Szolnok Megyei Néplap, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-15 / 217. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. SZEPTEMBER 15. / I Arcképvázlat I Pártmunkában nincs uborkaszezon Zsíros János a hivatali munka mellett régóta visel társadalmi tisztséget. Éveken át szakszervezeti titkár volt, most meg a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat egyik pártalapszervezetét irányítja. Derűs lelkű ember benyomását kelti. Nem olyan asztalt Verő, ajtót csapdosó típus. Igaz, a pártmunkát nem is lehet másként végezni, mint az emberek megnyerésével. Ha nem ért a nyelvükön a pártitkár, akkor nem sokra jut. Zsíros Jánosnak mindenkihez van jó szava, talán ezért is boldogul. Beszélgetésünk közben gyakran nyílik az ajtaja. Az egyik látogató cukrászt kér a főiskolára, a másik működési engedélyért jött. Türelmesen meghallgat mindenkit, intézkedik, vagy útbaigazítja őket. ö az áruforgalmi osztály helyettes vezetője. hivatali teendője is esőstől tornyosul. Munkaidő után meg ott a pártalapszer- vezeti munka. Itt a párt- kongresszusra való felkészülés ideje, intézkedési tervet kell kidolgozni, véleményt kérni a párttagoktól a párt- szervezet utóbbi öt évének munkájáról, megszervezni a pórtcso port-értekezleteket és így tovább. Igaz, a pártmunkában máskor sincs uborkaszezon. A gazdasági munka segítése például mindennapi feladat. — Jövőre 800 milliós forgalmat akarunk elérni. Húszmillió forint nyereséget tervezünk — mondja. — Erre mozgósítjuk a párttagokat. A pártszervezet természetesen ügyel arra, hogy ne mindenáron lehessen ezt elérni, hanem mindenekelőtt jobb szervezéssel, a színvonal emelésével, a. konjunktúralovagok kiszűrésével. A közvélemény szerint sok vendéglátóipari dolgozó könnyű pénzkereseti lehetőségnek tekinti munkáját... Zsíros János erről így beszél: — Sokan rontják a szakma hitelét. Pártszervezetünk felveszi ezek ellen a harcot, védi a törzsgárda becsületét. Negatív példákat sajnos mi is tudunk említeni. A Bástya étteremben például régebben 350—400 előfizető vendég étkezett, most meg alig tíz. Szinte italboltként működik. Rendszeresek az ittas emberek botrányai. A pártvezetőség a gazdasági vezetőknél szorgalmazza ilyen esetekben a hathatós intézkedéseket. Tudjuk, hogy egy kicsit „felhígult” a szakma, nem idevaló emberek is kerültek a vállalathoz, de aki nem a fogyasztók szolgálatát tekinti hivatásának, az nem tud nálunk gyökeret verni, a közösség előbb- utóbb kiveti magából. Eszembe jut az a régi közmondás. hogy szólj, s megmondom. ki vagy. Szereted-e a hivatásodat, tudsz-e lelkesedni. érte? Ha igen, akkor sikerélményhez szeretnéd juttatni társaidat is, kezdeményezel és támogatod a megújulási törekvéseket. Ügy érzem, Zsíros Jánosnál szakmaszeretetből nincs hiány: — Az utóbbi években igen szép eredményeket értünk el. Megérett a helyzet arra, hogy idegenforgalmi feladatoknak is eleget tegyünk. Vállalatunk ezért nyitotta meg Mezőtúron a Hotel Berettyót, épített motelt és kempinget a Hortobágy szélén, a Patkós csárda mellett. Pártszervezetünk támogatja ezt a célkitűzést. Azt hiszem, nyugodt lélekkel elmondhatom, hogy az eredmények elérésében. a fejlesztési tervek valóravál- tásában nagy szerepük van a kommunistáknak. A pártalapszervezeti titkárnak jelentős része van abban is, hogyan alakul a taglétszám. A pártépítés korábban meglehetősen kampányszerű volt a vendéglátó vállalatnál. Az utóbbi időkben viszont rendszeres lett. A felvételre jelentkezők többségét a KISZ-szervezet ajánlja — bizonyságául annak, hogy növekszik a fiatalok érdeklődése a párt- szervezet iránt. Zsíros János egyike azoknak a párttagoknak, akik vallják: csak politikai tisztánlátással és nagyfokú szakmai hozzáértéssel lehet jól végezni a munkát. És nemcsak