Szolnok Megyei Néplap, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-07 / 184. szám
1984. AUGUSZTUS 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAF 5 Egy svájci ára Feledy Péter svájci útimű- sorát hallottuk kedden este a Petőfi adón. Már nem ketyeg a svájci óra, Banktitkok nyomában, ön büszke arra, hogy svájci? — ezek voltak többek közt a műsor érdeklődést keltő alcímei. S valamennyire választ is kaptunk rájuk. A világhírű svájci óra már valóban nem ketyeg. A gyárak kilábaltak a válságból, sikeresen áttértek a kvarcóra előállítására, s felveszik a versenyt bármelyik cég termékeivel. Megtudhattuk a műsorból azt is — ha eddig nem tudtuk volna — mi a titka a svájci bankok hitelképességének, stabilitásának. Végül ízelítőt kaptunk az ország sportéletéről, s elhangzott egy beszélgetés a FIFA főtitkárával. A labdarúgás mellett arról faggatta Joseph Blattért Feledy Péter, büszke-e arra, hogy svájci. A hallgatót kevésbé érdekelte az utóbbi gyermeteg kérdés, a tapasztalat mellett számos könyv, film tudósított már ugyanis a svájciak zárt világáról, életformájáról. Helyette élvezetesebbé, élőbbé tette volna a műsort, ha életképeket, hangulatokat közvetített volna az országról a riporter. Az egy kerek óra alatt csupa közhely, ismert dolog hangzott el. „Ártatlan” gyilkos galóca Igencsak megállít félúton a cigaretta a kezében annak, aki figyemesen hallgatta A gyilkos galócától az alkoholig című műsort pénteken reggel a Kossuth adón. Dr. Gáti Tibor orvosprofesszorral beszélgetett Gazdy Dénes a környezeti ártalmak és az emésztőszervi betegségek kapcsolatáról. Meghökkentő adat hangzott el mindjárt a műsor elején! Mintegy negyvenezer anyag károsítja nap mint nap szervezetünket. A gyilkos galóca már-már az ártatlanabb egyed az egészségünket veszélyeztető sise- rehadból. Hiszen ellene lehet védekezni, de hogy védjük ki a táplálékkal, mosogatással, mosással szervezetünkbe kerülő vegyszereket, a pasz- szív dohányzást, a zajártalmat, az idegeskedést. Bármennyire is meglepő életünk e két utóbbi jelensége akár rákos elváltozásokat is előidézhet emésztőrendszerünkben. Döbbenetes, ugyanakkor érdemes volt meghallgatni a beszélgetést, a megszívlelendő figyelmeztetést: vigyázzunk magunkra, egymásra, éljünk okosan. Horthy, a fehérek vezére A közvélemény, de elsősorban az ifjúság előtt_ kevésbé részletesen ismert történelmünk azon gyászos korszaka, amelyet Horthy Miklós neve fémjelez. A rádió az utóbbi hónapokban számtalan dokumentumműsort sugárzott a húszas-harmincas évekről, a világháborúról. Most egy hétrészes hang - játéksorozatban eleveníti fel az 1918 májusától 1920 márciusáig, a kormányzóválasztásig terjedő időszakot, a Horthy-rendszer megszületését. A hang játékot — aminek első részét csütörtökön hallhattuk — Hollós Ervin és Lajtai Vera könyve alapján Szabó György írta. A sorozat további adásait a héten sugározza a rádió. Érdemes lesz a készülékek mellé ülni, hiteles, tanulságos képet kaphatunk a műsorokból, miként kezdődött el népünk történelmének e szomorú korszaka. — tg — Életmód kultúra nélkül? Kocsi szekér, kocsi szán ifjú „muzeológusok honismereti tábora Kisújszálláson ff Vasárnapig huszonhárom ifjú „muzeológus” táborozik Kisújszálláson. A megye csaknem valamennyi középiskolájából érkezett diákok — a muzeológus titulus így önkényes — különböző szakcsoportokban dolgoznak. Mit is? — Turóczi Istvánnét, a