Szolnok Megyei Néplap, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-10 / 160. szám

1984. JÚLIUS 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az Alumíniumárugyár tiszafüredi gyárában csehszlovák és lengyel exportra készülnek a tejkannák. Ezekben az országokban igen nagy a kereslet a termék iránt. Évente több ezret szállítanak a megrendelőknek Az örsiek víkendje Kevés idő jut pihenésre A hétköznapok egyhangúsága után ki ne várná a szombatot, vasárnapot, hogy pihenést keresve kilépjen a mindennapok megszokottságából. A hét elején még ter­vezzük, hová induljunk el, hogy két napra felüdülést ke­ressünk a strandokon, folyók mellett, -a kempingekben, a hegyekben. Különösen így van ez nyáron. Shakespeare szavaival élve: „...távol hazulról a legvígabb az em­ber ...” így gondoltam, amikor jú­nius utolsó szombatján Ti- szaörsre látogattam, hogy va­jon mivel töltik az ott élők a hét végét. A kétezer la­kosú település utcái hosszan elnyúlnak a nyár eleji nap­sütésben. Nincs mozgás, nyu­galmat árasztanak a házak, a fák, az emberek. Szanató­riumi hangulat. Időnként egy-egy autó áthalad maga után port kavarva, Tiszafü­— A falat meszelem, már csak a festés, meg a burko­lás hiányzik. Egy éve kezd­tünk építkezni, az őszre már beköltözhető lesz a házunk. Férjemmel együtt minden időt kihasználunk, mert csak azokért a munkákért nem kell fizetni, amit mi elvég­zőnk. Beszélgető társam kicsi, törékeny, harminc év körüli asszony. Sok munkájuk fek- het ebben a házban. így nem okoz gondot a szabad idő, a hétvége eltöltése. — Az építkezés előtt gyak­ran kirándultunk. Voltunk Lengyelországban, Bulgáriá­ban, de mióta a házra gyűj­töttünk, sehol sem jártunk. Igaz, hatéves kislányunkkal egy-két órára kiruccanunk a strandra, de távolabbra nem jutunk el. Most, hogy már a munka nehezén túl vagyunk, terveztük, felmegyünk Pest­re, de közbejött a központi fűtés szerelése, és ez fonto­Ilyenkor, nyáron az alföl­diek a hegyekbe igyekeznek, a dunántúliak a Tiszántúlra, a fővárosiak vidékre, a vi­dékiek a fővárosba, de Má- lyi Béláékat is otthon talá­lom. A szakállas fiatalember a Magyar Hajó- és Darugyár tiszafüredi gyáregységében lakatos. Munkaruhában fo­gad és a tavaly elkészült há­zuk nappali szobájába invi­tál. — Most jövök a hagy ma - földről. öntözni kell, hogy jó legyen a termés. Tudja, míg nem volt gyerek és nem kezdtünk építkezni, minden hétvégén kirándultunk a fe­leségemmel. Mostanában er­re már nincs időnk. Ismét nő a család, a feleségem az ősz­szel szül. meg a ház körül is tömérdek a tennivaló még. Hiányzik a fürdőszoba, a ke­rítés. a teraszkorlát, a fes­tés. így minden szabad időnk munkával telik el. A sógor­red vagy Kunmadaras irá­nyába, s aztán megint csend­be burkolódzik minden. A régi falvakra jellemző zsup- fedeles házak már eltűntek, gombamódra szaporodnak az új épületek. Téglarakások, cementeszsákok sorakoznak a portákon. Sokfelé építkez­nek. Hodos Istvánnét, a kör­zeti orvos asszisztensnőjét is munka közben lepem meg. sabb. így megint itthon ma­radtunk. Régebben a helybeliek a termelőszövetkezet autóbu­szával eljutottak Egerbe, Debrecenbe, Szolnokra, meg­nézni egy-egy színházi elő­adást. — Lehet, hogy kisebb az ér­deklődés, sokan dolgoznak a hétvégén is. Ezért ritkábbak ezek a kirándulások. Sajnos, a mozink sem megfelelő. Ta­lán, majd a kultúrházunk, ha megépül több lehetőségünk lesz, de addig ... marad a te­levízió. — A jövő hét végére mi a program? — A bátyámék is építkez­nek Tiszafüreden. Ott segéd­kezünk majd. Utána pedig hagymát szedünk, mert a háztájiban 400 négyszögölön azt termelünk. Tisztán hoz vagy huszonötezret, de kell is a pénz, mert a lakásunk berendezése még hiányos. nőméknek adjuk a tippeket hová menjenek kirándulni, szórakozni, de mi két évig még biztos nem megyünk se­hova. — Jókor jött, mert ez az első hétvége amikor arról beszéltünk a feleségemmel, hogy mit csináljunk holnap — mondja Németh István, rr ikor megtudja, hogy mi já­ratban vagyok. — Éppen a káposztapalán­tákat ültettem — mutatja sáros kézzel. Beljebb kerülünk a szobá­ba, Bozsena, a ház asszonya — aki lengyel anyanyelvű — hellyel kínál. Ö a község fog­orvosa, férje szerszámkészí­tő technikus. Pályázat útján kerültek Tiszaörsre. — Már lassan két éve, hogy itt vagyunk — mondja Németh István. ■— Eleinte féltünk, hogy „megszaka­dunk” az unalomtól, de nem ígv történt. Találtunk elfog­laltságot bőven. Az anyagi helyzetünk sem volt „ró­zsás”, így disznót hizlaltunk, veteményeztünk. Eleinte minden szabad időnk rá­ment. — És most? — Mára megváltozott a helyzet — veszi át a szót Bozsena doktornő, aki jól beszéli a magyar nyelvet. — Tavaly Lengyelországban voltam a szüleimnél. A fér­jem sajnos nem jöhetett, mert a ház körüli munkák, az állatokat el kellett látni. Most már nem tartunk a háztájiban semmit, mert töb­bet szeretnénk utazni. Örömmel újságolják, hogy egy hónapja megkapták az új Skodát, de csak jelentős szülői segítséggel tudták ki­fizetni. Gyakran járnak a fővárosba, mert a férj szü­lei ott élnek. — Mi Lengyelország és Budapest között ingázunk — mondja a doktornő. — Azért itt is vannak programok, csak meg kell keresni. Far­sangi bál, szüreti bál, spor­tolási lehetőség. No és a für­dő. Nagy kincs ez a falu­nak. — Mi a fiammal horgá­szunk, gombát szedünk, strandolunk, jegyzi meg a férj. A feleségem és én is szeretünk olvasni. Ezzel is az idő telik. A kisfiú, Tamás, ötéves. Mindkét nyelven, magyarul s lengyelül beszél. — Velem lengyelül — mondja Bozsena doktornő — a férjemmel csak magyarul társalog. Már megvannak az első eredmények. Az édes­apám pár napja itt van ná­lunk. Ö nem tud magyarul A minap nem voltunk itt­hon, a nagypapa és unokája tartózkodott a házban. Az egyik szomszédunk átjött el­kérni a kapát... A nagypapa nem értette, mit mond az illető, odahívta Tamást, aki elmondta, hogy miről van szó. A szomszéd természete sen megkapta a szerszámot, s így nem távozott üres kéz­zel. Miért lenne kivétel? — Mindenki kihasználja a nyarat — mondja Jobbágy Sándor agrármérnök, a he­lyi termelőszövetkezet szak­embere. — Sok fiatal él a községben, többen közülük családot alapítanak, házat építenek, a háztájiban tevé­kenykednek, földet művel­nek, hagymát, káposztát ter­melnek, sertést hizlalnak, baromfit tartanak, hogy anyagilag minél jobban meg­erősödjenek. Ilyenkor keve­sebb idő jut a pihenésre, szórakozásra. Nem kell ezen csodálkozni, hiszen úgy van ez másutt is. Miért pont Ti- szaörs lenne kivétel? Nagy Tibor „Építkezés előtt gyakran kirándultunk” ingázás Budapest és Lengyelország között Versenypályázaton nyert megrendelés Raktárbázis fővállalkozásban A Vegyiműveket Tervező Vállalat fővállalkozásban rakjprbázist épít a Mátra Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat­nak Mályiban. A megbízást versenypályázaton nyerték el és a megrendelés komplett, a kiszolgáló gépekkel, beren­dezésekkel együtt kialakítan­dó raktárrendszer felépítésé­re szól. A Vegyterv szakem­berei az építészeti tervek mellett kidolgozták az épü­letgépészeti és biztonság- technikai berendezések do­kumentációit, valamint a raktározás technológiáját a számítógépes nyilvántartó rendszerrel együtt. Ezen túl­menően vállalkoztak olyan szervezési megoldások ki­munkálására is, mint pél­dául az optimális szállítási útvonalak meghatározása a mintegy tízezer négyzetmé­ter alapterületű raktárban vagy az anyagmozgató gép­park karbantartási rendjé­nek megtervezése. A raktár­bázis üzemeltetéséhez szük­séges gépeket, berendezése­ket hazai vállalatok szállít­ják alvállalkozóként. Napelemes vízmelegítők, vízisípálya Korszerűbb kempingek a Balatonon Az utóbbi napok kedve­zőtlen időjárása ellenére is nagy számban érkeznek a vendégek az észak-Balaton- parti kempingekbe, s bár a tavalyinál ezerrel kevesebb lakója van a sátortáborok­nak, több kemping bejáratá­ra kerül ki időnként a meg­telt tábla. Máris telt ház van például a balatonfüredi nemzetközi kempingben, amelyben éven­te mintegy 30 ezer vendég fordul meg. Az idén itt to­vább bővítették a szolgálta­tásokat: gazdaságosan oldja meg a tábor folyamatos víz­ellátását a napelemes vízme­legítő rendszer! Elkészült — és most van próbaüzemben — a balatonfüredi kemping vízisípályája is. I Keddi jegyzetünk "\ A gyermekkortól biztonságosan A balesetmentes közle­kedésért igazán sokat és eredményesen csak annak helyszínén, az utcán, az utakon lehet tenni. A leg­hatékonyabban pedig a legfiatalabbak körében. Nem pusztán hazai sajá­tosságra utal ez a két állí­tás, hiszen ötvenkét ország küldöttei hangozrtatták egyöntetűen őket a Nem­zetközi Közlekedési Bale­setmegelőzési Szervezet (PRI) budapesti tanácsko­zásán. A huszonöt eszten­dős múltú társadalmi szer­vezet figyelmét három fő csoportban osztja meg. A legtöbbet a fiatalok közle­kedési nevelése, oktatása, majd a közlekedési infra­struktúra és a járművek technikai felszereltsége köt le tevékenységükből. Az első témában igazán gazdag tapasztalatokkal rendelkeznek, hiszen azok, akik kezdetben kisgyer­mekként a szervezet ellen­őrzése és ajánlásai mellett tanultak közlekedni, ma már gyermekeiket oktat­ják ugyanarra. Így tulaj­donképpen a második ge­neráció, s lassan a harma­dik is tapasztalatokkal se­gítheti a szakembereket a helyes közlekedés-nevelés kialakításában. Természe­tesen úgy. hogy a pillanat­nyi helyzethez, körülmé­nyekhez igazítják az okta­tást. Érthető okokból van er­re szükség. Az utóbbi ne­gyedszázad alatt hazánk­ban is robbanásszerű vál­tozás következett be a köz­úti közlekedésben. Az ak­kori oktatási módszerek, követelmények ma már az alapszinthez sem elegendő­ek. Tíz esztendő múltán pe­dig a mostaniak lesznek el­avultak. A PRI nagy figyelem­mel kíséri a balesetek elemzését. Arra a megálla­pításra jutottak, hogy. leg­inkább a friss jogosítvány­nyal rendelkezők vannak a legnagyobb veszélyben (ezen belül is az első hó­napban.) Magyarországon némileg mást mutatnak az ilyen irányú vizsgálatok. A veszélyeztetettség, s a veszélyeztetés az első há­rom esztendőben a legna­gyobb. Megfontolandó az az ajánlás, amit a nemzet­közi szervezet most dolgoz ki, s az NSZK-ban már be­jelentették a bevezetését. Ez a többlépcsős jogosít­vány, amely valamiféle próbaidőre bocsátja az au­tósokat. Az első fázisban 1—2 esztendőig lenne csak érvényes, és ha nincs sem­milyen regisztrált esemény (tulajdonosának, akkor megkapná a véglegest. Ha van, akkor pedig további tanfolyamra