Szolnok Megyei Néplap, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-19 / 168. szám

I 1984. JÚLIUS 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Mahir-kezdeményezések Szolnokon Lejár az egyhangú panelfalak és fecnik ideje? Zöldvendéglök lombsátra alatt Casino a középkori várfalakon A címbeli kérdésre talán igennel válaszolhatunk, ha a Magyar Hirdető Szolnok me­gyei központjának jószándé- 'kú törekvéseit vesszük ala­pul. Az iroda jelentékeny szerepet játszik a tiszta szép környezet megteremtésében: szószólója volt a „Nem bánt­ja a szemét?” akciónak is. Most pedig Szolnokon, a Széchenyi lakótelepen helye­zett el két égetett zománcból készült színes, tetszetős rek­lámtáblát. ,Ezek az Orosz György úton megtörik a pa­nelfalak egyhangúságát, cé­gérül szolgálva az Ibusznak s a Casco-biztosításnak. Ta­lán kicsinek tűnnek a kétszer négyméteres reklámtáblák, de egyelőre ennyi telik a Ma- hir Szolnok megyei központ­jának erejéből. Egyébként több ilyen tábla fölszerelését tervezi az iroda, munkatársai föltérképezték az egész vá­rost. A másik kezdeményezés úgyszintén figyelemre méltó. Egy-két napja a Széchenyi és a Vosztok úti lakótelepen la­kossági magánhirdetésre al- ikalmas fémtáblát állítottak föl. Így aztán aki hirdetni akar, nem kell a 30—40 fo­rintot befizetnie a Mahirnek, s remélhetőleg nem fogja a fákat, épületek lábazatát el­csúfítani holmi kis fecnikkel. A nagyforgalmú helyeken fölállított táblákon ingyen, tetszés szerinti nagyságban ragaszthatja fel bárki a hir­detését — abban is bizha­tunk talán, hogy ily módon szebb lesz a megyeszékhely városképe, s a táblák kör­nyéke is tiszta marad. S akkor már múlt időben beszélhetünk a falakat, fákat rondító papírdarabokról és a monoton panelfelületekről. (sztt) i «mg m I v mg Budapesten és vidéken rnmmmmmmsmmmm Orvostudományi kongresszusok Augusztusban 16 magyar orvostudományi társaság tart kongresszust vagy tudomá­nyos ülést. Többségük nem­zetközi szervezetekkel együtt rendezi a tanácskozást Buda­pesten vagy az ország más városaiban. A Magyar Elektronmik­roszkópos Szakosztály és a Magyar Pathológusok Társa­sága a Nemzetközi Elektron­mikroszkópos Társaságok Szövetségének Európai Bi­zottsága közreműködésévél szervezi a 8. európai elek­tronmikroszkópos kongresz- szust, melyet augusztus 13— 18. között tartanak Budapes­ten. Ezen a rendezvényen öt 'kontinens 40 országából több mint 1300 szakember vesz részt. A kongresszuson az elektronmikroszkópia elmé­leti és gyakorlati kérdéseit beszélik meg. A tematika ki­terjed az élettelen anyagok szerkezetének kutatására, va­lamint az orvosi és biológiai problémák tanulmányozásá­ra. A kongresszuson 750 tu­dományos közleményt is­mertetnek. Beszámolnak a sejtek alkotóelemeinek finom szerkezetéről, a sejtek vá­laszreakcióiról. a vér—hám— kötőszövet és idegszövet da­ganatainak felismerhetőségé­ről, a vírusok okozta sejtel­változásokról, baktériumok szerkezetéről és fertőző ké­pességéről. Ugyancsak ebben az idő­szakban lesz az Endokrino­lógiai és Anyagcsere Társa­ság kongresszusa Pécsett. Itt a tobozrrúrigy-kutatás leg­újabb eredményeiről tájékoz­tatják egymást a magyar és külföldi szakemberek. Au­gusztus második felében tart­ják az V. európai neurokémi- ai kongresszust, a VII. euró­pai protétikai kongresszust. Szegeden a Haematológiai napokon a haematológiáról és a vértranszfúzióról, Pé­csett a Sebész Társaság kong­resszusán egyebek közt a sürgősségi ellátásról. Gyön­gyösön a Szemorvos Társa­ság kongresszusán a glauco­ma diagnosztikájáról, kórle­folyásáról, gyógyszeres és műtéti