Szolnok Megyei Néplap, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-22 / 171. szám
1984. JÚLIUS 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Táborozzunk, de így? Született Fegyverneken Péterfi István emlékezete Ha tánc, akkor Jászberény, ha báb, akkor „Miklós” A gyerekek reggel fél 6-kor kelnek. Télen azért, hogy iskolába menjenek, nyáron azért, hogy „nyaraljanak”. Számukra a nyaralást többnyire a napközis táborban eltöltött hetek, hónapok jelentik. Szolnokon a korábbi évekhez hasonlóan idén is a ti- szaligeti strand ad otthont a táborozó kisdiákoknak. A vakáció első felében a Széchenyi lakótelep „zöld” iskolájában is „nyaraltak” gyerekek, de hétfőtől ők is a tisza- ligeti napközibe járnak. Az iskolai „táborhely’’ pedig sok tekintetben jobb volt. Annyiban feltétlenül, hogy a hetven kisdiák kényelmesen elfért, sőt, ebéd után még aludni is tudott a „hálószobává” alakított tornateremben. Az pedig — a pedagógusoknak köszönhetően — soha sem fordult elő, hogy a tűző napon az iskola udvarán vagy bent a termekben unatkozzanak. Strandra, a művelődési központ programjaira jártak, filmeket néztek, egyszóval, ha nem is „ideálisan”, de az adott körülmények között kellemesen telt az idejük. A tiszaligeti táborban hétfőtől csaknem háromszáz gyerek „zsúfolódik” össze. Addig nem is lesz semmi baj, amíg az időjárás is kegyeibe fogadja őket, de ha hűvös, esős idő köszönt rájuk, kezdődik elölről a már hosszú évek óta ismétlődő „kálvária”. A pedagógusok és a gyerekek „elindulnak”, fedelet keresni a fejük fölé. Az ebédlőnek, pihenőnek, foglalkoztató teremnek átalakított öltözőben ugyanis változatlanul csak száznyolcvan gyerek foglalhat helyet kényelmesen, bár ha egy széken ketten ülnek .........Régi nóta” e z már — mondják a nevelők és velünk együtt elképzelhetetlennek tartják, hogy az elmúlt huszonegynéhány esztendőben — amióta napközis tábora van a városnak, — ne lehetett volna változtatni ezen. Két, három faházzal, bármivel, ami védelmet adna a hideg, az eső ellen, helyet biztosítana a játékra, pihenésre, beszélgetésre. A „kilátások’’ sajnos most sem kecsegtetőek. Nincs pénz, — mondják az illetékesek — pedig talán csak az összefogás hiányzik. A szülők, a vállalatok szocialista brigádjai oly sok helyen végeztek, végeznek társadalmi munkát, talán nem zárkóznának el akkor sem, ha a gyermekeik érdekében kérnék a segítségüket. Mert „legfőbb kincsünk a gyermek”. Ügy tűnik azonban, hogy a szolnoki nyári napköziseket nem igazán tekintjük „kincsnek”. Pedig jó néhányukra különösen ráférne a gondoskodás. A táborozó diákok fele itt, ebben a napköziben tölti teljes vakációját. Őket nem viszik a szüleik nyaralni, sőt, vannak köztük olyanok, a Széchenyi lakótelepen élő kisgyerekek is, akik először a napközisekkel jártak a „városban”, (Szolnokon!), a strandon, vagy a művelődési központban. A pedagógusok a tőlük telhető legtöbbet adják a gyerekeknek, a különböző programok, játékok sok mindent pótolnak, a táborozás hiányzó feltételeit azonban nem. A programokról jegyezték meg egyébként a nevelők, hogy jobb volna, ha a jövőben azokat hoznák a strandra, s nem kellene a 300—400 gyerekkel „bevergődni” a művelődési központba, az úttörőházba. Ez ugyanis igen körülményes. A menetrend szerinti járatokra nehezen fér fel ennyi gyerek, külön buszt pedig csak akkor kapnak, ha fizetnek is érte, holott a gyerekeknek bérletük van. Persze az elkövetkező hetekben „házhoz’’ mennek a műsorok — a megyei művelődési központban most zajlik az évi nagytakarítás — talán egész nyáron gyakorlattá lehetne ezt tenni. A vakációból még hátra van egy hónap. Ezen a nyáron már aligha történik bármi is, a szolnoki napközis tábor körülményeinek javítása érdekében. S, mint ahogy tavaly is, idén