Szolnok Megyei Néplap, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-10 / 160. szám

1984. JÚLIUS 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A rádió hulámhosszán Földadta sors A csányi dinnyésekről ké­szített műsort Búzás Andor. Ha illik rádióműsorra cím, akkor a csányiakról szóló adásra teljességgel. Sorsu­kat mindig a föld határozta meg, s ez most sincs más­képpen. Tragikomikus magyarázat, miért éppen a csányiak let­tek híres dinnyések? Mende­monda szerint egy ellenség elől menekülő nemes vitéz — akkor éppen kik elől sza­ladtunk, kérdezi meg a mű­sor — a mai falu határában elhullajtotta a dinnyema­got, kikelt, a csányiak ter­meszteni kezdték, szárnyra kapta őket a hír. Valószínűbb, hogy a mát­raaljai frissen feltört ősgye­pek kedveztek annyira a dinnyének, hogy messzi föld­re eljuthatott zamatuk híre. A gyümölcsben szegény Al­föld jó felvevő piac volt, s az uradalmak hamar rájöt­tek, egyszerűbb dinnyést te­lepíteni, helyben termeszte­ni a görögöt meg a sárgát, mint lovas szekéren hozni a hegyek aljáról. Így kerültek a csányiak ki­váltságos helyzetbe, s abban vannak ma is. Búzás Andor érdeme, s ehhez a szerzőnek is földadta sorsú embernek kellett lennie, hogy nem fény és árnyék hangosfotója volt a rádiófelvétel, hanem a hitelességé. Legendák ke­ringtek ugyanis a dinnyések jövedelméről, arról, hogy fél év alatt annyit keresnek mint két másik városi em­ber egy esztendő alatt. Per­sze ez nem mérce. A műsor sokkal mélyebbre ásott, semmint a felszínes össze- hasonlítgatásra hivatkoz­hatnánk. Nincs mesés jöve­delmük, de jóval az átlag fölött keresnek. Irigykedésre semmi ok, hiszen mindenki a „diplomata” táskájában hordja a marsallbotot. Íme a recept, nagyon röviden: március elején, közepén fel­pakolja a dinnyés a család­ját, jószágait, legszüksége­sebb használati eszközeit egy teherautóra, s „lemegy” Bácsba, „Szolnokra”, Hajdú- Biharba, Békésbe, stb. A dinnyeföld szélén kunyhót épít, vagy ha már van, ki­hajtja a tél elől odamene­kült egereket, berendezke­dik. A gumicsizma le nem kerül a lábáról, mígcsak nem porzik a föld. Ott főznek, ott mosnak a tábla szélén, a gyerekek onnan járnak isko­lába, márciustól októberig nincs megállás ha jó a ter­més, de ha elviszi az idő a dinnyét, akár az álluk is felkophat. Nem annyira a munka a nehéz, mint a kö­rülmények. A régi summás életmód emléke kísért, per­sze ennél azért „úribb” ma a dinnyés élete. Búzás Andor a mai népé­let kitűnő ismerője, a mű­sor nyelvezete megadja a mondanivaló hangulatát is, megteremti a kérdések és feleletek közötti harmóniát. Nagy kincs ez manapság, mert egyre több az affekta, önmagát mutogatni akaró „riporter”. (De hogy az!) Búzás Andor igazán élveze­tes műsorának interjúbeté­teit Veress Tibor készítette, jól alkalmazkodva az össze­állítás egészéhez. Annyira szemléletes volt a műsor, mintha láttuk volna is a csányiakat. Ez nagy szó, mert a hallgató „belső mo­zija”, — a fantáziája — erő­sebb minden kamera felvé­telénél. De ezt, csak a rádió­zás mesterei tudják kiválta­ni a hallgatóból. Tiszai Lajos Az első században épült római kori villagazdaság feltárt és részben rekonstruált maradványait bemutató romkert nyílt a Veszprém közeli Balácán. Ez a romkert Aquincum és Gor- sium mellett az egyik legnagyobb kiterjedésű lelőhelye az egykori pannonjai tartomány település- és kultúrtörténeti emlékeinek. A mintegy 2400 négyzetméteres egykori lakóépü­let