tábor vezetőjét kértük válaszra. — A tíznapos tábor alapvető célja az elemi muzeológusi ismeretek gyakorlása — a gyűjtőmunka során. Az anyag feldolgozásának értékelése viszont már pályázat alapján történik. Az a célunk a táborral, hogy minél több fiatalban ébresszük fel a helytörténeti kutatások iránti igényt, minél több aktív gyűjtőnk legyen. A fiatalok szakkutatócsoportokban dolgoznak, egy szekcióban hárman—öten. A néprajz iránt a legnagyobb az érdeklődés — három csoportot szerveztünk — de lelkes igyekezettel végzik munkájukat a fiatalok a művelődés-, ipar- és munkásmozgalom-történeti kutatócsoportban is. A „Morgóban” — avagy a régi kocsmában, a mai helytörténeti múzeumban láthatóan jól érzik magukat a lányok, fiúk. Egy nyurga fiatalember, Ali László, a jászberényi erősáramú szakAmatőr csillagász úttörők országos tanfolyama kezdődött tegnap Gödöllőn. A helyi művelődési központiban rendezett egyhetes eseményre az ország minden részéből több mint ötven kisdiák, s több csillagász-szakkört vezető pedagógus érkezett. A találkozó célja a gyerekek középiskola negyedéves tanulója archív folyóiratot lapozgat. — A régi közlekedési, szállítási eszközök érdekelnek, vagyis a kocsi, a szekér, a homokfutó, a szánkók stb. — Miért éppen ezek? — A nagyapám tanyáján láttam ilyen régi „járgányokat”, érdekesek, szépek, a kovács- és a bognármesterség régi remekei. Kiss Nóra: — A helytörténeti gyűjtemény szakkatalógusát nézem át, tulajdonképpen ismerkedem az anyaggal. Kicsit olyan nézőpontból is vizsgálódom, mi minden kéne még ehhez az egyébként is gazdag gyűjteményhez. Különben én „kisúji” vagyok. A muzeális, de működő szövőgépet két ifjú hölgy nyikorogtatja: — Zsákvászont szövünk, nézze milyen szép! Igen, tényleg ügyes munka ebben a műanyagban dús világban. A szövőgépnél egyébként Nagy Zsuzsa és Lukácsi Bea, Jászberényből. A tábor lakói különben nagyon dicsérik az esti programokat. Ezek közül is kiemelkedett a város szülötte, Kiss Tamás költő, irodalom- történész előadása. — ti — eddig szerzett tudásának elmélyítése, valamint a p>eda- gógusok továbbképzése. Ehhez az Uránia Csillagvizsgáló hivatásos csillagászai is segítséget nyújtanak: az intézmény Meteor című szakmai folyóiratának rovatvezetői vállalták, hogy vezetik a gyerekek foglalkozásait. II közművelődési törvényről mostanában keveset beszélünk, pedig érvényes még, egy szavát sem vonták vissza. Ennek nyilván oka van. Minden bizonnyal a legfőbb az, hogy a törvényt 1975-ben alkották, 1976-ban szentesítették, vagyis az „illúziók korszakában”, tehát már túl a nagy anyagárrobbanáson, a világgazdasági válság kezdete után, abban az időben, amikor még azt gondoltuk, hogy a külső okokat ki tudjuk védeni, megállítjuk Hegyeshalomnál. Kiderült, hogy nem, hatásukat ma is érezzük és szenvedjük. Márpedig a közművelődés törvénybe foglalása, új értelmezése nem csupán szakmai, szerkezeti konzekvenciákat vont maga után, hanem anyagiakat is. Az akkori miniszter, Pozsgay Imre, expozéjában így gondolta: „A törvényjavaslat... nem engedi leszűkíteni a közművelődést, semmilyen tekintetben: tehát a teljes személyiség fejlesztésére vonatkoztatja, s az emberi élet egész tartamára, minden állampolgárra, az egész közösségre kiterjeszti, nem zárva kj belőle, s nem mentve fel a részvétel felelőssége alól egyetlen társadalmi réteget sem; a közművelődési tevékenység körébe vonja a társadalom