Szolnok Megyei Néplap, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-15 / 191. szám
1984. AUGUSZTUS 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 iFagáz üzemelésű traktort fejlesztettek ki a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen. A kísérlet befejeződött, és a mezőgazdaságban jól bevált MTZ—80-as traktor energiaköltsége harmadára csökkent. A traktor üzemanyaga faapríték, és három üzemórányi hajtóanyagot tud magával vinni. A kísérletek alapján Győr-Sopron megyében több traktort alakítanak át ilyen üzemmódra a jövőben II legolcsóbb: jobban dolgozni Átszervezés után a Patyolatról Magunkért vállaljuk A megyei tanács döntése után július elsejétől átszervezték a Szolnok megyei Patyolat Vállalatot: a tiszafüredi szalon (már tavaly ótá) a helyi gamesz, a jászberényi a városi tanács Vegyesipari Vállalata, a törökszentmiklósi és a kisújszállási az ottani Városgazdálkodási Vállalat, a karcagi pedig az Elektroszol kisvállalat kebelén belül dolgozik tovább. A szolnoki központi üzemből és a megyeszékhelyen levő szalonokból a városi tanács kis^ vállalata alakult meg, feladatai közé tartozik a városkörnyék textiltisztítási igényeinek kielégítése, valamint Mezőtúr és Kunszentmárton körzetének ellátása. Balázs Andrásnét, a Szolnok megyei Tanács ipari osztályának vezetőjét arról kérdeztük, hogy a nagyobb vállalat veszteségessége miatt megyénkben veszélybe került textiltisztítási szolgáltatások jövőjét hogyan befolyásolja az átszervezés. — A „nagy Patyolat igen alacsony hatékonysággal dolgozott, az utóbbi években komoly gazdálkodási nehézségei voltak. A vállalat bevételei nem nyújtottak fedezetet az igen magas termelési költségekre. Véleménye szerint a szalonok önállóan, illetve más vállalatok keretében dolgozva javíthatnak munkájuk gazdaságosságán? — a válaszhoz számba kell vennünk a ráfizetés okait. A textiltisztítási szolgáltatások legmagasabb árát a központi árhatóság szabja meg, a szolnoki Patyolat pedig nem volt képes ebből nyereséget kigazdálkodni. (Az okokról a Néplapban már írtunk — a szerk.) Nemrégiben emelték a maximált árakat. így (a kilós mosás kivételével) közelebb kerültek az önköltséghez. Számításaink szerint minden lehetősége megvan ezután a szalonoknak, hogy elkerüljék vagy minimálisra mérsékeljék a veszteséget. Kétélű fegyver — Persze — mint azt a Patyolat története is bizonyítja — az áremelés kétélű fegyver. A költségekhez közelebb álló magasabb ár mérsékelheti a keresletet — a kevesebb munka végül is a fajlagos költségeket növeli... Ráadásul az áremelkedés igen érzékenyen érinti a Patyolat korábbi vevőkörét adó alacsony keresetű családokat. A dolgozó nők jelentős részének terhei jócskán szaporodnak, hisz kénytelenek lemondani a kényelmes bértisztításról. — Ez sajnos így van, de más megoldás nemigen kínálkozik. Az államnak nincs pénze (a helyi tanácsnak még kevésbé) a korábbi ártámogatás fenntartására. A jelenlegi helyzetben csak egy lehet a cél: a magasabb árszint mellett is megmaradó textiltisztítási keresletet kielégíteni. Magyarán: akinek jut pénze ennek a szolgáltatásnak a megfizetésére, annak legyen hol textíliát tisz- títtatnia. De fizesse is meg a szolgáltatás minden költségét! Jobban szemet szúr a hiba — Még akkor is, ha a költségek azért magasak, mert rosszul szervezik a munkát, nem dolgoznak elég takarékosan? — Ilyen veszély most sem fenyeget, hiszen a központilag megszabott maximált árat alapos elemzés után alakítják ki, nem egy-egy szalon nyereségességét tartják szem előtt. Az azonban kétségtelenül igaz, hogy Szolnok megyében túl drágán dolgoznak. Ez a szakma igen energiaigényes, sok vegyszert is fogyaszt — de éppen ez adna módot a takarékosságra. Patyolat helyzetét elemezve bebizonyosodott, hogy a legtöbb üzletben lehetne olcsóbban dolgozni. Szerintem, hogy megszűnt a nagyvállalat, ezeknek a tartalékoknak a feltárására jobban rá lesznek kényszerítve a textiltisztítók. Kedvezőbb feltételeket teremt erre az „irányítási lánc” rövidülése: az új „gazdánál” — aki rá- adácsul ugyanazon a településen dolgozik — hamar szemet szúr, ha a szalonban valamit rosszul csinálnak. És a kényszer is biztos erősebb lesz, mert az új tulajdonos biztos nem szívesen viseli el, hogy csak vereséget