is csak abban bízhatnak, talán majd jövőre... — török — Tegnap lett volna 100 éves a neves zenekritikus, aki Fegyverneken született, és 1962-ben hunyt el, s aki kora ifjúságától egészen a haláláig a szocialista elvekhez hűséges krónikása volt a magyar zenei életnek, aki kritikusi tevékenysége mellett bátran vállalt közéleti szerepet; a Tanácsköztársaság idején a Külügyi Népbiztosságon dolgozik, francia nyelvtudását hasznosítván. A 20-as évek elején kritikusként kiáll Bartók, Kodály és Dohnányi mellett, akik részt vettek 1919-ben a zenei direktórium munkájában. De később is mindig kitart művészi és politikai meggyőződése mellett s derekasan harcol a modern zene úttörőinek elismertetéséért, akár hazaiakról, akár külföldiekről légyen szó. Frissen reagál a zenei élet valamennyi új jelenségére, ő írja például 1928-ban az első lemezkritikát. Elkötelezett „hírlapíró” nagy szakmai felkészültséggel és jeles emberi tulajdonságokkal, a hazai zenei életnek formáló egyénisége. Példát ad tisztességből, emberségből, s főképp az új iránti érzékenységből. Pályatársai méltán tisztelik. A felszabadulás után 1952-től egészen haláláig igazgatója a Magyar Népköztársaság Zenei Alapjának, de más szövetségek — újságírók, zeneművészek — elnökségi tagjaként is szorgalmasan tevékenykedik. Ádáz ellensége mindannak, ami a művészetben hamis, talmi, és odaadó híve mindannak, ami igaz és nemes. Írásaiban a zene szeretetére igyekezik nevelni olvasóit, az igényes zene szeretetére. Kritikáit megalapozottság, eszmei határozottság jellemzi, az alkotók megértése azonban nem zárja ki, ha a szükség úgy kívánja, ítéletéből a keményebb hangot sem. Méltán érte a magas kitüntetés, népünk államától többek között megkapta a Munka Vörös Zászló Érdemrendet. Emléke ma is hat, gondolatai ma is ösztönzőek. Szakosított Idestova tíz .esztendeje, hogy Békés megyében megkezdték munkájukat az első szakosított művelődési otthonok. Szolnok megye az elsők között vette át a „békési” ötletet. A megyei művelődési központ szakemberei már a ’70-es évek elején kijelöltek néhány olyan intézményt, amelyek — addigi eredményeik alapján — alkalmasnak látszottak arra, hogy alapfeladataik ellátása mellett egy-egy szakterület megyei fórumává, ha úgy tetszik „mintaműhelyévé” váljanak. Az elmúlt esztendők bizonyították az elgondolás helyességét. Ma talán már nem csupán a szakma, de a közönség körében is ismert és elismert az a tevékenység, amelyet a jászberényi művelődési központ a néptáncmozgalom, a mezőtúri a műszakitermészettudományos ismeretterjesztés, a törökszentmiklósi a bábművészet és az ifjúsági klubmozgalom támogatása érdekében tesz. Bázis-e a bázis? A karcagi intézmény korábban a megye amatőr képzőművészeti mozgalmának, a jászkiséri pedig a honismereti munkának volt a központja. Karcagot később a személyi feltételek hiánya, jászki- sért pedig földrajzi távolsága „fosztotta” meg ettől a szerepkörtől. (Ez a távolság persze viszonylagos, attól függ, hogy a megye melyik szegletéből nézzük, a jászki- séren folyó honismereti, helytörténeti tevékenység eredményei viszont elismerésre méltók, nézzük bárhonnan is ...) Mindenesetre, a honismereti munka „bázis- helye” ettől az évtől Karcag lett, ugyanakkor a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ „visszavette” jogaiba az amatőr képzőművészeti mozgalom szakmai—módszertani irányítását, összefogását, tulajdonképpen a szolnoki intézmény látja el a bázis feladatait. S. hogy melyek is ezek a tennivalók? Röviden; az a történelem jegyében Jelenet a Hunyadi László szegedi szabadtéri előadásából: Kelen Péter (Hunyadi) és Kalmár Magda (Gara Mária) István, a király — a Szegedi Szabadtéri Játékokon. A képen: Deák Bili Gyula — Torda, a táltos szerepében A nagy