minden egységét és a társadalmi élet valameny- nyi színterét”. Ha már most a megjelölt célokat a valóság fényeivel szembesítjük, azonnal kitűnik, hogy mindjárt az első cél megvalósítása igencsak várat magára. Nevezetesen az, hogy az emberi élet egész tartamára kiterjesztjük a művelődést. A statisztikák és a népművelők ugyanis egybehangzóan azt állítják, hogy jószerint képtelenek elérni, bevonni a munkakép>es korosztályokat a közművelődésbe; úgy húsz évtől hatvanéves korig a magyar állampolgárok túlnyomó többsége keveset olvas, keveset művelődik, igencsak kiiktatta életéből a kultúrát. Az a furcsa és nemkívánatos helyzet kezd kialakulni, hogy a művelődési intézményhálózat (a könyvtárak, a művelődési otthonok, a múzeumok stb) első számú használói, látogatói a gyerekek és a fiatalok, főleg a jól szervezhető iskolások. Természetesen az nem lenne baj, hogy az iskolás korúak odaszoknak a művelődési intézményekbe, a baj az, hogy van olyan (főleg községi) művelődési ház, ahol szinte kizárólag tizenévesek alkotják a különböző szakkörök, állandó közösségek tagságát. Legalább kialakulnak művelődési szokásaik, igényeik, és így később is résztvesz- nek a közösségi művelődésben — gondoljuk. Nos, ez azonban sajnos, inkább elmélet, mint gyakorlat, mert a valóságban az történik, hogy amikor keresőképesek lesznek, túlnyomó többségük felhagy minden művelődéssel. Egy részük átszokik a kocsmába, másik részük p>e- dig követi a szülők példáját, és látástól vakulásig dolgozik. Tagadhatatlan, hogy ez utóbbi az értékesebb réteg. De kérdés, hogy ez lehet-e követendő példa? Ügy véljük, az az életmód, amely nélkülözi a művelődést, a tartalmas társas szórakozást, tehát a személyiség teljes fejlesztését, az nem lehet értelmes, még akkor sem, ha megélője állandóan értéket állít elő. Nem azok ellen emelünk kifogást, akik nem állnak be üres kézzel a sorba, hogy az államtól várjanak minden juttatást, hanem kezükbe veszik sorsuk irányítását, és segítenek magukon. Am van egy egyre terebélyesedő réteg, amely már túl van az egzisztenciális alapozáson, házat épített, vagy lakást szerzett, élvezj a technikai civilizáció sok-sok előnyét, s rendes jövedelméből is jól megélni. De űzi-hajtja magát, újabb rendszeres megbízatásokat keres, a hirtelen jött lehetőségeket sem utasítja el, dolgozik nappal, este, vasárnap, közben egy kicsit üzletel. Szabadsága idején munkát vállal, alig várja a háromnapos ünnepieket, május elsején például azzal dicsekszik, hogy ő a munka ünnepét is munkával ünnepli. Az Op>eraházban, a Nemzeti Múzeumban, a Szépművészeti Múzeumban még életében nem járt, könyvet utoljára iskolás- vagy katonakorában olvasott, mert most azt mondja: nincs ideje rá S lassacskán nem lesz ideje a családjára, és energiája a fő- foglalkozására sem. Bőviben van a pénznek, ő azonban kultúrára egy fillért sem költ, mert sajnálja rá. Messze vagyunk tehát áltól — s ma, 1984-ben talán még távolabb, mint 1976-ban voltunk —, hogy a kultúrát az emberi élet egész tartamára, minden állampolgárra, az egész közösségre kiterjesszük. A felelősség elsősorban az egyént terheli, aki nem ismeri fel saját érdekeit, szükségleteinek bejelentésével nem járul hozzá a fejlődéséhez, nem látja be, hogy az életnek elengedhetetlen követelménye a szellem gazdagítása, a lélek pallérozása. Nem vitás, a gazdasági körülmények sem kedveznek a közművelődés fejlesztésének. A