Szolnok Megyei Néplap, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-11 / 161. szám
1984. JÚLIUS 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Majdcsak elmúlik ez a nyár... t. Tanul a diák, a tanár Számítógépeket építenek a táborozok „Lapozgatok” az emlékeimben, a múlt hét műsorából keresem az élményt, a maradandót; ami legalább néhány napig eltart, s nem párolog el a másnap reggeli ébredéssel. Emlékezetemben valahogy nem bukkan fel egyetlen program sem, pedig televíziónk ezúttal is folyam módjára ontotta műsorát, az egyes és kettes csatornán egyaránt. Természetesen elsősorban a főműsoridő programjai között keresgélek, s ami külön feltűnik — igaz már az ezt megelőző héten is így történt — az új filmsorozat, a folytatásos „regénye” a televíziónak megszokott helyéről elvándorolt: kedd este helyett vasárnap lett a sugárzás napja. Pedig évek óta megszoktuk már, hogy ha kedd, akkor folytatásos. Most megszakadt a hagyomány, a jónak mondható hagyomány, hisz a nézőben kialakulnak bizonyos szokások, életrendjében hozzáigazodik kedvenc műsoraihoz, teendőit úgy igazítja, hogy egy-egy népszerű sorozatot mindenképpen láthasson. Ezért volt jó a kedd, most átrendezhetjük kissé dolgainkat. Marco Polo ugyanis, az új monstre film, az egyik kivétel a nyá- riasan lenge műsorok múlt heti sorából, már vasárnap esténket követeli. Üjra kell alakítani szokásainkat, de majdcsak megszokjuk ezt is. Egyébként is a televízió áttérése a „nyári időszámításra”, azaz a főműsoridő kezdetének eltolása az estvéli órába mintegy 30 perccel, ami érthető és jogos, hiszen este nyolcra, a híradó idejére mégiscsak hazavergődik az ember akár a strandról, akár hobbijáról vagy egyéb más napi elfoglaltságából, ugyanakkor azonban ez a változtatás sajnos együtt jár a gyakoribb éjszakáztatással is, hogy tudniillik ma már nem egyszer megesik, főleg úgynevezett rétegműsorok esetében — amelyek többnyire azért rétegműsorok, mert keveseknek szólnak, s mert tartalmuk súlyos, nehezen emészthető, és épp ezeket tálalják fel lefekvés előtt! —, hogy a tizenegyet is elüti már, mire véget ér a műsor. Ezt bizony a legmerészebb és legkitartóbb nézők is alig bírják türelemmel. De még ha viszonylag érdekes is egy-egy úgynevezett rétegműsor, mint például vasárnap este a Bér Rudolfról készült portré a Műteremben sorozatban, akkor is virrasztani kell érte, s ez bizony fárasztó. Mert nyári időszámítás ide vagy oda, egy dolog azért nem változott meg az ember életében: ha későbben térünk is meg otthonunkba, mert csábít a kellemes idő, azért tíz után már változatlanul ágyban szeretjük üdvözölni az éjszakát — s nem kigúvadt szemmel a képernyő előtt ücsörögve. Szóval furcsa ellentmondás született ezzel az új műsorrenddel; jó, hogy televíziónk több időt enged nekünk későbbi „esti kezdetével” napi teendőinkre, de ugyanakkor rossz, hogy ily módon álmainkat rabolja meg nagy mértékben. Mert a hűséges tévénéző, akárcsak e sorok írója is, aki ráadásul még hivatalból is nézi a televízió műsorát, normális ember módjára mégsem hagyhatja el őrhelyét, a képernyőt. De kanyarodjunk vissza a programokra, mert még az a vád érhet, hogy úgy teszek, mint ama szóbeszédbeli Bodóné, aki — így tartja a mondás — mikor a bor árát kérik tőle, mindegyre csak másról beszél. Tehát a programokról, néhány mondatban csupán. Etűd balkézre — bolgár krimi a folytatásos régi helyén, azaz kedden. Tanulsága, a bolgárok sem tudnak jobb bűnügyi filmet