múltú és az egész országból tömegeket vonzó Szegedi Szabadtéri Játékok idei programját a történelem fémjelzi. Hunyadi László, István király és Rákóczi Ferenc alakja, életének epizódjai jelennek meg operában, rockoperában és daljátékban. Erkel Ferenc zenéje immár hagyományosan csendül föl minden esztendőben a Dóm előtti csaknem hétezres közönséget befogadó nyári színház megnyitásaként. Az idén sem volt másképpen, amikor július 20-án, pénteken a Hunyadi László dallamai töltötték be a teret, címszerepben Kelen Péterrel. A háromszor színre kerülő művet Miké András rendezte és Pál Tamás vezényli. Az idei műsorban a legnagyobb érdeklődés Szörényi Levente és Bródy János: István, a király című rockoperája iránt nyilvánul meg, amelyet — a szegedi játékok történetében egyedülállóan — hat alkalommal mutatnak be. A premier napja tegnap volt. A címszerepet Varga Miklós énekli és Pelsőczy László játssza. Rendező: Koltay Gábor. Színháztörténeti ritkaságnak számít Ka- csóh Pongrác 2 részes daljátékának, a Rákóczinak a bemutatója is, amely augusztusban kerül majd színre s, három előadásban tartják műsoron. Ugyancsak augusztusban adják elő Gounod Faustját 4 felvonásban és augusztus második felében vendégszerepei a Grúz Állami Népi Együttes. művelődési központok a adott szakterület elméleti- gyakorlati-módszertani kérdéseinek kimunkálása, gondozása, eredményeinek elterjesztése a megyei hálózatban. Természetesen ezt minden intézmény más-más módon valósítja meg. Munkájukat a megyei tanács is támogatja, a korábbi 80—90 ezer forinttal szemben idén már 195 ezer forintot adott a bázis feladatait ellátó öt intézménynek. Az összegből az évente benyújtott pályázatok alapján részesednek a művelődési központok. A karcagi művelődési központ idén 30 ezer forintot kapott, amelyből elsősorban a honismereti munkában adódó helyi feladatait kívánja megoldani. Szeretné erősíteni a mozgalom tömegbázisát, hisz Karcagon elsősorban az egyéni — ezért kissé elszigetelt — kutatómunka jellemzi a honismereti, hely- történeti tevékenységet. A későbbiekben megyei pályázatok kiírását, a gyerekek részére megyei honismereti tábor rendezését tervezi és feladataiból adódóan részt kíván venni a szakkörvezetők képzésében, továbbképzésében. Megyei kisugárzó hatása azonban csak akkor válhat majd érzékelhetővé, ha helyi feladatait sikerrel oldja meg. Törökszentmiklós művelődési központja azonban már Kisugárzó hatás A mezőtúri művelődési központ kétségtelen, hogy elismerésre méltó eredményeket ért el. megyei bázishelyként a műszaki — technikai — természettudományos ismeretterjesztésben. Az 1971 óta működő műszaki—közgazdász klubja, kibernetika- automatika szakköre, az MHSZ-szel „közös” repülőgép- és hajómodellező klubja, amatőr rádiós szakköre, a méhészek, galambászak, horgászok baráti körei, a kertbarátok, motorosok, természetjárók klubjai sokszínű tevékenységet mutatnak. Csupán 1983-ban. egy híján 150 természettudományi előadást tartottak. Felnőtteknek négy, középiskolásoknak és szakmunkásoknak egy-egy alkalommal indítottak 12—12 előadásból álló sorozatot, amely vetélkedővel zárult, de előadás-sorozaton bővíthették ismereteiket a természetkutató úttörők, úttörőtechnikusok és mezőgazdászok is. Ezt a tevékenységet kiállítások, a különböző munkahelyeken tartott speciális szakmai előadások is gazdagították. A művelődési központ klubjai, szakkörei több alkalommal tartottak bemutató foglalkozásokat, tavaly jelent meg a kibernetika— automatika szakkör olvasókönyve is, amelyet a megye hasonló szakkörei is jól tudnak hasznosítani. Megjegyzendő. hogy a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ három esztendeje több megye regionális bázisközpontjaként végzi természettudományos ismeretterjesztő