Szolnok Megyei Néplap, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-12 / 162. szám

1984. JÚLIUS 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Júliusi parknézőben Néplap-ankét Karcagon Mezőtúr a virágok városa A kevieknek más gondjuk van Az egy parkú Kisújszállás Aligha van sivárabb, le­hangolóbb látvány egy olyan településnél, amelynek ut­cáiról hiáayzik a fű. a fa és a virág. Júliusi parknézőbe indul­tunk, vajon kivirultak-e a tavasszal elültetett virágok, törődnek-e a városatyák és a városok lakói azzal, hogy kellemesebb környezetben éljenek, és szűkebb pátriá­jukról kedvező benyomáso­kat szerezzen az odavetődő látogató? Hatszázadik születésnap­ját nemrégiben ünnepelte Mezőtúr. Az évfordulóra csi­nosan felöltöztették a tele­pülést, hiszen sok vendéget vártak az ünnepre. Azóta el­telt pár esztendő, és Mező­túr ma is olyan, mintha még mindig ünnepelne. Bizonyára kedvet kaptak a túriak kör­nyezetük csinosítására, mert a házak előtt csaknem min­den utcában virágok díszle­nek. hirdetve az ott élők szénsée iránti fogékonyságát. Nyugodtan nevezhetjük Me­zőtúrt is a virágok városá­nak. Semmi oka szerénykedni Dávid Istvánnak, a városi tanács városgazdálkodási vállalata vezetőjének, még­is a gondokkal hozakodik elő: — A tanáccsal minden évben megkötött szerződé­sünk alapján tizenhat par­kot . kezelünk”, mondanom se kell. hogy szinte fillérek­ből. Ugvanis a városi tanács é-thető okokból igyekszik ta­karékoskodni. Ebben ot. év­ben 800 eze>- forintot költhe- tünk az összesen 68 ezer négvzetmé+er területű par­kokra. Nyilvánvaló, hogv eb­ből nagvobb fejlesztésre, bő­vítésre nem gondolhatunk. Valaha a mezőtúriak ked­venc kirándulóhelye volt a strand szomszédságában levő Erzsébet liget, amely most meglehetősen elhanyagoltnak látszik. Valakik kitalálták, hogy erdei tornapályát kell kialakítani a ligetben, ám a kétségtelenül jó szándékú öt­let kudarcot vallott. A liget ugyanis sokkal inkább csön­des sétálgatásra mint szalad­gálásra csábít. — Az Erzsébet ligetnek szeretnénk visszaadni a régi rangját — mondja Dávid István. — A tanács erre kü­lön pénzt fordít. Bár az egy­millió-kétszázezer forint nem lesz mindenre elegendő, mégis megkezdjük a liget rendbetételét, és nem csupán a sétálók kedvéért, hanem azért is, mert a 44 ezer négy­zetméternyi zöldterület rend­kívül jó hatással van a vá­ros levegőjére. Három éven belül ismét a régi szépségé- ben várja a mezőtúriakat az Erzsébet liget. A város legszebb és leg- áooltabb parkja a Kossuth téri, amelynek gyöngykavi­csos útjain csak < Ivétve ta­lálni szemetet. És újabban még egv büszkeségük van a túriaknak, mégpedig az Áchim út, melyet a Hazafias Népfront és a városi tanács környezetvédelmi mintautcá­vá nevezett ki. A mintautcá­nak csodájára járnak, hi­szen feltűnő tisztasága, az út mentén húzódó virágágyak, a kellemes árnyat adó fák va­lóban követésre méltó példa­ként szolgálhatnak a többi utcának, vagy akár más vá­rosoknak is. Az utca lakói társadalmi munkában vállal­ták. hogv az Áchim út min­tautca maradjon. — Más gondunk van mos­tanában, nem tudunk törődni a parkokkal — tárja szét a kezét Beregszászi Sándor, a túrkevei tanács városi fő­mérnöke. — Jelenleg a gáz mielőbbi bevezetésén fára­dozunk, se pénzünk, se ener­giánk a zöldterületek ápolá­sára. Hirtelen még azt se tudnám megmondani, meny­nyi parkja van a városnak, de