Szolnok Megyei Néplap, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-15 / 165. szám
1984. JÚLIUS 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az SZMT-díjas festők tárlatán Öt szolnoki művész kiállítása A kiállítás egy részlete A művészetet kedvelő szolnokiak, az SZMT-díjas szobrászok, valamint azon kórusok bemutatkozását követően, amelyek ugyancsak elnyerték az SZMT-díjat, most a festők alkotásait nézhetik meg a Ságvári Endre Művelődési Központ nagytermében. Gazdagodott vele a Szolnoki Nyár programja is. öt festő öt kamarakiállítása egy jó kiállítóteremben olyan tárlatot eredményez, amely megtekintésre érdemes. A bemutatkozás lehetőséget ad arra is, hogy az öt festőművész munkásságát külön-külön vizsgáljuk, majd a tárlat összhatását szemléljük. Baranyó Sándor Férfiportréja a lángoló színek, széles ecsetkezelésével, a - vastagon felrakott festékrétegek mélytüzű színvilágával szánté plasztikussá válik. Berényi Ferenc négyzetes térbe komponált Munkásfeje drámai színeinek együttes erejével majdhogy túlnő a kép viszonylag kis méretén. Bokros László elvontabb világú kompozícióit a színek tudatos megválasztásával formálja olyan egységgé, mely nemcsak komponált színvilágával, hanem zeneiségével is hat. Fazekas Magda lírai telítettségű portréi — közte a „Kislány” — jól példázzák azt a sikeres művészi megoldást, mely a külső felületek visszaadásán túl az emberi lé* belső, rejtett világát is tükrözni képes. Meggyes László Női portréja, az egyébként színharmóniák gazdag skálájával telített atmoszférikus művészete, nemes egyszerűségével redukált színvilágával, a belsőt is feltáró festőiségével ábrázolja F. M. festőművészt. A főfalra kiválasztott művek után szóljunk a tárlat egészéről. A kiállítók zömmel legújabb munkáit hozták el a bemutatóra, de — szerencsére — néhány régibb mű is akad köztük, így lehetőség van a művészi fejlődés megfigyelésére külön-külön is, meg együttesen. A bemutatott alkotások között az emberábrázolás fontos helyet kap, s ezek a képek minőségükkel is kitűnnek. A kiállító művészekre egyaránt vonatkozik, hogy nem akarnak hasonlítani előképekre, csak saját magukra. Ha a környező táj, a Tisza és a Zagyva folyton változó világa miatt néha rokon is egy-egy témájuk, a művészi megoldásban stílusuk differenciált és egyénileg is jellemző. A tárlatlátogató emlékezetében még sokáig megmarad Baranyó Sándor dinamikus kolorizmusa, Berényi Ferenc konstruktív festőisége. Bokros László sajátos formavilága. Fazekas Magdolna lírai ember- és környezetábrázolása ás Meggyes László színpompás tájlátása. K. Gy. IFtlmjegyzet I A piszkos tizenkettő A mozinéző alig hogy elhagyta a filmszínház hátsó kijáratát, „leltárt” csinál: megérte, nem érte meg... Márhogy eljönni a moziba, időt, útiköltséget áldozni, jegyet váltani. A piszkos, tizenkettő után úgy hiszem nincs csalódott néző, lega- - lábbis az első véleményformáláskor nincs. Nem csoda, a téma több mint izgalmas, a rendező Robert Aldrich nem akárki. Renoir és Chaplin asszisztense volt. A rossz nyelvek tudni vélik, hogy a világhírű Rivaldafény zseniális jeleneteit ő „súgta Chaplinnek. Pletyka vagy nem, .nem is fontos, hiszen Aldrich önállóan is bizonyított, először 1954-ben, amikor Gary Cooperrel és Búrt Lancasterrel forgatott. Az a bizonyos „kirobbanás” azonban csak 1967-ben következik be, éppen a Nathason-re- gény megfilmesítésével. A piszkos tizenkettő alapműve ugyanis Eric Mick Nátháson azonos című bestsellere. A színes, monstre amerikai film könyörtelen az