vallják, hanem saját példájukkal bizonyítják is ezt. Ö is elvégezte az esti egyetemet és felsőfokú áruforgalmi és ellenőrzési vizsgát tett. Bizonyára nem a véletlen műve, hogy a vállalat dolgozóinak több mint nyolcvan százaléka részt vesz valamilyen politikai vagy szakmai képzésben. A pártalapszervezetek élete általában nem látványos. Megannyi hétköznapi cselekedet láncfüzéréből áll. Az őket irányító titkárok leleményessége és ügyszeretete valahol mégis tükröződik. Ha nem teljesen elkülöníthetően is, mérhető vállalatuk eredményeiben, a kollektívák összhangjában. És ha ez így van, akkor Zsíros János jó bizonyítványt érdemelne, ha szüksége volna rá. De a pártalapszervezeti titkári munkát nem a „piros pontok” gyűjtése, nem a különböző előnyök miatt vállalják az emberek, hanem azért, mert életük magától érthető velejárójának tartják a társadalmi tisztség viselését. Így van ezzel Zsíros János is. S. B. Hazánk északkeleti csücskénél, a Túr folyócska ölelésében fekvő Túristvándi- ban található Közép-Európa legnagyobb üzemképes cölöpházas vízimalma. ősét már 1315-ben a Kende-féle levéltári bejegyzés említi. Jelenlegi formájában 1752- ben építették át, majd nemrégiben az Országos Műemléki Felügyelőség állította helyre. Képeinken a vízimalom és Bakk Sándor molnár, az épület gondnoka látható. Aki boltos, ad magára A fiatalasszony kedvtelen, arca gondterhelt. Ül a sötét kis boltban, egy asztalkánál, s dől belőle a panasz: — Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz. Egy éve múlt, hogy kinyitottam, s engedéllyel, tetemes kölcsönnel kezdtem a boltos életet. Most. lassan elmúlt a nyár, s Itt a rengeteg nyári holmi, tiszi-téli beszerzésre meg ugyan miből telne? Nem mondom, esztendős ünnepek előtt, meg iskolakezdéskor nyitják sűrűn az ajtót a vevők. De nyáron akkora volt a pangás, hogy a hideg vízre se nagyon futotta. Év elején kétszázezer forint értékű árukészlettel kezdtem. Csináltam most nyári vásárt is — mégis, gondjaim vannak. Az az igazság, hogy gyakran elmegy a vevő az ajtóm előtt, a túloldalon buszra száll, s megy Szolnokra, a nagyobb választék, a több áruház, bolt reményében. Persze, tavaly télen volt meglepetés, amikor bejött egy vevő, ano- rákért járta végig Szolnokot, a neki megfelelő méretben sehol se kapott, itt meg válogathatott. Hasonlóképp jártam a kordbársony nadrágokkal is. Olyan jó minőségűt sikerült beszereznem, hogy volt, aki visszajött később: olyan jó mosó nadrág az, van-e még belőle? Törökszentmiklós Kossuth Lajos utca 150. Gyermekdivatbolt. Azt hinné az ember, a miklósi főutcán ugyancsak sűrűn nyílik az ajtaja. S lám, Gál Istvánná, aki alig múlt egy éve, hogy magán-kiskereskedői engedélyt kapott így, ilyen felemásan vonja meg az első év mérlegét. Szó se róla, elhiszem, hogy nem a legjobbak a tapasztalatai. S akkor még: — A maszeknál egészen másképp viselkedik a vevő, mint egy állami boltban, vagy áruházban. Ott ötször megnézi az árut, oszt-szoroz, hátha becsapják, elvégre a maszek ugye, az olyan? Aztán jön az ellenőrzés, s nem biztos, hogy egy kezdő nem akad meg az első gubancon. Pedig talán elhihető lenne, hogy én — ha már beleadtam annyit — ebből szeretnék tisztességgel megélni, s nekem az érdekem elsősorban az, hogy aki egyszer vevőm, az vissza is térjen a boltomba. A gyermekdivatboltban különben nem sok a túl divatos holmi, annál több a célszerű, jó gyerekruha, nadrág, ruhácska. Sok áru helyben készül, jókezű varrónő munkája. Egy év után talán kár keseregni... Kisújszálláson a Kossuth Lajos út egyáltalán nem mondható üzletsornak, ideális helynek. Kicsit mellékutca, magam is véletlenül akadtam rá, az Ez is- az is boltra. Először meghökkentem, aztán vaióság- gal élveztem. Gondolom, a nosztalgia miatt is — gyerekkoromban láttam hasonlót, amiben