Szolnok Megyei Néplap, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-04 / 155. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. JÚLIUS 4. IA szerkesztőség postájából I Jogi tanácsok Az örökbefogadásról Oroszul az óvodában A MÁV Járműjavító üzemi MSZBT-elnöksége az 1983—84. évi munkatervébe nem foglalta bele, de az óvodában az utolsó évesekkel kísérletképpen megismertették az orosz nyelvet. A foglalkozást Fügedi Andrásné, az üzem művelődési házának dolgozója vállalta. 1983 őszén tizenkét kisgyereket toboroztak. A hetenkénti két-három órás foglalkozás nem jelentett megterhelést, hisz játékos formában tanulták meg egy-egy tárgy nevét, kiejtését oroszul. A napokban fejeződött be a tanfolyam. Egy kicsit izgatottan készültek a kislányok és kisfiúk a bemutatkozásra. A kísérlet sikerült! Erről a jelenlévő szülők is meggyőződhettek, akik közül néhányan kérték is a tanárnőt: foglalkozzon tovább a gyerekekkel. A szolnoki nagyüzem MSZBT-elnöksége a sikeren felbuzdulva elhatározta, hogy a jövőben is támogatja az orosz nyelvet tanuló óvodásokat. (A tájékoztatást Bánvölgyi Tibortól kaptuk, a fényképet is, amelyen az orosz nyelvet tanuló óvodások láthatók — Icuka „nénivel" ... Ismerkedés a természettel Különböző formák, módszerek alkalmazásával egyre bensőségesebb, eredményesebb óvodánk kapcsolata a szülői házzal. Az óvónők révén a szülők megismerik az óvodai nevelés feladatait, s azok teljesítéséért felelősséget is vállalnak. Egész évben sokat segítettek abban, hogy különböző munkahelyekre látogathattunk. Környezetünk megismerése, megszerettetése is közös feladatunk volt. Június 26Ha mindenki Három hete költöztem Tiszafüredre, tehát még nincs helyi ismeretem. Éppen ezért június 19-én az esti órákban nehezen kerestem fel az ügyeletes orvost, de kénytelen voltam, mert nagyon rosszul éreztem magam. Az ügyeletén kedvesen fogadtak, elláttak. Lényegében nem is ezért irok. Másnap reggel 7 órakor Szövetes András, az SZTK- rendelé gépkocsivezetője csengetett a lakásomon, akinek a kezében felismertem az autós táskámat. Korai vendégem közölte velem, hogy a rendelő fogasára án a nagycsoportos gyermekes szülők, óvónők egész napot töltöttek a Uszakürti arborétumban, ahol ábrázoló és környezetismereti foglalkozást tartottunk. A szülők, a gyermekek és az óvónők együttes játéka felejthetetlen élmény marad mindenki számára. A jó kapcsolatteremtés egyfajta módja ez is — írta Szabadkai Lászlóné önálló óvodai egységvezető Cibakházáról. ilyen lenne... akasztva találták. Kénytelenek voltak belenézni, hogy a tulajdonos kilétét megállapítsák. A kilenc, fontos igazolványon kívül ötezer forintot — több mint egyhavi nyugdíjam! — találtak benne. Kérte, győződjek meg róla, hogy mindenem megvan-e hiánytalanul. Hirtelen nem tudom leírni Önöknek meglepetésem az eset rendkívülisége miatt. Annyit hallunk róla, hogy az emberekben nem lehet bízni... De igen! Lehet és kell is! V. Gy. Tiszafüred A megyeszékhely története Nemrégen szereztem tudomást arról, hogy Szolnok 900 éves évfordulójának tiszteletére a városi tanács megbízásából kiadták Szolnok történetének I. kötetét. A megyeszékhely múltjáról és jelenéről az utóbbi időben több kiállítás volt megtekinthető képekben, levelezőlapokon, melyek értesüléseim szerint látogatottak voltak. Nagyon sok szolnokit foglalkoztat városa múltja és jelene. A nosztalgia korát éljük. Meggyőződésem, hogy sokunkat érdekelné, és szívesen megvásárolná Szolnok város történetének első, s a kiadásra váró, Szolnok képekben c., a közeljövőben megjelenő ll. kötetét. Magam is közéjük tartozom. Azt javaslom, hogy az üzemekhez, hivatalokhoz, intézményekhez juttassanak el az illetékesek felhívást, körlevelet, melyben kérdést tennének fel, kik szeretnék megvásárolni a kiadványokat. A megrendeléssel egy- időben előleg lefizetésével erősítenék meg vásárlási szándékukat. Biztos vagyok benne, volna annyi megrendelő, hogy fedezné az utánnyomást, illetve a még el nem készült kiadvány költségét. * * * Németh István szolnoki olvasónk levelének tartalmát Bíró Boldizsárral, a Szolnok Városi Tanács elnökhelyettesével ismertettük. Tiszteletre méltónak tartja a kötet iránti érdeklődést, s válaszából tudjuk, hogy a Szolnokról szóló kötethez valóban sokan szeretnének hozzájutni. Németh István javaslata mégsem valósítható meg. Miért nem? „ ... A városról készült régi levelezőlapokból és a múzeum fénykép-dokumentumaiból a napokban készítjük elő egy képeskönyv kiadását ... előreláthatóan október—novemberben jelenik meg... Nyilvánvaló, hogy ennek a terjesztése lesz ez évben a fő célunk és feladatunk is. A kötetet a város felszabadulásának 40. évfordulójára szeretnénk megjelentetni ... Természetesen ez köti le anyagi erőinket is. Miután a most tervezett kötetünk megjelent, utána mi is gondolkodunk azon, hogyan lehetne a várostörténeti kötet második részét megjelentetni, illetve újra nyomatni az első kötetet, és az 1975-ben megjelent képeskönyvet. Az eddigi tárgyalásaink szerint ez több millió forintos befektetést igényelne, még akkor is, ha erre bizonyos példányszám után előre befizetnék az érdeklődők a költségeket...” A tanyai iskola helyén: úttörők birodalma A Jászberény közelében lévő öregerdőn működik az az úttörőtábor, amelynek tavasztól késő őszig mindig van lakója. A tanévben hétvégeken népesül be a hetvenöt diákot befogadó tábor. A városi úttörőcsapatok egy- egy raja tölti kinn a szombatokat és a vasárnapokat. A vakáció első táborozói, mint évek óta mindig, a Jászság 24 úttörőcsapatából érkezett 5. osztályos őrsvezetők és rajtitkárok. A százharminc pajtás két csoportban 10—10 napot tölt el öregerdőn, ahol a jövő mozgalmi év feladataira készülnek fel játékos foglalkozások keretében. A felszabadulás 40. évfordulójának méltó megünneplése és az 1985 nyarán Moszkvában megrendezendő VIT a két központi téma. Természetesen jut idő a sportra, a játékra, a túrákra is, ,s mivel a jó őrsvezetőnek, rajtitkárnak a főzéshez is értenie kell, így a túra végállomásán az ebédet is magük készítik el. Faragó László A túra végállomásán ... Újjászületik a főtér Mostanában hetente legalább háromszor járok a Kossuth téren. Nézem, figyelem, mint serénykednek a szökőkút „újraélesztésén” az emberek, örülök, hogy élén- kebb, szebb, hangulatosabb lesz a tér. Magamtól kérdezem: évekkel ezelőtt miért temették be a meglévőt? Temessük el a múltat, fátylat rá ... Azt viszont nem tudom megállni, hogy ne írjam meg, ne kérjem: ha már annyira benne vannak a tér-rendezésben, nem lehetne a padokat — és a nézelődő, pihenő szolnokiakat, vidékieket — támlával „meglepni”? Olyan fárasztó vi- gyázzban ülni a támla nélküli padokon! Nem is igazi kikapcsolódás. Szerintem a Kossuth téren még így is sok lesz a beton ... Az úttest felőli szélén úgyse jár senki. Sokkal szebb, megnyugtatóbb volt régen, amikor élősövény szegte. H. M. Szolnok Hozzászólás cikkeinkhez Csak ülök és ámulok... Soha nem fekszem le úgy, hogy ne olvassam el a Néplapot. Persze, nem az első betűtől az utolsóig ... Nem mondom, akad benne „altató” is ... Sok-sok riportot, tudósítást érdeklődéssel böngészek. A tárgyalótermi írásokon legtöbbször feldühödöm. Józan ésszel ugyanis fel se foghatom, egyesek mire képesek, mennyi leleménnyel, fondorlattal csalnak ki pénzt, értéket másoktól! Sokan nem mennek a szomszédba ötletért, ha a jogtalan pénzszerzés valamilyen formájáról van szó. Nem vitás, ezekben az esetekben a találékonyság szó mellé már odaillik a ravaszság, mi több, a csalás ... Legutóbb a Hamiskártyások tündöklése és bukása címmel közölt eset miatt kúszott magasra a vérnyomásom. Már hogyne kúszott volna. Az abban szereplő embereket is a gátlástalan vámszedők közé sorolom, s őszintén örülök bukásuknak. Gondolom, velem együtt így van ezzel még sok becsületes ember! Mert ugyan ki hiszi el, hogy a kártyán vesztett tíz- és százezreket tisztességes munkával keresték? Akik bérből, fizetésből élünk, le se ülünk kártyázni pénzre. Nem, nem vagyok kártyaellenes. Remek römi- és kanasztacsatákat lehet vívni ceruza és papír segítségével. Kellemes, izgalmas időtöltés a kártyajáték így is. Visszatérve a hamiskártyásokra, azon meg egyenesen elképedtem, hogy valaki „csak úgy” kért az apjától százezret! Vajon mit mondott neki, mire kell a pénz? — Némi elképzelésem azért van, ha utána az apa — ugyanott, ugyanúgy — 290 ezret hagyott ott... Sz. B. Törökszentmiklós A gyámhatóságok ési a megyei gyerek- és ifjúságvédő intézetek igazgatói tanúsíthatják, hogy százak várakoznak egy-egy örökbefogadható gyermekre. Bár rengeteg az állami gondozott gyermek, közülük mégis kevesen adhatók örökbe. Az örökbefogadást a családjogi törvény szigorú feltételekhez köti. Mind az örökbefogadni szándékozó szülőjelölt, mind pedig a gyermek oldaláról. A gyermek szempontjából alapvetően fontos, hogy a még helyreállítható vérségi kapcsolat ne szakadjon meg. Ezért a vérszerinti szülő beleegyezése nélkül csak akkor adja a gyámhatóság örökbe a gyermeket, ha a szülő kötelezettségének önhibájából tartósain nem tesz eleget. Pillanatnyi — vitatható — gyakorlatunk szerint az is elegendő, ha az anya—apa évente egyszer telefonon érdeklődik a kis állami gondozott felől. Örökbefogadni csak kiskorú személyt lehet. Ha valaki egy 18. életévét betöltött fiatal embert annyira megszeret, hogy gyermekévé fogadná, mindenét ráhagyná, ezt már csak végrendelettel teheti meg. „Hivatalosan” gyermekévé nem fogadhatja. Külföldön élő gyermeket csak úgy lehet örökbefogadni, ha előbb honosítják. Az örökbefogadás lebonyolításának szerve a területileg illetékes! gyámhatóság. Örökbefogadható gyermekért tehát náluk érdemes jelentkezni. Szívesen vállalják ezt a feladatot a gyermekvédő intézetek igazgatói is. Ök az álilamj gondozott gyerekek törvényes gyámjai, a döntésbe így természetesen beleszólnak. A lényeg mindenekelőtt a kiskorú gyermek érdeke. Az ő egészségi, szellemi állapotát nem szabad eltitkolni az örökbefogadó elől. De az örökbefogadni szándékozó szülő alkalmasságát is bizonyítani kell. Egészségi állapotán kívül lakásviszonyait, családi körülményeit értékelik. Jóllehet, egy rendezett körülmények között élő asz- szony magányát, pszichés állapotát oldaná egy kisgyerek, de ha van hasonló körülmények között élő házaspár, a jelentkezők között, ők lesznek a győztesek. Mert itt nem a felnőtt, hanem a gyerek szempontjai az elsődlegesek, és természetesen egészségesebb — ha már válogatni lehet, — 'ha a gyerek teljes és nem csonka családba kerül. Az örökbefogadás elrendezésének az ideje általában fél évet vesz igénybe. Mik az örökbefogadás joghatárai? Az örökbefogadott, mind az örökbefogadóval, mind annak rokonaival szemben ugyanolyan jogokat (és kötelezettségeket) élvez, mint a vérszerinti gyermekek, örök- befogadó szülője nevét viseli. Ha egyedülálló nő fogadja örökbe a gyermeket, a gyerek nem az anya nevén szerepel, hanem másik, képzelt szülő nevén. A képzelt személy adatait a gyámhatóság belátása szerint állapítja meg. Az örökbefogadott gyermek ugyanúgy örököl örök- befogadó szülője után, mint a vérszerinti gyerekek. Tehát ha az örökbefogadónak vannak vérszerinti gyerekei is, a „juss” eggyel több (egyenlő) réslzre oszlik. Az örökbefogadó szülőt is megilletik a gyerek után mindazok a polgári jogi, társadalombiztosítási és családjogi kedvezmények, amelyek a vérszerinti szülőt gyereke után. Ha valaki egész kicsi gyereket fogad örökbe, élvezheti utána a gyermekgondozási segélyt, megilletik a kisgyermekes anyák szabadidő kedvezményei. Ha az egyéb feltételek fennállnak, a családi pótlékot is folyósíthatják utána. Az örökbefogadás titkos!. A már örökbefogadott gyerek „nyomát” a vérszerinti szülő elveszti. Jó lenne, ha ez a titok később is csak az örökbefogadó szülő döntése alapján, és! nem a „jóakafatú” szomszéd dók jóvoltából látna napvilágot. Dr. K. E. Monokini, A hölgyből árad a mondanivaló. Hallgatom. Többször bejárta a szolnoki áruházakat. Talán már „ránézésből” tudják az eladók: karton fürdőruhát keres rendületlenül, hallatlan kitartással. Már nem is válogatna. Venne lilapöttyöst, keresztben vagy hosszában csíkost, narancssárgát égszínkékkel, egybe- vagy kétrészest! Csak lenne! Csupán egyet szeretne: az alapanyaga legyen karton vagy akármi, ne műszál ! (Amiből egyébként nem nagy a választék!) Ügyfelem — hogy mondjam. — nem tartozik a legfiatalabb korosztályhoz . .. Nem tagad(hat)ja, a súlya is több már (valamivel), mint lánykorában volt. Mondja is, nagy gondja van a konyhára, imád sütni-főzni. És bizony, nem a szomszéd kutyája miatt fáradozik ... Kocogásra pedig már nem jut ideje, leszámítva, amikor karton fürdőruháért „kocogja” be a várost. . . Egyszóval nem szívesen áll mérlegre. Pedig tavasztól őszig rengeteget dolgozik kis hétvégi kertjükben. Magot vetni, ültetni, palántálni, öntözni, kapálni kell, ha azt akarja- az ember, hogy legyen mit „szüretelni”, Miközben a várható termés esélyeit latolgatja, már-már úgy látszik, megnyugszik. Dehogy! Nem érti, most. hogy olyan nagy „divat” lett a hobbitelek. amikor estefelé, hétvégeken mindenki rohan a telkére (és a családi házak portáját se hagyják parlagul heverni!), miért nem gondol valaki a kissé korosabb — és nem korosabb —, a nádszálnál enyhén molettebb (labikini-dili tisztelt illetékesei, hogy műszálas, méregdrága, alig-alig fürdőruhában tüsténkedjenek a nők napszámra! Abban megegyezünk, hogy minden nő szeretne az első derűs napon egyenletes négerbarnára sülni, hogy milyen gyönyörűség látni, amikor a kolléganő sárgul az irigységtől... És így tovább. Végül ígéretem veszi, hogy nem beszélt ennyit hiába. Mindent megígérek, mert még sok a dolgom. Közben el-elkalandozik a gondolatom: honnan ismerem ezt a „csajt”, hol láttam már? Megvan! Igen, igen, a Skálában, a Centrumban, a Sztárban, a Pávában.. . Hogy nem jöttem rá mindjárt? Együtt turkáltunk a fürdőruhák között. És sza- pultuk a magyar, a nem ma-J gyár ipart, hogy senki nem gondol a kissé korosabb — és nem korosabb —, a nádszálnál enyhén molettebb (lapos pénztárcájú) nőkre! ~ -