tevékenységét, „kisugárzó” hatása tehát túllépi szűkebb hazánk határait is. Éppen ezért nem egészen értjük miért van szükség ezzel párhuzamosan — a jóval rosz- szabb adottságokkal rendelmegyében ténylegesen is bázishelynek, a bábművészet szakosított intézményének tekinthető. Tevékenységéből elég ha csak a legjelentősebb mozzanatokat emeljük ki: A Török- szentmiklóson rendezett megyei bábjátékos találkozókat, az egyre népszerűbbé váló megyei bábkészítő pályázatokat, a más megyékbe szervezett tapasztalatcseréket, a „C” kategóriás működési engedélyt adó csoportvezetői tanfolyamokat, a továbbképzést szolgáló zebegényi nyári táborozásokat, a pedagógusoknak tartott műhelyfoglalkozásokat. És feltétlenül említést érdemelnek szakmai, módszertani kiadványai valamint audiovizuális és írásos szakirodalmi gyűjteménye, amelynek darabjai kölcsönözhetők is. A megye ifjúsági klubmozgalmának segítése, támogatása ugyancsak korábbi eredményei alapján került a törökszentmiklósi művelődési központ feladatai közé. A „klubbázis” idei tervei között módszertani napok rendezése, a klubvezetők rendszeres találkozóinak, tapasztalatcsfe- réjének, továbbképzésének megszervezése, a különböző ötletekből, könyvtári, audiovizuális és dokumentációs anyagokból „módszertár” kialakítása szerepel és sorolhatnánk a tennivalókat. a megyén túlra is kező — megyei bázishely működtetésére is? A megye szakosított intézményei között sok tekintetben speciális helyet foglal el a jászberényi Déryné Művelődési Központ. Ügy is mondhatnánk „kinőtte” korábbi szerepkörét, s ma már a néptáncmozgalom fejlesztése érdekében jóval több és sokrétűbb feladatot tud vállalni, mint általában a bázishelyek. Megyei néptánc módszertani központként működik, s erre mindenekelőtt a Szövetkezetek Jászsági Népi Együttesének művészeti értékei, valamint a személyi és tárgyi feltételek tették alkalmassá. Módszertani munkáját a megyei tanácson kívül a három szövetktezeti ágazat — a Te- szöv, Kiszöv és a Mészöv — is jelentős összegekkel támogatja. Ugyanakkor megfelelő szakmai tudással rendelkező, főfoglalkozású zenészek és néptáncosok okítanak, dolgoznak itt. A feltételek tehát megteremtődtek ahhoz, hogy — a korábbiaktól eltérően — a megyei néptánctáborok megrendezésén túl is segítse a művelődési központ a megye néptáncmozgalmát. Mit is takar ez a tevékenység? A Jászberényiek bizonyos szakmai feladatokat is felvállaltak. Tudományos igénnyel — az MTA és a Népművelési Intézet segítségével — gyűjr tik és kutatják néptánc- és népzenei hagyományainkat. Arra törekednek, hogy a néptánckultúra szakirodaimát minél jobban megismerjék és megismertessék közönségükkel is. Rendszeresen látogatják a megye együtteseit, évente megrendezik a nyári néptánctábort, a múlt évben létrehozták a megyei néptáncstúdiót, amely Szolnokon és Jászberényben tartja foglalkozásait. Nyitott napok táncosoknak, érdeklődőknek Ezeken előadások hangzanak el, gyakorlati bemutatókra kerül sor, de mód nyílik koreográfiák ajánlására, közvetítésére, a megyei néptáncmozgalom aktuális kérdéseinek megbeszélésére is. Jászberényben hetente úgynevezett „nyitott napot” tartanak, ilyenkor az érdeklődők betekinthetnek a tánccsoportok „műhelymunkájába”. A módszertani központ részt vesz a néptáncoktatók képzésében, s az idén is megrendezi az országos táncházzenész tábort. Ugyanakkor a megye településein gyakran rendeznek kamaraműsorokat, amelyekben az ismeret- terjesztés is jelentős szerepet kap. Űj kezdeményezésük az ősszel Jászberényben induló hangszeres népzene-iskola — amelyet három csoportban hegedű, brácsa és nagybőgő szakon indítanak — s az a néptánc-tanfolyam, amelyen elsősorban a néptánckultúráról, néprajzról szerezhetnek ismereteket az általános iskolások. T, E,