a vaníliás cukortól a grafitceruzáig, szappantól a dohányáruig minden kapható. Találó az elnevezése, mert ebben a még a valamikori szatócsboltnál is nagyobb az „áruskála”. Láttam divatos cipőket, hanglemezeket, italokat, farmereket, képeslapokat, felsorolni is nehéz lenne, mi mindennek van helye a parányi üzlethelyiségben. Szentpéteri Dezsőné még az elején van a boltoséletnek. Július másodikén nyitották a kis boltot, az első napok, hetek egyelőre az érdeklődés első jeleit bizonyítják. A rokkantnyugdíjas, férje engedélye szerint dolgozó asz- szony a fiával együtt kereskedik, a fiatalember az árubeszerző, az anyja a vevőket várja. Valóban sok, divatos holmit kínálnak, s igen szép az illatszerek, a bőr- és bizsuáruk polca, pultja is. Kapható náluk a legdrágább külföldi s a legolcsóbb hazai cigaretta is. — Tetszik gondolni, itt a mellékutcában is ránk találnak a vevők? ,Szentpéteriné még ilyen kétségekkel vajúdik. A pár perc alatt, míg szétnéztem, volt vevője, s érdeklődője is. Azt hiszem, érdemes lesz egy év múlva is erre jönni... Karcag egyik mellékutca, autóalkatrészbolt. A parányi üzletben minden hely foglalt, még a mennyezetről is alkatrészek kínálják magukat. Hallottam, közel-távolban nincs párja, mármint nincs hasonló szaküzlet. A készséges fiatalember azonban széttárja a karját: — A cégtulajdonos állandó árubeszerző körúton van, szíveskedjék hétfői napokon keresni. Ö minden bizonnyal szívesen nyilatkozik, én nem tehetem... Rudi ül a legkisebb helyiség asztalkájánál, előtte füzet, mellette vékony, idősebb ember kortyolja a sört. Rudi sorolja: ha a lakodalmas nép a négyórai esküvő után egyenesen idejön, jó tudni, az ifjú pár megy-e fényképészhez. Mert, ha igen, amíg ott nem végeznek, nem lehet teríteni. Akkor kis sós, édes sütemény, ilyen, olyan ital a vacsoráig. Természetesen, tyúkhúslevessel kezdődik a menü, aztán egy jó pörkölt, s éjféltájt sült. Hozzá a megfelelő italok, ki, mit szeret. És kell-e menyasszonyi torta? No, ezen még nyugodtan gondolkozhatnak, én csinálom a kalkulációt, hatvan személyre, igen? Szolnokon az Űttörő utca 36. szám alatt a Róza vendéglő teraszán Néczin Rudolf megpihen pár pillanatra. A benti csinos teremből vidám társaság zaja hallatszik, valaki még vár rá a presszógép mellett is, szóval nem unatkozik. — Ha hiszi, ha nem, nem volt előre eltervezve, se kalkulálva, hogy maszek legyek. Nekem különben nem is nagyon tetszik ez a nagy önállóság, talán még a szabadság se, de ha arra gondolok, hogy egy maszek bolt vagy étterem az emberek szolgálatában javít választékon, kínálaton, vagy kifejezetten segít az ellátásban, akkor azt mondom, nem bánom. Azt se, hogy február másodikén megnyílt a Róza. Ez a vendéglő az én negyedszázados vendéglői múltam, tapasztalatom terméke. Nehogy sajnáljon valaki érte, de meg kell mondanom. hogy itt hajnaltól éjfélig dolgozni kell, keményen. És még milliomos se vagyok, csak any- nyit mondok, a sok munkám után mindig jól éltem. És látja, a saját házamban nyílt, maradt nekünk két kis szobánk, de itt, amit lehetett megtettem. Legutóbbi vendéglátós éttermében, a Fenyőben, Rudinak nemzetközi vendégserege volt. Az ötvenes években lebújjá zülledt Fenyőből rangos, kitűnő konyhájú éttermet csinált. Tizenkét évig dolgozott ott, közben besegített sok helyen, ahol újat nyitottak. Akik jól ismerik, azt mondják, a kis ujjábán van a szakma, de a keze tiszta! — Nem tudom, hogy van, de már idetalálnak olaszok, lengyelek, jugoszlávok. És egyre több a helyi rendezvényem is. Szombaton-va- sárnap .zárva tartanák, de szervezett rendezvény, megrendelés esetén kinyitunk. Mit mondjak? Jól érzem magam, megy a bolt! Ilyen tiszta mosdókat, mellékhelyiségeket, én vendéglőben még nem láttam. Minden ízléses, a konyha olyan gusztusos, hogy