Szolnok Megyei Néplap, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-25 / 199. szám
10 Nyugdíjasok fóruma 1984. AUGUSZTUS 25. Találkozó szeptember végén Ezerkétszáz nyugdíjas egy gyárban Rövidesen benépesül Öregek napközijét avatták Szolnokon Szolnoktál Kunszemtmár- tonig, Török szén tm iklós tól Kengyelig, Rákóozifalváin, Rákócziújfaluban, — hatalmas kör jelölhetné a térképen, hol merre élnek idős emberek, akik, ha a Tisza Cipőgyárról olvasnak, hallanak, régmúlt időkre gondolnak. Hatalmas körzetben toborzott munkásokat öt évtizeden át a nagyvállalat. A gyári műszakokhoz igazodó autóbuszok, vonatok ma is példázzák, Martfűre ezelőtt is, ezután is sokan utaznak napjában a megélhetésükért. Az alapítók, az első szakmunkások közül sokan jó erőiben, egészségben élnek még, s legtöbben a gyerekeiket is szívesen adták a „futószalagoknak”, a korszerű szakmai képzést biztosító szakisikcl.anak és a legújabb idők szakközépiskolájának. Bizonyária azért, mert biztos kenyeret, jövőt láttak a gyárban. A gyár ezért se felejti el régi munkásait, s erejétől tellően, gondoskodik is azokról, akik nem élnek rózsás öregkort, s akiket a betegség, a magány is fel-feike- res. Nyugdíjas klubjaiban baráti társaság tölti együtt a gyorsan múló időt. Amikor a szakszervezethez megérkeznek az üdülőre szóló beutalók, 15—20 minden éviben — egy fillér térítési kötelezettség nélkül — a nyugdíjasokhoz jut. Azoknak, akik valamiért nem vállalhatják a két hót távollétet, egy-két napos autóbuszkirándulást szervez, ugyancsak ingyenesen. Az idén Csehszlovákiában, jártak a 'nyugdíjasok, sokan talán a régi, tanuló- gyakorló időt is föleleveníEgy emberöltőnyi munkából a nyugdíjas évekre egy Szövetkezet úti tanácsi bérlakásra futotta. Az első emeleten, mégis elégedett a sorsával. Nem mondta ki, de látszik rajta, érződik a beszédén. lelkesedésén. Életét nem is tudja másképpen elképzelni Sebők Józsefné. Jászkisérről került ifjú asszonyként a herényi újerdei majorba közvetlenül a háború előtt. Ott a mezőgazdasági szakiskolában, ahol arany és ezüst kalászos tanfolyamokon képezték a gazdákat, a férje oktató volt. Még most is belesápad, amikor a ’44 novemberi eseményeket idézi. Egy szombati nap hajnalán puskaropogás, aknabecsapódások közepette jelentek meg a távolban a szovjet katonák, és utána — A postás pályafutásáról? Nem tudnék semmi olyat mondani, amit ne írtak volna már meg. Kézbesítő voltam 30 esztendőn át, tíz évet Karcagon, húszai pedig Jászberényben szolgáltam. Tettem a dolgomat, úgy ahogyan azt sok más kézbesítő teszi. Ezért volt, hogy Csizmadia János levélhordó nevét két városban is ismerték. Azt hiszem, sokkal érdekesebb lenne arról a kacska- ringós útról beszélni, amit előtte — postássá válásofn előtt — és nyugdíjba vonulásom után megtettem. Nyolcéves koromtól kezdem, az 71 esztendővel ezelőtt volt. Édesapámat elvitték katonának, nekem meg bátyusomnak is gyerekfejjel kellett munkába állni. Kijártam a szőlőbe, permetvíz hordással kezdtem, aztán elvállaltam mindent, amit egy süldő gyerekre rábíznak. Később átrándultam Somogy megyébe, a Szarka bányában húztam le 1 évet, a következő esztendőben summásként kerestem a kenyeret. Amikor tették emlékeikben, hiszen az első gazda, a Bata-cég a magyar Alföld munkára jelentkezett fiataljait a negyvenes évek elején Érsekúj- várott tanította a cipőgyári életre. Vammak persze, akik nagyon szerény nyugdíjból élnek, s nekik a legnagyobb öröm, amikor pénzesutalványt hoz a postás, vagy személyesen visz egy kis pénzmagot a szakszervezet megbízottja. Nem keveset, — a szakszervezet évente 180 ezer forintot ad nyugdíjas tagjai támogatására, a vállalat pedig évente hetvenezret. Sokan abból veszik a télireva- ló tüzelőt, s olyankor az is jólesik, ha egy-egy szocialista brigád két-három ereje teljében lévő tagja segít a fészer megtöltésében. A brigádok különben nem feledkeznek el a környékbeli falvak öregjei napközi otthonainak meglátogatásáról se, nagy családi ünnepek előtt jut a gyári család legöregebbjeinek is szeretetből, ajándékból. Sok" Tisza cipőgyár! nyugdíjas mégis azt vallja: akkor a legboldogabb, amikor a postás meghívót hoz. Évente egyszer, szép őszi szombaton vendégül látja öregjeit a gyár. Az idén — mint Szu- romi Mihályné TT-eűnök elmondta — szeptember 22-én tartják a nagy találkozót Martfűn. Erre a napra szintté az egész gyári kollektíva készül — az idén még a művelődési ház is szebb köntösben várja őket. Munkájuk, dolgos életük benne van az egyre szebb, nagyobb gyárváros minden eredményében. 3—4 nap alatt többször is gazdát cserélt az iskola. Közben a férfiak halottakat temettek, az asszonyok sebesülteket kötöztek, az egyéves fia pedig ott sírt mellette. Vöröskeresztes titkárként, mikor a véradókat toborozta, sűrűn az eszébe jutottak azok a napok. Nemsokára beköltöztek a városba, és az első tanácsválasztáskor a Palotásy utcában és a környékén utcabizalmivá választották. — Akkoriban nagyobb rangja és becsülete volt ennek a megbízatásnak, mint ma. Az új erdei szakiskolából alakult Állami Gazdaságban olyan volt az élet. mint egy nagy családban. Nevelte a két fiát és dolgozott az alapító főagronómus férje melbetöltöttem a 18. évemet, jelentkeztem katonának. Kecskemétre a lovassághoz kerültem, szerettem a lovakat, de bevallom a huszár uniformis is tetszett. Három év után hazajöttem Jászberénybe, az akkor még katonai parancsnokság alatt álló Méntelep lovardájába helyeztek át, ott 7 évig ültem még a nyeregben. Le sem szálltam volna onnan, ha 30 éves koromban nem eszmélek rá, hogy egy szál magam vagyok, vagyis hogy nősülni kellene. Igen ám, csakhogy akkoriban nem volt olyan egyszerű. A katona — mégha csak tizedes is — úgy nősülhetett, ha módos leányt vesz el, az én kiválasztottam viszont szegény szülők gyereke volt. Nem tehettem mást, kértem a leszerelésemet. Parancsnokom két helyre ajánlott be postásnak vagy fogházőrnek. A posta küldött hamarébb értesítést, hogy felvesz, így lettem levélkihordó. Hamar belejöttem, segítetA képein népes, ünneplő társaság is látható. Az épület, amelyben az ünnepség zajlik, kívülről szerény — a megyeszékhely Abanyi útján mégis sok embernek jelent örömet, s legalább húsznak — ha nem többnek — hamarosan kellemes időtöltést, egésznapos társaságot, háromszori étkezést. Szeptember elején megnyitják az Abonyi úti öregek rég áhított napközijét. Az augusztus húszadika előtti avatón egyelőre egy nyugdíjas se volt jelen. A városi tanács és a népfront azokat hívta egy kellemes órácskára, akik jeleskedtek önzetlen munkájukkal a napközi létrehozásán. Tulajdonképpen az Abonyi úti bölcsőde felszabadult szárnyépülete ez, s a megyei, valamint városi tanácsnak csak az anyagokra, a berendezésre kellett kis pénzt biztosítania. A népfront IX. körzetében nemcsak áhítottak a napközit, hanem munkájukkal bizonyították, hogy segílett, ha keltett az irodában, ha kellett, a földeken. Az olyan asszonyokra, mint ő, ragadnak a társadalmi megbízatások, 22 évig volt szülői munkaközösség vezetője, majd amikor ’65- ben megalakult a Vöröskereszt helyi szervezete, őt választották a vezetőség élére. Az alapszervezetek létrehozása után az étet minden területét átszövő feladatok sem okoztak nehézséget neki. Nem pénzért, elismerésért, hanem névtelen hősként segíteni a rászorulókat, ezt tekintette feladatának. Négy éve ment nyugdíjba a Vöröskereszttől, de a HNF városi Bizottságának alelnö- keként (immár 17 éve) továbbra se maradt tétlen. tek a kézbesítőtársak, igaz cserébe el keltett viselni csipkelődésüket. Sokáig cukkoltak azzal, hogy az asszony kedvéért szálltam le a nyeregből, most aztán velük együtt kutyagolhatok. Ez is elmúlt, mire Karcagról hazakerültem Jászberénybe már el is felejtették, hogy valamikor lovasember voltam. A jászberényi Postától mentem nyugdíjba, de nem szakadtam el a volt munkahelytől. Technikumot végzett lányom most is ott dolgozik a Posta- hivatalban. A nyugdíjas évek? Az elmúlt 18 év alatt egy napot sem unatkoztam. Fiatal koromban sokmindent megtanultam a szőlészetben, idős korban pedig rájöttem, hogy a jászberényi Neszűrben jóval többen termesztik a szőlőt, mint ahányan értenek a műveléséhez. Hívnak nyitni, metszeni, permetezni. Egészségem jó, erőmből futja, hetvenkilenc évesen is megmászom a gyümölcsfát. — illés — tem akarnak azokon az idős embereken, akiknek hosszú minden mao, amelyet magányban töltenek el. Soltész László, a körzet népfrcxnttitkára elmondta: a bölcsődei igazgatóság szakiparosai igyekeztek szép munkát végezni önzetlenül a Nem keltett sokáig keresgélnem. Akit csak megkérdeztem Kunszentmárton- ban, mindenki a házairól beszélt. Útba igazítottak, hogyan jutok el a Vásár útra, miről ismerem fel a tíz esztendeje nyugdíjas Tóth József otthonát. Azt a házat, amelyben az éjszakai csendes órák alatt évtizedeken át palotákat épített. — Amikor mindenki aludt már, akkor lehetett igazán zavartalanul babrálni, merthogy aprólékos, finom munkáit igényel, meg sok fantáziát ez az én hobbim, ahogy mostanság nevezik. Kevés alvással beértem fiatal koromban is, megszoktam, hogy éjszaka építem a házaimat. Már gyerekkoromban izgatott az alkotás láza, sárból vertem az első házakat, aztán kukoricaszárból próbáltam összehozni. Summás- legéiny koromban se hagytam fel kedvtelésemmel, aztán, miikor a kubikolást is felváltottam másra, hiszen az utolsó tizenöt évet -kőművesek mellett segédmunkásként töltöttem, mint az építő szövetkezet tagja, éjjel minden házat megépítettem, amin nappal dolgoztunk. Régen, felfedezte Józsi bácsi a cirokbelet, abból farigcsálta ki az építőanyagot, gyufaszálból az összetartó szegecs éket. — Ne kérdezze, hogy hány házam tett, azt már magam se tudnám1 összeszámolni, olyan sokan kérték, hogy nekik is adjak. Persze nem pénzért, úgy soha! Ajándékba igen. Nem is egy már külföldre is eljutott belőlük, vittek a Szovjetunióba, Csehszlovákiába, még Londonba is. napközi kialakításán. Jó segítségnek bizonyult a lakókörzet párt, népfront és vöröskereszt aktíváiból alakult 30—35 tagú állandó brigád. Rendezték a napközi környékét, eltakarították az átatakítás törmelékeit, s ragyogó tisztává varázsolták a napközi minden helyiségét. így érthető, hogy a nyugdíjasok fórumában most ők láthatók, a társadalmi munkások. Ókét köszöntötte az átadáson Bíró Boldizsár a tanácselnök általános helyettese, s közülük összesen tizennégyen a népfront Kiváló itársadalmli munkáért kitüntetését is megkapták. Az Abonyi úti öregek legalább öt éve állítják a napközit. Szeptember elején birtokba veszik. Húsz idős ember kényelmesen elfér benne, — de ha* több lesz a jelentkező, nem ijednék meg, sok jó ember elfér kis helyen is — megértésben. Féltő gönddal veszi a kezébe a szekrényről leemelt építményt. A Dobozi-féle házat, aminek eredetijét a szellőben húzták fel. Van már vagy húsz éves, 20 ezer darabból készült. Tényleg palotának is bediene. Mellette egy szélmalom, az egyik unoka mozgásba hozza, propellerként forognak a lapátok. — Volt már olyan házam is, amihez hatvanezer pálcikát szeltem a cirokbélfoől, másfél év keltett, hogy elkészüljön ... Most már lenne rá több idő, de az a hetvenhét év, ami a vadamat nyomja, nem engedi, hogy újabbakat csináljak. Látása még most is biztos, szemüveg nélkül olvassa ki a kisházak talpába beírt dátumot, mert mindegyiken ott szerepel a készítő neve és az elkészülés időpontja. „Amíg megvan, emlékeznek rám” — mondja Józsi bácsi és elő- szedegeti a fiókból az éles bicskát, legfőbb szerszámát, meg az apró dobozokat, amikben a különböző méretű parányi alkotóelemek, „építőanyagok” vannak. — Nagyon kell vigyázni az embernek arra, ha a bicskát a kezébe veszi, hogy mennyire vág bele a puha anyagiba, és sajnos ez az, ami nem megy már úgy, mint régen, Elbizonytalanadott a kezem. Azért ezt a néhány házat, ami még a sokszázból megmaradt, megtartjuk emlékbe. Ha rájuk nézek, egész életem lepereg előttem, Szép volt... Tudja, sose kocs- máztam, de sose unatkoztam. A mama, az én jó feleségem elnézte nekem, hogy kicsit szemetetek, hiszen az én otthontartó farigcsálásomnak is része volt békés, szép családi életünkben. — rónai — Összeállította: Sóskúti Júlia Ha nem megy az alvás IV-műsort is csak válogatva! Az álmatlanság vagy alvászavar gyakran okoz gondot idős embereknél. Sokan a sors iróniájának tartják, hogy amíg fiatal az ember és sokat tudna aludni, a munkakezdés miatt kénytelen korán kelni. Viszont az idős ember, aki már ráérne aludni, gyakran álmatlanul tölti el éjszakáit. Kétségtele- nül van ebben valami igazságtalanság. A kevesebb mozgás, a lassúbb élettempó ugyanis rövidebb alvási időt tesz szükségessé, — az idős ember ezt még úgy is ketté osztja, hogy délután alszik, pihen egy keveset és este pedig folytatja, Hitetve folytatná az alvást. Mi okozhat álmatlanságot vagy rossz alvást? Álmatlanságot okozhat a nehéz, zsíros vacsora, a késő este fogyasztott szeszes ital, az elhasznált szobalevegő, a napi izgalmak, gondok, az esetleges családi vita, de zavarja az elalvást a válogatás nélküli, állandó tv-nézés is, mely különösen idegileg érzékenyebb alkatú embereknél válthat ki súlyosabb félelmet, szorongásos tüneteket. Helyes tehát, ha elsősorban bizonyos életmódi szabályokat próbálunk megtartani. Az alvás javítása érdekében fontos a jó fekhely, amely ne tegyen se túl puha, se túl kemény. A takaró se tegyen túl meleg, — általában célszerű a környezet hőmérsékletét figyelembe venni. Alváshoz a szoba legideálisabb hőmérséklete 20—21 Celsius-fok. A zajra és fényre érzékeny emberek jó ha előre próbálnak gondoskodni megfelelő besötétítésről. Lefekvés előtt egy órával már ne együnk semmit, sőt tv-nézés vagy olvasás közben se „nassolgassunk”, — főleg ne édességeket. Mellőzzük a dohányzást is, mert az inkább izgat, mint megnyugtat. Ágyban dohányozni pedig kifejezetten tilos, hiszen az idős emberek nagy része el-elszenderedik olvasás, tévézés közben, s évente bizony sok-sok idős ember tragédiájáról olvashatunk az újságban ... füstmérgezést szenvedett..., az ágynemű meggyulladt..., lakásban égett. A szeszesital fogyasztása sem kötelező esténként és nem szükségképpen hasznos elaltató módszer. Hogy rosszul alszunk, nehezen alszunk el, lefekvés előtt mindig sétáljunk egyet, vagy esetleg tornázzunk keveset. Fontos, hogy lehetőleg minden nap percnyi pontossággal térjünk pihenőre, mert a rendszeresség a jó alvás egyik biztosítéka. Idős korban a rossz alvást okozhatja érelmeszesedés is, az agy vérellátásának romlását jelenti. Ezt ellensúlyozni tudjuk egy kis feketekávéval, mely javítja a vérkeringést, s biztosítja a jó alvást. Fiatalabbaknál természetesen ez ellenkező hatást fejt ki, mint izgató szer! Ha álmatlanság elten — az előbbiekben említett életmódi tanácsok sem segítenek, úgy keressük fel kezelőorvosunkat panaszunkkal, s csak az ő javaslata alapján szedjünk altatókat. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a nyugtatok és altatók idős korban elég veszedelmesek, mert befolyásolják a keringést és orvosi felügyelet nélkül igen komoly, végzetes egészségkárosodást okozhatnak. > í Ili PT w~ ! *1 í ' mj> J Ij <£• Fotó: Tarpai Zoltán Nem pénzért és elismerésért Éjszaka építi 3 Józsi bácsi házai Lukácsi Fái Asszonyért szállt le a lóról