kiásott és részlegesen rekonstruált alapfalait a korabeli építészet jellegét mutató tetővel látták el. amelyben az elő­került gazdag leletállomány egy részét mutatják be. Ez is Magyarország Kossuth Könyvkiadó (1984) Jó húsz éve már, hogy or­szágjárásra indult egy mun­katársunk, innét, a Néplap Szerkesztőségéből. Cikkeit és riportjait itt is szerette az olvasó, bizonyára sokan em­lékeznek még a nevére is: Szekulity Péternek hívják, s riportjaival ma több orszá­gos lapban találkozhatunk. A Rózsa Ferenc-díjas ripor­ter az Élet és Irodalom, az Űj Tükör hasábjain is gyak­ran publikál, s főmunkatár­sa a'falu kedves hetilapjá­nak, a Képes Újságnak. Országjáró útjain nemcsak rövid életű újságtémák, ri­portok születtek már évek óta. Hirtelenjében nem tud­nám megmondani, hányadik könyve a mostani, az Ez is Magyarország című, amely a Kossuth Könyvkiadó gondo­zásában, Pelle János szer­kesztésében jelent meg az idei könyvnapon. A téma: a haza emberei­nek mai élete, Borsodtól Bé­késcsabán át a Balaton vidé­kéről a Tiszántúlra — sokat utazik, sokfelé jár, s minde­nütt csak az embert keresi, változó életét örökíti meg a krónikás. Kíváncsi rá: Ti- szasason hányán ebédelnek a tsz konyhájáról, Kőtelken van-e még aki a mezőgazda­ságból, csak a földből él, Ti- szaföldváron hányféle búzát ismert meg, s hányat „ha­gyott el” a jobbért dr. Sza­bó Béla tsz-elnök? Láthatóan nem nagy ügyek — csak mindennapo­sak, amiből élményadó, szép könyvet állított össze az író, a szerkesztő. Szekulity ott­honosan mozog a mai Ma­gyarországon. Van gondola­ta városról, faluról, fiatal­ról, öregről, s jó szeme van hozzá, hogy észrevegye a változást, hogy „ráharapjon” a nagy témára. Arra példá­ul, hogy egy termelőszövet­kezetben könyvajándékot is kapnak zárszámadáskor a parasztcsaládok. A kötet címadó riportja szól erről. Ez is Magyarország, ahol a falusi ember tisztaszobájá­nak szép szekrényében már könyvek sorakoznak a pol­con. Nem, még nem bizo­nyos, hogy minden mega­jándékozott olvas is, de Szekulity Péter reményke­dik, s felsóhajt: milyen szép lenne, s mi is lenne, ha minden gazdaság átvenné a várongi szövetkezet példáját. Érthető örömmel ajánljuk olvasásra Szekulity Péter könyvét, még akkor is, ha meglehetősen nehezen jut hozzá a Szolnok megyei em­ber. Mintha keveset rendelt volna a kereskedelem, vagy túlságosan fiatalok lennének ahhoz, hogy a szerző neve láttán homlokukra csapja­nak: Szolnok megyéből in­dult, ennek keletje lesz! Lenne, lehetne. Hisz ri­portkönyveiből még egyszer se felejtette ki e tájat! —sj— Újdonságok az Ab a Novak teremben Nehéz dolog manapság szép és nem túl drága aján­dékot vásárolni. Ezt köny- nyíti meg a Képcsarnok Vál­lalat hét budapesti és har­minckét vidéki fiókja. Szol­nokon az Aba Novak terem 1967-ben nyílt meg, és azóta a vásárlók bizonyos rétege körében közkedveltté vált. Sokan látogatják kiállításait is. — Az ajándéktárgy-árusí­tás csak az egvik feladatunk — mondja Mécs Jánosné boltvezető. — Ezenkívül lak- berendezési tárgyakat és műalkotásokat árulunk. _ Az ajándéktárgyak témája álta­lában Szolnok és környéke; áruk a külföldiek és a bel­földiek számára egyaránt el­fogadható. Lakásba az egy­szerű és szép. a rideg mo­dernséget egy kis ..nosztal­giával” lágyító áruinkat aiánliuk. Természetesen kép­zőművészeti alkotásokat is. Magától értetődik, hogy nem mindenki tud vásárolni több ezer forintos Szász End- re-kerámiákat, hanem olcsó, de