Szolnok Megyei Néplap, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-20 / 169. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. JÚLIUS 20. A változékony nyár nem kedvez a cserkeszőlői kemping forgalmának. A faházak ugyan foglaltak, de a sátorhelyek kihasználtsága mintegy 50 százalékos Volt egyszer egy diákváros Szolnokon folytatódik a bodakajtori vezetőképző tábor Az esti órákban táborgyűlésre készülnek a Tiszaliget- ben az ideiglenes lakók. A fiatalok hétfőn érkeztek Bodakajtorról, ahol július 1- től 13-ig vettek részt az alapszervezeti titkárképző tábor programjain. — Ez a forma még egészen új — mondja Barta Imre, a tábor vezetője. — Két évvel ezelőtt szerveztünk először ilyen jellegű tábort Vaskú- ton. ahol az elméleti és gyakorlati munka összekapcsolása volt a fő cél. Az országban a mi kezdeményezésünk volt az első. Azóta már négy megye követte példánkat. — Felmerül a kérdés, vajon milyen szándék vezérelte a szervezőket? — Kettős célunk volt. Az egyik gazdasági jellegű: a résztvevők a két hét alatt teljes egészében fedezik a táborozás önköltségét, a másik ami talán még ennél is fontosabb, a képzés életszerűbbé, színesebbé tétele. Arról, hogy a tábor csakugyan beváltotta-e a reményeket, a legilletékesebbek, a résztvevő fiatalok nyilatkoztak. A 15—16 éves fiúk, lányok mindannyian egyetértettek abban, hogy a tábor maradandó élményt nyújtott számukra, közösségteremtő ereje pedig felülmúlta elképzeléseiket. Dóra Andrea, a Verseghy Ferenc Gimnázium tanulója így foglalja össze tapasztalatait: — Nem bántam meg, hogy elmentem a táborba. Reggel 6 órától szedtük a cseresznyét, a meggyet, délután pedig az előadásokon ültünk. A csoportfoglalkozásokon felvetett témákról szinte mindig volt mondanivalónk. A másik fontos dolog, amit ebben a táborban tudatosítottak bennem, hogy először önmagamat és környezetemet kell megismernem, saját problémáinkról kell minél többet beszélni. Ebben a szellemben lehetne talán átszervezni a jelenlegi politikai vitakörrendszer elég merev formáit is. — Ez igazán szabad szellemű tábor volt, — szól közbe Csont Tibor, a kisújszállási gimnázium tanulója. — A táborvezetőség minden kezdeményezést pártolt, sőt, buzdított bennünket az önálló lépésekre. Ez a «kölcsönös megértés azonban soha nem bántotta meg a fegyelmet. Szabó Rita, a jászberényi Lehel Vezér gimnázium tanulója így vélekedik: — Az is jó volt, hogy már a harmadik napon ideiglenes diákvárost alapítottunk. A mi városunkban az önkormányzat nemcsak döntött a táborvezetőség által előterjesztett témákban, hanem szervezte életét, fegyelmezett és jutalmazott a közösség erejével. így formálódott igazi közösséggé csapatunk. — És azt se hagyjuk ki, hogy a munka után a tisza- ligeti elméleti képzés megkezdéséig három napot töltöttünk Esztergomban. A gondtalan kikapcsolódás után nagyobb kedvvel tértünk vissza Szolnokra — fűzi hozzá Ali Csaba, aki szintén a Lehel Vezér Gimnáziumból jött. A vélemények azt bizonyítják, hogy az ilyen táboroknak valóban van létjogosultsága, s szükség van több, hasonló kezdeményezésre. Nem elhanyagolható tény az sem, hogy a tábor nem volt ráfizetéses. Két hét alatt 250 ezer forint értékű munkát végeztek a fiatalok. Ebből az összegből hét—nyolcszáz forintot kézhez kaptak, s mintegy 36 ezer forintot jutalomként osztottak ki közöttük. Am nemcsak a munka. a szabadidő is jó hangulatban telt. A Randori-show, az újhullámos Első emelet koncertje, a vetélkedők, a discók mind emlékezetesek maradnak. Barta Katalin Szegedi Ünnepi Hetek 1984 Nyitány előtt a nyitóprogramokról A Szegedi Szabadtéri Játékok — az ünnepi hetek legrangosabb művészeti rendezvénye — az idén 26. évadjába lép, s ha ideszámítjuk a két háború közötti nyarak előadásait, akkor már túllépett fél évszázad mezsgyéjén. Az ez évi nyitóelőadás ma este lesz, amikor Erkel Ferenc Hunyadi Lászlójának daliamai töltik majd be Szeged csillagos színházát. Az opera lesz műsoron, 22-én, vasárnap