csinálni, mint mi. Ez a műfaj valahogy nekik sem megy; a most látott Etűd is nehézkes, körülményes, fontoskodó film. A Stúdió ’84- en is meglátszott, hogy már a kultúrában is beköszöntött a nyár, bár ha arra gondolok, hogy szerte az országban épp ezekben a napokban nyitották meg kapuikat a nyári színházak, pezseg a kulturális élet, igazán nem értem, hogy a kultúra magazinja miért nem szentelt nagyobb figyelmet rá, s miért áldozta műsoridejének csaknem felét az egyetemi felvételi problémáira, ráadásul merőben újat nem is adott, még a máskor tehetségesen és ügyesen kérdező Baló György sem tudott ezúttal igazán fontosat előkaparni riportalanyaiból. Gyanítom, hogy e terjengős riport megszületésében nagyobb szerepe van az úgynevezett uborkaszezonnak, ami általában anyaghiányt jelent, mint a tudatos szerkesztői munkának. Valami van, mondhatjuk, ha nem is az igazi. Nem lenne jó, ha a Stúdió ’84 is, amelytől megszoktuk, s immáron el is várjuk, hogy tartson széles tükröt a kultúrának, ő is „kivenné nyári szabadságát”, azaz tartalmának lengeségé- vel igazodnék az időszak hangulatához. Szerdán ismét Leg... leg... leg, benne semmi új és semmi meglepő és a színvonala is a megszokott: érdekességfélék, igazi érdekesség nélkül. Ugyanazon este láthattunk még egy dokumentumfilmet, dr. Hálák László szerkesztette, s ő is kérdezgette azt a három embert, felnőtt, érett embereket, akiknek kamaszkora nem volt éppen felhőtlen, de akiknek sorsa, jóra forduló sorsa a film szerint azt bizonyítja, hogy nincs reménytelen helyzet, csak olyan ember, aki elveszti reményét. A filmbeli három férfiú a példa arra, hogyan lehet a legnehezebb sorsból is, a leghátrányosabb helyzetből is felverekednie magát valakinek „az élet ormaira”, ha segítőtársai is akadnak, ha az akaraterő sem hiányzik belőle. A szép szándékú film — felmutatni a küzdő ember értékeit — sajnos egyhangúságából eredően a végére kissé unalmas elbeszéléssé vált. Csütörtök, péntek egy-egy játékfilm, amerikai és jugoszláv termés, az átlagon egyik sem mutat túl mint művészi alkotás. A Telepódium újabb bemutatója pedig, Kikkel vagyunk körülvéve, alcíme szerint nemzetközi kabaré, sajnálatos módon régi viccek fáradt estéje. Most látszott csak igazán, hogy hiába a jobbnál jobb komikus színész is, ha eljátszania nincs mit — akkor saját modorát próbálja produkcióként átnyújtani a nézőnek. Aztán szombaton ismét jött Petrocelli a Filmkoktélban, ez a csodaügyvéd, akinek végtelen optimizmusa, azt hiszem, irigylésre méltó. Bárcsak azzal a derűlátással nézhetnénk mi is a televízió műsorát, amellyel ő a legreménytelenebbnek látszó bűnügyet látja. Hogy tudniillik soha nincs Veszve minden, még ha átmenetileg a helyzet vigasztalannak is tűnik. Mármint a néző helyzete, akinek a képernyő előtt azzal kell beérnie, amit kap, amit adnak neki, de hát: majdcsak elmúlik ez a nyár... VMi. Új állandó kiállítás Karcagon — Megjelenik a Nagykunsági Krónika Készülődés a Györffy ünnepségekre ősszel a szülővárosban, Karcagon folytatódnak a néprajztudósra, Györffy Istvánra emlékező ünnepségek. A nevét viselő múzeumban — a jelenlegi időszaki kiállítási termekben — állandó bemutatót rendeznek, amely főleg Györffy alföldi kutatásait mutatja be. A forgatókönyv már elkészült, a termek felújítása után hozzá kezdenek -a tárlat rendezéséhez. Így- a karcagi múzeumnak két állandó kiállítása lesz, a Nagykunsági Krónika címet viselő tárlat mellett Györffy István alföldi munkássága is helyet kap. Az időszaki kiállításokat a továbbiakban a felszabadított, majd átalakításra kerülő, volt raktárban rendezik meg. Az új állandó kiállítást az országos múzeumi hónap nyitányaként mutatják be a közönségnek, ugyanakkor leplezik le a múzeum parkjában Györffy István szobrát, névrokona, a Karcagon élő Györfi István szobrász- művész alkotását. Hírül adtuk, hogy a nagykun városok összefogásával újból megjelentetik a Nagykunsági krónikát. A debreceni nyomda ígérete szerint ez is elkészül az ősei ünnepségekre. Mindenütt siker Magyar gyermekkórus Japánban Nagy sikerrel szerepel Japánban a Magyar Rádió és Televízió gyermekkórusa. Az együttes június 29-én érkezett a szigetország fővárosába, ahol mostanáig — min - dienütt telt ház előtt — japán diákoknak adott koncerteket. A számítógépek világát még ma is titokzatosság lengi körül. Sokan valamiféle — laikus elmével fel sem fogható — csodát sejtenek az okos „masinák” képességei mögött, holott ezekre, ha nem is olyan egyszerű, de földi a magyarázat. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ már ez- idáig is sokat tett azért, hogy az emberek beléphessenek e titokzatosnak hitt világba, és ismerkedve ’ vele, rájöjjenek arra, hogy a „csoda” ismét csak az emberben lakozik; a számítógép az emberi agy zseniális találmánya, amely így a XX. század végefelé mindjobban hozzátartozik az életünkhöz. Ismeretét éppen ezért egyre kevésbé nélkülözhetjük. A művelődési központ szakembereit tulajdonképpen ez a felismerés vezette akkor amikor az úgynevezett hagyományos formák; klubok, előadások, tanfolyamok mellett — idén először országos számítógépkészítő és -programozó tábort is rendezett. A tábor július elsején nyitotta kapuit, s kéthetes programjában hatvanan vesznek részt. — A középiskolás diáktól, a pedagógusig, a mérnöktől a könyvtárosig sok szakmából, sok korosztályból kerültek ki az érdeklődők — mondja Nagy Lajos, az intézmény ismeretterjesztési csoportjának vezetője. — A résztvevők három csoportban végzik munkájukat. Vannak, akik a különböző programnyelvekkel ismerkednek, a Basic mellett az Essemblert is elsajátítják, valamint a gépi kódú programozásra is látnak példát. A számítógép-építők, kezdő és haladó csoportban tevékenykednek,' s a tábor zárásáig előre láthatólag ötven, HOMELAB III. típusú 16 Kbyt-es személyi számítógépet készítenek el. Rada Sándor, a szolnoki Varga Katalin Gimnázium tanára előadóként vesz részt a tábor munkájában. Elsajátítják a gép nyelvét Segítettek a vállalatok Hazaviszik az alkotást — A középiskolákban a számi tógépekről csak alapismereteket szerezhetnek a diákok — mondja. — Ebben a táborban jó néhány diák tevékenykedik, nekik alkalmuk van arra, hogy műszaki és programozási ismereteiket is kiegészítsék. Megismerik a gép szerkezetét, a mikroprocesszorok világát a szerkezeti elemek funkcióit, az egyes elemek működését. A gépépítés amellett, hogy az „egységben látást” biztosítja, a programozást is segíti. S hallatlanul fontosnak tartom azt is, hogy a tábor új, technikai szemlélet ad a résztvevőknek. S emellett a fentebb említett 50 számítógép is. Igaz nem ingyen, hiszen az alkatrészeket meg kellett fizetni; a számítógép-építőknek 7500 forint volt a „belépő”. — Jó néhány iskola vállalta az összeg befizetését — jegyzi meg Nagy Lajos — hiszen így viszonylag olcsón tudja számítógép-parkját bővíteni. Ugyanakkor az összeg tudásban is kamatozik, akár diák, akár pedagógus képvisel