Szolnok Megyei Néplap, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-05 / 156. szám
1984. JÚLIUS 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Szakács pedig nem vész el Hová tűnnek a konyhák művészei ? A legöregebb vendéglátósok. se emlékeznek akkora szakácshiányra, mint amilyen az az utóbbi években tapasztalható. Pedig időről időre kerülnek ki az iskolából frissen végzett szakács-szakmunkások, az idén a szolnoki kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkásképző, ben huszonnégyen végeztek. Ha ezt átlagnak vesszük, az 1676-ban átadott intézményből eddig csaknem kétszáz szakács került ki új bizonyítvánnyal. Honnan hát az krónikussá vált hiány? immáron szakácsMoldvay Balázsné, a megyei tanács vb kereskedelmi osztályának főelőadója naprakészen ismerj a vendéglátó vállalat és a szövetkezetek „szakácsigényét”. — A következő tanévre egyedül a Jász-Nagykun harminc szakács tanuló beiskolázására adta le az igényét, a megyében összesen ötvenkét tanulóra lenne szükség. A szakmunkásképzőben azonban mindössze egyetlen osztály indul, maximum harminchat tanulóval. Ha beszámítjuk az évről évre visszatérő gondot, a lemorzsolódást, három esztendő múlva húszan-huszonöten szerzik meg a szakmunkás- bizonyítványt. Dr Tóth József, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet igazgatója igazán közvetlen közelről ismeri a „szakácshiányt”. — Már többször szóbake- rült, hogy ne csak egy osztályt indítsunk, de se helyünk, se szakemberünk nincs újabb osztály nyitásához. — Talán ha minden szakács megmaradna a szakmájában, és ottmaradna a gyakorlata színhelyéül szolgáló vállalatnál vagy szövetkezetnél, korántsem volna ennyire krónikus a szakácshiány. — Talán, bár úgy vélem, hogy a nappalin végző húszhuszonöt tanuló és az évenként harminc-negyven felnőtt szakácstanfolyam-hall- gató is kevés. Három éve, amióta szakvállalatok és szövetkezetek vették át a diákétkeztetést, ugrásszerűen megnőtt a szakemberek iránti igény. Ezért is indítottunk tavaly egy egyéves tanfolyamot, kifejezetten gyermek- élelmezésből. az abban résztvevő képesítés nélküli szakácsok számára. A napokban fejezik be tizennyolcán a tanulmányaikat. A tanfolyamot a következő tanévben is megrendezzük. Moldvay Balázsnéval csak találgatjuk, vajon miért gondolják meg magukat néhány év eltelte után a szakácsok, és miért hagyják ott a munkahelyüket. Abban megegyezünk, hogy a konyha művészeinek munkaideje eltér a más pályákon dolgozók többségétől, hiszen nagyrészt este kell talpon lenniük, az anyagi okokat azonban a kereskedelmi osztály főelőadója nem sorolja a munkahely-változtatás indokai közé. A fizetés természetesen vállalatonként és szövetkezetenként más és más. — A munkaadók elégedet. tek-e az új szakácsok szakmai felkészültségével, az iskolai képzés színvonalával? — kérdezem dr. Tóth József igazgatót. — Sokéves tapasztalatból mondhatom, hogy a nálunk végzett szakmunkások a gyakorlati vizsgákon mindig messze jobb eredményeket érnek el, mint az elméletiken. Köszönhető ez a magas színvonalú oktatási kabinetünknek is, ahol a tanulók elsajátíthatják a szakácsművészet valamennyi csínját- bínját. A gyakorlati osztályzatok között alig fordul elő közepes, a többség négyes és ötös. Az utolsó, a szóbeli vizsga sikeres leküzdése után három, viszonylag higgadt újdonsült szakácsot sikerült megszólaltatni. A kérdés adott: tervezik-e, hogy „eltűnnek” a szakmából? A válaszuk egyértelmű rém. — Megmaradok a szakács- kcdásnál, de helyet változtatok — mondja Maczó Sándor, aki a Jász-Nagykun Aranyiakat éttermében töltötte a gyakorlati idejét. — Olyannyira helyet változtatok, hogy még a megyét is itthagyom. Pesten kínáltak állást a Kéményseprőhöz címzett vendéglőben. Alapfizetésként két- és félezer forintot ajánlottak, így tehát július 15-én ott kezdek el dolgozni. Zoboki Edit a kunszentmártoni Áfész tanulója volt: — Semmibe se vették a tanulót, gyakran bíztak meg olyan feladattal, aminek a szakács munkához semmi köze. Munkaerőhiányra hivatkozva velem takaríttatták a konyhát, velem mosogat- tattak, a szorosan vett szakmából alig