kezeléséről tanácskoz­nak a magyar szakorvosok. Tikkasztó nyári délután, hűs szellőért sóhajtó estén kerthelyiségben ülni, sűrű lombok alatt és hideg, habzó sört inni, miközben a ven­déglő konyhájáról pirított máj és cigánypecsenye meny- nyei illata árad .. . Tökéletes harmónia: növények, fény, étel. ital és zene. A nyári vendéglátás e kel­lemes formáját, módját kezd­jük újra felfedezni. A hábo­rú alatt tönkrementek a kert­helyiséges kisvendéglők, csak most, az utóbbi évtizedben jöttünk rá, hogy mennyire hiányoznak hétköznapjaink­ból, életmódunkból. Segít a növekvő idegenforgalom és a hazai turizmus is a zöldven­déglők életrekeltésében, s ma már városainkban, a vidéki településeken is egyre több családias vendéglő csábítja az idegent és a helybélit hársfás, vadgesztenyés kert­jébe, ahol a törzsvendégét nevén köszönti a főpincér. Budapest mindig is messze földön híres volt kertes szó­rakozóhelyeiről. A nyári ven­déglátás népszerű helye most is a Margitsziget, ahol századunk elején tizennégy vendéglő, táncház, sörkert, klub működött. Nagy részü­ket elsöpörte a háború, he­lyükön fű zöldell. Szerencsé­re a sziget legnagyobb, köz­kedvelt vacsorakertje, a Ca­sino átvészelte a történelmi viharokat. Az idén a Belvá­rosi Vendéglátó Vállalat (10 millió forint költséggel) fel­újította a műemléki becsű épületet, amelynek éttermé­ben, sörözőjében, bisztrójá­ban, eszpresszójában napon­ta ezrek fordulnak meg, s füves napozókertjében turis­ták hűsölnek. Este a Casino szabadtéri színpadán külföl­di és fővárosi művészek show-műsorral szórakoztat­ják a terített asztal mellett ülőket. A Casinóba betérők közül kevesen tudják, hogy a kö­zépkori várfalakra épült te­raszos, oszlopos vendéglőt 1855-ben Ybl Miklós tervez­te, ötezer személyes konyhá­val. Felépülése óta többször átalakították, de mindvégig a sziget gasztronómiai felleg­vára maradt. Gundel Imré­nek A vendéglátás emlékei című könyvében olvashatjuk, hogy már 1870-ben úgy tar­tották számon a Casinót, mint ahol a vendég „dúskál­hat olyan védekező szerek­ben, amelyek a gyomor kelle­metlen korgásának ellensze­rei”. Táncestélyeket, tombo­lát, hangversenyeket rendez­tek itt, nappal katonazene szórakoztatta a közönséget. Ma a CASINO BAND zené­jére táncolnak a vendégek, a fiatalokat disco-műsorral várják. Meleg nyári napokon a későn jövőknek nem min­dig jut asztal, és szomaton- ként kitehetik a „Megtelt” táblát. H. A. Egy délután a Margitszigeten, a Casino teraszán Hajónapló A vonta A Magyar Nyelv Értelme­ző Szótárában hiába keres­né a vonta kifejezést az ol­vasó. Nem szerepel benne. Nyilván a vontatmány szó esetien, de ökonomikus meg­felelője. A hosszú úton min­dig a- hajó mögött láttam a Tisza^II kőkirakó hajót, amely egyáltalán nem hason­lít a klasszikus hajótestre, mivel téglalap alakú, vastag — légkamrás — vastest, amelyen a rögzített felépít­mény — lakókabinok, kony­ha, zuhanyozó, WC — mögött áll a súlyos, lánctalpas kira­kógép, az egy köbméteres polipmarkolójával. Biztonsá­gosan rögzítik, mint ahogy mindent, ezen, aiz olajtól si­kamlós vaslemez felületen. A személyzettel, Nagy István és Seres Andor kotrómeste- rekkeli, Szabó József „vitor­lással” — helyettessel —, illetve Tóth József és Balázs József matrózokkal csak ké­sőbb az utazás folyamán ismerkedtem meg. Mint ahogy az uszálykormányo­sokkal, Bártfai Imrével, G. Nagy Miklóssal és Hajdú Istvánnal. A két kotrómes­ter, az idősebb korosztály­hoz tartozik, de segítőik és az uszálykormányosok ügyes, szorgalmas, életerős fiatal­emberek. Meghatározott napirend, munkarend szerint