolással várták a nagykernél, valahol... Pár házzal odébb, a hosz- szú Kiss János utca 139 szá­mú házának udvara való­ságos raktár. Samu Istvánná boltengedélyét 1981-ben ad­ták ki, festék és háztartási cikkekre. Ahogy belépek, már fogom, diadallal a ré­gen látottat. Pedig semmiség. Emlékszenek még a ragasz­tós légyfogóra? Hányszor ke­resik a falusi állattartók, s hallottam már, nincs olyan, rég. Dehogy nincs! Nagy Istvánné, törteli kisiparos gyártja, csak meg kell ren­delni, el kell érte menni. Stop kis ABC Csokonai út. A maszekvilág­ról eltervezett érdeklődésem első útja mégse igazi ma­szekhoz vezetett. Mielőtt el­indultam volna a megyébe, kiszaladtam Tóthné Jutká­hoz, a Stop kis ABC-be. A szerződéses élelmiszer áruház mojdnem két és fél éve mű­ködik Szolnokon, öt ember nyitotta, s a kezdet kezdetén példásan szolgálták a Cso­konai út lakónegyedének vá­sárlóit. A panaszkönyvükben egyetlen érdemi beírás van, miszerint jó, hogy végre ilyen jó bolt nyílt a környék­nek. Most két évvel a nyitás után gyors körülpillantás, s mintha éppoly bőség lenne, mint akkor. — Nem titok, öten havon­ta másfél millió forintos forgalmat bonyolítunk, — mondja Tóthné. — Semmi különösebb bajunk nincs, változatlanul vasárnap is ki­nyitunk, s nem is hiába. — Sok új üzlet, rengeteg maszek nyitott mostanában, látja, ugye? — Jó lenne, ha mind meg­élne, bírná munkával. Ne­kem csak az a véleményem, hogy borzasztóan sokat kell dolgozni, s aki azt hiszi, helyébe megy az áru, előbb-utóbb lehúzza a re­dőnyt. Manapság a vevő minden forintjáért alaposan megdolgozik, aki boltos. Ez nem kényelmes, kellemes ál­lás, ezt bírni kell... A megyei illetékesek a kö­zelmúltban sok ellenőrzésen vizsgálódáson tekintették át: milyen is nálunk a magán kiskereskedelem? örvende­tes, hogy már 700 „maszek üzlet” működik a megyében. Többségük jól bővíti a kíná­latot, besegít az állami, szö­vetkezeti boltok, áruházak választékába, helyenként hiánycikkek termeltetését is megszervezik, kijárják tulaj­donosaik. Mint minden új, ennek is vannak „kiskorú” hibái, s vannak csalódott ke­reskedők, — de csalódott ve­vők is. A boltengedélyek és -építések nem mindig kör­nyezetbe illően is átgondol­tak, s helyenként baj van a szállítóutakkaj, rakodóhe­lyekkel is. Hétszázan vannak. Talán az se lenne baj, ha többen kapnának kedvet, különösen olyan helyeken, ahol a leg­nagyobb rájuk a szükség! Ott tartunk, hogy ez utób­bi tűnik a legnehezebbnek! Sóskúti Júlia

Next

/
Thumbnails
Contents