tanultam valamit. Ezért döntöttem úgy, hogy Szentendrére megyek, egy forgalmas kisvendéglőbe, ahol nemcsak pörköltet és rántott szeletet kell készítenem, hanem különböző ételspecialitásokat is. No és a főnök modora egészen más, mint a kunszentmártonié volt, mert emberszámba veszi a szakácsot. A fizetések között js ég és föld a különbség, hiszen Kunszenten 1600 forint alapot kínáltak, a szentendrei maszek három, ezret ad. A huszonnégy friss szakács-szakmunkás közül kettő már biztos, hogy a szakmájában marad ugyan, de nem Szolnok megyében. Szinte jó megtudni Zoboki Zoltánról, hogy az Utasellátónál, gyakorlata színhelyén marad. — Szerintem pár év elteltével azért hagyják ott sokan a szakmát, mert semmit se hasznosíthatnak abból, amit az iskolában megtanultak. Hiába szeretne a szakács különlegességeket süt- ni-főzni, ha az üzletvezető ragaszkodik a hagyományos ételekhez. Pedig a rossz étkezési szokásokon változtatni kellene és azt a szakácsra lehetne bízni. Zoboki Zoltán, aki egyébként csupán névrokona Zoboki Editnek, a jó tanulók közé tartozott, nem véletlen tehát, hogy továbbtanulási szándékai vannak: szeretné elvégezni a szakközép- iskolát. aztán a főiskolát is és „irány a tenger! „Tudniillik hajószakács akar lenni. Ha álmai valóraválnak, egy jó szakemberrel ismét szegényebb lesz a honi vendéglátás. A fiatal szakácsok sok figyelemreméltó adattal támasztották alá a megyei szakácshiány okait, amelyeket melegen ajánlunk a vendéglátó vállalat és a szövetkezeti vendéglátás- illetékeseinek figyelmébe. Ugyanis a fiatalok szavaiból kiderült, hogy — elnézést a paradoxonért — a szakács nem vész el, csak átalakul. Szakáccsá. Bendó János Környezet- és természetvédelem Kötelességünk, felelősségünk, örökségünk Napjainkban világszerte agy re-másra jelennek meg a tanulmányok.. cikkek, könyvek, amelyek egyrészt a környezettudomány törvényszerűségeit tárgyalják, másrészt környezetünk természetvédelme és az emberiség jóléte fokozása érdekében ezek alkalmazásának lehetőségeit kutatják. Be kell ismernünk, hogy ami a környezet- és természetvédelmet illeti, a fejlett országokhoz viszonyítva nálunk jelentős a lemaradás. Bár az ismeret- terjesztő irodalomban és a szakfolyóiratokban magyarul és idegen nyelven számos ökológiai közlemény jelent mag. Ez azt jelenti, hogy e kérdés nálunk is az érdeklődés és a kutatómunka előterébe került. Az ember a föld felületét borító talajnak, levegőnek és víznek egy viszonylag vékony rétegében és rétégéből él, melyet az itt élő csaknem kétmillió állat és növényfaj szférája vesz körül. Ebben a bioszférában évmilliók óta egyre gyorsuló és mind bonyolultabb, hatásaiban mind komplexebbé váló sorozatok folyamata megy végbe, ami a mai modern ember és életforma kialakulásához vezetett. Az emberi hatások révén a minkét körülvevő természetben új anyag- és energia áramlások, illetve kölcsönhatások jöttek létre, amelyek mindnyájunk számára állandó, növekvő veszélyt is jelentenek). Ezek a kölcsönhatások egyrészt gazdagítják az emberi életet, szebbé, kényelmesebbé teszik az emberek munkanapjait és szabad idejét, fizikai és anyagi jólétet biztosítanak. Ugyanakkor az iparosodással, a mezőgazdaság korszerűsödésével, a termelés szükségszerű fokozódásával, az urbanizáció és a közlekedés fejlődésével, valamint a turisztika és a szabad idő eltöltése jegyében kialakuló törekvések kísérő- jelként — elfelejtve a bioszféra érdekeit, — olyan negatív hatások érik a természetet, amelyek környezetünk romlásához vezettek. A természetszeretet „oldaláról” megközelítve e problémát úgy gondolom, min • denlki számára felüdülést, kikapcsolódást, igazi- pihenést jelent egy folyóparti vagy erdei séta, egy napsu- garas, virágos rét látványa. Ha ilyenkor csendben megJó munka és jó hangulat Döntő a táborvezetö személye Fölkerül a faliújságra a napi program 0 táborozások idejét éljük. Megyénk öt építőtáborában több száz gimnazista és szakközépiskolás dolgozik. A törökszentmiklósi Állami Gazdaság imremajori kerületében jelenleg kétszáz- nyolcvanhat Nógrád megyei középiskolás tölti a nyári szünidő egy részét munkával. A táborvezető Gubola Istvánná, „civilben” a salgótarjáni Furák Teréz Középiskolai Kollégiumban nevelőtanár. Férjével és két gyermekével már nyolcadik éve „táboroznak”. — Először 1972-ben voltunk Halásztelken építőtáborban, Szolnok megyében viszont első alkalommal vezetek tábort. A gazdasággal jó a kapcsolatunk, gyakran érdeklődnek, miben segíthetnének. Az elhelyezés, az ellátás, valamint a szabadidős programjain^ is megfelelőek. — A táborokban eltöltött nyolcadik nyár bizonyítja, hogy szereti ezt a munkát. 