Szolnok Megyei Néplap, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-24 / 172. szám

1984. JÚLIUS 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Úton a KRESZ szakértőjével Együttműködés a közlekedésben Félreérthetetlen, gyakorlatias szabályok— Dekorált autók így a gyalogosnak, a módosított KRESZ szerint sem lehet az úttesten átmenni I Már megint új KRESZ! Aimi volt, az sem régi. -Nincs még nyolc éve, hogy ától zéig újraszabályozták a közleke­dési rendet. Mi szükség van a gyakori változtatásra? A közlekedő embereket kelle­ne „cs'iszolgatni” nem a sza­bályokat. Efféle méltatlankodásokat elég gyakran lehetett halla­ni, főleg a várakozás idősza­kában. amikor még csak ké­szültek a KRESZ módosítá­sára. Persze nemcsak mél­tatlankodtak, hanem talál­gattak és vitatkoztak is az emberek. Mi változik meg, és hogyan ? Gördülékenyeb­bé, biztonságosabbá tesziik-e a közltekedést az új szabá­lyok, amelyek 3 hete már minden közlekedőre egyfor­mán érvényesek? A változás lényegéről, az első hetek tapasztalatairól beszélgettünk Kádár János rendőr főhadnaggyal, a Me­gyei Közlekedésbiztonsági Tanács titkárával, autózás közben figyelve, hogyan köz­lekednek Szolnok útjain az emberek. A szakembernek egyértel­műen az volt a véleménye, hogy az új szabályok gyakor­latiasak és nagyon ésszerűek. Egyértelműbb és pontosabb útmutatást adnak a közle­kedőknek. — És amit a leg“ lényegesebb változásnak tartok — mondta — az a gyalogosak és a gépjármű- vezetők együttműködési kö­telezettsége. Korábban is be­széltünk már defenzív veze­tésről, amikor a szabályok még nem erősitették az effajta közlekedési magatar­tást. Nem tették kötelezővé a mások álltai elkezdett „ma­nőverezés” gyors és biztonsá­gos végrehajtásának segíté­sét. Most igen. Egy példa: ha valaki előzésibe kezd a gépjárművével, mert az elő­zés öt közismert feltétele adott, sem a szembejövő, sem a megelőzendő jármű vezetője nem növelheti a se­bességet. Szintén az előzés­sel kaipcsolatos változás: az úgynevezett egy nyomon ha­ladó jármű (motor, kerék­pár) sávon belül megelőzhe­tő. Az előzéssel kapcsolatos nagyon lényeges új szabály, hogy kereszteződésben csak főúton és az olyan útvona­lon haladó gépjármű veze­tője előzhet, amelynek el­sőbbségét az „ útkeresztez-- dés alárendelt úttal” tábla jelzi. — Mind gyakrabban hall­ható tétel: a védtelenek vé­delme! — Gyalogosok, motorosok, segéd -motork erékpárosok millióiról van szó, akik ugyanúgy a közlekedés részt­vevői, mint az autósok. Ám a baleseteknél ők sokkal in­kább kockáztatják testi épsé­güket. Sajnálatos, hogy év­ről évre mind több baleset­nek ők a sérültjei. Egyértel­műen a motorosok biztonsá­gát véd; az új szabály, amely kötelezővé teszi, hogy nap­közben, jó látási viszonyok között is tompított fényszó­róval közlekedjenek. Délelőtti autózásunk köz­ben a városban nem láttunk kivilágítatlan motorkerék­párt. A 442-es út szolnoki szakaszán pedig arról győ­ződtünk meg, hogy a kerék­párosok. segédmotorosok az új szabálynak megfelelően, a szegélyvonalon kívül, a közlekedésre alkalmas út­padkán haladtak. — Néhány hét után is még mindig sökan vannak, akik nem fedezték fel a módosí­tott KRESZ-ben a parkolás új szabályait. Láttuk, hogy a „Megállni tilos!” táblákon túl parkoltak a