Szolnok Megyei Néplap, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-01 / 153. szám

1984. JÚLIUS 1 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Forgatás alatt Hazánk, Magyarország Beszélgetés Kiss József rendezővel Póter-Pálkor falun Amikor a búza töve megszakad Újholdkor, Illés napján nem ajánlatos aratni A MAFILM népszerű tu­dományos stúdiójának for­gatócsoportja másfél órás, színes filmet készít Hazánk, Magyarország címmel. A fii® rendezőjével, Kiss Józseffel Túrkevén sikerült találkoznunk. — Gratulálunk legutóbbi filmje, a Nyitott utak sike­réhez, engedje meg, hogy rögtön a következőről kí­váncsiskodjunk. Ismereteink szerint — bármilyen furcsa is — egész estét betöltő ma­gyar film még nem készült hazánkról. — Azt hiszem, tényleg nem. Nekem volt néhány klsfilmem, 20—30 perces ve­títési idejű rövidfilmem az ország egy-egy tájáról, éle­téről, de nagyobb lélegzetű, szintetizáló mű még nincs. Ügy gondolom, hogy a ha­zánk? felszabadulásának 40. évfordulójára készülő film valamelyest feledtetni tudja majd a régebbi hiányokat. Milyen is lesz ez a film? Nem akarom „felfedezni” Magyarországot. Nem sze­retnék még fontos részkér­déseknél sem „leragadni”, hiszen amellett' hogy a mai Magyarország bemutatása a cél, vissza-visszatekint majd a film a megtett útra. A tájak, emberek bemutatása mellett nagyon fontosnak A Szolnok megyei Néplap ma már naponta közel het­venezer példányban ad hírt a szűkebb haza, a megyében élők mindennapi munkájá­ról, eredményeiről, gondjai­ról. Ebből 3 ezer 764 pél­dányra Karcagon fizetnek elő, és a lap városi olvasott­sága a lakosság számához viszonyítva a legmagasabb a megyében. A nyári, előfizetési hetek alkalmával július 10-én dél­után fél ötkor Néplap-ankét lesz a Déryné Művelődési Központban. (Egyébként a Karcag és vidéke Áfész egyik főtéri üzletének kira­katában ízletes dekoráció mutatja be a politikai napi­lapok olvasottságát.) Az ankéton rövid ismerte­tő hangzik el az újságírásról, a lapkészítés munkájáról. Egyúttal arra is kíváncsiak vagyunk, mi a véleménye a lapról a karcagi előfizetők­nek? Milyen témájú, hang­vételű cikkek, írások nye­rik meg legjobban a tetszé­süket, miről olvasnának töb­bet? Mivel az összejövetelen részt vesznek a város veze­tői is, a helyi jellegű, közér­Lemezfigyelö A tehetséges, de még ke­vésbé ismert zenekaroknak nyújt bemutatkozási, befutá­si lehetőséget a Hangle­mezgyár Start sorozata, ■osszú az út és kevesen jár­ják végig, amíg a Krém márka jegy alatt megjelenő albumokig eljutnak az együt- tesäk). A Marsbéli krónikák című nagylemezzel startolt nemrégiben a Solaris együt­tes, melynek tagjai Cziglán István (gitár), Erdész Róbert (hillentyűs), Gömör László (ütős). Kollár Attila (fuvola), Pécs Tamás (basszus gitár). Kiss József: „Szeretném, ha a néző majd azt mondaná. Igen, ez a hazám.. tartom, hogy az ország tu­dati állapotának fejlődése is érzékelhető legyen. E gon­dolatsoron belül szeretném, ha a. nemzeti egység kiala­kulásának folyamata is min­denki. számára felismerhe­tővé válna. — Valójában tehát a fel- szabadulással indul a film. Túrkevei jelenlétéből, a for­gatásra meghívottakból is erre következtetünk. — Ehhez a részhez