éltek az utazás -ideje alatt is. A kő­kirakó hajón menetközben folytatták a takarítás, a kar­bantartás és a javítás mun­káit A kormányosok pedig egymást váltva őrködtek az uszály tatján lévő kormány­főikében. A lakókabinok ép­pen olyan összkomfortosak, minit a hajón, -hideg—meleg víz van, állandóan, működnek a hűtőszekrények, a tűzhely azonban hagyományos, fával tüzelnek, főzik meg az ebé­det, a vacsorát. A kabinokban mindenütt sok újságot láttam, néhány könyvet is és hordozható, te­lepes rádiót de tévékészülé­ket is. Rendelkezésükre áll­nak éppen úgy, mint a ha­jón-. A hajósélettel most is­merkedő, barátkozó fiatalok számára jó iskola egy ilyen hosszabb út. Nemcsak szak­mai ismereteiket ‘bővíthetik, hanem megismerik a folyó eddig nem látott, nem ta­pasztalt részeit, kanyarula­tait, látják a parton folyó munkálatokat. És természe­tesen alaposabban megismer­kedhetnek tanítómestereik­kel!, és fordítva, megismer­hetik társaikat a munkában és az életben, és saját magu­kat is. Ez pedig igen fontos annak a fiatalembernek — akár van családja, akár nincs —, aki — mint a ha­jósok általában — megszál­lottként szereti és szidja ezt a vízi életet. Oravec János (Folytatjuk) Útközben takarítják a kőkirakó hajót Teljes fordulatszám A megye áfészei r Évente batszáz szakmunkástanulót képeznek A megye fogyasztási szö­vetkezetei szakember-után pótlásuk döntő többségét a szakmunkástanulóktól vár­ják, és miután a tanulók a gyakorlati idejüket a szö­vetkezetek boltjaiban, étter­meiben töltik, nagy felelős­ség hárul az üzletekben dol­gozókra. Az áffészeknél és a Tisza- vidék Szövetkezeti Közös Vállalatnál tanévenként a három évfolyamon a keres­kedelmi és a vendéglátóipari szakmákban összesen hat­száz tanuló ismerkedik a szakma rejtelmeivel. Gya­korlati oktatásaikat három - száz bolti dolgozó végzi, közülük nyolcvanketten pe­dagógiai alapfokú tanfolya­mi végzettséggel is rendel­keznek. A tanulók a boltok­ban közvetlenül szerezhetnek jó és -rossz tapasztalatokat, leshetnek el követésre mél­tó vagy helytelen példákat. Ahhoz, hogy leendő szak­májukat már diákként meg­szeressék, a gyakorlatuk so­rán is olyan munkával kell megbízni őket, amelyet hasz­nosnak és„ szakmába vágó­nak” éreznek. Sajnos, nem egy helyen előfordul, hogy szinte nyűgnek tartják a ta­nulókat a boltban, és sem­mitmondó feladatokat bíz­nak rájuk, nem éppen finom! hangnemben: „Hordjátok oda! Vigyétek vissza! Csinál­játok csak, legalább nem unatkoztok!” Ha azt látják a tanulók a boltban, étterem-ben, hogy nem kell törődni a munka minőségével, tehet tékozolni az anyagot, lehet hanyagul dolgozni, -kedvezőtlen kö­vetkeztetéseket vonnak le magukban, amelyek későbbi munkaerkolcsükre meghatá­rozók lehetnek. Hibás az a „nevelési stílus” is, amely szerint a diák tanuljon a saját kárán. A gyakorlati oktatók ter­mészetesen nem ingyen fog­lalkoznak a hozzájuk -beosz­tott tanulókkal, hanem azok tanulmányi eredményétől függően különböző mértékű juttatást kapnak: tanulón­ként közepes osztályzatig az alapbérük öt százalékát, né­gyes osztályzat esetén hat­hét, ötös eredményért nyolc- tíz százalékát. A most befejeződött tan­éviben a 192 utólsóéves ta­nulóból az áfészek 158-at jutalékos rendszerben;, ti­zenkettőt minimális szak­munkásbérért foglalkoztat­tak. Az elmúlt három tanév­ben összesen 540 tanuló ka­pott szakmunkás-bizonyít­ványt, közülük 474 -en az áfészeknél maradtak. A tá­vozók többsége más szakmá­ban helyezkedett él, illetve arra hivatkozott, hogy a szö­vetkezet nem tud megfelelő munkát adni. — b —

Next

/
Thumbnails
Contents