Szolnok Megyei Néplap, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-17 / 166. szám
1984. JÚLIUS 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Gondolatjel Vitraytól még a televíziózás hőskorában megtanulta az egész ország, hogy a műkorcsolyázásban, jégtáncban a zsűrik külön mérlegelik a választott gyakorlat nehézségi fokát. Fontos ez, hiszen a laikus szemnek szépnek tűnő figurák nem biztos, hogy nehezek, de fordítva is igaz lehet. A Gondolatjel legutóbbi adására a legszigorúbb bíráló is a maximális pontszámot adhatja. A gyakorlat, esetünkben a téma nehézségi foka olyan volt, hogy ritkán hallhatunk hasonlót. Ki a magyar, mit ér az ember, ha magyar, nagyjából ezt a gondolatkört „járta körül” a műsor, közéleti szereplést vállaló művészek, írók közreműködésével. Szabó István filmrendező, Bereményi Géza és Mezey András költők, Makovecz Imre építőművész fejtették ki véleményüket a nemzettudatról, a „túlélésről”, a magyarság tartalmáról, az életvitel és az életcél összefüggéseiről. A Radnóti megfogalmazta klasszikus mondás adta a műsor motóját: „ha kicsi a papír, rövid verset kell írni”. Világos beszéd, értette a hallgató, miért is ezzel indítja a gondolatsort a műsorvezető. Erre egyenesen rímel a jSzabó István által George Cukornak tulajdonított mondás — mi Kordáról tudtuk ezt, de nem fontos, az sem ha csupán story, jellemző — aki állítólag kiírta az irodájában: Nem elég magyarnak lenni, mi is azok vagyunk, itt tudni kell. Cukor vagy Korda az újvilágban úgy hozta szerencsét próbáló volt honfitársai tudtára, a magyarsághoz tartozás deklarálása édeskevés. A másik véglet elkerülését is hangsúlyozzák. A nemzeti kisebbrendűség érzéséről van szó. A kis nép vagyunk, mit csináljunk, kéztárogatás legalább olyan káros, mint a nagyhangú magyarkodás. Bereményi és Makovecz a nemzettudat helyes arányaira igyekezett rámutatni, hangoztatva, hogy a történelemtanítás alakítson ki a felnövekvő nemzedékekben erős kötődést a nagy elődökhöz, a megszenvedett múlthoz. Mezey András az asszimiláció kérdéseiről beszélt, igézőén, őszintén, nagyon logikusan. Helyzete, alakja ismét egy példa a magyarság- tudat arányainak érzékeltetésére. — ti — Kél megye határán Szivattyúházból bemutatóház II Körös-vidék természeti értékei Az átalakított Kánikula van, tüzet lehel az aszfalt. Száguld a kocsi az országúton, éppenhogy elhagytuk ^lezőtürú Endrőd felé tartunk, amikor megpillantjuk az útszéli jelzőtáblát: Körös-völgyi természetvédelmi terület peresi bemutatóháza. „A gátak közé szorított Körösök hullámterében — igaz, hogy töredékesen — újraéledt a hajdani vízivilág. E kellemes környezet táji és természeti értékeinek, valamint vízépítészeti emlékeinek, megőrzésére hozta létre Békés és Szolnok megye Tanácsának Végrehajtó Bizottsága 1979-ben a Körösvölgyi természetvédelmi területet. A kunszentmártoni határtól a Kettős és Sebeskörös összefolyásáig húzódó 65 kilométer hosszú és átlagosan 700 méter széles, védetté nyilvánított hullámtér kiterjedése 5100 hektár” — írja a terület érdekességeit, értékeit bemutató színes prospektus. A Körös partján már tizenöt éve nem működött a szivattyúház, de gyönyörű vörös téglás épülete kellemes környezetével szinte kínálta magát a további hasznosításra. A Körös-völgyi Vízügyi Igazgatóság először lebontásra szánta a létesítményt, amikor a természetvédelfni terület kezelője néhány lelkes szakemberrel és művészszel kidolgozta a további hasznosítás lehetőségét. így került sor a múzeum kialakítására. 1983. június 6-án megnyílt a peresi bemutatóház, amely két megye határán, közös költségvetésből létesült. A kiállítás rendezését a Bioszerviz Természet- védelmi Szolgáltató Gazdasági Munkaközösségi!) vállalta, amelynek neves művészek a tagjai: a múzeumban megcsodálhatjuk Muray Róbert festőművész kiváló állatábrázolásait, Péchy Tamás és dr. Móczár László gyönyörű fotóit. A kiállítás célja a Körösvidék természeti értékeinek, a folyószabályozások után kialakult ártér, valamint az állat- és növényvilág bemutatása, hiszen a vízigényes mocsári vegetáció úgyszólván hírmondó nélkül kipusztult, ennek a növényzetnek eredeti társulásait ma már a védett' területen sem találjuk meg. A bemutatóházban egyrészt fényképek ábrázolják a vízisulymot, a tündérrózsát, a rókasást, a sárga nőszirmot, a nagyhínárt, másrészt préselt növényeket