kocsik. Sza­bálytalan, holott csak any- nyiit kellene tenniük, például a Kossuth téren, hogy felad­janak a széles járdára. Az új szabály szerint megtehetik, ha marad elég hely a gya­logotoknak is. A kölcsönös­ség az alapja a szabálynak: a járdán parkolás segítse a járművezetőket, de ne aka­dályozza a gyalogosakat! Más: úgy tűnik, hogy nehe­zen szabadulnak meg az autósok szélvédőik dekorá­cióitól. Nem lehet máls a szélvédőn a műszaki vizsga jelzésén, a hófogón, a szín­szűrős üvegen, a reluxán (közlekedés közben csak nyitottan) kívül. Mondanom sem kell persze, hogy a moz­gássérültek jelzésének és a H betűnek a hátsó szélvédőn van a helye. Az idén decem­ber 31-ig le kell szerelni a pótféklámpákat is. Sokan ké­telkednek benne de úgy igaz, hogy most már nincs kivétel, minden személygép­kocsi első üléseit biztonsági övvel kell felszerelni. — S milyen új szabályra hívja fél a gyalogosok fi­gyelmét? — Biztonságúik érdekében tilos az úttesten áthaladniuk, ha a közelben gyalogos alul-, vagy felüljáró van. A közle­kedési rendőrök szigorúak lesznek a szabálysértőkkel szemben. — Gondolom, hogy a mó­dosított KRESZ életbelépése után 3 héttel még nem a szi­gorú felelősségrevonás a jel­lemző. — Nem. Van egy kis tü­relmi idő, amíg a szabály­talankodókat figyelmeztetik, és nem büntetik meg a rend­őr öle. De hozzá kell tennem, ha a szabálytalanságnak kö­vetkezményei vannak (koc­canás, baleset. sérülés) mindegy, hogy új szabályt sértettre meg a vétkes, a tá­jékozatlanság nem lehet mentség. — kovács — Sávon belül már így is lehet előzni fiteiiidi legyieéünk I ____ T ehetségek és esélyek Megkezdődött a Lutheránus Világszövetség nagygyűlése A Budapest Sportcsarnok­ban megtartott istentiszte­lettel vasárnap délelőtt meg­kezdődött a Lutheránus Vi­lágszövetség VII. nagygyű­lése. A szocialista országokban lelső alkalommal sorra ke­rülő, kéthetes nagygyűlés — a világszövetség legmaga­sabb fóruma — délelőtt is­tentisztelettel kezdődött, majd délután plenáris ülés­sel folytatódott. A tanács­kozáson megjelent Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. A résztvevők meghallgatták Josiah Kibira tanzániai püs­pöknek, a Lutheránus Világ- szövetség soros elnökének beszámolóját az 55 millió evangélikust összefogó, 97 tagegyházat képviselő szer­vezet utóbbi hét esztendőben végzett tevékenységéről. A magyar állam képvise­letében Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke üdvözölte a tanács­kozás résztvevőit. Elmondta többek között, hogy a szoci­alizmust építő Magyar Nép‘- köztársaság őrzi és ápolja népe ezeréves történelmi örökségét. amelyben méltó helyet foglalnak el az egyhá­zak, közöttük az evangélikus egyház által alkotott kultu­rális, szellemi és erkölcsi ér­tékek. « A konferencia tegnap foly­tatta munkáját. A plenáris és a munkacsoportülése­ken a nagygyűlés fő témá­jához kapcsolódó kérdések­ről hangzanak el vitával kí­sért előadások. A különböző szekciókban 13 témakört vizsgálnak meg a résztvevők, többek között a nők, illetve az ifjúság társadalomban betöltött szerepét, a béke és a társadalmi igazságosság /kérdéseit, s várhatóan szó lesz majd az egyház egysé­géről is. Nem tudom, hány szü­lőnek tűnt fel az általá­nos iskolások tehetség­kutató pályázatáról szó­ló