hirtelen megéhezem. Rend, mindenütt a rend, a tisztaság az úr. Rudi, a hárominfarktusos, egyre karcsúsodó vendéglős viccel üti el a dicséretet : — Ide rajtam kivül részeg még egy se jött be! Szandaszőlős Kiss János utca 107. Az egyetlen vegyed élelmiszer magánüzlet. Machata József- né saját háza udvarán húzta fel a kis bolt falait. Példás árukészlet, minden van, ami alapvető élelmiszerekből kell. — Ketten dolgozunk a fiammal, havi 280—300 ezer forint a forgalmunk. Azért én nem vagyok olyan elégedett az árukészlettel, bár nálam sok minden megvan, ami máshol hiánycikk, azért néha elkeseredem. Aki boltos ad magára, nem mondja azt a vevőnek, hogy nincs, s mutatja a hátát. Én azt nem engedhetem meg magamnak! Mondom viszont azt: momentán nincs, de két nap múlva szíveskedjék befáradni. S akkor elindul a fiam, ami megint körülményes. Egy árva nyilvános telefon van, 1981, a boltnyitás óta hiába kérem a postát, nem kapok telefont. Pedig árut rendelni, áru után érdeklődni, jaj de sokkal könnyebb lenne. Netán még engem is felhívhatnának a vásárlók. A bolt négykor bezárt, s a szoba hűvösében a cégtulajdonos fiával együtt a beszerzésről beszél. Igen, jó partner a vágóhíd, a tejipar, a sütőipar, pincegazdaság, a söriparra se lehet a legnagyobb melegben se panaszkodni. Mégis van nehézség, s megtörtént már, nérrtí árukapcsolással várták a nagykernél, valahol... Pár házzal odébb, a hosz- szú Kiss János utca 139 számú házának udvara valóságos raktár. Samu Istvánná boltengedélyét 1981-ben adták ki, festék és háztartási cikkekre. Ahogy belépek, már fogom, diadallal a régen látottat. Pedig semmiség. Emlékszenek még a ragasztós légyfogóra? Hányszor keresik a falusi állattartók, s hallottam már, nincs olyan, rég. Dehogy nincs! Nagy Istvánné, törteli kisiparos gyártja, csak meg kell rendelni, el kell érte menni. Stop kis ABC Csokonai út. A maszekvilágról eltervezett érdeklődésem első útja mégse igazi maszekhoz vezetett. Mielőtt elindultam volna a megyébe, kiszaladtam Tóthné Jutkához, a Stop kis ABC-be. A szerződéses élelmiszer áruház mojdnem két és fél éve működik Szolnokon, öt ember nyitotta, s a kezdet kezdetén példásan szolgálták a Csokonai út lakónegyedének vásárlóit. A panaszkönyvükben egyetlen érdemi beírás van, miszerint jó, hogy végre ilyen jó bolt nyílt a környéknek. Most két évvel a nyitás után gyors körülpillantás, s mintha éppoly bőség lenne, mint akkor. — Nem titok, öten havonta másfél millió forintos forgalmat bonyolítunk, — mondja Tóthné. — Semmi különösebb bajunk nincs, változatlanul vasárnap is kinyitunk, s nem is hiába. — Sok új üzlet, rengeteg maszek nyitott mostanában, látja, ugye? — Jó lenne, ha mind megélne, bírná munkával. Nekem csak az a véleményem, hogy borzasztóan sokat kell dolgozni, s aki azt hiszi, helyébe megy az áru, előbb-utóbb lehúzza a redőnyt. Manapság a vevő minden forintjáért alaposan megdolgozik, aki boltos. Ez nem kényelmes, kellemes állás, ezt bírni kell... A megyei illetékesek a közelmúltban sok ellenőrzésen vizsgálódáson tekintették át: milyen is nálunk a magán kiskereskedelem? örvendetes, hogy már 700 „maszek üzlet” működik a megyében. Többségük jól bővíti a kínálatot, besegít az állami, szövetkezeti boltok, áruházak választékába, helyenként hiánycikkek termeltetését is megszervezik, kijárják tulajdonosaik. Mint minden új, ennek is vannak „kiskorú” hibái, s vannak csalódott kereskedők, — de csalódott vevők is. A boltengedélyek és -építések nem mindig környezetbe illően is átgondoltak, s helyenként baj van a szállítóutakkaj, rakodóhelyekkel is. Hétszázan vannak. Talán az se lenne baj, ha többen kapnának kedvet, különösen olyan helyeken, ahol a legnagyobb rájuk a szükség! Ott tartunk, hogy ez utóbbi tűnik a legnehezebbnek! Sóskúti Júlia