is. A tavalyról átmentett produkció Varga Mátyás látványos díszleteiben, Mikó András rendezői instrukcióival, Kelen Péter, Kalmár Magda, Misura Zsuzsa főszereplésével és Pál Tamás vezénylésével kerül a Dóm téri deszkákra. Holnap a rendkívüli érdeklődésre számot tartó rockopera, az István, a király kerül a dóm elé A tavalyi budapesti királydombi előadás, a lemez megjelenése és a film- bemutató után most kerül színre a mű. Szörényi és Bródy Boldizsár Miklós Ezredforduló című drámája alapján készítette el e nálunk, műfaja miatt még újdonságszámba menő művet, melyet csakúgy, mint a filmet és a budapesti előadást Koitay Gábor rendez. Segítőtársai a díszlettervező Bano- vich Tamás, a látványtervező Andor Tamás, a koreográfus Novák Ferenc, a jelmeztervező Csengeri Emőke, s a szereplők: Pelsőczy László, Berek Katalin, Sára Bernadett, Victor Máté, Körtvé- lyessy Zsolt, Halmágyi Sándor, Vikidéi Gyula, Deák „Bili” Gyula, Nagy „Feró”, Pap Vera, Hűvösvölgyi Ildikó, Tóth Enikő, Nyertes Zsuzsa, Maszlay István, Sörös Sándor, Balázs Péter és természetesen Illés Lajos, Szörényi Levente, Bródy János és Szörényi Szabolcs. Hogy mit várnak a bemutatótól? Boldizsár Miklós: „Tudjuk, hogy hónapokkal előbb elkelitek a jegyek, sokat várnak tőlünk, s mi szeretnénk megfelelni ennek a fokozott várakozásnak.” Bródy János: „Bízunk abbán, hogy Szegeden már higgadtabban és körültekintőbben értékelik a művet, talán kiderül, valójában mit is alkottunk.” Koitay Gábor: „A bizalom nemcsak bátorítást ad mindannyiunknak, hanem maximális erőkifejtésre is kötelez. Nagyon óhajtjuk a sikert, nagyon szeretnénk bizonyítani.” » * * Nemcsak nagyszerű látványosság lesz, de bizonyára jelentős hasznot is hoz az idei Szegedi Ipari Vásár. Páros évenként — váltakozva a Szabadkai Pannónia Vásárral — már több mint száz esztendeje otthont ad a Ti- sza-parti város az ipar friss eredményeinek, a mesterek fölsorakozásának. Az érdeklődők délután 2 órától léphetik át a háromszögletű kapukat, a közönségdíjat 28-án nyújtják ált. * * * A Szegedi Nyári Tárlatoknak közel negyedszázados története van. Az utóbbi években született döntés arról, hogy a hazai festők, szobrászok és grafikusok szegedi seregszemléjét — váltakozva a Táblaképfestészeti Biennáléval — kétévenként rendezik meg. A 24. Szegedi Nyári Tárlat ünnepélyes megnyitóját vasárnap délelőtt 11 órakor tartják a Horváth Mihály utcai Képtárban. A több száz beküldött alkotásból mintegy 200 kerül közönség elé. A megnyitón nyújtják át a díjakat. A Kodály kórus Nyugat-Berlinben A szolnoki Kodály kórus a közelmúltban két koncerten mutatkozott be a nyugatberlini közönségnek. A vendéglátó nyugat-berlini Oratórium kórussal közös koncertek egyikén — a Művészeti Főiskola koncerttermében — a régi zene gyöngyszemeiből, valamint német és magyar klasszikusok műveiből összeállított műsoruk koncentrált és színvonalas előadását kedvezően fogadta a közönség és a kritika egyaránt. A német publikum, melyet a realitásérzék és a tartózkodó megnyilvánulások inkább jellemeznek, mint a heves lelkesedés, kitartó tapssal jutalmazta főként a Kodály-műveket és a kortárs magyar szerzők népzenei feldolgozásait. A több mint kétórás, ráadásszámokkal koronázott koncert hangulatából táplálkozván a Kodály kórus második hangversenye Az ének szóljon... a művészi újraalkotásra jótékony hatást gyakorló ol- dottság jegyében zajlott. A vendéglátó kórussal közösen előadott oratóriumrészletek és német népdalok — melyek éneklésébe a közönség is bekapcsolódott. — a zenében fogant barátság ünneplésévé emelte a koncertet. A hangversenyt követő baráti találkozón így fogalmaztak vendéglátóink: Az ének szóljon, és ne a fegyverek, az ének szóljon, mely lehetőséget ad egymás megismerésére. A Kodály kórus elsőként képviselte a magyar kóruskultúrát Nyugat-Berlinben. (Az évad másik magyar együttese a Győri Balett lesz). A Berliner Morgen Post kritikájából: „A berlini Oratórium kórus és magyar partnere, a szolnoki Kodály kórus nagyszabású koncertprogrammal ünnepelt a főiskola termében.” A magyarok folkroriszti- kus, piros hímzésű ruhájukban léptek fel. Már Monteverdi „O primavera” előadása sem hagyott kétséget afelől, hogy mozgékony ének- készségük csúcsminőségű. A nagy gonddal kiválogatott hangok könnyedén’ birkóztak meg a rendkívül nagy fegyelmezettséget kívánó régi zene világi és egyházi tárgyú kórusműveivel, valamint a modernebb népdalfeldolgozásokkal. A k armesterpá ros, Buday Péter és Rigó Éva vezetésével nehéz magyar kompozíciókat is előadtak, köztük Szokojay Cantate domino című művét. A koncert a két kórus közös éneklésével fejeződött be: száz- nyolcvan torokból hangzott fel Händel Halleluja műve. L. V. Hajónapló A folyó A Tiszát, a folyót történetírók, költők sokszor megírták, megénekelték. A legrégebbi leírás Amminius Mar- cellinus római történetírótól ered a IV. századból. Azóta nagyot változott a világ, a folyó is. A műszaki tudományok doktora, László- ffy Waldemár egyedülálló monográfiájából, a tudományos tények tárházából, a Tisza „személyi” adataiból idézünk. Eszerint a folyó forrásvidékének völgyeiben mederről alig lehet szó. A Fekete- és a Fehér-Tisza egyesülésétől bővizű vad hegyipatakból beszélhetünk, amelynek már csekély ágya van. A Szamos beömlésétől a Bodrog torkolatáig a kisvízszint esése a tiszalöki duzzasztás előtt kilométerenként 8,8 centiméter volt, míg Kisköre és a torkolat között 3,7 cm/kilométerre mérséklődik az átlagos esés. A Közép-Tiszán az anyameder átlagos szélessége 200 méter, de például Szolnoknál 95 méter, Zemplénagárdnál 420 méter széles a víztükör. Az árvízvédelmi töltések átlagos távolsága 1400—1800 méter. Tiszalök fölött azonban több, mint öt kilométer, vagy Poroszló térségében, az anyafolyó és a Kis-Tisza közé eső dél-borsodi öblözetben eléri a hét kilométert is. A folyó mélysége a forrásvidék közelében nem éri el a három métert sem, mihelyt azonban a síkságra lép, nyolc, kilenc méter, sőt a Közép-Tiszán időnként és helyenként 20—25 méteres mélységek is előfordulnak. A hajóst a legnagyobb felszíni sebesség érdekli. A folyó felső szakaszán két-há- rom méter sebességgel rohan a víz. Az Alföld peremén már csak egy méter körüli sebességről beszélhetünk másodpercenként, további útján a folyó középsebessége 0,25, sőt 0,15 méterre csökken másodpercenként. A hajósok általában 0,4—0,6 méteres sodorbeli sebességgel számolnak. A víz hőmérséklete mindenkor megközelíti a környezet hőfokát, bár sem nyáron, sem télen nem éri eL Valamikor nagy érték volt a folyó rendkívüli halbősége, amiről az utazók azt tartották, hogy a Tiszának fele víz, fele pedig hal. Utunk során sajnos azt tapasztaltuk, hogy a folyó sok olyan szennyező anyagot hordott, amely emberi gondatlanságból kerül a vízbe. Láttunk olajfoltokat, mindenféle műanyagból készült tartályokat, flakonokat és számos oldalára fordult haltetemet is. Ez valószínűleg összefüggésben van az utóbbi időben megélénkült hajóforgalommal is. A MAHART-on kívül a vízügyi igazgatóságok hajói veszik igénybe elsősorban az olcsó vízi utat, de sétahajóval is találkozhattunk. A tározás a vízkészlet-gazdálkodás kulcskérdése. Fejlesztése ezért és a villamos- energia-termelés érdekében is fontos. A tiszalöki vízlépcső, amely 1950- és 1954 között épült, lehetővé teszi egy hatalmas öntözőrendszer táplálását, valamint 54 millió kWh évi átlagos villamosenergia termelését. A hajózsilip 1200 tonnás hajók részére biztosítja a vízlépcsőn A tiszalöki vízlépcsőnél valamint halastavak táplálására. A vízlépcső évi 103 miihó kWh villamosenergiát termel. A hajózsilipen 1350 tonnás hajók is közlekedhetnek, a tározó 127 négyzetkilométeres vízfelülete/ kiváló üdülési és vízisport-íehetősé- get teremtett. Oravec János (Folytatjuk) való áthaladást. A kiskörei vízlépcső a 300 millió köbméteres tározó térfogata révén hatalmas hasznosító vízkészlettel rendelkezik, öntözési célra, ipari vízellátásra,