higgye el. maguk a ke- viek sem. Az ő gondolataikat is a gáz bevezetése tölti ki, ám ha ezzel a fontos munká­val végzünk, nem kell sokat agitálni majd a város lakóit környezetük csinosítására. Túrkeve utcáin nagy a fel­fordulás, az építést megelő­ző és azzal együttjáró „hadi­állapot”. A főmérnök igazat mondott: senki se törődik ezekben a hetekben a par­kokkal, jóllehet itt-ott lát­szik némi igyekezet, azaz né­hány ház előtt színes virá­gok bólogatnak. Az „összbe­nyomás” azonban lehangoló, mintha tényleg mindenkit csak a gáz érdekelne. Még a tanácsháza előtti, egykor oly hangulatos park is a nem­törődömség nyomait őrzi. Kisújszállásnak sincs sok dicsekednivalója a parkjai­val. Bár ez esetben a töb­bes szám nem is helytálló, a városnak tudniillik egyetlen parkja van a főtéren, igaz, ott minden rendben. Az ut­cák külleme azonban csöp­pet sem hasonlít a mezőtú­riakéhoz, az épületek előtt nyoma sincs a virágágyások­nak. — Kudarcba fulladt a Ha­zafias Népfront virágosítási felhívása — magyarázza Vá- radi Miklós, a városgazdál­kodási vállalat kommunális részlegvezetője. — A kisúj­szállásiak nem hajlandók társadalmi munkában virá­gokat ültetni az utcákba, így aztán ránk vár a feladat, hogy az évek óta változatlan összegből, 406 ezer forintból gondozzuk a közterületeket. Ha a külterületi parkokat is beszámítom, több mint húsz­ezer négyzetméter ápolniva- lónk van. Ebből természete­sen elsősorban a főtér park­jára ügyelünk. A legtávolab­bi tervek között se szerepel a parkterület bővítése, ezért toldozunk, foltozunk. Az is­kolásokon kívül nem akad segítségünk, ők minden ta­vasszal részt vesznek a taka­rításban. Nekünk is van egy Erzsébet ligetünk, ahol az ünnepségeket tartják. Az ün­nepek előtt a lehetőségeink­hez mérten rendbe tesszük a ligetet, a fejlesztésre viszont nem gondolhatunk. * * * A júliusi oarkszemlén szerzett tapasztalataink ve­gyesek és bizonyára nem ál­talánosíthatók. A három, egymáshoz közeli város kü­lönböző problémákkal _ küzd. a szűkös anyagi lehetőségek, magyarán a fejlesztésre for­dítható forintok nem feltét­lenül a parkokra kellenek. Mégsem érdektelen a mező­túriak jó példáját nyilvános­ságra hozni, hátha máshol is kedvet kannak a széphez vonzódó városlakok közvet­len környezetük ápolására. — bendó — Fotó: Nagy Zsolt Cukor helyett xilit Megelőzhető a fogszuvasodás Több sátorhely a Velencei-tónál Ezernél több sátorhellyel bővül még az idei nyáron a Velencei-tavi idegenforgalmi szálláshelyek száma. A tó északi partján. Velencén, vé­geztek az Albatours — a Fe­jér megyei Idegenforgalmi Hivatal — Panoráma kem­pingjének bővítésével, s ez­zel lehetővé vált, hogy a népszerű táborban egyszerre ■két és félezren sátorozzanak, illetve parkolhassanak lakó­kocsikkal. Beigazolódott az orvosi feltevés: megelőzhető a fog­szuvasodás a cukorpótlók, fő­leg a xilit nevű készítmény fogyasztásával — mondotta dr. Bánóczy Jolán egyetemi tanár, a Semmelweis Orvos- tudományi Egyetem konzer­váló fogászati klinikájának igazgatója. A klinika munka­társai — világviszonylatban is jelentős tapasztalataikat a most befejeződött vizsgála­taik során szerezték: az utóbbi három évben a finn­országi Turkui Egyetem fo­gászati klinikájával együtt­működve tanulmányozták a fogszuvasodás megelőzésének lehetőségeit. Közös kutatá­saikat az Egészségügyi Világ- szervezet anyagilag támo­gatta. Az