szeret­nék eredeti szovjet front­deklődésre számot tartó kér­dések megfogalmazására is lehetőség adódik. Ez alka­lommal a legrégebbi Nép­lap előfizetők közül három helybeli, továbbá egy-egy kunmadarasi és berekfürdői lakosnak a Lapkiadó Vál­lalat ajándékot ad. Azok kö­zött az új előfizetők között pedig, akik legalább ne­gyedévre vagy annál hosz- szabb időre fizettek elő a Népszabadságra vagy a Nép­lapra, Fortuna kegyeire bíz­va tizenöt nyereményt sor­solunk ki. A nyeremények többsége a helybeli vállala­tok, üzemek, intézmények ajándéka. A Déryné Művelő­dési Központ például egész évi rendezvényeire ingyen belépőt biztosít egy nyertes­nek, a városi sportkör fél­évre ad pályabelépőt, a pos- Ita dolgozói vásárlási utal­ványokkal kedveskednek, de ajándékcsomagokat, vala­mint három kis rádiót is ki­sorsolnak az új előfizetők között. Az album első oldalát tel­jes egészében kitölti a cím­adó kompozíció. A háromté­teles szerzeményben a bil­lentyűs effektek, a játék do­minál. Az átgondoltan felé­pített és részleteiben kimun­kált zenei krónikában a mu­zsikusok jól használják ki az egyes hangszerek sajátossá­gait, a zongora nemes egy­szerűségét, a szintetizátorok nagyzenekari összhangzását idéző megszólalása váltja. A fuvola lágy tónusa, a billen­tyűsök keményebb játéka, az ötletek megindítják az űrsé­tán résztvevők fantáziáját. Valószínű a muzsika ihlette meg a lemezborító tervező­jét, Herpai Zoltánt isi, aki stílusos grafikát készített. Az első oldal egysége után jóval lazábbnak tűnik a B oldalon helyet kapott hat szám szerkesztése. A M’ars poetica című sodró len­dületű szerzeményben jól érvényesülnek a zenei pár­anyagot felhasználni. Né­hány évvel ezelőtt egy szovjet operatőr-rendező könyvet írt a front­operatőrökről. iKiderült, ez a barátom 1944-ben ezen a tájon forgatott. A szovjet filmarchívumok megőrizték ezeket a tekercseket, így si­került korabeli felvételeket látnunk. — Túrkevén 1944 októbe­rében 52 szovjet sebesültet ápoltak, rejtettek el a várost visszafoglaló fasiszta csapa­tok elől a helyi lakosok. Ez a történelmi epizód benne lesz a filmjében. — Forgatócsoportunk ép­pen ennek a résznek felvé­telein dolgozik, szeretnénk, ha méltóan jelenne meg fil­münkön e nagyszerű csele­kedet. — Ezenkívül mit láthat­nak még a nézők szűkebb hazánkból a filmen? — A túrkevei aratást, a rákóczifalivi Rákóczi Tsz-ben is forgatunk, s Nagyivá non- főleg a Hortobágyi Nemzeti Parkkal összefüggő felvéte­lek készülnek. — Mikor lesz a bemutató? — A jövő évben, április 4-én. — ti — Váci Mihály emlékbizottság Az idén lenne hatvan éves Váci Mihály, a Szaboics- Szatmár megyei szárma ­zású és kötődésű köl­tő, akinek tiszteletére pénteken Nyíregyházán meg­alakult a Váci Mihály em­lékbizottság. Tagjai első ülésükön döntöttek a szüle­tésnap alkalmából rendezen­dő megyei ünnepségekről. Elhatározták, hogy Nyíregy­házán azt az épületet, ahol a költő nevelkedett, emlék • házzá alakítják át, és szob­rot emelnek TiszasZalkán, a Váci Mihályról elnevezett községi művelődési ház ud­varán. Eszperantá nyelvkönyv Vietnamnak A vietnami nyelvet beszé­lők; részére 5000 példányban eszperantó nyelvkönyvet je­lentetett meg a Magyar Esz­perantó