szűkszavú információ a Néplap július 17-i szá­mának utolsó oldalán. Nem tudom, hogyan és hányféleképpen reagál­tak. Bizonyára voltak, akik egykedvűen legyin­tettek: fájdalom, de a gyerek eddig sem jeles­kedett semmiben, telje­sen mindegy, hogy lesz­nek-e tehetséggondozó szakkörök, kiváló szak - emberek által vezetett speciális nyári táborok a zseniknek. Valószínű, hogy nem is kevesen felháborodtak, már előre igazságtalan­nak, az amúgy is elő­nyösebb helyzetűek ki­váltságának tartották a magasabb színvonalú, külön tanítást és tanulást ígérő tehetségeket. Mondván, hogy a jelenle­gi esélyegyenlőtlenséget — amit kár tagadni — csak tovább növeli. Mert hogy a gyereküket okosan menedzselő, am­bicionáló és orientáló szülőkön olykor több múlik, mint a tehetsé­gen. Az ilyen családi háttér a szerényebb ké­pességeket is kamatoz­tatni képes, míg hiányá­ban — megannyi példa bizonyítja — az átlagon felüli adottságokból is csak átlagos, középszerű teljesítményre futja. (Igaz, könnyedén, eről­ködés nélkül.) Bár a szakemberek közül még többen vallják (írja az újságcikk is), hogy az egyéniség, a tehetség mindenféleképpen kihar­colja a magáét, akkor is, ha nem kap kivételezett lehetőséget, akkor is, ha ugyanúgy, ugyanott, ugyanazok tanítják ugyanarra, mint a jóval gyengébb képességű tár­saikat. Valószínű, hogy az ef­fajta egyenlősdi híveinek is nagy a tábora. Annak ellenére, hogy vitathatatlanul sok igaz­ság van abban, hogy a gyerekek átlag fölötti teljesítményében néha több a szülők energiája, mint a gyerekek tehetsé­ge. Mégis úgy gondolom, hogy az igazán behozha­tatlan előnyt az jelenti, ha a kiváló képességű gyerek jó helyre szüle­tett, s mondjuk termé­szetes a családban, hogy megveszik a személyi számítógépet a rendkívül jó matematikai érzékkel megáldott tizenhárom éves fiúnak, ha a szak­tanár azt tanácsolja. Lehet, hogy naivitás, de rövid információ ben­nem azt a reményt kel­tette, hogy — a képletes példánál maradva — a tehetségkutató páyázat révén nemcsak azok a gyerekek próbálhatják ki, mire képesek a sze­mélyi számítógéppel, akiknek a szülők „jóvol­tából” sajátjuk van. A családi indíttatásból fakadó esélyegyenlőtlen­ségeket az oktatás általá­nosságban tapasztalható, demokratikusnak tartott egyenlősdijével aligha le­het ellensúlyozni. Akik reálisan és a jövőben is gondolkodnak, nem kér­dőjelezhetik tehát meg a tehetséggondozás szüksé - gességét, és azoknak ad­nak igazat, akik szerint az oktatás akkor igazán demokratikus, ha minde­gyik diáknak azt nyújt­ja, amire szüksége van: azaz segíti a gyengébbe­ket a felzárkózásban, a kiválókat pedig a már birtokba vett tudás fej­lesztésében. Talán a tehetségkutató pályázat nemcsak a ta­nulók, hanem tanáraik versenye is lesz. Jó len­ne, ha ők abban rivali­zálnának, hogy a tehet­ségeket megillető — tu­dásukat gyarapító, ké­pességüket csiszoló, ki­tartásukat, eszüket pró­bára tevő — megkülön­böztetett „bánásmód” ki­váltságosai között minél több olyan átlagon felüli adottságú gyerek legyen, aki átlagos magyar csa­ládban született. K. K. Kel hajnali fél négykor Havonta 548 kilométert tesz meg Szabó Andrásné Erzsiké Karcagon tulajdonképpen a fájós keze miatt lett hírlap­kézbesítő. Ugyanis átmeneti­leg megbénult az egyik kar­ja, így az előző