eredményeket összeha­sonlítva megerősítették azt a következtetésüket, amelyek­re 1975—78. között a fóti gyermekvárosban végzett kí­sérleteik során jutottak, ami­kor szorbit tartalmú édessé­geket adtak a gyermekeknek cukor helyett. Vagyis: meg lehet előzni a fogszuvaso­dást, ha táplálékaink közül kírekesztjük a cukrot, és he­lyette xilitet fogyasztunk. Gazdára találtak a nyeremények Az olvasóké a szó A résztvevők egy csoportja Ha a településeinken a Néplap előfizetőit az ott élők számához viszonyítjuk, ez az arány a megye városai, köz­ségei között Karcagon a leg­kedvezőbb. Több olyan hűsé­ges előfizetője él erre a lap­nak, akik három évtizede vagy még régebben az újság olvasói. Sípos József, jó kötésű pi­rospozsgás, ősz hajú férfi. Ránézésre senki se hinné el róla, hogy már a nyolcvana­dik esztendejét tapossa. Igaz. a lábai egyre nehezeb­ben engedelmeskednek, és nem csoda, hogy a hajdan csudadolgos, erős molnár- mester ma már a karosszék­ben érzi magát a legjobban. — Magam se tudom pon­tosan, mióta olvasom a la­pot — emlékezik vissza a kezdetre. — Az biztos, hogy több mint harminc éve. Mit szeretek benne? Az öreg pa­rasztok, iparosok, emberek életéről készített cikkeket. Akár jóra, akár felhősre for­dult a sorsuk, egy se halt, vagy hal éhen. különbül él, mint a múltban. özvegy Csókái Mihályné a kórház körül lakik egy kis mellékutcában. Ö is már több mint harminc éve, hogy legelőször előfizetett a lapra. — Korábban többféle új­ság is járt, de miután a pá­rom meghalt, és az özvegyi nyugdíj havi kétezer forint sincsen, lemondtam őket, és csak ezt az egyet hagytam. Kedvelem az emberi sorso­kat életutakat bemutató írá­sokat, a családokról szóló cikkeket. Azt is bevallom, hogy az olvasást mindig az utoisó oldalon kezdem, itt ától-cettig átnézem az egé­szet. Mindezeket az olvasói vé­leményeket azért villantot­tuk fel, mert kedden kora este Karcagon, a Déryné Művelődési Központ máso­dik emeleti klubtermében a nyári előfizetési hetek ese­ményeként a városi pártbi­zottság, a postahivatal, va­lamint a Szolnok megyei Lapkiadó Vállalat Néplap- ankétot szervezett. Noha er­re a napra rekkenő hőség kö­szöntött a környékre, mégis megtelt a terem helybeliek­kel. továbbá a Kunmadaras­ról és Berekfürdőből ide lá­togató érdeklődőkkel. Centéri László, a városi pártbizottság munkatársa üdvözölte a régi és az új ol­vasókat, majd Valkó Mihály, a Néplap főszerkesztő-he­lyettese beszélt röviden az újságkészítés műhelymun­káiról, feladatairól, minden- naojairól, a lap megyei sze­repéről, jellegéről. Ezután átadta a szót az olvasóknak. Fodor Tamásné dicsérte a Családi magazint, mivel sok­féle hasznos tanács található ezen az oldalon. Egyúttal ar­ra is felhívta a figyelmet, hogy a hirdetésekben reklá­mozott termékek esetenként sehol sem kaphatók. Már pe­dig ez rontja a közlés, sőt az újság hitelét. Papp Ferencné az egészségneveléssel kap­csolatban olvasna szívesen több cikket. Balogh József Berekfürdőből idős és fiata­Fodor Tamásné: A Családi magazin oldalán mindig ta­lálok valami érdekeset Szűcs János szerint a szí­nes, érdekes karcagi ripor­tok, portrék mindig népsze­rűek, olvasottak a lapban labb természetkedvelő társai nevében szívesen látna vala­milyen kertünk-udvarunk fé­le rovatot. A kunmadarasi Sípos Sándor jókívánságait tolmácsolta a lapszerkesztés­nek, Koma Béla pedig ugyanebből a községből