utalnák, s is­mét csak 1—2 évig kapna vezetői engedélyt. A közlekedési oktatás egyik módszere lett íj biz­tonsági felszerelések felté­teles reflex-szerű haszná­latának kialakítása. Olya­noké, mint például a biz­tonsági öv. A közúti ellen­őrzések szerint az autósok jó része még mindig nem használja az övét, ami ha be is van kapcsolva, akkor sincs jól beállítva. Az öv használatát — akárcsak azt. hogy körülnézzen az ember mielőtt az úttestre lép — már kisgyermekkor­ban kell a reflex-szé tenni. Ezért jó megoldás a gép­kocsik hátsó ülésére szerelt, vagy — ami hazánkban még kevésbé terjedt el — a gyermek-buszokon haszná­latos biztonsági öv. Mind­két megoldással elérhető, hogy a kicsiny utas, mire önálló felnőtt gépjárműve­zetővé válik, a biztonsági öv használata már ösztö­nös. \ Furcsa ellentmondás, hogy az egyes ember által jóval ritkábban igénybe vett repülőgépeken ez ma­gától értetődő, míg a gyak­rabban használt autóban nem. Ennek magyarázata talán az lehet, hogy a repü­lőgépen már a kezdetek óta ez a rend, míg a személy- gépkocsiban csak néhány éve. A most közlekedni ta­nuló generációt már erre a rendre kell ránevelnünk. Nemcsak a szakemberek­nek, hanem a tanároknak, szülőknek is. R. J. Katonai és rendőri Ünnepélyes megnyitó, pályára irányító tábor gazdag programok Látogatás a repülőknél—Technikai bemutatók Ismerkedés a határőrök életével Felsorakoztak a szakaszok az ünnepélyes tábornyitóhoz A KISZ Központi Bizott­sága és a KISZ Szolnok me­gyei Bizottsága a fegyveres testületekkel együttműködve az idén hatodik alkalommal rendezi meg Szolnokon a te­rületi katonai, határőri és rendőri pályára irányító tá­bort. Az ünnepélyes meg­nyitóra tegnap délután a Felszabadulási emlékműnél került sor. Az eseményen részt vett dr. *Bozsó Péter, az MSZMP SzoLnok megyei Bizottságának osztályvezető­je, Zsemberi István alezre­des, a Killián György Repü­lő Műszaki Főiskola parancs­noka és Daróczi András, a megyei rendőr-főkapitányság vezetője. Az ország tíz megyéjéből összesereglett mintegy száz­húsz középiskolást és szak­munkástanulót Iváncsik Im­re, a KISZ megyei bizottsá­gának titkára köszöntötte. Hangsúlyozta, a tábor célja, hogy a fiatalok körében nép­szerűsítse a katonai, rendőri pályát. Különös megbecsülés illeti azokat akik hivatásuk­nak választják a fegyveres testületekben való munkát — mondotta, majd szólt arról, hogy a jelenlegi időszakban különösen fontos feladat há­rul a fegyveres testületekre, mert meg kell védenünk szo­cialista vívmányainkat és a békét. Védelmi képességünk növelése érdekében szükség van a hadseregre és annak fejlesztésére, ahol fiataljaink legjobbjaira is számítanak. A tábor programja a hét minden napjára ígér valami újat, érdekeset. A résztvevők ellátogatnak majd a Killián György Repülő Műszaki Fő­iskolára. Tájékoztatót hall­gatnak meg a tiszt- és tiszt­helyettes-jelöltek életéről és találkoznak Farkas Berta­lannal is. Megtekintik a re­pülőmúzeumot, technikai be­mutatókon, sportversenyeken vesznek részt. Csütörtökön Békés megye határőrkerüle­teibe utaznak, ismerkednek a határőrök életével, felada­taival. Pénteken szintén gaz­dag program várja a résztve­vőket: bemutatkozik a du­nakeszi Kutyavezetőképző Iskola, a Forradalmi Rend­őrezred és határőr lovasbe­mutatót rendeznek. A szabad időben is gazdag kulturális programok várják az ország különböző részeiről összese­reglett katonai és rendőri pálya iránt érdeklődő fiata­lokat.

Next

/
Thumbnails
Contents