7— Igen, 1968 óta dolgozom pedagógusként, matematikafizika szakos tanár vagyok. S hogy mégsem tanítok azért van, mert otthon a kollégiumi munkám során és ilyenkor nyáron a táborokban is sokkal közvetlenebb kapcsolat alakul ki a gyerekekkel, közülük sokan barátokká válnak. — Több év tapasztalatát figyelembe véve, ön szerint a tábor munkájában, az ilyen nyaralás hangulatában mennyire meghatározó a táborvezető személye? — Döntőéin fontos, mert itft igaz, hogy kollektív vezetés van, de a felelősség egyszemélyi. Vannak olyan szituációk, ahol a táborvezetőnek nyíltan állást kell foglalnia, és nem mindegy, hogyan dönt. Volt rá példa, hogy hazaküldtünk gyerekeket. Ezek kellemetlen esetek, de meg kell tennünk, mert rend és fegyelem nélkül nem lehet jó munkát követelni. — A kislánya. Emőke, szep- te|mberbe)n negyedikes lesz, a fia, Tamás, pedig mostvé gezte a nyolcadikat. Az idén már brigádban dolgozik. — Tulajdonképpen családi vállalkozás, de legfontosabb, hogy együtt lehetünk. Számunkra már könnyebb ez a munka, mint régebben, mert sok óv tapasztalatát, a máshol bevált módszereket is alkalmazni tudjuk. Igaz, hajnaltól késő estig talpon kell lenni. Ez fizikailag is megterhelő, és pénzben sem éri meg. De nem is ezért csinál - juk. Nagyon kell szeretni a fiatalokat, mert hivatás a mi munkánk. S így már nem is olyan fáradságos. Az építőtáborok már hozzátartoznak az életünkhöz. Jövőre is megyünk, ha lehet. — n. t. — Szabad időben állunk vagy leheveredünk egy fa, egy bokor tövében, és körültekintünk a természetben, látszólag végtelen nyugalmat tapasztalunk. A virágzó virágra szálló méhek, darazsak, lepkék is békésen osztoznak egy-egy virág csá - bitó nektárján; a faágakon ü!ő madarak is nyugalmat árasztanak, játékos röpködésük nem árul el semmi bont otíalmat, harcot, küzdelmet. Mindez azonban sajnos csak felszínes tapasztalat. Bármennyire is hihetetlen- n.-'< tűnik, az utolsó 59 évben 76 emlős állat és madárfaj halt ki földünkön és jelenleg mintegy 550 emlősállatot és madárfajt te yeget a közvetlen kihalás veszelye. Európában a nagy vátosok és ipartelepek közelében a virágos növények mintegy 6—17 százaléka tűnt el és ezeken a területeken a növényfajok 50 százalékét fenyegeti a közvetlen kihalás veszélye. Ma már szinte az egész földet körülveszik és ellenőrzik azok a műholdak, amelyek az egyre tökéletesebb műszerekkel és eszközökkel végzett távérzékelésükkel, a levegő és a víz. a szilárd földkéreg mind fokozódó szennyeződésén keresztül olyan bizonyítékot szolgáltatnak az egész földi élővilág épségét és egészségét fenyegető veszélyről, amelynek alapján jogosan teszik fel biológusaink, tudósaink a kérdést: „túlóllheti-e az ember a maga alkotta környezeti krízist?” Véleményem szerint ma már kedvezőbb lett e válasz mint korábban, mert olyan fordulat történt, hogy az emberiség, amelyet ma is politika és fegyveres ellentétek sokasága vesz körül, a bioszféra védelmében meglepő egységet tanúsít. Alig két évtized1 telt el a felismert első veszély jelek óta, és ma már világméretű kampány folyik a bioszféra védelmére. Az ember a mindennapi kenyér biztosításáért hatalmas erdőket irtott ki, és vett művelésbe minden olyan területet, — mezőt, termékeny földet. — amelybe kultúrnövényeket vethetett. A természet ilyen átalakításának történetét áttekintve is megállapíthatjuk, hogy a földön élő összes élőlény közül döntően az ember, az, aki a földön végbement legnagyobb változásokért a felelős. A XVI. századi krónika feljegyzése szerint például V. Károly hadserege stratégiai okokból anélkül vonult végig Spanyolországon, azután egy hosszú útvonalon Franciaországon, majd Észak- Európán át, hogy az erdőből kilépett volna. Ma már hiába keresnénk ilyen erdővel borított útvonalat a térképen. Az erdőirtás elszegényítette Nyugat-Európa természeti környezetét. Sokat hallunk az elsivatagpsodás területi terjedéséről, amely földünkön évente mintegy 400 ezer négyzetkilométernyi területet tesz lassanként hasznosításra alkalmatlanná. A környezetvédelem ma olyan központi létkérdés, amely nemcsak agyunkra, de szívünkre, érzelmünkre is hat, végül az egész embert a hatalmába keríti. Szenvedélyek nélkül talán nem is lehet ezekben a kérdésekben állást foglalni. Mégis mindig józanul kell mérlegelni a körülményeket és megfontolt lépésekre kell elhatározni magunkat. A szenvedélyek kellő szaktudás nélkül sokszor csak kárt okozhatnak. Az egyoldalú gazdasági fejlődésre való törekvés — ma már nyugodtan mondhatjuk, — csak kísérlet volt arra, hogy milyen módon érhetjük el az emberiség boldogulását. Nem véletlen, hogy a világon mindenütt a biotechnológia kutatása és al- lkajlimaz(ása lett a kbzponti kérdés. Nehéz volna most pár szóban összegezni és mindent átfogó intenciót adni a tennivalókra. Az „egyes ember” (természet-, tisztasági- és kömyezetszeretetére kell, hogy apelláljunk. A környezet- és természet- védelem csak nagy gazdasági koncepciókban jelent elsősorban pénzkérdést. Mindennapi életünkben,, saját környezetünk formálásában, magatartás unk. ha úgy tetszik, társadalmi összefogásunk és nemzeti önérzetünk kell, hogy segítségünk legyen. A meglevő természeti értékek mögióvása mellett minden igyekezetünkkel és jóérzésünkkel támogatnunk és segítenünk kell a településeink fejlesztéséért tett erőfeszítéseket, amelyefc csak közös összefogásunkkal érhetnek el maradandó értékű eredményeket, és tehetik szebbé, kényelmesebbé mindennapi életünket. Társadalmi összefogással is megálljt kell parancsoljunk például azoknak, akíik nap mint nap megrongálják parkjainkat, ültetés és ápolás helyett letördelik fáinkat és felelőtlen szemetelésükkel elcsúfítják, fertőzik környezetünket — de sorolhatnám tovább! Az élő világ tiszteletének, szeretetének, megbecsülésének és védelmének tudatát a jövő minden születendő emberének a vérébe kell Pitántálnunk. Képletesen mondva „veleszületett, öröklődő tulajdonságává kell tennünk.” Ez a mi kötelességünk, felelősségünk és örökségünk az utókor számára. Dr. Nyírj László a DATE karcagi Kutató Intézetének igazgatója Országfényképező akció A Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Művelődési Minisztérium, a KISZ Központi Bizottsága, a Népművelési Intézet és a FORTE gyár meghirdeti a „Magyarország fényképeken 1985-ben, felszabadulásának 40. évében” elnevezésű akciót, s egyben felhívással fordul minden magyar állampolgárhoz, közgyűjteményhez és munkatársaihoz, a tanácsok vezetéséhez és dolgozóihoz, a közösségekhez. egyesületekhez, művelődési intézményekhez, a honismereti mozgalom eddig is tevékeny munkásaihoz, fiatalokhoz, üzemek, vállalatok szocialista brigádjaihoz: vállaljanak részt az országfényképező társadalmi akció megvalósításában. Az akció lényege, hogy az 1984—85-ös esztendőben az ország minden településén készüljenek pontos adatokkal dokumentált fényképsorozatok, s azok negatívjait és egységes méretű nagyításait a helyi szervek, a megyei közgyűjtemények és az Űj Magyar Központi Levéltár őrizze meg. Az akció életre- hívását az indokolja, hogy a magyar tudomány — éppúgy, mint a közéletnek azok az ágai, amelyek a történeti múltba visszanyúló ismereteket igénylik — Magyarország rendszeres képi ábrázolásának hiányát észlelik. A meghirdetők bíznak abban. hogy az akció — érték- megőrző lehetőségén túl — a közelgő felszabadulási évforduló méltó megünneplésének részévé válik. Az akció összehangolására az HNF Országos Elnöksége mellett működő Honismereti Munkabizottság kapott megbízást, a megyei szervezésre pedig az ott működő honismereti munkabizottságok vállalkoztak. A részt venni kívánók minden szükséges információt, útmutatást, segítséget tőlük kaphatnak meg.