meg­jegyezte: szívesen olvasna több, a mezőgazdasággal foglalkozó cikket. Szűcs Já­nos további színes, érdekes, írásokat kért, majd érdekes kérdést feszegetett: vajon milyen minősítést kap a me­gyei újság az országos napi­lapokhoz hasonlítva. Valkó Mihály válaszából kiderült, a viszonyítási alap sohasem más, esetleg központi napi­lap, hanem az. hogy képesek vagyunk-e időben és helye­sen tükrözni valóságunk vál­tozásait, s tájékoztatni hűsé­gesen olvasóinkat, a szű­kebb haza mindennapjairól. Sikerekről, eredményekről, gondokról, a soron követke­ző feladatokról egyaránt. Közben egy kis játék szí­nesítette az összejövetelt: ;■ megkérdezett 66 érdeklődő arra válaszolt, hogy szerinte eleget ír-e az újság Karcag­ról és környékéről. Harminc­ötén igennel feleltek, tizen­hármán nemmel, a többiek tartózkodtak. Balogh István a több szín­nyomású oldalak lehetőségé­ről, és a további oldalszám növeléséről érdeklődött. Vi- rágh Iván. a Lapkiadó Vál­lalat igazgatója válasza nem­leges volt, mivel a jelenlegi pénzügyi, gazdasági helyzet sem a színes oldalak haszná­latát, sem az oldalszám nö­velését nem teszi lehetővé. Sustyák László, a debreceni postaigazgatóság hírlaposz­tályának a vezetője számok­kal igazolta, hogy az elmúlt két évtizedben a megyei la­pok olvasottsága száznegyven százalékkal növekedett. Egy­úttal témajavaslatként meg­említette, hogy a lap többet foglalkozhatna a felvásárlá­sok, újraértékesítések körüli visszásságokkal. Pollák Lász­ló és Kun András szerint több karcagi vonatkozású cikket is szívesen olvasná­nak. A sok érdekes, megszívle­lendő javaslatot, témát is felvető vita után Centeri László méltatta a posta dol­gozói, a hírlapterjesztők munkáját, amelynek ered­ményeképpen Berekfürdőn, Kunmadarason és Karcagon május végétől 199 új előfi­zetővel növekedett a Néplap és a Népszabadság olvasói­nak tábora. Jelenleg Karca­gon 3 ezer 759, Kunmadara­son 990, Berekfürdőn pedig 173 Néplapra fizetnek elő az ott élők. Ezután következett a nap egyik „fénypontja”: az aján­déksorsolás. Az új előfizetők közül kilencvennyolc név és lakcím került a szerencseke­rékbe: mindazoké, akik leg­alább negyedévre vállalták az előfizetést. Ezt követően a sorsuk már a gimnazista Dobrai Zsuzsa kezébe került, aki az alábbi, Fortunával ki­tűnő viszonyban állók neveit húzta ki: Szőlőst János és Kábái Lászlóné egy-egy évre szóló ingyenes sportpályabe­lépőt nyert. Vaszil József kétszemélyes, éves. minden eseményre érvényes belépőt kapott a művelődési köz­ponttól. Szarka András ká­véskészletet, Rapi István és Bacsa Géza könyvcsomagot, Kiss Ferenc (Kunmadaras), Badar Gáborné (Kunmada­ras) továbbá Gönczi István és Karádi Mihály könyvutal­ványt nyertek. A két zsebrá­dió Láposi Imréhez és Pén­tek Istvánhoz került, a fő­díjat, a táskarádiót, pedig a karcagi, Bodrog utcában élő Vajó Jánosné nyerte. A dí­jak többségét a helybeli üze­mek, kollektívák vásárolták, illetve ajánlották fel a sor­solásra. A leghűségesebb és a legrégebbi olvasók között ötnek: a karcagi Csókái Mi- hálynénak, Tasnádi Mihály- nénak és D. Nagy Istvánnak, a kunmadarasi Sípos Sán­dornak, a berekfürdői Balogh Józsefnek, a Szolnok megyei Lapkiadó Vállalat ajándék- csomaggal kedveskedett. A több mint kétórás, jó hangu­latú Néplap-ankét Centeri László zárszavával ért véget. D. Szabó Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents