Szolnok Megyei Néplap, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-28 / 176. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉFLAF 1984. JÚLIUS 28. I Arcképvázlat I II mércét mindig magasabbra keli tenni A téesz elnöke nem titkolja: tehetséges, nagytudású fiatal szakembernek tartja, olyannak, akivel csak nyert a szövetkezet. Amikor vele beszélgetek, szavaiból az derül ki: a Rákóczi Tsz- ben megtalálta a kedvére való feladatot. Minden gondolatát a gyerekei és a munkája tölti ki. Találkozásunkkor egyet kért: a munkájáról írjak, ne róla. De elválasztható-e az lembertől az amit csinál, ahogyan csinálja, hogy tud-e lelkesedni a feladatáért, hogy képes-e napról napra megújulni, hogy fel tudja-e áldozni zokszó nélkül — amit ő nem is tart áldozatnak — az estéket, a szabad órákat azért, hogy sikeresen szolgáljon egy közösséget, és a tudományt? Most múlt 30 éves. Belső énjéből, az önmaga iránt támasztott igényéből fakad a többre, jobbra törekvés. Megpróbálom leírni, hogy miről van szó. Van egy csodálatosan szép szál gerbera. Ezt a virágot 0,1 milliméteres szövetekre vágják (szabad szemmel szinte nem is látható, csak mikroszkóp alatt), ezt különböző ideig különböző mesterséges táptalajokban nevelik, a harmadik táptalaj szolgál a növény gyökeresztetésére. aztán ültetik ki parányi növényként az üvegházba, és ezekből a parányi növényekből ugyanolyan csodálatosan szép gerberák lesznek, mint amilyen az anyanövény volt. Ugyanaz a szín, ugyanaz a kecses forma. Ez így milyen egyszerű — ugye? Csakhogy: ezeket a táptalajokat ki kellett kísérletezni. Eldönteni, mekkorák legye-' nek a kivágott szövetek, mert minél kisebb, annál kevesebb a valószínűségei, hogy vírussal fertőzött, viszont annál komplexebb táptalajra van szükség. Hány átgondolkodott éjszakát jelentett ez. mennyi kudarcot és megannyi újra kezdést? De mit jelent ez a termelés szempontjából? Amíg például szegfűből hagyományos módon 17 dugvány készíthető, addig ezzel a módszerrel 40—50 ezer növényt lehet előállítani, gerberából pedig akár egymilliót is. Ö — munkatársaival — szegfű, gerbera, a különféle orchideák tenyészetével foglalkozik, már folynak a kísérletei a tüskementes szeder a mammutfenyő ilyen szaporítására, és tervezi, hogy páfránnyal is kísérletezik majd. Csak még annyit: ez a szövettenyésztési termelő laboratórium fennállásának mintegy másfél éve alatt 70 ezer növényt adott át az üvegháznak. Amit elmond, az számomra. a laikus számára csodálatosan érdekes, de ő szabadkozik: nincs ebben semmi különös. A szövettenyésztés teljesen alkalmazott kutatás, ipari, félipari rendszerre] „művelhető”. Egyébként ilyen termelőlabor, mint az övék. még egy van az országban. Azt hittem, eredendően biológusnak készült, de kiigazít: eredetileg orvos szeretett volna lenni, aztán szülői tanácsra a Debreceni Agrártudományi Egyetemet választotta. Az öccse most végzett, ő biológus. Látva, hogy nem értem, hogyan lett mégis egy szövettenyésztési labor vezetője, megmagyarázza: az egyetem után a szarvasi öntözési kutatóintézetbe került, megszerezte a „kisdoktorit”, és tulajdonképpen eléldegélhetett volna ott, de érezte: tovább kell lépnie a saját fejlődése érdekében. Vagy inkább önmaga megmérettetésére? A vágy hajtotta az önmegvalósítás érdekében? Tulajdonképpen egy hirtelen ötlettől vezéreltetve kereste föl a rákóczifalvi Rákóczi Tsz elnökét. hogy megkérdezze; nincs szándékukban valamilyen növény- termesztési kísérleti laboratóriumot létrehozni? Kiderült, hogy a téesz vezetőit foglalkoztatta a gondolat, csak éppen nem tudtak dönteni, hogy milyen profilt adjanak a laboratóriumnak. A tárgyalást megegyezés követte, és dr. Dencső István számára újra a tanulás hetei, hónapjai következtek. Érződik hangján, hogy ma is nagy elismeréssel adózik dr. Vértes Juditnak, a Gyümölcs és Dísznövény Termesztési Fejlesztő Vállalat (merisztéma 'labor vezetőjének. Sokat tanult tőle. (Merisztéma : osztódó, illetve osztódásra képes sejtekből, merisztematikus sejtekből álló szövet, ennek működésére vezethető vissza elsődlegesen, a soksejtű, szövetes felépítésű növényi test gyarapodása). Úgyszintén dr. Maróti Mihályiéi, az ELTE gödi biológiai állomásának professzorától. A téesz vezetőivel egyetértettek abban, szövettenyésztő laboratóriumot hoznak létre a szajoli növényháznál. Az építkezés a laboratórium felszerelése nem vett igénybe egy évet, így 1982 decemberében már .munkához láthattak. (A műszerek, a vegyszerek beszerzése nem volt egyszerű feladat, és még ma is „divat” a vegyszerek csereberéje a szolnoki laboratóriumok között.) Szívesen beszél a szakmáról. arról, hogy igyekszik nyomon követni a fejlődést. Szakirodalom szinte csak angol és francia nyelven jelenik meg, ő angolul és németül beszél, franciából szótár segítségével fordít. Nem kis energiát követel a publikációk lefordítása, erre szinte csak késő este jut ideje. Mondja, szerencsés ember, mert minden héten megkapja a Magyar Tudományos Akadémia heti szakirodalom-szolgáltatását. ebből látja hol tart a szakma, mi a fejlődés iránya. Az ott ismertetett cikkek szerzőitől aztán egy maga szerkesztette kérőlapon reprintet kér a cikkről, amikor megkapja, következik a fordítás... De még így is gyorsabb, mert a könyvtárak sokszor egymásfél év késéssel kapják meg a külföldi szakirodalmat. ö is publikált már, és nagyon örül, amikor tőle kérnek távoli országok kutatói reprintet a cikkéről. „Az embernek jó értelemben menedzselni kell magát. És fontos, hogy amit csinál, azt ne misztifikálja” — mondja. És magyarázza: szakmájában a kutatások egyre inkább a génsebészet felé tolódnak el. A következő percekben arról beszél, hogy kevés alapkutatási háttér áll rendelkezésére, hogy Magyarországon kevés az alapkutatással foglalkozó intézmény — igaz. ez tömérdek pénzt igényel. Beszél a szegedi biológiai központról, ahol a sejt- és a protoplasztkultúrák kutatásával foglalkoznak, és szinte kiszakad belőle: „ha arra gondolok ott milyen értékű munkát végeznek, akkor azt mondom, mit akarok én ebben a kis laboratóriumban?” Sokat vívódik önmagával. A mércét — vallja — mindig magasabbra kell tenni, csak íay van értelme az életnek. És vívódik azért is. hogy vajon ő lesz-e olvan példakép a fia számára, mint amilyen példaképe néki az édesapja akitől hitet, eszme iránti elkötelezettséget, a munka becsülését, a mindig nagyobb tudásra törekvés vágyát tanulta. Mondja, hogy tulajdonképpen boldog ember: nagyszerű emberek a szülei, amíg velük élt mindig érezte okos szeretetüket. De érzi ma