munkahe­lyén könnyebb foglalatossá­got javasoltak neki, ezért került a postára. (Időközén kiderült, hogy az újság- és levélkihordás ugyan sok mindennek nevezhető, csak éppen könnyűnek nem.) En­nek május 3-án múlt tizen­hét éve, és azóta megszakí - tás nélkül viszi napról napra a leveleket, újságokat, szí­nes lapokat a körzet hétszáz­ötven házába. Reggelente fél négykor kel, négyre már a hivatalban rendezgeti, osztályozza a la­pokat, majd ezt követően járja az utcákat. Szereti a körzetét, akad errefelé min­denféle ember: orvos, mun­kás, mérnök, termelőszövet­kezeti dolgozó, tanár, fiata­labb, idősebb egyaránt. Név­ről ismer mindenkit, fejből tudja, ki mire fizet elő, pe­dig csak a napilapokból reggelente hatszázötvenet hord szét, és a színes heti kiadványok előfizetői is száznyolcvanán laknak a körzetben. A napok közül a vasárnapot és a keddet tart­ja könnyebbnek, a többi ki­vétel nélkül nehéz. Hogy miért? Azért, mert sok a szí­nes lap, a vastagabb újság, és ilyenkor a táska is dupla súlyt nyom. Mai hírvivő Ha nincsen semmilyen be­fizetés, akkor rendszerint tizenegy után végez, és ott­hon kezdődik az újabb mű­szak. Kilencvennyolc éves anyósát huszonhat esztende­je gondozza, ápolja, miköz­ben naponta főz, mos, taka­rít a családra. Jószágtartás­sal is bíbelődik, sőt, van nyolc sor kerti földjük is, ahol minden megterem, ami a háztartásban szükséges. Márciusban ünnepelték a férjével az ezüstlakodalmu - kát, és a temérdek dolog miatt szinte észre sem vet­ték, mennyire gyorsan elro­hant ez a negyedszázad. Leginkább akkor tűnik fel az idő múlása, ha a felnőtt lányaira néz, akik közül az idősebb már férjhez ment, sőt egy öthónapos apróság boldog édesanyja. A fiata­labbik pedig néhány hete kapta kézhez matematika-fi­zika szakos tanári diplomá­ját. Büszke rájuk, hiszen elhagyták az édesanyjukat, aki pedig hét testvére között a legjobb tanuló volt, de vé­gül is az általános iskolai esztendők befejezése után dolgoznia kellett. Segíteni a többieket, igy a tanulás mindig maradt. Nem baj, pótolták, pótolják helyette ezt a lányai. Ha nyúlfarknyi szabadideje adódik, kézi­munkázik. Valamikor a kényszer vitte rá. Mindent megköt, horgol, így jóval olcsóbban hozzájut egy-egy mutatós pulóverhez, mel­lényhez. Olvasni keveset szo­kott, csak átfutja a lapokat. Szerinte nem elég színesek, érdekesek az újságjaink, ke­vés a sóik embert érdeklő, eseményes, tanulságos törté­net. Dolgozni viszont nagyon szeret, és tud is. A főnöknő­je kiszámította: júniusban 15 ezer 801 napilapot, 3 ezer 423 színes újságot, folyóiratot kézbesített és 1 ezer 258 nyugtát vitt ki a házakhoz, miközben 548 kilométert ha­gyott maga mögött. Elégedett az életével, hiszen 43 éves múlt, kapott már igazgatói dicséretet és a Kiváló Dol­gozó kitüntetés tulajdonosa is. A terveiben az szerepel, ha a lába nem rakoncátlan- kodik, bírja az emeleteket, a nyugdíjig hátralévő tizen­két évet ugyanitt tölti el. Igaz, most egy kicsit iz­gul, mert ha minden az el­képzelései szerint alakul, augusztus végén talán részt- vehet a férjével egy három­napos bécsi úton. Ez min­denképpen nagy élménynek ígérkezik, mivel nyaralni már többször voltak közösen, de külföldre ez lenne a leg­első útjuk. D. Sz. M.

Next

/
Thumbnails
Contents