Szövetség. Vietnamban az utóbbi években megnövekedett a nemzetközi közvetítő-nyelv iránti érdeklődés. beszédek; Ha felszáll a köd erénye pedig a sokszínű hangszerelés. A kompozíciók hatását növelik, hogy az együttes hangszeres közre - működőkkel egészül ki. A záró dalban (címe Solaris) a klasszikus zenére emlékezte­tő motívumokat is hallha­tunk, különösen a billentyűs hangszerek játéka változatos. Külön-külön tehát a B oldal dalai is megállják a helyü­ket, azonban hiányzik vala­miféle szerkesztési vezérfo­nal, amely egységbe fűzi a zenei anyagot. A Solaris együttes dzsessz- rockos instrumentális muzsi­kája igényt tarthat a műfaj híveinek tetSiZésére. érdeklő­désére, főleg akkor, ha tag­jai a jövőben a háromtételes címadó kompozíció alapos­ságával, ötletességével írják szerzeményeiket. A növénytermesztés külön­böző munkálatait mindig is természeti jelenségekhez, megfigyelésekhez kötötték — így alakult ki a földből — földért — földdel élő, gaz­dálkodó ember sajátos nap­tára, amely — noha a ter­melés rendszere mechaniz­musa gyökeresen megválto­zott — többé-kevésbé érvé­nyes a mai mezőgazdaság­ban is. Az állattenyésztők ma is számon tartják György és Mihály napját, ami pedig a búza betakarítását illeti.: nincs az a korszerűen kép­zett, a számítógépek és a ge­netikai világban is otthono­san mozgó mezőgazda, aki­nek június 29, Péter — Pál napja táján ne bizseregne a saíve tája. S erre a bizser­gésre meg kell állítani a tábla mellett a terepjárót, féltérdre ereszkedve meg kell nézni a sárguló-szőkülő gabona tövet. E profán áhi­tat utolsó mozzanata: szét­morzsol az ember egy kalászt a markában, s egy-két sze­met megroppantva a fogai között, ízleli, méregeti. A többi azután már üzem- és munkaszervezés dolga, no és persze az időjárásé, amely­re a mezőgazdaságban dol­gozók általában panaszkod­ni szoktak. Mindezt némi maliciával írja e sorok szer­zője, s nyomban hozzáteszi — mintegy magyarázatkép­pen — egy apró, ám jellem-, ző, megfigyelést. Az elmúlt héten több vezető beosztá­sú agrárius emberrel volt módom beszélgetni: egyikük a szárító széltől félt, mási­kuk a gabonadöntő vihartól, harmadik a szemeket aszaló erős naptól. Mindebben a közös: a termésért való ag­godalom. * * * A régi falusi emberek — néprajzi irodalom szerint — a búza érésének szakaszait így határozták meg: Szent- györgy-napkor (április 24) táján szárba indul a vetés, májusban kihányja a fejét, Vid napján (június 15) ab­bahagyja a növekedést, Pé­ter—Pálkor pedig megsza­kad a töve, ettől kezdve már csak érik, és lehet kezdeni az aratást. Mint minden ne­vezetes naphoz, ehhez is fű­ződött jónéhány szokás, ba­bona. Űjholdkor nem ajánla­tos az aratást kezdeni, de Illés napját sem tartották szerencsésnek, a villámcsa­pások miatt. Ha éppen pén­tekre esett volna az arafás első napja, akkor már csü­törtökön levágtak egy kévé­re valót, hogy ne a szeren­csétlennek tartott napon kelljen e fontos ' munkát megkezdeni. Mostanában vajon mi jár­hat azoknak a fejében, akik az aratásra készülődnek? Minden bizonnyal olyan „hétköznapi” dolgok, mint a kombájnalkatrész-ellátás, a táblák járhatósága és a leg­fontosabb — a várható ter­més. És itt álljunk meg egy pillanatra. Kívülállóktól (akik persze csak hiszik, hogy kívülállók) elég gyak­ran hallani nyaranként, hogy a „könyökünkön jön ki az aratás, hogy a rádióban reg­gel, az újságban napközben, a tévében este...” S rend­szerint hozzáteszik: „nem ér­tem, minek ez a nagy hűhó, hiszen manapság néhány ember, néhány géppel 10— 12 nap alatt learatja egy tsz összes gabonáját”. „Hűhó­ról természetesen szó sincs, de a várható termés sorsá­ról igen. Ami ma és holnap legfontosabb népélelmezési cikkünk, s egyik legfonto­sabb valutánk. Szolnok me­gyében, az ország legnagyobb búzatermő megyéjében kü­lönösképp gondunk tehát ez a növény, amelynek kissé régies neve mindent megma­gyaráz: élet. ♦ * » A Jászkiséren élő hetven­egy éves Molnár Ferenc idén Péter—Pálkor is elővette a kaszaveréshez, élesítéshez kellő szerszámokat. Félre­értés ne essék: nem aratni készült ő az ősi szerszámmal, hanem csak a jószágnak vágni egy kis szénának va­lót. Régebben persze aratás­hoz pendítette ilyenkortájt. — Apámnak részesben, fe­lesben, mikor hogyan, min­den évben volt búzája. És tizenkét éves voltam, amikor először részt vettem az ara­tásban, marokszedőként. A részesben, mint marokszedő hárojn hét alatt megkeres­Kasza pendül... Élt kalapál a jászkiséri Molnár Ferenc terp másfél mázsa búzát. Nagy szó volt ez nekem, hi­szen abban az időben egy személyre három mázsa bú­zát számoltak egy évre. Ti­zenhat éves koromban aztán kaszát kaptam én is. Nem voltam különösebben erős gyerek, nem a legnagyobb kasza jutott nekem. Erre mi­felénk az aratás kezdeté­hez nem igen fűződtek hie­delmek. A szigorú rendre ügyeltünk. A Pesten dolgo­zók, a kubikosok ilyenkor hazajöttek: megkeresték az évi kenyérnek valót. Az éle­lem az aratáskor nagyon fontos: csak erős koszton le­hetett bírni a munkát. Dél­ben az asszonyok főtt ele­delt hoztak a tarlóra — ez szent szabály volt. Hajnali négytől gyakran este tízig arattunk, haza nem men­tünk, ott a tarlón háltunk. Ha kínzott a szúnyog, akkor egész éjjel füstöltettük a tü­zet, ha meg esett az eső, a gereblyenyelekre raktunk fö­delet, az alá bújtunk. — Utoljára mikor aratott kaszával? — Nem régen: éppen ta­valy. No, nem a dűlés, vagy efféle miatt kellett kaszát vennünk a kezünkbe, hanem a Jászkisérről készülő tévé­műsor kedvéért mutattuk be néhányan, hogy s mint zaj­lott régen az aratás. Volt minden: kaszások, maroksze­dők, kötélverő, kötöző. Min­dent úgy csináltunk, mint régen: összeszedtük az utol­só elhullott kalászt is. Erre azért ügyelhetnének mosta­nában is. * * * A megye falvaiban ezek­ben a napokban nagy neki­rugaszkodásra készülnek a gépek. Nem kasza pendül Péter—Pálkor, hanem több­tonnás. többszáz lóerős szer­kezetek indulnak a határba a termésért. Az aratás esz­közei változtak, az emberek érzései viszont nem, mint ahogy századok óta változat­lan az érett búzatábla sem­mihez sem hasonlítható ké­pe, meleg, finom illata. Vágner János Szolnok megyében is ismert búzadíszek. Akkor készítették, amikor véget ért az aratás Rendek ritmusa a régi képen (Balassa—Ortutay: Magyar néprajz c. kötetéből) Július lO-ón Néplap-ankét Karcagon _Solaris együttes: Marsbéü krónikák —t—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents