Szolnok Megyei Néplap, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-28 / 176. szám
Nemzetközi körkép 6 1984. JÚLIUS 28. Néphatalom Lengyelországban A júliusi kiáltvány földjén A júliusi kiáltvány a lublini utcán, 1944-ben (Korabeli (elvétel) Hetven évvel ezelőtt Az első világháború Érdemes találomra megkérdezni bármelyik lublinit, mit felel arra, hogy mire a legbüszkébb városa, vagy az egész vajdaság életében. A legtöbbje egészen biztosan azt válaszolja: arra, hogy itt született meg a néphatalom. Lelkesen magyarázta a negyven év előtti történelmi helyzetet, az itt lezajlott eseményeket a lublini Politikai Tudományi Intézet igazgatója, dr. Edward Olszewski. Örömmel utalt arra is, hogy a mi Debrecenünkkel tartanak fenn testvéri kapcsolatot. Nem mellékesen számos egybeesés miatt, mivel ahogyan a hajdúsági nagyvárosban ült össze a felszabadult országrész első nemzetgyűlése és hozta létre a kormányt, ugyanúgy itt alakultak meg a néphatalom első szervei. Az első lengyel terület ugyanis Lublin körzetében szabadult fel, 1944. július 20- án, majd két nap múlva Chelm nevű kisvároskából űzte el a német fasisztákat a szovjet hadsereg, egy lengyel mozsárágyús zászlóaljjal együttharcolva. Már aznap délután itt hirdette ki a Lengyel Nemzeti Felszabadító Bizottság a néphez intézett kiáltványát, a népi demokratikus átalakulás programját. A júliusi kiáltvány néven vonult be e felhívás a történelembe, a kihirdetés napja, július 22-e pedig a Lengyel Népköztársaság legnagyobb nemzeti ünnepe. A bizottság tagjai később Lublinba tették a székhelyüket, s így alakult meg az első városi tanács, a népi milícia, különféle országos intézmények, sőt tulajdonképpen ily módon ez a város lett a felszabaduló országrészek ideiglenes fővárosa. Olyannyira, hogy a mai napig is lublini Lengyelországnak, vagy lublini köztársaságnak hívják ezt a korszakot. Az meg a história sajátságos játéka, hogy egyszer már korábban is itt volt az ország központja: 1918-ban a népi szocialisták hozták létre a 120 évi elnyomatás után függetlenné vált állam ideiglenes kormányát. Ez demokratikus programot hirdetett, de elmulasztotta kellően mozgósítani a tömegeket a reakció visszaverésére, forradalmi programja megvalósítására, s így a rövidesen fellépő Pil- sudski jobboldali rezsimje jutott hatalomra. A júliusi kiáltvány nyomán létrejött hatalom azonban a népi erőkre támaszkodott, s — mint Andrzej Szpringer, a lublini vajdasági pártbizottság propaganda titkára mondotta — valóban a nemzet élesztője lett. Nemcsak a politikai kibontakozás indult innen, hanem a vajdasági, kulturális kezdeményezések is. Létrejöttek a nemzeti tanácsok, szeptemberben megkezdték a földreformot és még egyetem alapítására is jutott energia. Eközben a korábbi lengyel fegyveres erőkből egyesült Lengyel Haderő katonái, a szovjet csapatok oldalán folytatták a harcot és Berlinig nyomultak. Részt vettek a Reichstag bevételében is. A kormány Varsó felszabadulása után, 1945. februárjában oda tette át a székhelyét, de Lublin nemcsak emlékezetében őrzi ezt a hősi korszakot, hanem fejlődésének kezdeteként tekinti. A háborúban százezer lakost számláló város napjainkra 360 ezres nagyipari és közlekedési centrum, autó-, tehergépkocsi-gyártással, egyetemekkel, főiskolákkal és a vajdaságban kiterjedt bányászat, traktorgyártás teszi teljessé az ipari bázist. Néhány kilométerre a vajdasági székhelytől egy kis városka él, Swidnik, amely országos, sőt még annál is nagyobb hírnevű. Itt működik ugyanis Európa legnagyobb helikoptergyára. Talán ennek is köszönheti létrejöttét, kialakulását a város. Éppen harminc esztendeje, hogy szovjet licencek alapján megkezdték a gyártást itt, s ma is együttműködnek a voronyezsi gyárral a légibuszok előállításában. Egyébként az MI 2-es helikopter a fő termékük, de gyártanak motorkerékpárokat és teherautó-alkatrészeket is. Érezni a repülőgépgyártás termelési főnökének hangján, hogy nemcsak a gazdasági sikerek, hanem a munkakedv miatt is örül, amikor a kooperációs eredményekről beszél nekünk. A szovjet megrendelők ugyanis rendkívül elégedettek, mert jó ideje már határidőre szállítanak hozzájuk és megfelelő minőségben. Pedig nagyon körültekintő és preE hónap elején az amerikai sajtót bejárta egy fénykép, amely Dobrinyin washingtoni szovjet nagykövetet mutatta, amint éppen élénk beszélgetésbe merül Reagan elnökkel. A felvétel a Fehér Házban a diplomáciai kar tiszteletére rendezett vacsorán készült. A szovjet nagykövet az elnök és Schult külügyminiszter között kapott helyet a számos asztal egyikénél. Arról semmiféle adat nem került nyilvánosságra, hogy a fehér asztal mellett folytatott Reagan— Dobrinyin beszélgetés során milyen témákat érintettek. Amikor azonban hírt adtak Washingtonban arról, hogy Dobrinyin Shultz külügyminiszterrel hivatalos formában is tanácskozott, már megemlítették: szó esett az űrfegyverkezésről is. Ebben a kérdésben egyébként váratlanul felgyorsult a szovjet—amerikai párbeszéd. Mint általában mindig — most is szovjet kezdeményezésre. A Szovjetunió már korábban, Andropov főtitkársága idején, 1983 áprilisában javaslatot tett minden űrfegyver betiltására. Ezt a javaslatot Andropov 1983 augusztusában, majd utána Cser- nyenko, az SZKP új főtitkára ez év májusában és júniu- - sában megismételte. Az amecíz munkát kell itt folytatni. A gépesítés, az automatizálás csak kis mérvű lehet, mert többnyire egyedi, vagy kis sorozatgyártás folyik, s nagy az egyéni felelősség is. Ám a swidnikiek, úgy látszik, helytállnak. A nagy szerelőcsarnokokat járva jólesőn dobbant meg a szívünk. Magyar emblémákat láttunk többfelé a gépeken. A Csepel Szerszámgépgyár numerikus és revolveresztergáit, a VILA TI gyártmányait, az olasz licenc alapján készült numerikus vezérlésű esztergákat buzgón dicsérte a termelési főnök. Jól tartják a paramétereket — mondotta — nagy pontossággal dolgoznak és szép a belső megmunkálásuk. A gyár igazgatója is megerősítette szavait azzal, hogy nagyra értékelik a magyar gépeket, pedig vannak már tíz éve működők közöttük, így például nagy marógépek is. Az idei poznani vásáron érdeklődve nézték gyártmányainkat és — ha módjuk volna — vennének még belőlük. rikaiak ezeket a javaslatokat „eleresztették a fülük mellett”. A Szovjetunió június végén mégis kormánynyilatkozatot tett közzé. Ebben javasolta, hogy Bécsben szeptemberben kezdődjenek tárgyalások az űrfegyverkezé - sekről és mindenekelőtt a műholdelhárító rendszerekről való kölcsönös és teljes lemondásról. Azt is indítványozta, hogy ezzel egyidőben fagyasszanak be az ilyen fegyverekkel folytatott minden kísérletet. Ellentétben a korábbi amerikai magatartással, a Fehér Ház már másnap reagált és közölte: kész szeptemberben minden feltétel nélkül Bécsben párbeszédet folytatni az űrfegyverkezésről a Szovjetunióval. így kezdődött a vita legújabb, a korábbinál jóval gyorsabb ütemű szakasza. Az amerikai válaszoknak van egy alapvetően negatív vonásuk. Nevezetesen az, hogy nemcsak az űrfegyverkezésről akarnak tárgyalni, hanem be akarják vonni a párbeszédbe az eurorakéták és a stratégiai rakéták ügyét is. Más szóval: burkoltan rá akarják kényszeríteni a Szovjetuniót, hogy ezekről is folytasson tárgyalásokat — mégpedig a rakétatelepítéshez vezető amerikai magatartás megváltoztatása nélkül. Arról beszélnek, hogy ez Hetven esztendő pergett le az idő végtelen homokóráján azóta, hogy 1914. július 28-án kitört az első világháború. A szörnyű világégés 20 millió emberéletet követelt áldozatul. Pergessük le az események filmjének néhány kockáját. „Most vagy soha” Július 28.: Kiel. II. Vilmos császár tengeri hadgyakorlaton vesz részt. A zászlóshajó kajütjében újra elolvassa az imént kapott sürgönyt: „Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét Szarajevóban agyonlőtték.” Elgondolkozik. Két héttel ezelőtt a konopisti kastélyban még találkoztak. Ekkor határozták el, hogy mielőbb kirobbantják a háborút ... Néhány óra múlva a császár részletes jelentést kap a merényletről. Ezt írja rá erélyes tollvonásokkal: „Most, vagy soha!” Július 29.: Conrad, a Monarchia vezérkari főnöke feljegyzi : „ .. - a gyilkosság Szerbia hadüzenete. Ausztria —Magyarország csak háborúval válaszolhat erre”.' Ferenc József, az uralkodó, gróf Berchtold külügyminiszter, a bécsi politikai és udvari körök szintén a háború mellett foglalnak állást. Tisza: Világháború! Július 1.: Gróf Tisza István, a magyar miniszterelnök szót emel a háború ellen: „A Szerbia elleni támadás minden emberi számítás szerint konfliktust jelent Oroszországgal és világháborút robbantana ki”. Szerinte későbbre kell halasztani a háborút, amikor már kellően felkészültünk. Július 5.: Vilmos császár Potsdamban előbb Beth -, mann-Holweg kancellárral, majd Falkenhayn hadügyminiszterrel tárgyal. Az uralkodó Moltke vezérkari tervének híve. Eszerint Németország számára az a legelőnyösebb, ha mielőbb megvívja a háborút Oroszországgal és Franciaországgal, mert a felkészülése teljes és azoké nem. Berlin akkor még arra számított, hogy Anglia nem vesz részt „egy balkáni ország miatti háborúban”. Július 10.: Tisztázódik a helyzet — állapítják meg nem tekinthető feltételnek; ők csak fenntartják maguknak a jogot, hogy más kérdéseket is megemlítsenek a tárgyalásokon. Az amerikai magatartás másik gyanús eleme az, hogy az űrfegyverekkel folytatott kísérletek befagyasztásáról elhangzott szovjet javaslatra egyáltalában nem válaszoltak. A szovjet javaslat annyit minden esetre elért, hogy most már legalább „párbeszéd folyik a párbeszédről” és nem tartozik a lehetetlenségek körébe az űrfegyverekről való megbeszélések megindítása — ha az amerikaiak elejtik elfogadhatatlan „áru- kapcsolásukat”. Bécsben. 1. Románia semlegességére lehet számítani. 2. Berlin lépéseket tett a Bulgáriával kötendő szerződés érdekében. 3. A német császár ismételten támogatásáról biztosította a Monarchiát a Szerbia ellen tervezett akcióban. 4. Tisza István megváltoztatta álláspontját, mert másképp látja a helyzetet és az erőviszonyokat. Most már ő is a háború megkezdését javasolja. Július 20.: A világ figyelme Oroszország felé fordul. Poincaré francia elnök és Viviani miniszterelnök Pé- tervárra érkezik. A francia— orosz szövetség megerősítése szerepel a napirenden. Péter - vár és Párizs szeretné elodázni az európai fegyveres összecsapás idejét. Egyrészt azért, hogy idő legyen a további felkészülésre, másrészt azért, hogy német támadás esetén Anglia is beavatkozzék. Jegyzék Szerbiához Július 21.: Berchtold külügyminiszter kihallgatáson jelenik meg Ferenc Józsefnél. Bemútatja a Szerbiához intéző jegyzék szövegét, amely nemcsak a trónörököspár elleni merényletért, hanem a nagyszerb mozgalom miatt is felelőssé teszi a belgrádi kormányt. A tíz pontból álló ultimátum Szerbia szuverenitását sérti és elfogadhatatlan követeléseket is tartalmaz. Az uralkodó elolvassa és jóváhagyja a jegyzéket. „Túl éles a hangja’’ — jegyzi meg. Július 23.: Giesl báró osztrák-magyar követ a távollevő Pasics miniszterelnök-helyettesének adja át a jegyzéóra. Ha válasz nem érkezik, vagy nem kielégítő, a követség elhagyja Belgrádot”. II. Miklós,cár néhány óra múlva a belgrádi ügyvivő táviratából értesül az ultimátum tartalmáról. Támogatásáról biztosítja a szerb kormányt. „Nem kielégítő!” Július 25.: Belgrád megszerkeszti válaszjegyzékét. Közli az elfogadható és az elfogadhatatlan pontokat. Pasics miniszterelnök adja át Annyi minden esetre tény, hogy illúzió nélkül és a legnagyobb óvatossággal kell szemlélni ezt a vitát. A választás előtt álló Reagan elnöknek egyrészt érdeke lenne, hogy a novemberi választás előtt két hónappal megkezdődjenek a tárgyalások — másrészt viszont aligha lehet várni, hogy éppen most változtatna alapvető politikai magatartásán. A „szeptemberi lehetőség’’ sorsát voltaképpen az dönti majd el, az amerikai politikában ütköző ellentétes érdekekből és áramlatokból kikristályosodik-e egy komoly és felelősségteljes magatartás. Összeállította: Majnár József Giesl követnek a jegyzéket, majd eltávozik. Giesl elol- vasa a szerb kormány válaszát. Megállapítja, hogy az nem kielégítő. Újabb jegyzéket küld. Megírja, hogy „a Monarchiát nem elégíti ki a szerb válasz és ezért a mai nappal megszűnt a diplomáciai viszony Ausztria-Ma- gyarország és Szerbia között”. Giesl báró és a követség tagjai még aznap este elhagyják Belgrádot. London az ultimátum ismeretében azt javasolja a német császárnak, hogy a vitában közvetlenül nem érdé kelt négy nagyhatalom — Németország, Franciaország, Olaszország és Anglia — kísérelje meg a közvetítést. II. Vilmos az angol indítványról bizalmas táviratban értesítette Ferenc Józsefet. A következő megjegyzést fűzi hozzá: „Nem kell komolyan venni”. Mindent megfontoltam... Július 28.: Ausztrla-Ma- gyarország mozgósít és hadat üzen Szerbiának. A távirat szerint azért fordulnak a fegyverek erejéhez, mert a szerb kormány nem adott kielégítő' választ az ultimátumra. „Ausztria-Magyarország jelen pillanattól kezdve hadiállapotban levőnek tekinti magát’’ — fejeződik be a hadüzenet szövege. Az uralkodó „Népeimhez" kezdetű szózatot intéz 50 millió alattvalójához. Megírja, hogy miért történt a hadüzenet. „Mindent megfontoltam, mindent meggondoltam” — jelenti ki a 84 éves Ferenc József. A világ minden lapjában első oldalra kerül az osztrák-magyar hadüzenetről érkezett távirati irodai jelentés. Az első kommentárok megállapítják, hogy_ órák kérdése a világháború kitörése. Az első csata Július 28.: Megkezdődik Ausztria-Magyarország és Szerbia fegyveres összeütközése. Az éjszakai órákban dördülnek el a fegyverek. A dunai flotilla és a zimonyi tüzérség a belgrádi erődöt, a Kalimegdánt bombázza. A szerbek felrobbantják a zimonyi hidat. Az első hadijelentés szerint az első ösz- szecsapásoknál 10—12 szerb katona vesztette életét és többen megsebesültek. Az éj - szakai harcban három magyar katona könnyebbén megsebesült. Tovább pereg az események filmje. Augusztus 1.: Németország hadat üzen Oroszországnak. Augusztus 3.: Párizsnak is hadüzenetet küld Németország. Augusztus 4.: A német hadsereg egységei benyomulnak a semleges Belgiumba. Erre Anglia üzen hadat Németországnak. Ezen a napon a Monarchia is hadban állónak tekinti magát Oroszországgal szemben. Végül 34 ország sokmillió katonája áll harcban. Vilmos császár átveszi a hadsereg és a haditengerészet parancsnokságát. „Mire lehullanak az őszi falevelek, újra itthon lesztek” — üzeni a császár katonáinak, tengerészeinek. Nem sejti, hogy a négy évig tartó háború után trónok omlanak össze, részekre szakad az Osztrák-Magyar Monarchia, Oroszországban győz a forradalom ... Vajon gondolt-e az őszi falevelekre II. Vilmos 1918- ban, amikor elűzték trónjáról? Ritter Aladár Lőkös Zoltán Szeptemberi lehetőség? A világűr-vita Ronald Reagan amerikai elnök (jobbról) a Fehér Házban, a diplomáciai testület részére adott vacsorán megbeszélést folytatott Anatolij Dobrinyin szovjet nagykövettel, a diplomáciai testület doyenjével két. Közli: „A határidő' 48 az