művészi igényű alkotáso­kat keres. Az eladóink ma­gyarázataikkal, ajánlataikkal próbálják a választást előse­gíteni. Arra törekszünk, hogy a nálunk kapható tárgyak valamiképpen ellensúlyozzák a giccsek — sajnos minden­napos — jelenlétét. — Milyen újdonságok, kü­lönlegességek találhatók most az üzletben? — A már említett Szász Endre hollóházi kerámiái és Baranyó Sándor Szolnokon élő festőművész egy új mű­ve. De érkeztek Szolnokkal kapcsolatos tárgyaink is: öt­vöstálak rézkarcok és gra­fikák. Van néhány festmé­nyünk a Tiszáról és a Tisza- oartról. kaptunk gyönyörű tűzzománcokat, borszékeket, mappákat, kisplasztikákat és egy nagyon szép faliszőttést. — ngy — Tankötelezettség, kedvezőtlen jelenségekkel Mérsékelni az egyenlőtlenségeket Gyerekek kulturális hátrányokkal Számít az iskolai fegyelem Az elmúlt tanévben több mint 175 ezer gyermek lé­pett a tanköteles korba, de a beiskolázási arányuk csak 95 százalékos, az egy évvel korábbinál 0,5 százalékkal kevesebb. Az iskolát nem idejében elkezdő gyermekek a társadalom perifériáján élő, illetve a többszörösen hátrányos helyzetű családok­ból kerülnek ki. Iskoláztatá­suk lehetősége nagyban függ attól, hogy e családok gondo­zását — a munkahelyekkel, a társadalmi szervekkel együttműködve — hogyan sikerül megoldani. Az általános iskola 8. osz­tályát 16 éves korig a gyer­mekek 95,5 százaléka végzi el, s ez az arány — ha kis mértékben is — egyre csök­ken. S a nyolc osztályt vég­zettek némelyikének a to­vábbhaladásra lehetőséget adó bizonyítványa mögött nincs mindig megfelelő tu­dás. A legújabb vizsgálatok kimutatták, hogy a tanköte­lezettség teljesítése területi­leg is igen változó: elsősor­ban a hátrányos helyzetű kistelepüléseken, csatolt köz­ségekben és szórt települése­ken élő fiatalok körében ke­vesebb az alapiskolát vég­zettek száma. Ott ahol nem kielégítő az iskolahálózat, a tárgyi, személyi feltételek az átlagosnál rosszabbak. A tárca illetékesei szerint a megyei, illetve a helyi ta­nácsok dolga, hogy e telepü­lések iskolázási feltételeit fe­lülvizsgálva, gondos mérle­geléssel döntsenek a pénzek elosztásáról, az egyenlőtlen­ségek mérséklése érdekében. A minisztérium szakembe­rei elmondták: miközben je­lentős erőfeszítések szolgál­ják a többszörösen hátrá­nyos helyzetű családok gyer­mekeinek beiskolázását, a közoktatásnak nem voltak és ma sincsenek megfelelő programjai, eszközei e gyer­mekek — társadalmi beil­leszkedésének segítésére — kulturális hátrányaik csök­kentésére. Hiányzik a tudományos igényű kutatásokra alapozott pedagógiai eszközrendszer, amellyel az iskolakezdés ku­A közoktatás egyik alapvető feladata, hogy a tanköteles kor befeje­zéséig egy-egy korosz­tály minél nagyobb arányban végezze el eredményesen az általá­nos iskolát. Az utóbbi években a jelentős isko­lai és iskolán kívüli erő­feszítések ellenére vala­melyest csökkent a tan­kötelesek beiskolázása — erről adtak tájékoztatást a Művelődési Miniszté­riumban. darcai kiküszöbölhetők le­hetnének, és amely módot adna az iskolérettség meg­nyugtató megállapítására, a gyermek személyiség-fejlesz­tésére. Emellett számolni kell azzal is, hogy az iskola önmagában nem képes meg­szüntetni azokat a hátrányo­kat, amelyekkel a tanköteles korúak bizonyos része az is­kolába kerül. E gondok meg­oldását szolgálja, hogy a köz­oktatás korszerűsítési prog­ramjának keretében tovább kívánják növelni az óvodák szerepét az iskolára való fel­készítésben. Az iskolák, a tanácsok sokat tesznek a tankötelesek felkutatásáért is. Erre azért van szükség, mert jelentős számban van­nak még rendezetlen körül­mények között, például be­jelentés nélkül élő családok. Több vizsgálat azt mutat­ja, hogy a gyermekek egy részének fejlesztése, felzár­kóztatása elsősorban a kor­rekciós osztályokban lehet eredményes. A Művelődési Minisztérium azért szorgal­mazza ilyen tanulócsoportok szervezését. Kedvezőtlen tény, hogy az iskohtéretlenség miatti fel­mentés, az 1983/84-es tanév­ben tovább emelkedett: 2,9 százalékról 3,5 százalékra, (a cigányszármazású tanu­lóknál 15,7 százalékról 16,2 százalékra.). Tavaly az isko­la rendszeres látogatása alól 6870 tanulót mentettek fel, 742-vel többet, mint az elő­ző évben. A felmentettek 28,6 százaléka betöltötte a 15. életévét. Ezért is kívánatos lenne annak elérése, hogy a 14. életévüket betöltött tanu­lók közül a felmentettek a dolgozók általános iskolájá­ban, ifjúsági osztályokban fejezzék be az általános is­kolát. A nem kielégítő tanulmá­nyi teljesítményekben sok­féle tényező játszik közre: így az óvoda és az iskola, il­letve az alsó- és felsőtagozat közötti átmenet problémái, a nem megfelelő tanulási se­gédletek, az értékelés-osz­tályzási rendszer következet­lenségei, a tanulók alapvető készségeinek nem kellő fej­lesztése, a pedagógusok to­vábbképzésének megoldat­lansága. Ám a legnagyobb gondot nem a közoktatási rendszer hiányosságai okoz­zák, hanem az a szemlélet, amely a legkisebb erőfeszí­tést tartja a legkifizetődőbb­nek. Az előbbrelépés érdeké­ben a minisztérium fontos feladatnak tekinti a tanköte­lezettség teljesítését gátló körülmények feltárását, a hátrányos helyzetű gyerme­kek mind teljesebb körű óvodába járatását, iskolaelő­készítését, az időben törté­nő beiskolázást, az iskola- érettségi vizsgálatok szak- szerűségének javítását. Sze­retnék elérni, hogy a cigány­származású. illetve hátrányos helyzetű családok gyermekei csak indokoltan kerüljenek kisegítő iskolába. Elsődleges cél, hogy megteremtsék a differenciált nevelő-oktató munka feltételeit, eszközeit, nagyobb figyelemmel intéz­ményesen foglalkozzanak a hátrányos helyzetű gyerme­kek családjaival. A minisz­tériumi elképzelések megva­lósításához természetesen szükség van a pedagógusok aktív közreműködésére, a te­rületi, helyi vezetők támoga­tására. A szakemberek sze­rint csak az erőfeszítések összehangolásával lehet sike­reket elérni a megfelelő ta­nulás számonkérésében, az értelmes iskolai fegyelem megszilárdításában. Szabadiskola Zebegényben Népművészeti nyári egyetem A Szőnyi István nyári kép­zőművészeti szabadiskola idei, sorrendben a 17. évfo­lyamát vasárnap megnyitot­ták Zebegényben. Az augusz­tus 4-ig tartó tanfolyam cél­ja az, hogy megismertesse az érdeklődőket a művészi ki­fejezés eszközeivel, anyagai­val, módszereivel, századunk művészeti törekvéseivel. Nemzetközi népművészeti nyári egyetem nyílt tegnap Zalaegerszegen. A tíznapos kurzusnak mintegy ötven dán, finn, francia, holland, NSZK -beli, olasz, osztrák, szovjet és magyar hallgatója van. A résztvevők mától előadásokat hallgatnak a magyar népi hímzés, a ke­ménycserép- és porcelánké­szítés, a fafaragás, a borké­szítés, valamint a szíjgyár­tás műhelytitkairól. Ezenkí­vül tanulmányozhatják a magyar lakodalmi szokáso­kat, a népi ünnepi viseletét, illetve táncokat és a hang­szeres népzenét.

Next

/
Thumbnails
Contents