alapművel. Nem moralizál. Ez talán a film szerencséje eszeveszett gyorsasággal „pörögnek” az események. Aldrich a nézőt nem engedi meditálni, Edward Scaife az operatőr alaposan „rásegít” a képekkel erre a szándékra, s a film valósággal a székhez szögez bennünket. Pedig azért van ám min gondolkodni. Már hozzá is készült a krónikás, amikor eszébe jutott John Cassavetes, Telly Savalas, Charles Bronson egy-egy félelmetes jelenete, képsora vagy csak éppen Bronson tekintete. Rögtön az első kérdés: Reisman őrnagy — Lee Marvin játssza — alakja. Hóhér vagy hős? A piszkos tizenkettőt ugyanis ő toborozza, halálra ítélteket válogat ki a hadsereg angliai katonai börtönéből, hogy végrehajtson egy végrehajthatatlan feladatot. Második kérdés: a halálra ítélt önkéntes jelentkezése felfogható-e önkéntességnek, vagyis elhisszük-e ebben a helyzetben a szabad akarat elvét? A lehetőség megközelítéséből valóban választott a halálra ítélt. Azt választotta, hogy nem a hóhér kezétől akar meghalni. A piszkos tizenkettőnek ugyanis a német vonalak mögött meg kell támadni egy kastélyt, ahol fasiszta főtisztek szórakoznak, — magyarul: egy tábornoki örömtanyát. Aki nem ismerte — örüljön neki — a fasiszta hadigépezet precizitását, az is elképzelheti, egy ilyen vállalkozásban való részvétel egyenlő a halállal. A kitűnően rendezett kalandfilm látványos képsorai mögött egy félelemtől, ütésektől összekovácsolt, a bitófától megmenekült, halálba induló közösség lélektani drámája izzik. Aldrich mesterien leplezi ezt, hogy kikerülhetetlenül észrevegyük, s annál nagyobb legyen a döb- benetünk. — ti — Pro és kontra Új könyvsorozatot indit a Gondolat Pro és kontra címmel új könyvsorozatot bocsát útjára a Gondolat Kiadó. A kötetek témáját azok a viták adják, amelyek kulturális és ^tudományos, életünket időről időre foglalkoztatják, s olykor heves, sőt indulatos eszmecseréket váltottak ki. A nem szakember érdeklődők gyakran értetlenül állnak az egymással ütköző nézetek és álláspontok össztüzében, s a Gondolat Kiadó új sorozata e kérdések tisztázását tűzte céljául, segítve a sokoldalú és árnyalt tájékoztatást. A kötetek szerkesztői a más és más orgánumokban megjelent írásokat, illetve ezek szemelvényeit úgy csoportosítják, hogy az ellentétes nézetek és vélemények ütközzenek. Ezt a szerkesztési elvet fejezi ki a sorozat elnevezése is. az egymást kielégítő vagy kizáró véleményeket a szerkesztők összekötő szövegei formálják egybefüggő olvasmánnyá. Eközben természetesen saját véleményüket sem rejtik véka alá, de álláspontjukat semmiképpen sem kívánják az olvasóra erőszakolni. Ilymó- don az eltérő nézetek ismertetése együttgondolkodásra és a saját vélemény kialakítására késztetheti az olvasót. A napokban jelent meg az első két kötet. A jó halál című válogatást Blasszauer Béla, a Pécsi Orvostudományi Egyetem tanára állította össze, s a könyv az eutanáziával kapcsolatos jogi, etikai, vallási, orvosi és pszichológiai nézeteket ismerteti. Környezetünk — lételemünk fl természetvédelem az iskolában és a közművelődésben Hogy az iparosítás, a mezőgazdaság kemizálása megfelelő intézkedések nélkül jóy átehet len károkat okoz az ember környezetében és a természetben, széles körben alig két-három évtizede ismerték fel. Még most sem mondhatjuk, hogy a köztudatban fontosságának megfelelő helyet foglal el a környezet- és természetvédelem. Sajnos, a kiszabott büntetések sem vezetnek minden esetben eredményre. Csupán adminisztratív intézkedésekkel egyébként sem lehet sokra jutni. Az emberek szemléletén, magatartásán kellene mindenekelőtt változtatni, (hogy valamennyien becsüljék, óvják a földet, az erdőt, a vadállományt, a madárvilágot, vizeink tisztaságát, településeink rendjét. Mindennek érdekében nagy feladat hárul megyénkben is a közoktatás és a köz- fnűvelődés dolgozóira. Az ember természetesnek veszi, hogy oktatási intézményeink beoltják a tanulókba a természet szeretetét, pontosabban szólva kifejlesztik azt, hiszen valahol a lelkünk mélyén mindannyiunkban ott él a vonzalom a természeti szépségek, értékek iránt. A Imegyei tanács vb művelődésügyi osztálya mégis úgy látta jónak két évvel ezelőtt, hogy köriratban hívja fel az oktatási intézmények vezetőinek figyelmét: „alapvető feladatunk.... hogy az alsó- és középfokú intézményekben meginduljon a rendszeres, áz iskola egész munkájára kiterjedő környezetvédelmi nevelő-oktató munka”. A megyei pedagógus-továbbképzési rendszernek is részévé vált az utóbbi időkben a környezetvédelmi nevelésre való felkészítés. Ebben a témakörben tehát kedvező változás tapasztalható. Kiforrott, minden vonatkozásban kiteljesedett nevelő-oktató munkáról azonban azt hiszem, még korai volna beszélni. Az alsó tagozatban például természetvédelemmel foglalkozó szakkör nincs, a felsőtagozaton is csak mutatóban található, az iskolák elenyésző kisebbségében. Csak ott van, ahol „megszállott” tanárok szívügye ez. Középfokú oktatási intézményeinkben a környezetvédelmi nevelés hatásfokát rontja, hogy a szakközépiskolák egy részében és a szakmunkásképző intézetekben nem tanítanak biológiát. A jobbító szándék csorbát szenved abban is, hogy a középfokú iskolák többsége készített ugyan környezet- és természetvédelmi programot, de alig akad olyan, amelyik jelentőségének megfelelően, komplexen foglalkozna ezzel a témával. — ezt állapította meg a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya. Könnyű a következtetés: ha már a feladat meghatározása is elnagyolt, akkor a végrehajtás sem lehet teljes értékű. Bioszféra szakkör is csak négy középiskolában van. Az is szembetűnő, hogv az iskolai KISZ-szervezetek programjában kevesebb környezetvédelmi akció található, mint az úttörőprogramokban. Megyénk ugyanakkor élen jár a környezet- és természetvédelmi programok, táborok szervezésében. Természetvédelmi kutatótábort például már tizedszer szervezett. Egyéb szempontból is kívánatos lenne a sokoldalúbb nevelő-oktató munka, hiszen a teljes értékű emberré formálásban meghatározó jelentőségű az iskolák szerepe. Persze, tagadnánk a köz- művelődés fontosságát, ha nem ismernénk el, hogy az emberek gondolkodása felnőtt korban is alakítható. — többek között a környezetés természetvédelem megítélésében is. Ezért üdvözölhető, hogy az utóbbi időkben a környezetvédelem témakörét is felöleli az ismeretterjesztés. Az utóbbi két évben a TIT megyei szakosztályai hozzávetőlegesen kilencezer résztvevő előtt tartottak ilyen előadásokat. Jó ügyet szolgálva — a Megyei Művelődési és Ifjúsági Közport jelentős közreműködésével — megyénkben évente megrendezik a környezet- és természetvédelmi napokat. A Megyéi Művelődési és Ifjúsági Központ vándorkiállításokat és diasorozatokat, . a Moziüzemi Vállalat pedig tematikus filmajánló jegyzéket készített. Szolnokon rendezték meg az országos környezetvédelmi fotópályázat legjobb alkotásainak kiállítását. Van olyan közművelődési intézmény, amelyik madártani szakkört szervezett. Ilyen példák alapján úgy tűnik, a közművelődési intézményhálózat egyre jobban megtalálja a helyét