hozó „boltot” bíztak rá. (A veszteség viselésére persze rövid ideig mindenhol számítani kell.) Jászberényben például már próbálkoznak is a tisztítóüzlet tevékenységi körét kereskedelemmel bővítve növelni a forgalmat. Visszahódítani a vevőket — A textiltisztítási szolgáltatások iránti igény mérséklődésére továbbra is számítanunk kell? — A legutóbbi áremelés hatását még nem mérhetjük, egyet azonban szeretnék leszögezni. A keresletet nemcsak az árak növekedése vetette vissza, a vevőket nem egy esetben a rosszul végzett munka riasztotta el a Patyolattól. Ha ezeket a hibákat megszüntetik, igenis vissza lehet csábítani a lakosság egy részét. És a kö- zületeket is. Mert a szalonok tanácsi vállalatok keretében működnek tovább, biztos vevőként számíthatnak a tanácsi intézményekre. Persze csak akkor, ha jó munkát végeznek. Azt hiszem, ezt elérni a legsürgetőbb feladat — és a legolcsóbb, a gazdaságosság felé tett lépés. Összehívja a faluból elszármazott diplomásokat az egyik község. Azon a napon, amikor a kistelepülés felszabadulásának 40. évfordulóját ünnepük, végigjárják a vendégekkel az utcákat, megnézik, összegezik, mennyit fejlődtek a négy évtized alatt, majd leülnek és megbeszélik, hol, milyen új létesítményeket keüene építeni az elkövetkező évtizedekben a helység arányos fejlődése érdekében. Vagyis elkészítik szülőhelyük távlati fejlesztési koncepcióját, amelynek realizálásában minden bizonynyal részt vesznek a Pestre és más városokba elszármazott földiek is... Ilyen, vagy ehhez hasonló híreket olvasunk szinte minden nap a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny jegyében fogant község- és városgazdagító vállalásokban. Van ahol új éttermet avatnak a jubileumi ünnepen, van ahol öregek napközi otthonát vagy emlékparkot, esetleg új telefonközpontot — áttekinthetetlenül változatos kép tárul elénk. De a cél mindenütt azonos: a saját falujukért, kerületükért, városukért, a jobb, a kulturáltabb életkörülményekért születik meg minden felajánlás. A legfontosabb persze mégiscsak az anyagi termelés szférája, hiszen enélkül elképzelhetetlen az élet folyamatossága és megújulása. Nem léhet tehát véletlennek tekinteni, hogy ezúttal is a munkahelyek mozdultak meg először, a mozgalom onnan terjedt a községekre tovább. A Tv-híradó még június 29-én adott hírt a veszprémi szénbányák, a Medicor Művek, a nagyrédei szőlőskert dolgozóinak váüalásáról. Ügy véljük, a vállalati központok, telephelyek címe — a veszprémi szénbányák, a Dunántúl közepén található, Nagyréde Heves megyében, a Medicor pedig gyáregységeivel Budapesten és az ország több megyéjében is illetékes — meggyőzően dokumentálta, hogy ezt a nagy mozgalmat nem „fent” szervezték, hanem — az ország több pontján egyszerre — alulról kezdeményezték. Már ebben a tényben is kifejeződik a mai, megújuló szocialista munkaverseny egyik legszembetűnőbb voA Szolnok megyei Zöldért Vállalat a tiszaburai Lenin Tsz-szel közös beruházásban, Szövosz támogatással fogott hozzá abádszalóki kirendeltségén egy tízvagonos hűtőház beruházásának. Az új létesítmény — amely számottevően javítja a kirendeltsénása: a Minisztertanács és a SZOT múlt évi ajánlásához híven az üzem, a tsz, a kutató intézet, vagyis a munkahely konkrét gazdasági feladataihoz kötődik minden felajánlás, s többnyire a második félév tennivalóira alapoznak. A kezdeményezők. csak akkor fordulnak versenyfelhívással a többé-kevés'bé azonos profilú gazdasági egységek dolgozóihoz, ha ők is hasonló teendőkkel vannak elfoglalva, ha közös nevezőre alakítható, ténylegesen összemérhetők a vállalások Egyébként nem jellemzők az ilyen kihívások. Már azért sem, mert van olyan gyár Is, amely még a kongresszusi, felszabadulási munkaverseny előtt olyan feszes tervet dolgozott ki magának, amelyet szinte lehetetlen túlteljesíteni. A minap tudtuk meg például a Tv-híradóoól, hogy van olyan gyárunk is, amely termékeinek 90 százalékát exportálja. Amint a vállalat vezetője elmondotta, a ma; gazdasági szabályozók nem méltányolják azt az óriási erőfeszítést, amely e szám mögött rejlik. Bár nem új vonás, mégis új helyzetet teremt a munkaverseny számára az a tény, hogy a gazdaságirányítás további korszerűsítésének küszöbén bontakozik ki. Akkor, amikor — várhatóan — több pénz marad a váüalatoknál. Ha pedig több marad, akkor érzékelhetőbbé válik, hogy milyen anyagi előnyökkel — ne féljünk kimondani — haszonnal jár e mozgalom sikere. Valószínűleg ennek a fejleménynek is része van abban, hogy a gazdasági vezetők mind jobban megbecsülik és magasabbra értékelik a dolgozók kezdeményezéseit, s a többségük ma már bőkezűbben jutalmaz, mint azelőtt. A MÁV vezetői például 30 ezer forintot ígérnek a legjelesebb csoport tagjainak — harmincezer forintos személyenkénti munkaverseny-jutalmakról korábban nem hallottunk. További új vonás: a vállalások ma már egyértelműen azt tükrözik, hogy gazdasági fejlődésünk az intenzív szakaszhoz érkezett. Ennél fogva nem a meny- nyiségi felajánlások dominálnak. Előtérbe került a magyar és külföldi vásárló gen a munkakörülményeket, — elkészült, és bár műszaki átadására a napokban kerül sor, részlegesen már üzembe is helyezték. A vállalat hűtő- kapacitását növelő raktárház költsége meghaladja a 7 millió forintot. számára oly fontos minőség, a versenyképesség, az anyag- és energiatakarékosság stb. Van olyan üzemünk is, a több telephelyű Autóvillamossági Felszerelések Gyára, amely azt váüalta, hogy 1,2 százalékos, azaz 10 millió forintos többletnyereséget ér el e mozgalom keretében. Ilyesmire sem igen akadt még példa. Bár — ez is újdonság — senki sem készített a vállalásokról országos összesítést. Ezért senki nem tudja megmondani, hogy összességükben mennyivel gyarapítják majd az ország nemzeti jövedelmét, de nyilvánvaló, hogy milliárd forintokról van szó. Mint ahogy az is egyértelmű, hogy a vállalati tervekhez, erőfeszítésekhez kötődő vállalások — a jobb minőség elérése, a versenyképesebb áru előállítása stb. egybevágnak a nép- gazdasági tervekben megfogalmazott célokkal. Ez a magyarázata annak, hogy a SZOT és a KISZ KB még a nyár derekán, a párt Központi Bizottsága pedig augusztus 10-én meleg hangon üdvözölte a mozgalom résztvevőit, arra buzdítva a kommunistákat, a szakszervezeti és KISZ-fórumokat, hogy támogassák őket, vállaljanak élen járó szerepet a végrehajtásban is. A meleg hangú üdvözletben az is benne rejlik, hogy még a megújhodó munkaverseny sem akar mindenben, mindenáron és öncélúan új lenni. Nyíltan és bevallottan vállalja, hogy egy újabb, tisztább munkamorál, a szocialista munkaerkölcs hordozója, elterjesztője, amelyben az anyagi ösztönzés mellett továbbra is fontos, 'kiemelkedő szerepe lesz az erkölcsi elismerésnek is. Ennek az igénynek adott hangot a párt Központi Bizottsága, amikor elhatározta, hogy a kongresz- szusi és felszabadulási munkaversenyben kiemelkedő eredményt elérő 25 vállalatnak, szövetkezetnek és intézménynek kongresszusi zászlót, 80 szocialista brigádnak pedig kongresszusi oklevelet adományoz. A kongresszusi zászlók és oklevelek átadására az 1986 május 1-i ünnepségek alkalmából kerül sor. A Volánnál Közművelődési intézményt avattak A Volán Szakszervezeti Napok rendezvénysorozatában tegnap délelőtt rövid ünnepségen avatták fel Szolnokon a Volán 7. sz. Vállalat közművelődési és sportszék- házát. Az új létesítmény a korábbinál sokkal jobb feltételeket teremt a vállalati közművelődési munkához, aminek már eddig is számottevő eredményei voltak. 1967-ben például a vállalat állományának 48 százaléka nem rendelkezett általános iskolai végbizonyítvánnyal. Ma ez az arány mindössze 5,6 százalék. A jó kádermun- ka mellett az önművelésre ösztönzésnek is része van abban, hogy az utóbbi két évtizedben a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya 0,6 százalékról 2,9 százalékra emelkedett. A Koltói úti székház épületét másfél millió forintért vette meg a Volán. Belső berendezésére több mint negyedmillió forintot fordított. Az épület felújításához a dolgozók több száz társadalmi munkaórával járultak hozzá. • A Volán Szakszervezeti Napok programja tegnap délután a szakszervezeti nevelőmunka időszerű kérdéseinek megvitatásával folytatódott és szombaton, a mezőtúri sport- és kulturális emlékversennyel fejeződik be, V. Sz. J. A Minta Női Szabó Szövetkezet jászszentandrási üzemében NSZK bérmunkában női divatnadrágokat varrnak, szovjet exportra pedig blézereket szállítanak több ezres tételben M. L. Átadás előtt a tízvagonos hűtőház