is, amikor már családos ember. És boldog azért is, mert az elmúlt évek alatt sem kopot meg a családi életük harmóniája — felesége a KSH-nál dolgozik —, Balázs fiúk 8 éves, és már nagy könyvbarát. a 4 esztendős Blanka pedig, maga az égő tűz. „Tudja, . ő nem egyszerűen eltör valamit, hanem szétrobbant”! Ezekben a napokban dr. Dencső István és családja Tihanyban üdül. Kíváncsi lennék rá, vajon a pihenés óráiban hányszor jut eszébe a szajoli laboratórium, a táptalajban fejlődő parányi mammutfenyő-hajtás, a legújabb kísérlete? Varga Viktória Bővült az üzemorvosi ellátás az Alumínium- árugyár tiszafüredi gyárában. Fogászati és nőgyógyászati szakrendelést indítottak be. Az átalakítás és felszereltség 350 ezer forinba került. Ha zaj van — baj van, avagy: Kérem! Egy kis csöndet! Ha lehelne! Tévénézőik alkalmi serege a szolnoiki művelődési központ előcsarnokában. Connors—Lendl teniszmérkőzés Wimbledonból. Connors szerválni készül, „Quite, please!” — csöndet kér a mérkőzésvezető és mindenki, még a meccset közvetítő Vit- ray Tamás is elhallgat. Teljes a némaság, csak az amerikai teniszező labdaütöge- tése hallik. S egyszer csak a tribünön valaki leejt valamit, vagy lép egyet, vagy tán egy szék roppan. Con- norsnak ez is sok. Megáll, szemrehányóan fölnéz a tribünre, s olyasvalamit dünyNoha a zaj „környezet- szennyező”, az egészséget is 'károsító tényezővé az ipar robbanásszerű fejlődésével vált, az ellene való küzdelem évszázadok óta folyik. Nem pusztán érdekes, de belegondolni is érdemes, hogy a XV. században (tehát még jóval az első igazán zajos gépek megalkotása előtt) az olasz városokban élő művésze^ egyszerűen föllázadtak a „zajos” kézművesek ellen és azt követelték, hogy telepítsék a lakóterületeken kívülre az iparosokat. (Vajh mit szólna egy firenzei reneszánsz zeneköltő mondjuk egy szolnoki szemétgyűjtő autó hajnali működéséhez? Alighanem messze megelőzné korát és idegborzoló kakofon zenét szerezne.) De Goethe, Schiller, Zola. Victor Hugo is fölhívta a figyelmet a zaj károsító hatására, pedig a modern ipari civilizációt az ő koruktól is évtizedek választották el. Innen — a dörgő, morgó, zúgó, visító, vinnyogó, sivító masinák korából — visszaönmagánál többet jelent a helyzet, amelyben Móri Juliannával, a Szolnok megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomás ellenőrével és dr. Kádár György osztály- vezető főorvossal beszélgettünk. A Köjál Ady Endre úti épületének ablakai nyitva; az úton áradnak, fékeznek, zörrennek az autók — mi pedig időnként alaposan fölemeljük a hangunkat, hogy értsük egymást. Egyszóval: nyakig zajban a zajról, s az eset példája rögtön meg is világítja, hogy a településegészségügy és a munkaegészségügy egymástól élesen nem elválasztható területek. Dr. Kádár György — mintegy előrebocsátva — hangsúlyozza, hogy az ide vonatkozó statisztikai adatok nem abszolút értékűek, már csak azért sem, mert az ipari technológiák szinte napról napra változnak, s az új gépeknek egyre szigorúbb zajvédelmi követelményeknek kell megfelelniük. Mindent- összevetve ez idő tájt a megyében csaknem 11 ezer olyan munkahely van, amelynek zaiszintje olyan, hogy kisebb vagy nagyobb mértékben veszélyes a hallásra, illetve a zajártalmak természetéből fakadóan az