a környezet- és természetvédelemben, jól kiegészíti a közoktatás munkáját. Ez a követendő út a továbbiakban is. (Egy-egy intézmény jellegéből. adódóan oldhat meg sajátos feladatokat, de mindig a közös célt kell szem előtt tartania; azt, hogy sokoldalú munkával olyan embereket neveljünk, akik a környezetet valóban lételemüknek tekintik, és aszerint becsülik, szépítik, értékeit gazdagítva védik. S. B. 99 Sok játékot és sok örömöt a 99 ■ ■■ Beszélgetés Fazekas Zsuzsával A múzeumudvar még csendes, üres a nézőtér, csupán néhányan dolgoznak az esti előadás előkészületein. Fazekas Zsuzsa hétre érkezik, ő játssza a Szigligeti Színház nyári produkciójának főszerepét, a Nimvwégai Má- rika csudálatos kalandjai egy kanördöggel című középkori mirákulum ártatlan, naiv Márikáját. Az ördög praktikáinak áldozatul esett fiatal lány szerepében még kétszer lép a szolnoki közönség elé, ősztől a Szigligeti Színház színpadán láthatjuk. Itt kezdi első évadját. Az utóbbi hetek, hónapok meglehetősen zsúfoltak voltak számára. A szolnoki bemutató mellett részese volt egy olyan előadás sikerének is, amelyet alighanem a színháztörténet jeles eseményei között jegyeznek majd. A Játékszín — több, mint ötven év után — Berényi Gábor rendezésében ismét bemutatta Szép Ernő: Aranyóra című darabját. Fazekas Zsuzsa a főszerepet játszotta, hazai színpadon ő volt a „harmadik” Bogdán Juci. — Tudtam, hogy óriási feladatra vállalkozom — mondja. — Hihetetlen volt számomra, hogy Sulyok Mária és Dajka Margit után ez a szerep az enyém, hogy negyedéves főiskolásként épp ebben a darabban mutatkoz- hatom be. A színpadon, a próbák alatt persze nem erre, csupán a szerepre gondol az ember, de a bemutató után még napokig tartott a „kábulat”. A nézőtéren ott ült Sulyok Mária és Dayka Margit is. A képet láthattuk a lapokban: a fiatal pályatárs virágcsokorral köszönti a kiváló művészeket.. . — Azt hiszem, leírhatatlan az a pillanat... Másnap viszont már Szolnokra utaztam olvasópróbára. Szép Ernő és a középkori vallásos drámák világa meglehetősen távol áll egymástól, kicsit nehéz is volt „átlépnem” ezt a távolságot, de úgy érzem sikerült. A próbák alatt rengeteg segítséget kaptam. A rendező, a kollégák megértő- ek voltak, sokat tanultam tőlük. Mindezt csak jó és sok munkával tudom majd megköszönni. A szerep egyébként nagy örömöt okozott nekem, a feladat nem volt könnyű, de talán éppen ezért volt érdekes. Hasonló darabban még soha sem játszottam, a stílusa kicsit nehéz, de amilyen régi, épp annyira modern feldolgozásban került színre a múzeumudvarban. A szerep mellett annak is örülök, (hogy megismertem a társulatot, hosszú órákat töltöttünk együtt, az évad kezdetén már nem leszek teljesen „idegen”. — Talán kézenfekvő a kérdés; miért éppen Szolnokot választotta? — Mindenképpen vidéki színháznál akartam kezdeni a pályám. Mindenekelőtt azért, mert játszani szeretnék, tanulni, többféle szerepben kipróbálni önmagamat, képességeimet. Nyíregyházán, Szegeden, Kecskeméten és Zalaegerszegen — ahol vendégként már játszottam a Fösvényben Marianna szerepét — is felajánlották a szerződést. Tavaly láttam viszont néhány előadást Szolnokon, és úgy éreztem, ebben a társulatban találnám meg legjobban a helyemet, és persze cseppet sem mellékes, hogy a férjem is Szolnokon kezdi az évadot. S, hogy Fazekas Zsuzsa a sikeres kezdés után, mit vár a pályától? Ügy fogalmazott, hogy mindenekelőtt sok játékot és sok örömet a játékban. Bízunk benne, hogy Szolnokon mindezt megtalálja. T. E. Fotó: N. ZS.