egy-egy iskolát. Az alkatrészek beszerzése nem lehetett könnyű feladat Egy-egy gép, több mint 1000 darab elemből áll... — Magyarországon még nem gyártanak számítógépes egységcsomagokat — folytatja Nagy Lajos. — Az Elekt- romodul segített legtöbbet, soron kívül, gyorsan rendelkezésünkre bocsátotta a szükséges alkatrészeket, de rajta kívül még legalább tíz vállalattal, gyárral kerültünk „kereskedelmi” kapcsolatba. A tábor életrehívását több szolnoki üzem, intézmény is segítette. A megye középiskolái és a Pedagógiai Intézet huszonöt számítógépet, televíziót adott kölcsön, a MÁV szolnoki Számítástechnikai üzeme, a SZÜV szolnoki számítóközpontja s a Pálfi János Vegyipari-Finommechanikai és Műszeripari Szakközépiskola szerszámokat, a munkához szükséges eszközöket, bocsátotta a tábor rendelkezésére. Horváth Attila és Bozsér Zoltán Budapestről, a Radnóti Miklós Gimnáziumból érkezett. — A gépet az iskolának építjük, hamarosan el is készülünk vele — mondja Horváth Attila. — A táborba egyébként éppen azért jöttünk el, hogy műszaki ismereteinket is bővítsük. Ehhez néhány érdekes előadás is hozzájárult, de sajnos több olyan dolgot is hallottunk, amit már tudtunk. — Odahaza ugyanis eléggé intenzíven foglalkozunk a számítógépekkel — veszi át a szót Bozsér Zoltán. — Nekünk szerencsénk van. olyan tanárunk van, aki nagyon sok időt szentel ránk, ő hív-, ta fel a figyelmünket a szolnoki táborra is. A tábor egyik érdekessége az is, hogy itt diák és tanár együtt „tanul”. Magas László az egri köz- gazdasági szakközépiskola pedagógusa. — Lényegében tapasztalat- szerzésre jöttem — mondja. — Az iskolában szeretnénk egy számítógép-építő szakkört szervezni, az érdeklődés nem hiányzik. Nyilván, része van ebben annak is, hogy számítástechnikát is oktatunk, programozókat és folyamatszervezőket képezünk. Diákjaimmal együtt én is kíváncsi lettem a gépek működésének műszaki ismereteire is, ezért jöttem el Szolnokra. A tábor július 14-én fejeződik be, s remélhetőleg jövőre is várja lakóit. T. E. Szalamandra, Omega, Szomszéd szerelék Nyári filmbemutatók A következő hetekben számos új filmet mutatnak be a mozik, s a produkciók között több világhírű rendező alkotása szerepel. Július második félében kerül a vetítővásznakra Peter Zinner filmje, a Szalamandra, amely angol—olasz koprodukcióban készült és az államellenes, fasiszta csoportok itáliai tevékenységéről szól. Augusztusban mutatják be Francois Truffaut Szomszéd szeretők című filmjét, amelyben a francia újhullám egykori kiválósága ezúttal egy szerelmi történetet ábrázol. A film főszerepét az európai filmgyártás egyik „szupersztárja” Eerard Depardieu alakítja, s a film zenéjét ugyancsak népszerű szerző: Georges Delarue szerezte. A nyár egyik legnagyobb szabású produkciója Thomas Hardy világhírű regényének filmváltozata az Egy tiszta nő című, kétrészes francia— angol film. Roman Polanski filmjét három Oscar-díjjal jutalmazták, a főszerepet Nastassia Kinski játssza. A hónap nagy érdeklődéssel várt bemutatói közé tartozik Jamcsó Miklós Omega, Omega című produkciója, mely a népszerű beat-együttes 1983-as koncertjén készült. Mezőgazdasági tájmúzeum A Fejér megyei Dég községben a Bozót patak völgyét természetvédelmi területté nyilvánították. A patak egy helyen tóvá szélesedik és annak közepén egy kis szigeten — a Festetich kastélyhoz tartozó épületben — mezőgazdasági tájmúzeumot létesítettek. A nyári idényben a munkaszüneti napokon látogatható