felelősség azonban nem hárítható el a közösségtől, a társadalmi egységektől, a mai gyakorlattól sem. Ma már egyértelműen kimondhatjuk, hogy a kultúrában sem elég a program, rövid és középtávú konkrét tervekre is szükség van. A kulturális irányítóknak jobban kellett volna ismerniük a valós szükségleteket, az átalakuló művelődési szokások természetét, az ország gazdasági teherbíró képességét. Hallani mostanában olyan hangokat, hogy először termelni kell, majd utána lesz kultúra is, mert mostanában nem a kultúra a legfőbb napirend a társadalom tárgyalóasztalánál, jobb időkben majd visszatérünk rá. Csakhogy ez ökonomista és technokrata szemlélet, amely a kultúrát valami szükséges ballasztnak tekinti. A gyakorlatban nem lehet külön gazdaságpxüitika, külön kulturális, csak egységes politika lehet, amelynek mindenkor szerves része volt és marad a kultúra is. B. E. Országos tanfolyam GödöllSn Csillagász úttörők Pihenő Szolnokon Tiszai túrázók A hét végén mintegy négyszáz kilométeres vízi út megtétele után Szolnokon kötött ki a XVII. Nemzetközi Tisza túra csapata. A százötven természetkedvelő július 21-én indult a Sza- bolcs-Szatmár megyei Csen- gerbőlt, 'köztük csehszlovák, NDK- és NSZK-beli, osztrák valamint magyar résztvevők. Naponta eddig 30— 35 kilométert hagytak maguk mögött az Alföldet átszelő folyón, nyolcvan hajóból álló konvojukkal. Az útra vállalkozóknak eddig bőségesen kijutott a napfürdőzésből, miközben a tiszai táj természeti szépségeivel és a folyó menti települések nevezetességeivel >ismerkedtek. A vízi túrázók vasárnap pihenőt tartottak, amely jó alkalmat kínált az erőgyűjtésre, a napégette testrészek gyógyítgatására. A szolnoki megálló egyesek számára kiszállóhely volt, mások — mint a Honvéd Auróra SE evezősei — ekkor csatlakoztak a többnyelvű társasághoz. A résztvevők tegnap vágtak neki a túra második szakaszának, a Szolnok— Szeged közötti vízi útvonalnak. Az ötszázhatvan kilométer hosszú út végállomására rövid Maros menti kirándulás után augusztus 12- én érkeznek meg. Képeink a tiszaligeti kikötés és rövid táborozás pillanatait örökítették meg. I tankönyvellátás Szállítmányok az iskolákba Egyhónapos előnyre tettek szert az elmúlt évhez viszonyítva a tankönyvterjesztők — állapította meg a tankönyvellátás i igazgatói bizottság, közelmúltban tartott ülésén. A tankönyv-kereskedelemért felelős könyvterjesztő vállalatok szerint a diákok a tankönyvek 20 százalékát már a tanévzáró ünnepségek előtt megkapták. Az alsó- és a középfokú iskolákban az 1984—85-ös tanévben — összesen — több mint 2700 féle tankönyv, a felsőoktar- tásban hasonló mennyiségű jegyzet kerül forgalomba, mintegy 260 millió forint értékben. A vállalatoknál napxjpta vizsgálják a hiányzó tankönyvek számának alakulását. Megállapították: közülük július végéig mindössze 55 féle nem érkezett meg, ezeknek többsége azonban kis példányszámú szakmai jegyzet. Az ősztől szükséges tankönyvek 70 százalékát már a múlt hónap végéig eljuttatták a boltokba, és folyamatosan szállítják az oktatási intézményekbe. A határidőre elkészülő általános iskolai, gimnáziumi és szakközépiskolai tankönyveket — a tavalyi jó tapasztalatok alapján — az idén ismét az egész országban a tanévnyitó napjától szeptember 10-ig csak az iskolákban lehet megvásárolná. Ezt az intézkedést azért hozták, hogy elkerüljék a boltokban a szülők rohamát, a pánikszerű tankönyvvásárlást.