is láthatunk. A „hullámtéri világ” sok értékes állatfaj életteréül szolgál: rágcsálók és madarak, hörcsög, vizipocok, pézsmapocok, fácán, fogoly, csörgőréce és sárgaszalonka ki- • tömött példányait állították ki, hüllők, békák és halak preparátumait, gipszből készült másolatait nézhetik meg a látogatók. A múzeum másik termévé az egykori gépházat alakították át, ahol néhány kiszolgált masinát, így a budapesti szivattyúház Szivattyú és Gépgyár Részvénytársaság 1899-ben készült szivattyúját vehetjük szemügyre. Fontosak voltak ezek a gépek hajdan, ugyanis a /Körösök szabályozása után újabb gond jelentkezett: a belvíz elvezetése jelentett nagy feladatot. Ma azonban már csak technika- történeti ritkaság „címszó” alatt emlegetik őket. A kiállítás mindazok számára hasznos látnivaló, akik érdeklődnek a természet iránt, mindenekelőtt azonban az ifjúságnak ajánlható, mert megtekintése életreszó- ló tudatformáló élmény lehet kicsiknek, nagyoknak. (A múzeum hétfő kivételével naponta 10-től 18 óráig van nyitva.) A csodálatos természeti környezetben fekvő peresi bemutatóház és környéke szépítésére csekély anyagi eszközök állnak rendelkezésre. Az egész természetvédelmi terület kezelésére a Szolnok megyei Tanács évente 150 ezer forintot, a Békés megyei Tanács 250 ezer . forintot utal át a Körös-völgyi Vízügyi Igazgatóságnak, ebből az összegből kell fizetni a tudományos kutatóprogramokat, a természetvédelmi őröket, fedezni a közlekedési költségeket, kiadványok árát. Ezért is várat még magára az a könyvecske, amely kifejezetten a peresi bemutatóházról szól, és a Tájak, korok, múzeumok sorozatban csak jövőre jelenik meg. Ebből a 400 ezer forintból keli(ene) kiépíteni egy olyan fogadóhely-hálózatot, amely az idelátogatók tartózkodásának kulturált feltételeit megteremti (erdei bútorok, esőházak, szemétgyűjtők, illemhelyek ...) Ez azonban még várat magára. h. t. Nyitány előtt a Dóm téren Július 20-án, pénteken a fanfárok hangján ismét felcsendül a Dóm téren a Szeged híres város kezdetű régi nóta dallama, s ezzel megkezdődik a szabadtéri játékok idei évadja. Július 20. és augusztus 20. között tizennyolc előadást tartanak hazánk e legnagyobb csillagtetős színházában. A játékok 1959. évi felújítása óta már több mint kétmillió néző tekintette meg a Dóm téri előadásokat, s a varázsuk úgy tűnik változatlanul nagy. Az idei évadra is már eddig több mint 75 000 jegyet megvásároltak. Az István a király valameny- nyi előadására, a Hunyadi László július 20-i. a grúz állami népi együttes augusztus 18-i előadásaira minden jegy elővételben elkelt. A megnyitón — július 20- án — Erkel: Hunyadi László című operáját tekinthetik meg a nézők. Ez a mű a játékok eddig talán legtöbbször játszott darabja. Ezúttal a tavalyi évhez hasonlóan Mikó András rendezésében, Pál Tamás vezényletével kerül színre. A főbb szerepeket Bárdi Sándor, Gregor József, Gyimesi Kálmán, Kalmár- Magda, Kelen Péter. Misura Zsuzsa, Vámossy Éva éneklik. Erkel operája a megnyitón kívül még két alkalommal kerül színre. Hat este műsorán szerepel Szörényi—Bródi : István a király című rockoperája, az első ilyen műfajú produkció a Dóm téren. Az előadás rendezője Koltay Gábor, koreográfusa Novák Ferenc. A szereplők között azokkal a művészekkel találkoznak a nézők, akikkel a korábbi előadásokon és a filmben már megismerkedtek; IstvántPel- sőczy László, Koppányt Viki- dál Gyula alakítja. Három előadásban tekinthetik meg az érdeklődők Gounod: Faust című operáját. A rendező Színtér Miklós, aki a szövegkönyvet is megújította. A zenekart Oberfrank Géza vezényli. A főbb szerepeket Gregor József, Kelen Péter. Németh József és Zempléni Mária énekli. A valpurgiá éj című jelenetben szólót táncol Sző- nyi Nóra és Szakály György. Hazánkban ritkán játszott színpadi mű, Kacsóh Pongr rác: Rákóczi című dal játéka először került a játékok programjára. A darabot három este láthatják a nézők, az előadás rendezője Horváth Zoltán, karmestere Cser Miklós, a főbb szerepeket Pitti Katalin és Leblanc Győző játsza. Hat évvel ezelőtt hatalmas sikert aratott a játékok színpadán a Grúz Állami Népi Együttes. Az idei évadban tagjai ismét ellátogatnak Szegedre, és három este lépnek majd fel. A szabadtéri játékok előadásai mellett mintegy félszáz más esemény várja a Szegedre látogatókat. A múzeumban, a művelődési házakban tizenhárom állandó és nyolc időszaki kiállítást tekinthetnek meg az érdeklődők. Megkezdődtek a nyírbátori zenei napok Vasárnap a nyírbátori református műemlék templomban megkezdődték a zenei napok. A Szabolcs-Szatmár megyei városban évente visz- szatérő rangos kulturális esemény hagyományos nyitányát, Kodály Zoltán Psalmus Hungaricus című kórusművét a mostani bemutatón Simán- dy József és a dél-carolinai állami egyetem kórusának előadásában hallhatta a közönség. A kísérő Miskolci szimfonikus zenekart Darázs Árpád, az Amerikai Egyesült Államokban élő karmester vezényelte. Baranyai dalok kazettán Baranyai magyar, német és horvát népzenét tartalmazó kazetta jelent meg. Pécsett; kizárólag a mecsekal- jai városban árusítják. A Pécsre látogatók eddig is szívesen vásároltak volna olyan hanglemezeket vagy magnó- kazettákat, amelyekről megismerhetik a sokszínű Baranya dalait, mostanáig azonban nem volt kapható. Az országosan is újdonságnak számító vállalkozás társadalmi összefogással valósult meg. A megye tizennégy legismertebb magyar és nemzetiségi együttese, szólistája énekelt magnószalagra, s szereplésükért nem fogadtak el tiszteletdíjat. Sopronban Nemzetközi anyanyelvi tábor Burgenlandi, szlovákiai és szlovéniai magyar anyanyelvű diákok, valamint Győr- Sopron megyei középiskolások részvételével nemzetközi anyanyelvi tábor nyílt vasárnap Sopronban. Kéthetes programját a Hazafias Népfront Győr-Sop- ron megyei Bizottsága szervezte a Magyarok Világszövetségének, a TIT Országos és megyei Szervezetének támogatásával. A negyven táborlakó hazánk és Győr- Sopron megye történelmi és néprajzi értékeivel ismerkedik, előadásokat hallgatnak a magyar államalapításról, a magyar nyelv és irodalomnak a magyarságtudat erősítésében betöltött szerepéről, továbbá a végvári életről, a magyar szabadságharc nagy csatáiról, valamint a mai Magyarországról. Csoportos foglalkozásokon ismerik meg a fafaragás, az agyagozás, a szövés fortélyait. A kerekasztal-beszél- getéseken anyanyelvűnk szépségeiről folyik majd a szó Hajónapló D A kő A tokaji, zempléni hegyekből az elmúlt évtizedek folyamán többszáz millió kő „gurult” le vasúti kocsikban, „úszott” le uszályokban az Alföldre a folyók töltéseinek, gátjainak, védőműveinek megerősítésére. hogy útját állják a pusztító árvizeknek. Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság kőbányáiban 1982-ben például összesen 240 ezer tonna követ termeltek, amelyből 100 ezer tonna vízépítési kő, 80 ezer tonna zúzott kő és 60 ezer tonna úgynevezett forgácskő. A kő kitermelése, rakodása, szállítása magas fokon gépesített, mint ahogy ezt Siku Albert, az igazgatóság kőbánya- és víziszállítási üzemének vezetője elmondotta. A kő jövesztése robbantással, rakodás, szállítás homlokrakodókkal, kotrókkal, dömperekkel és tehergépkocsikkal történik. A tokaji Csurgókúti bányából így jut el a kő a tokaji Bodrog kikötő csúszdájába. Innen azután a jégtörő hajók, mint vontatók viszik el az uszályokat a különböző munkahelyekre. A kő háztól-házig vízi úton „utazik” a bányától a fel- használás helyéig. Ez tetemes szállítási költségmegtakarítással jár; az Így szállított kő költsége alig egyharmadát teszi ki a vasúti, illetve közúti szállítás költségeinek. Maga az igazgatóság 50 ezer tonna követ használ fel saját partbiztosítási munkálataihoz, ugyanennyit szállít el a MAHART önjáró uszályaival a Tisza középső és déli szakaszára a társ-vízügyi igazgatóságoknak. Nagy mennyiségű zúzott követ igényelnek a tanácsok, a termelőszövetkezetek, valamint a KPM miskolci Közúti Igazgatósága útépítési célokra. Ezekből az adatokból is látszik, hogy az alig 110 főt — bányászokat, hajósokat — foglalkoztató üzemnek nagy és újszerű feladatokat kell megoldani. Szerencsére jól összeszokott, kiválóan képzett, szocialista brigádokba tömörült szakembergárdával rendelkeznek, a nehéz fizikai munka döntő többségét korszerű gépek, gépláncok végzik el. Csúszdáról töltik meg kővel az uszályokat Tokajban Lehetőség nyílott arra, hogy elkísérjük azt az első szállítmányt, amely a Kőrö- sök-menti munkákhoz indult. A konvoj a következőkből állt: A Jégvirág—X jégtörő hajó, mint vontató, a Tisza —II. polipmarkolós kőkirakó hajó és két. összesen 530 tonna kővel terhelt uszály, valamint a MAHART két önjáró uszálya, közel ezer tonna rakománnyal. Oravec János (folyt, köv.)
