Szolnok Megyei Néplap, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-05 / 183. szám

1984. AUGUSZTUS 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Film jegyzet I Itália bukása Filmszínházainkban né­hány évvel ezelőtt vetítették a Szutjeska című kétrészes, jugoszláv szuperfilmet, amely világsztárok szereplé­sével állított emléket a Tito marsall vezette népfelszaba­dító partizánhadjáratnak. A filmeposzt nemrégiben a Ma­gyar Televízió is bemutatta, persze a képernyő lehetősé­gei jóval kevesebbet adtak vissza a monstre jelenetek-- bői. A jugoszláv filmesek igazán igényesen készítették el ezt a filmet, jószándékkal mentek tanácsért olyanok­hoz, akik pl. a tömegjelene­tek rendezésének mesterei. Így szerepelt Bondarcsuk is a film alkotói között. Az al­kotás szóhasználata úgy vél­jük jogos, mert a Szutjeska igazán méltó monumentje a partizánháborúnak. Az ifjabb jugoszláv filmes generáció bizonyára nem de- heroizálni akar, amikor ár­nyaltabban közelíti meg a hősi korszakot. Az idő már engedi. hogy a történelmi sablonok — ezek tulajdon­képpen a primér ábrázolás­ban elkerülhetetlenek — he­lyett részkérdések kerüljenek kamera elé. A jó és a rossz harca sem volt annyira feke­te-fehér, ahogy azt kezdet­ben a fasizmus ellen küzdő népek filmművészei ábrázol­ták. Lordan Zafranovic vállal­kozott először arra, hogy időt állóan, de a kollektív hős ábrázolását mellőzve tárj ja elénk a kort. Az Árnyék Dubrovnik fölött című film­je nagysikerű alkotás volt, nyilván ez további vizsgáló­dásra inspirálta a rendezőt. Üj filmje az Itália bukása itöbb is, de kevesebb is az elő­zőnél. Több annyival, hogy még „mélyebbre ás”, még összetettebb példázatát adja a háború és az egyén boldog­sága összeférhetetlenségének. A Daniel Olbrychski alakí­totta fiatal partizánparancs­nok ismeri és alkalmazza a helyzet kíméletlen törvényét, kivégezteti barátját és annak szeretőjét, — majd maga is a kivégzőosztag elé kerül, ö sem tett tulajdonképpen mást, „csak” — s ezért fize­tett életével — emberi életet akart élni, szerelmet kívánt, kényelmet, biztonságot. Szó­val élni akart. Ezért kellett meghalnia, akárcsak annak akit ő végeztetett ki. S mennyivel kevesebb az Itália bukása az Árnyak Dubrovnikbannál ? Ameny • nyivel több benne a kaland. Vagy talán így pontosabb: a lélektani dráma és a ka- landfälm keveredése két irányban gyengítette a fil­met _Nem maradt igazi drá­m a. kalandfilmnek meg — a műfaj kegyetlen ismérvei szerint — kissé lapos, a lát­ványos jelenetek ellenére" is. ,A külföldi néző számára külön zavaró, hogy a rész­jelenetek történelmi hátte­rének ismerete nélkül nehe­zen tudja eldönteni, kiknek adja rokonszenvét, kit gyű­löljön — az egyik fasiszta csoportosulás mennyivel fa­sisztább a másiknál. Mindezek ellenére a ju­goszláv partizánfilmek sora egy érdekes, figyelemre mél­tó filmmel gazdagodott, s a néző sem jár rosszul. — ti­ll hét végén kezdődött Táncház! zenekarok tábora A hét végén Jászberény­ben, a Jászsági Népi Együt­tes Víz utcai próbatermében szakmai tábor nyitotta meg kapuját táncházi zenekarok­nak. A résztvevő amatőr együttesek tíz napon keresz­tül — Halmos Béla vezeté­sével — elméleti és gyakor­lati foglalkozásokon vesz­nek részt, ismerkednek a népzenegyűjtés, lejegyzés tit­kaival. A tábor egyik célja az is, hogy a résztvevők re­pertoárjukat bővítsék, is­merkedjenek újabb népze­nei stílusokkal, dialektusok­kal. Természetesen szinte valamennyi foglalkozáson előkerülnek a hangszerek, a zenészek közös muzsikával teszik kellemessé az együtt töltött órákat, napokat. „Az én szívem mindig dobog” Tv-sorozat a testről A Testünk című, nagy si­kerű ismeretterjesztő soro­zat újabb epizódjait készí­tették el a közelmúltban a televízió munkatársai, ame­lyeket szeptember elejétől vasárnap délelőttönként tűz műsorára a televízió. Amit eszel, te leszel a cirrte annak a filmnek, amely a táplál­kozás és az emésztés folya­mataival ismerteti meg né­zőit. Az én szívem mindig dobog című epizódban a lé­legzés és a vérkeringés a „főszereplő”. DC = mint diákcentrum Alkalmazkodtak az igényekhez A tavalyinál nagyobb az érdeklődés Nem szeretnénk egyetlen, a vakáció örömeiben lubickoló diákot sem elkeseríteni, inkább csak csendesen jegyzem meg, hogy a szünidő széplassan a végéhez közeledik. Még egy hó­nap, és újra kezdődik a tanítás. Túl a. szünidő derekán, arról érdeklődtünk Szolnokon és Jászberényben — ugyanis a me­gyében ebben a két városban szerveztek efféle szolgáltató központokat az ifjúságnak, — hogy a diákcentrumok bevál­tották-e a hozzájuk fűzött reményeket a tavalyi tapasztalatok tükrében, a félidős mérleg milyen képet mutat? Először az illetékesek, a fiatalok véleménye. A Tisza szálló mellett, a sétány kor­látjának dőlve „verseghys” lányok fagyi znak: — Tavaly is hallottunk már a diák­centrumról. de különösebben nem érdekelt bennünket, ta­láltunk magunknak elfog­laltságot. Most azonban ak­kora propagandát kerekítet­tek neki — már a tanítás ideje alatt megjelentek a plakátok —, hogy kíváncsi­ak lettünk. Valóban 6ok ér­dekes programot kínáltak: volt hangverseny, disco, elő­adások. Nekem elsősorban az információs iroda szol­gáltatásai tetszettek. Mun­kaközvetítés, utazási felvi­lágosítás, szórakozási lehe­tőségek ajánlása — csupa fiatalos dolog az ország kü­lönböző részeiből. Tudom, hogy az osztályból — akik zömmel Szolnokon töltötték a szünidőt — sokan felke­resték a diákcentrumot. Jö­vőre mi is szívesen vállal­nánk ügyeletet. Jászberényben — kánikula lévén — a strand a ráérő fiatalok gyülekező helye. Egy népesebb társaságnál érdek­lődöm, mit tudnak a diák­centrumról. — Ott a sátor — mutat a hosszú hajú fiatalember az információs iroda székhe­lyére — csak ma ép­pen szünnaposak. Olcsón lehet strand- é6 kemping­cuccokat kölcsönözni, jegye­ket árulnak a koncertekre, lehet melót vállalni, ha ép­pen dolgozni akarsz. A leg­jobb benne az, hogy hely­ben van, mert nyilván nyá­ron ide a strandra jönnek a fiatalok. A többiek bólogatnak, bi­zonyára a szervezők örül­nek a szakközépiskolás srá­cok elismerő szavainak. Bí­ró János a Hűtőgépgyár Munkás és Ifjúsági Háza előadójának jóvoltából si­kerül ízelítőt kapnunk a jászberényi, décé — ahogy az ifjúság elnevezte — eddigi programjából. Tízperces nyolcmilliméteres filmet ve­tít le kedvünkért. Vidám képek sora: szabadtéri mo­zi, a közönség játszótéri má­szókáról, pádról, kerékpár­nyeregből nézi az előadást; hangulatos disco az intéz­ményben, majd újra a stran­don vagyunk, könyvek fo­lyóiratok, kazetták közül vá­logatnak a lányok és a fiúk. — Olyannyira sikeresek a diákcentrum rendezvényei, hogy — úgy döntöttünk — ősszel sem hagyjuk abba a sorozatot — magyarázza Bí­ró János. — A kínálat tár­sastánc-tanfolyammal, a popklubbal és egy archív filmklubbal bővül. Szívesen dolgozunk a programokon, ha látjuk, hogy érdeklik a fiatalokat. Munkaközvetítés, sátorkölcsönzés, programajánlat Szolnokon és Jászberényben A szolnoki diákcentrum irodája július közepén a Me­gyei Művelődési és Ifjúsági központból, a MÁV Csomó­ponti Művelődési Házba köl­tözött át. Az érdeklődők a rendezvényekre a szükséges felvilágosításokért ide épp­úgy ellátogatnak. A diák­centrum ’84 rendezvénysoro­zat előkészítésének, mun-, kájának irányítója Bakota Erzsébet, a városi KISZ-bi- zottság munkatársa: —Igye­keztünk olyan programot összeállítani, amelyben min­denki talál kedvére valót. Koncert, útiélmény-beszá- moló, disco, rocktörténet, is­meretterjesztő előadás és még sorolhatnám. A rendez­vények többnyire ingyenesek voltak. Persze az idén is gazdagabbak lettünk néhány tapasztalattal. A túl sok program, az elaprózottság miatt némely műsoron szin­te csak az előadó jelent meg, hiányzott a közönség. Jövőre kiemelt egész napos rendezvényeket kell szer­veznünk, amelyekben sok minden megtalálható és vonzza a fiatalokat. Ezeket az összeállításokat esetleg meg is ismételhetnénk. Te­hát tervek már vannak, de szeretnénk, ha az augusz­tusban még hátralevő ryog- ramjaink is jól sikerülnének. V. Fekete Sándor Rudnay hagyaték H Kánál menyegző