idegrendszerre, következésnyög, hogy ilyen zajban nem lehet teniszezni. Aztán elhibázza mindkét adogatását és szidja, szidja a zajt.. Egy megjegyzés a tévénézők hátsó soraiból: „Na, öreg, te se sok tökmagot ennél meg ott, ahol én dolgozom ...” „Miért, mit csinál?” — így a mellette iilcL „A Járműben vagyok lakatos.” „Az is valami? Én meg az ÁÉV-nél vagyok földmunka- gépen. Amikor befejezem a melót, kell egy jó órahossza, - hogy megszokjam magam körül a csöndet.” nézve biztosak lehetünk, hogy igen csöndes korban éltek ők. Napjainkra a zaj — közvetve és közvetlenül — az egyik legveszedelmesebb „kórokozóvá” vált, amellyel, mint problémával nemcsak az egészségügyi szerveknek, de az egész társadalomnak szembe kell (kellene) néznie, és természetesen nemcsak az olyan „ünnepnapok” alkalmával, amikor megborzongatnak 'bennünket a halláscsökkenéseket, zaj eredetű megbetegedéseket tartalmazó statisztikai adatokkal, hanem — netán — akkor is, ami- .kor megbőgetjük autóinkat az alvó lakótelep nyitott ablakai alatt, vagy éjfél után két órával jut eszünkbe Dolly Rollt hallgatni — dobhártyarepesztő hangerővel. Egy szó, mint száz: zajból — és zaj okozta 'bajból — több van a kelleténél. Vegyük nagyon komolyan, ha mellettünk, mögöttünk megszólal valaki: „Kérem! Egy kis csöndet! Ha lehetne!” képp az egész szervezetre. (Utóbbival kapcsolatban csak annyit: számos kísérlet igazolja, hogy a zaj neurózis szív- és gyomorpanaszokat, vérnyomásemelkedést idézhet elő —■ ráadásul az alvás és a nyugalom perceiben bekövetkező zajhatások heves vegetatív reakciókat válthatnak ki egyesekben.) Van a megyében olyan üzem, amelynek szinte mindegyik munkahelye ártalmasán zajos. Tiszafüreden és a város környékén összesen 935 ilyen munkahelyet regisztráltak a munkaegészségügy i szakemberék — ebből 518 hely „jut” a Magyar Hajó- és Darugyár tiszafüredi gyáregységébe. Szolnok üzemeiben 3462 ember dolgozik olyan helyen, ahol ajánlatos a hallásra vigyázni, a volt szolnoki járás területén 2044 (a legtöbben a Tisza Cipőgyárban), Jászberényben, illetve a volt járásban 834-en. A munkahelyek mindegyik típusára vonatkoznak különböző munkavédelmi, munkaegészségügyi előírások, számos esetben kötelező az időszakos hallásvizsgálaton való megjelenés, nem szólva a zajvédelmet szolgáló eszközök (az egyszerű füldugótól a fülkagylót is szigetelő eszközökig) használatáig. — Utóbbiakkal mi a helyzet? — Tapasztalataink szerint meglehetősen vegyes a kép — válaszol dr. Kádár György. — Mert egyrészt bizonyított, hogy ezeknek a gyakran lenézett eszközöknek jelentős az egészség- védő szerepe, másrészt — sok dolgozó állítása szerint — ezekben nem lehet dolgozni. — Nemrégiben Jászból- dogházán, a Hűtőgépgyár radiátorgyáregységében beszélgettem az egyik, igen zajos műhely néhány dolgozójával. Azt mondták, hogy inkább a zajt választják, mint a bizonytalanságot, amit a füldugó használata okoz. Nem veszik észre — mondták —, hogy mögöttük anyagmozgató kocsi halad és így tovább. — A zaj ellen használatos védőeszközöket valóban nem könnyű megszokni. Általában a veszély lehetőségét sem úgy mérlegelik, mint más ártalmak esetében. Talán túl profán a példa: a sertésbontó vágóhídi munkást nein nagyon kell kapacitálni az acélszemes védőkesztyű használatára — pedig a megszokás stádiumában a kesztyű is nehezíti a munkát A fülünk: ellenőriz A Hetényi Géza kórház fül-orr-gégészeti osztályának főorvosa, dr. Sebők András azt hangsúlyozza — sok egyéb mellett —, hogy a kórházi osztály önmagában aligha elegendő a megye egyre szaporodó számú hallássérültjeinek gondozására. —• A megelőzés, a kezelés idejében való megkezdése érdekében feltétlenül létre kellene hozni egy megyei hallásvizsgáló állomást, amely elvégezné a zajos munkahelyeken dolgozók rendszeres szűrését is. A technikai fejlődés tényei is ezt követelik: ma már a közlekedésben és a mező- gazdaságban is emberek ezrei vannak kitéve veszélyes mértékű zajártalomnak. Több mint adatszerű jelzés — figyelmeztetés inkább — az, hogy a fülpanaszokkal az osztályra kerülők mintegy ötven százalékának esetében közvetlen munkahelyi ártalmak állnak a háttérben. De a zaj nem „éri be” a hallásszervek rombolásával. Szélsőséges példa a Hetényi Géza Kórház újszászi pszichiátriai osztályáról. Gyógyulóban lévő fiatal alkoholbeteg férfi sorolja: „Itt, • ebben a kórházi csöndben jöttem rá, mi történt velem. Lakótelepi lakást kaptunk pár évvel ezelőtt, az ablak alatt egy csomó garázs volt. Amikor hazamentem a nem éppen csöndes papírgyárból az éjszakai műszak után, soha nem tudtam aludni. Haverok meg mindig vannak, ha piáról van szó. Csörömpölés, monoton zaj, autózaj — minden volt, jólesett a kocsmában hangoskodni. Egy idő után mindenhol rám szóltak — otthon is, a gyártósoron is —. hogy ne hangoskodjak. Amolyan kiabáló ember lettem. Később derült ki, hogy mindez a fülem miatt yolt így, megromlott a hallásom, nem tudtam ellenőrizni magam ...” A férfi, aki szerencsésnek tudhatja magát, hogy még viszonylag rendezett családi háttér segíti a gyógyulását, „mellesleg” rátapintott a fül, a hallás egy másik lényeges funkciójára is, arra tudniillik, hogy a beszéd megformálásához, a hangok alakításához a fül kontrollja is kell. Az egészséges beszéd pedig — mint tudjuk — társadalmi kapcsolataink előfeltétele. A zaj: civilizációs ártalom Suttogástól az utcazajig A suttogás hangerőssége 20 decibel, a társalgási beszédé 60 decibel, ha valaki kiáll a szolnoki Tisza-hídra délután 3—4 óra tájban, annak körülbelül 80 decibelben lesz része. A szegecselőgépek 90 decibel erősségű zajt idéznek elő, a sugárhajtású repülőgépek zaja eléri a 140 decibelt. És egy meghökkentő adat: a 85 decibelnél erősebb, hosszabb ideig tartó zaj halláscsökkenést idéz elő — hozzátéve, hogy az emberek érzékenysége a zajra egyénenként változik. Ugyanakkor a zajos munkahelyek skálája is rendkívül széles: a fémipari munkások közül a kazánikovácsok, a lakatosok, az öntödei dolgozók, a préslégszerszámokkal, ejtőkalapáccsal, csiszológépekkel dolgozó munkások állandó, károsító erejű zajban töltik munkaidejüket. A nehéziparban vagy a szövőipari üzemekben a zaj- szint 100 decibel felett van, tehát meghaladja a károsító szintet. A faipar, az üvegipar, a malomipar ugyancsak „fülveszélyes” foglalkozási ágak. A föntebb említett ágazatok mindegyike képviselve, van Szolnok megyében; s mindehhez hozzá kell tenni, hogy a mezőgazdaság gépesítésével jócskán megnövekedett a mezők, búzatáblák „decibelszintje” is. ■ Mit mutat a megyei „kistükör Vágner János
