Szolnok Megyei Néplap, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-25 / 199. szám
1984. AUGUSZTUS 25. SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 3 Románia felszabadulásának évfordulója tiszteletére Barátsági gyűlés Kunszentmártonban Koszorúzás Cserkeszölön loan Chira ünnepi beszédét tartja Tegnap a Hazafias Népfront megyei bizottságának székházába látogatott dr. loan Chira, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetségének kulturális attaséja és loan Te- bericiu katonai attasé. Szolnokról — Bálint Ferenc, a megyei pártbizottság osztály- vezetője és dr. Krasznai Géza, a HNF megyei bizottsága elnökének kíséretében — [Kunszentmártonba vezetett a vendégek útja. A városi jogú nagyközség vezetői a Tisza Cipőgyár helyi üzemében fogadták a vendégeket, akik nem sokkal később az üzemcsarnokban — a Románia felszabadulása 40. évfordulója tisztéletére rendezett — barátsági gyűlésen találkoztak a cipőgyári munkásokkal. A barátsági gyűlést Fialka György üzemevezető-helyet- tes nyitotta meg. Történelmi tapasztalatokra hivatkozva hangsúlyozta, hogy mind a magyar, mind a román nép javát a jószomszédi viszony ápolása, az együttműködési lehetőségek kiaknázása szolgálja. Méltatta a Román Szocialista Köztársaság eredményeit a szocializmus építésében. Ünnepi beszédet loan Chira mondott — magyarul. Bevezetőül tolmácsolta a román nagykövet üdvözletét, majd tisztelettel adózott mindazoknak, elsősorban a szovjet hadsereg katonáinak, akik hozzájárultak Románia társadalmi és nemzeti felszabadításához. A továbbiakban utalt, arra, hogy hazája az utóbbi négy évtized során gyengén fejlett agrár- országból ipari agrárállammá fejlődött. Románia eredményeinek felsorolása közben említette, hogy a felszabadulás óta az ipari termelés százszorosába, a mezőgazda- sági termelés pedig hetvenszeresére nőtt. Az idén novemberben tartandó XIII. pártkongresszustól azt várják, hogy kijelölje a fejlődés új irányait. Külpolitikai témákról szólva hangsúlyozta, hogy az enyhülés, a leszerelés, a biztonság és a béke áll törekvéseik központjában. Kapcsolatainkat méltatva aláhúzta, hogy a román nép figyelemmel kíséri és nagyra értékeli hazánk szocialista építőmunkáját. Arra törekszik, hogy baráti és jószomszédi kapcsolataink töretlenül fejlődjenek, kihasználjuk a szomszédságból és az azonos társadalmi rendszerből adódó előnyöket. A barátsági gyűlés Fialka György zárszavával ért véget. A nagyközség életével való rövid ismerkedés után a román nagykövetség tisztségviselői a cserkeszőlői Román—Magyar Barátság Termelőszövetkezetbe látogattak, ahol a község és a szövetkezet életével ismerkedtek, majd megkoszorúzták a hazánk felszabadításában hősi halált halt román katonák emlékművét. A koszorúzást követő baráti beszélgetés után visszautaztak Budapestre. Tovább gyártják a csepeli kerékpárokat Döntés a jövedelmezőbb termelés segítésére Kedvező döntés született a csepeli kerékpárgyártás jövőjéről. A kormány Gazdasági Bizottsága néhány központi pénzügyi intézkedéssel hozzásegíti a csepeli gyárat ahhoz, hogy a jövőben hatékony belső szervezéssel, a termelékenység emelésével gazdaságossá tegye a csepeli kerékpárok előállítását. Az 1400 dolgozót foglalkoztató Csepeli Kerékpár- és Konfekcióipari Gépgyárban 1974—78 között rekonstrukciót valósítottak meg, s a termelőkapacitást évi félmillió korszerű kerékpár gyártására futtatták fel. Már 1978-ban, amikor minden új berendezés üzemelt, nyereséget kellett volna elérniük a fejlesztéshez felvett bankhitel törlesztéséhez, ehelyett 360 millió forint veszteséggel zárták az évet. Ez a kedvezőtlen helyzet a rákövetkező években sem szűnt meg, s időkökben folyamatosan emelkedtek az anyag- és energiaárak is, ami számottevően növelte a költségeket. Belső szervezési intézkedések nyomán tavaly már mérséklődött volna a veszteség, de amikor a Kerékpár- és Konfekcióipari Gépgyár — hasonlóan a többi csepeli vállalathoz —• az önálló gazdálkodás útjára lépett, a vállalati termelési adó elszámolásának új módja ismét kedvezőtlen helyzetet teremtett. Az adót ugyanis összevonva egységesen állapították meg a nyereséges, konfekcióipari gépeket előállító és a veszteséges, kerékpárokat gyártó üzemekre. Végül is megvizsgálták, mi lenne a gazdaságosabb: megszüntetni, vagy valamilyen módon fenntartani a csepeli kerékpárgyártást. A szakemberek abból indultak ki, hogy a belföldi piac évente legalább 400 ezer korszerű kerékpárt igényel. Ekkora tétel importjára jelenleg nincs lehetőség. Bár a Szovjetunióból és más szocialista országokból továbbra is beszerzőnk 100—120 ezer kerékpárt, ez a meny- nyiség messze nem elégíti ki az igényeket. Ha a hazai gyártást felszámolnák, gondot jelentene a több százmillió forint értékű géppark hasznosítása is. Olyan döntés született, hogy — úgynevezett járadékfizetéses alapjuttatásként — tartozásainak egy részét kamatmentesen, tíz év alatt fizeti visz- sza a vállalat. Ezenkívül a termelési adót elkülönítve számolják el: külön számítják ki a konfekcióipari gépgyártás és külön a kerékpárgyártás termelési adóját. A központi intézkedések azonban csak keretet adnak a jövedelmezőbb gazdálkodás feltételeinek megteremtéséhez, a gazdasági gyártás a vállalaton múlik. Nem lehet cél a további áremelés a nagyobb nyereség érdekében — hangoztatják a gyár vezetői. Elsősorban belső szervezési intézkedésekkel akarnak eredményt elérni. Programot dolgoztak ki egyes technológiák és raktárok áttelepítésére, azzal megszüntetve a széttagolt gyártást és alkatrész-raktározást. Így jofoban kihasználhatják a nagy értékű termelőberendezéseket is. Külföldi cégekkel alkatrészgyártási kooperációk kialakításáról tárgyalnak és széles körű termékcserére törekednek más kerékpárgyártókkal. Napirenden a konténeres fuvarozás Folytatódott a targoncaüzemeltetési szeminárium A vasúti konténeres fuvarozásnak és a rakodás gépesítésének a fejlesztéséről hangzott el tájékoztató tegnap a Gépipari Tudományos Egyesület által Szolnokon rendezett országos targoncaüzemeltetési szeminárium második napján. Elmondták, hogy az országos konténerpark csaknem fele van a MÁV tulajdonában. Emellett a tengelyen történő szállításba igyekeznek bekapcsolni a vállalatok birtokában levő és azok belső anyag- mozgatási, tárolási céljait szolgáló konténereket is, ezért létrehozták a MÁV belföldi konténerpoolját. A vasút új szolgáltatása nyitva áll minden olyan vállalat előtt, amely legalább öt közepes, illetve nagy konténert bocsát a pool rendelkezésére közös hasznosításra. A szállításoknál a nagy és közepes méretű konténerek a leggazdaságosabbak. Ezért a MÁV elsősorban bakdaruk telepítésével meggyorsítja a nagy konténereket forgalmazó állomások felszerelésének a korszerűsítését. A Magyar Hajó- és Darugyár NSZK- kooperációban készített konténer-bakdaruja már működik Budapest Kikötő, Budapest Józsefváros és Záhony állomásokon. A Mis- kolc-Gömöri pályaudvaron, Debrecen és Szeged állomásokon az Intraszmas-tervek alapján készített hasonló daru működik. Konténerdarukat szerelnek fel Zalaegerszeg, Szombathely és Pécs állomásokon is. A targoncaüzemeltetési szeminárium ma fejeződik be. Fiatalok önmagukról Egy szakszervezeti felmérés tapasztalatai Mind többször vállalkozik arra a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, hogy részben apparátusa, résziben lelkes és hozzáértő társadalmi aktíváinak közreműködésével jelentős társadalmi kérdéseket vizsgáljon. A közelmúltban is egy eléggé nagy horderejű vizsgálatuk zárult le, amelyet nem érdektelen közelebbről megismerni. Hogyan dolgoznak a szakszervezetek a fiatalok körében? Milyen a megyében a szakszervezeti mozgalom ifjúsági munkája? Lényegében e kérdések köré csoportosították az információkat, A megyében jelenleg negyvenhétezer dolgozó fiatal éL A több mint ezer véleményből az első olvasásra kitűnik, hogy az ifjúság helyzete, egzisztenciái i s lehetőségei a társadalom egészével együtt fejlődött nálunk is, bár a ’70-es évek közepétől növekedtek az esélyegyenlőtlenségéit, és különösen a pályakezdők, a családalapító fiatalok életkörülményei váltak nehezebbé. A mu in ka iahe t ős ég ekk el nincs gond, sőt egyes területeken krónikus a munkaerőhiány. Az viszont már figyelmet érdemel — és főként intézkedést sürget —, hogy a képzés és a mjunka- erőkereslet között aránytalanság van. Ezt igazolja például, hogy a megkérdezettek 58 százaléka nyilatkozott úgy, hogy nem a képzettségének megfelelő munkakörben dolgozik. Megkellene teremteni az iskolai képzés és a vállalati igények jobb összhangját, és ebben mind a vállalatok, mind a tanintézetek szakszervezeti szervei kezdeményezőbbek lehetnének. Más kérdés, hogy a munkahelyeken mennyire használják ki, igénylik — netán megkövetelik — a fiatalok munkaképességé t. a vizsgálatban részt vevőik egyike mesélte: „Elnéztem az egyik ABC-ben, ahogyan az üveg- visszaváltónál az a fiatal lány dolgozott. Ahogyan unott arccal, a derekát meg se hajlítva, dobálta bele a rekeszekbe az üres üvegeket. Bizonyára úgy vélte, hogy ő most jól dolgozik, és ez a tevékenység nem is érdemel több fáradságot.” Viszont nem egy fiatal mondta el: az idősebbeknél sem lát nagyobb „lelkesedést”. Sőt hovatovább csak azt hallja, hogy kell a pénz, ezért dolgozni kell és nemcsak napi 8 órát. Ha „hajt” az ember, akkor viszi valamire. Arról csak ritkán hall, hogy a munka örömet is ad, hogy egy szépen megvarrt ruha, megmunkált szerszám, alkatrész elégedettséget válthat ki készítőjéből, amire méltán 'büszke lehet. Kérdés, mit tehet a szak- szervezet azért, hogy a fiatal mihamarabb beilleszkedjék a munkahelyén, ott jól érezze magát, szívesen dolgozzon. Rengeteget! Szak- szervezeti bizalmi minden munkahelyen van. Ha emberséges, értő, ha tisztában van a jogaival és a kötelességeivel és él is velük, akkor olyan munkahelyi légkört tud kialakítani (segítőtársakat ehhez a szakmájukat szeretők között mindig talál), amelyben a fiatal otthon érzi magát, hamar túljut a pályakezdés izgalmas, nehéz idején. Csak megjegyzem : érdekes, amit a fiatalok a munkahelyi be: mutatkozásiól mondtak. Az egyetemet, főiskolát végzettek 80 százaléka nyilatkozott úgy, hogy munkába lépésekor munkahelyi feletteseinek bemutatták. A középiskolákban végzetteknél ez az arány 65 százalék, az általános iskolát, a szakmunkásképzőt végzetteknél ez a szám már csak 50 százalék, amelyet — szükségszerűen és természetesen — lényegesen. szélesebb körű ismereteket nyújtanak a dolgozó fiatalok helyzetéről. A munka- bizottság tagjai tizenhét iparági ágazati szakszervezethez tartozó 33 munkahelyen beszélgettek szakszervezeti tisztségviselőkkel, vezetőkkel, fiatalokkal, emellett hatszáz fiatalnak küldtek ki kérdőívet, akik írásban válaszoltak a feltett kérdéseikre. Így több mint ezer fiatal — a megye szervezett dolgozó ifjúságának 2,5 százaléka — véleményét ismerték meg az adott témában. Érdekes, ahogyan a fiatalok saját munkájukról vélekedtek: azt a megkérdezették 53 százaléka jónak, 45 százaléka közepesnek minősítette. Egy-két százalékos eltéréssel a munkahelyi vezetők szintén így nyilatkoztak. Ez a két összecsengő vélemény, két fontos dolgot takar. Az egyik: a fiatalok tisztában vannak saját képességeikkel, szakmai felkészültségükkel, munkában való magatartásukkal, reális az értékítéletük; a másik: amit már az előbb taglaltam. Vagyis igényesebbnek, a követelmények támasztásánál következetesebbnek kell lenniük a munkahelyi vezetőknek. A szerető szigort éreznie kell minden fiatalnak, azt, hogy munkája fontos és hogy a mérce nincs alacsonyra állítva. (Persze akkor az idősebbek sem dolgozhatnak másként sehol sem, és ezt elérni — úgy tűnik — mintha irreális elképzelés lenne!) Egy fiatal, pályakezdő kislány mondta nekem a minap: „én örülök annak, ha megkövetelik tőlem a pontos munkát, mert azzal csak tanulok, és ha idősebb leszek, jó szakemberként tartanak majd számon és akkor biztos megkapom az engem megillető megbecsülést, elismerést. fU zetést”. Egyébként éppen a vezetőkkel, a tisztségviselőkkel folytatott beszélgetések alapján állapíthatták meg a felmérést végzők: általában nem jellemző a fiatalokra a hanyag munka. A vizsgált területeken mindössze két munkahelyen kellett fegyelmit adni azért, mert a fiatal igazolatlanul mulasztott, italozott, vagy játékosan, felelőtlenül viselkedett. Persze, hogy ez így is maradjon mindenütt, ahhoz az kell, hogy ne úgy oktassák a pályakezdőt, ahogyan a minap az egyik építkezésen véletlenül meghallottam: „No ugorj öcsi sörért az Aranykannába, itt a pénz. Aztán szedd a lábad!” Többen elmondták, hogy a szakszervezettel való kapcsolatuk a beléptetéssel, az átigazolással az új alapszervezetbe és a tagdíjfizetéssel kezdődik; és van, amikor ezzel fejeződik be. Erre a véleményre a szakszervezeti szerveknek jobban oda kell figyelniök és még inkább építeni a fiatalok tettrekész- ségére, megnyerni őket a szakszervezeti munkára is, amely jó iskola a közéleti- ség gyakorlásához. Egyébként, hogy az értelmes munkára a fiatalok általában megnyerhetők, azt bizonyítják a szocialista munkaversenyben, a brigádmozgalomban, a kommunista műszakokban és a társadalmi munkaakciókban való részvételükkel is. A megkérdezett fiatalok kedvezőnek tartják, hogy az utóbbi években emelkedtek a kezdő bérek. Érezhető viszont feszültség azok között, akik most' állnak munkába, és azok között, akik 5—6 éve dolgoznak: a bérük ugyanis alig különbözik egymástól. A fiatalok elsősorban a teljesítménybérezést tartják reálisnak, mert az tükrözi legjobban a kereset és az elvégzett munka meny- nyiségét, minőségét. Találkoztak a felmérést végzők néhány követésre méltó kezdeményezéssel is. Az MHD Itiszafüredi gyárában 4—6 ezer forint pályakezdő segélyt adnak a friss diplomásoknak. Az Orion jász- fényszarui gyárában az első munkahelyes fiataloknak ifjúsági takarékbetétkönyvet nyitnak, amelybe havonta 300 forintot helyeznek el; a Kőolajkutató Vállalatnál, az Áfor tiszántúli központjában a felsőfokú végzettségű pályakezdőknek 10 ezer forint letelepedési segélyt nyújtanak. Néhány területen nagyon élesen vetődik fel viszont ; a béraránytalanság, például a Jászsági Áfésznél a pályakezdők bére 2 ezer forint. A szakszervezeteknek a béraránytalanságokra jobban oda kellene figyelniök. Elősegíteni a nyereségen alapuló anyagi ösztönzés elterjesztését. Követeljék meg és maguk is kezdeményezzék, hoev ahol lehet, megteremtődjenek a teljesítménybérezés feltételei, érvényesüljön az objektív differenciálás. Még mindig a lakás Ami a dolgozó ifjúság életkörülményeit illeti, nem új a vélemény, amely ismét erőteljesen hangot kapott: bár a munkahelyek igyekeznek különböző módon segíteni a családalapítást, a lakáshoz jutást — például a vizsgált területeken a lakás- építési alap kétharmadát fiataloknak adták, segítenek kedvezményes fuvarral, gép- kölcsönzéssel stb., átmenetileg albérleti hozzájárulást fizetnek, vagy lehetőséget nyújtanak arra, hogy munkásszálláson kapjon szobát a fiatal házaspár — a legnagyobb gond az úgynevezett kezdő összeg befizetése. Vannak, akik a család, a rokonok, az ismerősök összefogásával elő tudják teremteni a „beugrónak” számító két-háromszázezer forintot —, ilyenkor egy életre el- adósodnak —, de vannak, akiknek még ez a lehetőség sem adatik meg, mert a szülők, a rokonok nincsenek olyan anyagi helyzetben, hogy segítsenek. Gond az is, hogy néhány munkahelyen a gazdaságtalan termelés, illetve a fejlesztési alap lekötése miatt kisebb lett a vállalati lakásépítési támogatás lehetősége. A kölcsönök egyre nagyobb részt visznek el a vállalati eszközökből, és az emelkedő építési és lakásárak következtében egyre kevesebb munkás támogatható. A munkahelyi és a lakóhelyi szociális ellátást a megkérdezettek döntő többsége kielégítőnek mondta. Számukra nagy jelentőségű a kulturális, a sportolási, az üdültetési lehetőségek biztosítása. A szakszervezetek erre a munkahelyeken odafigyelnek, ennek is köszönhető, hogy csaknem mindenütt az összdolgozók arányát meghaladóan részesülnek a fiatalok belföldi vagy külföldi üdülésben. Kedvező, hogy a vizsgálatba bevont 15 köz- igazgatási területen a fiataloknak nincsenek azzal gondjaik, hogy gyermekeiket bölcsődébe vagy óvodába helyezzék el. Kár, hogy egy cikk szűk- reszabott keretei nem teszik lehetővé a felmérés minden részletének ismertetését. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa azonban minden bizonnyal széles körben megismerteti a vizsgálat tapasztalataival mindazokat, akiknek feladatuk, kötelezettségük van a témával kapcsolatban. Teszik ezt a vállalatok, a szakszervezeti szervek okulására, végső soron mindenki hasznára. Varga Viktória Felkészültség és képesség Figyelni a bérekre