Várnai Zseni kiadatlan verse Látogatóban Jászberényben a festőművész családjánál A kiadatlan Várnai Zseni-vers zárószakasza. A címe: Színek. Ajánlás: Rudnay Gyulának Rudnay Gyula leánya, férjé­vel, Halasy Miklóssal Művészetének csodáiéi szá­zadunk legnagyobb magyar festőjének tartják a Kossuth- díjas Rudnay gyulát. Mun­kásságának legavatottabb is­merője. Bényi László írja: „Mind mondanivalója, mind festői előadásmódja a ma­gyar festészeti romantika legizzóbb hagyományaihoz fűzi őt, vérmérséklete, széles ecsetkezelése, kedélyének mélysége, lelkesültsége ré­vén. Témavilága merőben el­tér kortársaitól: letűnt ma­gyar korok hangulatát idéz­te... Regényes hangú múlt­ba révedezése mellett való­ságos élményei is szerepet játszottak festészetében ... a nyugati festészeti irányoktól eltérő, sajátosan magyaros piktúra megteremtéséért küzdött.” A Rudnay hagyaték jó né­hány darabja Jászberényben van, a művész leánya. Hala­sy Miklósné és családja, dr. Halasy Miklós főorvos, Rud­nay unokája tulajdonában. A szalon fő falán a hatal­mas Kánai menyegző. Rud­nay világot járt képeinek egyik legjelesebbje. A kép történetének alapos ismerője Halasy Miklós, aki a mester születő képeinek első kriti­kusa volt. — Apósom olykor végtele­nül szórakozott ember volt, nyolc éve udvaroltam már a lányának, de újra és újra be kellett mutatkoznom. Ezt azért mondom el, hogy ért­hetőbb legyen a Kánai me­nyegző históriája. A Parla­mentben lévő művét kaptam tulajdonképpen nászajándék­ba. de elfelejtette, hogy ne­kem adta, újra elajándékoz­ta. Nem jött za­varba: mindegy no. legyen a tiéd a Kánai menyeg­ző. A kép bejárta a világ legjelentő­sebb kiállításait, Hága, Amszter­dam, Bécs, Brüsz- szel, Róma. Lon­don, Barcelona, Pittsburg. New York, San Fran­cisco, Chicago stb ... Viktor Emánuel olasz ki­rály minden áron meg akarta vásá­rolni, a legmaga­sabb körök „jár­tak el” az eladás érdekében, de apósom mindig nemet mondott. Egy másik fest­ményét Hitlernek akarták ajándé­kozni, nem egye­zett bele. Nem igen érdekelték őt soha a „kiválóságok”, a Corvin ko­szorút, a Corvin láncot se ment el átvenni, úgy hozták el a műtermébe. Pedig a kor hivatalos kul- turpolitikusai „szentségtörő” dolgot láthattak' a mester műtermében, ahogy ezt leá­nyától tudjuk. — Apám a párizsi évei alatt összebarátkozott Litvi- novval, a későbbi szovjet külügyi népbiztossal. Meg­festette az arcképét, egyik Jóska bácsi kedvenc képe volt. Litvinov járt apámnál Nagybányán is, igen-igen jó barátok voltak. A felszabaduláskor bejött hozzánk egy szovjet ezredes, felismerte Litvinovot. A cso­dálkozástól percekig nem tudott szólni, majd elment és egy tábornok látogatta meg házunkat, a legteljesebb vé­dettséget biztosította szá­munkra. A másik híres, neves fest­mény, a Jóska bácsi. Jászbe­rényben készült. — Járt hozzám egy mar­hahajcsár. Valaha József fő­herceg szárnysegéde volt, de felcserélte a tiszti egyenru­hát rongyokkal, a fényes es­télyek nemes italait a tör­kölypálinkával — ezt külö­nösen —, az etikettet meg a cselő, hujh, hé hó nagyon is egyszerű világával. Amikor errefelé járt. bekéredzkedett az istállómba. Apósom egy­szer meglátta, megfestette 1943-ban. — Meghitt barátság fűzte apámat Várnai Zsenihez. Tudomásom szerint ez a vers még sehol sem jelent meg — mutatja Halasyné a kézira­tot. Bábonyi házak, Rudnay legnagyszerűbb festményeinek egyi­ke. A Kánai menyegzőről a kép nagysága és a kedvezőtlen fényviszonyok miatt nem tudtunk méltó felvételt készíteni Rudnay bábonyi háza, Halasy főorvos és családja gondozá­sában Dr. Halasy Miklós főorvos a Rudnay hagyaték lelkes és értő gondozója: — Nagyapám számára Bá- bony nagyon kedves volt, egyik legnagyszerűbb képé­nek tartom a Bábonyi háza­kat, de más bábonyi ihletésű festményei is munkássága legjobbjai között szerepel­nek. Ezért is éreztem erköl­csi kötelességemnek, hogy visszavásároljam bábonyi házát. Ez sikerült is, rendbe hoztuk, -visszaállítottuk régi szépségébe. Tiszai Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents