Szolnok Megyei Néplap, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-14 / 164. szám
Nemzetközi körkép 1984. JÚLIUS 14 Szünet Stockholmban Várakozik a világ ~A gróf ment, ajjond maradt A világ legyen türelemmel, ez a válasz adható azoknak a fiataloknak (jogos) követelésére, akik a svéd főváros egyik szép terén, a Sergeis Torgon a nemzetközi megegyezés mellett tüntettek, és gyorsabb munkára sürgették az európai bizalom, a biztonság és a leszerelés kérdéseivel foglalkozó küldöttségeket. Felemelt táblájukon ez állt: „Várakozik a világ”. Azóta elcsendesült a tér, nyári szünetre mentek a delegátusok, szeptemberben folytatják tanácskozásaikat, bár gyors megállapodás aligha várható. önmagában kévés Röviden szólva arról tárgyaltak ez év januárja óta a harminchárom európai és a két észak-amerikai kormány küldöttségei Stockholmban, hogy olyan intézkedéseket hozzanak, amelyek növelik a kölcsönös bizalmat, csökkentik a másik fél katonai lépéseivel szembeni gyanakvást. Helyes és közös megegyezéses cél ez 1975, a helsinki záróokmány aláírása óta. Akkoriban az a szólás járta, hogy a beköszöntött politikai enyhülést — katonai enyhüléssel kell kiegészíteni, és ennek az első lépéseként egyezzenek meg: a Varsói Szerződés és a NATO államai mindig jó előre értesítik egymást nagyobb hadgyakorlataikról. Csakhogy azóta változott a nemzetközi helyzet, a politikai enyhülés gyengült, nőtt .a katonai feszültség, s így a szocialista országok véleménye szerint a bizalomnövelést ennél szélesebb körben, átfogóbban kell megközelíteni. A hadmozdulatok előrejelzése hasznos dolog, de önA parányi (mindössze 7,5 négyzetkilométer nagyságú) sziget fekvésének, természeti szépségének köszönhetően a század elején fokozatosan üdülőhellyé, gazdag amerikai turisták paradicsomává változott: a legutóbbi időkig jószerivel csak milliomoskörökben ismerték. A hírnév akkor kapta először szárnyra, amikor néhány éve otthont adott az elűzött iráni uralkodónak. Contadora neve ma ismét gyakran szerepel a világsajtóban, jóllehet kevésbé szenzációs összefüggésben. A szigeten gyűltek össze első ízben a múlt év január 8-án annak a négy közép- és dél-amerikai országnak a külügyminiszterei, amelyek a térség konfliktusait politikai, diplomáciai úton kívánják megoldani. Az azóla Contadora-csoportnak nevezett országok — Mexikó, Panama, Kolumbia és Venezuela —, bár egymástól eltérően ítélik meg mind a ni- caraguai belső fejleményeket. mind a salvadori helyzetet, egyetértenek abban, hogy a térség konfliktusai, problémái az elmaradott társadalmi, gazdasági struktúrákban, a szociális egyenlőtlenségekben és igazságtalanságokban gyökereznek, s csak ezek orvoslásával oldhatók meg. A négy ország véleménye abban is megegyezik, hogy a katonai megoldások erőltetése súlyos, egész Közép- Amerikát lángba borító fejleményekhez vezethet, ami nem kerülné el a csoport ormagában kevés. Nézzünk egy példát: az amerikai Pershing 2-esek telepítésének az idejét és a helyét igazán jóelőre bejelentették, mégsem állíthatja senki, hogy ezzel hozzájárultak volna a légkör enyhítéséhez. Szocialista javaslatok Ezért ajánlották a szocialista küldöttek Stockholmban (és másutt is), hogy a harmincöt állam nagyobb szabású intézkedésekkel közelítsen e témához. Vagyis: mondjon le mindenki arról, hogy elsőnek atomfegyvert alkalmaz a másik ellen; kössenek szerződést általában a katonai erőszakról való lemondásról az államok közötti vitákban; létesítsenek atommentes övezeteket Európában; határozzák el. hogy megtisztítják földrészünket a vegyi fegyverektől; csökkentsék a hadi költségvetéseket. s végül, — döntsenek a hadgyakorlatok számbeli korlátozásáról és előrejelzéséről. A szocialista országok úgy vélik, hogy ha valami felélesztheti a kölcsönös bizalmat. úgy az ilyen intézkedések bizonyosan megteszik. Kezdetnek legalább kettő-három közülük. A nyugatiak sokkal szűkebben értelmezik a stockholmi feladatot, őket csak a nagyobb katonai mozgások előrejelzése érdekli. Más szóval: tudni szeretnék, mi történik a Varsói Szerződés. elsősorban a Szovjetunió európai területein katonai szempontból. Feleslegesnek tartják — legalábbis ezen a konferencián — az egyéb szocialista javaslatokat, a bizalomteremtésen csak a szűk értelemben vett információszerzés lehetőségét értik. így óhajtanák megteszágait sem. Éppen ezért a Contadora-csoport elutasítja az Egyesült Államoknak a „külső beavatkozásra” vonatkozó tételét — tehát, hogy a Szovjetunió. Kuba, a terjeszkedő „nemzetközi kommunizmus” szítaná a kö- zép-amerikai válság tüzét—, s aggodalommal figyeli Washingtonnak a nicaraguai forradalom megfojtására, a sandinista kormány megdöntésére irányuló, fegyveres beavatkozással is fenyegető lépéseit, csak úgy, mint a salvadori polgárháború elhúzódásáért felelőssé tehető amerikai segélypolitikát. Az eltelt másfél évben a Contadora-országok külügyminiszterei az egymással és a közép-amerikai válságban érintett országok (Costa Rica, Guetamala, Honduras, Nicaragua és Salvador) képviselőivel tartott találkozók és tárgyalások tucatjain próbáltak közvetíteni, megoldást találni a térség problémájára. A múlt év végére a Contadora-csoport 21 pontos rendezési tervet dolgozott ki, amely a térség legfontosabb biztonsági, politikai és gazdasági kérdéseit foglalta magában. A terv a többi között előirányozta: egyetlen ország se támogasson olyan csoportokat, amelyek a térség bármely más államának a kormányát akarják megdönteni, gátolják meg az illegális fegyverkereskedelmet. vonják ki a külföldi katonákat és katonai tanácsadókat, számolják fel a külföldi katonai támaszpontokat. A tervezet felszólított a demokratikus remteni a megállapodás ellenőrzését, a helyszíni szemléket Is. Vannak egyébként más vitás pontok is a Kelet és a Nyugat között. Az amerikaiak indokolatlan előnyökhöz szeretnének jutni általában a nemzetközi katonai erőviszonyok tekintetében. s így Stockholmban is: egész Európára kiterjesztenék az előrejelzések területi hatályát (ez rendben is lenne), de sem az Egyesült Államokat, sem a szocialista országokat körülvevő . amerikai támaszpontokat nem vonnák bele ebbe a körbe, s ez már nem elfogadható. A NATO fő ereje mégis csak Amerika. Van lehetőség Egyelőre tehát távol vannak egymástól az álláspontok, s valószínűleg még jó idő eltelik, amíg közeledni kezdenek, s mi több, találkoznak. Mégis lehetőség van a megállapodásra. Elvégre mindenki egyetért azzal, hogy a nagyobb csapatmozdulatokról előre értesíteni kell a másik oldalt, hogy a megállapodás megfelelően ellenőrzendő, hogy megfigyelőket invitáljanak egymáshoz, jelezve: nem támadó szándék indította őket az adott csapatmozgatásra. Sőt, az a szocialista javaslat, hogy kössenek szerződést az erőszakról való lemondásról, helyenként kezd visszhangot kelteni a Nyugaton is. Stockholmban tehát létrejöhet megállapodás — feltéve, ha általában enyhül a nemzetközi légkör és javulnak a szovjet—amerikai kapcsolatok. S akkor a tüntető fiatalok nem hiába hordozták körül a táblát: „A képviseleti, pluralista rendszerek megteremtésére, vagy tökéle tesí tésére. A fentebb felsorolt öt ország külügyminiszterei idén januárban Panamavárosban — némj módosítással — elfogadták és aláírták a 21 pontos rendezési tervet. Az azóta eltelt fél év alatt az öt közép-amerikai ország és a Contadora-országok képviselőiből megalakult három technikai (biztonsági, politikai, gazdasági) bizottság egy sor tárgyaláson próbálta meg a gyakorlatba átültetni a januári megállapodást, egy regionális békeszerződés tető alá hozását. Kevés sikerrel, aminek az okát megfigyelők egyöntetűen Washington ellenállásában látják. Az Egyesült Államok szavakban mindvégig támogatásáról biztosította a Contadora-csoport kezdeményezését. Tetteivel — a nicaraguai ellenforradalmárok támogatása, a kikötők elaknásítása, a salvadori rezsimnek juttatott katonai segélyek növelése, a Hondurasban folyó nermanens hadgyakorlat, a CTA közép-amerikai titkos akciói — azonban továbbra is megakadályozza az előrelépést. A Contadora-külügymi- niszterek legutóbb június 9 —11. között látogatták sorra az öt közép-amerikai országot. A körutat megelőző derűlátást azonban lelovasz- toíta a vele egyidejű hondu- rasi bejelentés, hogy júliusban ismét amerikai—hondu- rasi—salvadori hadgyakorlatot kezdenek Hondurasban. A Contadora-csoport eddigi erőfeszítései nem vezettek el a közép—amerikai békéhez. Nem lebecsülendő érdeme azonban a csoportnak, hogy sikerült tárgyalóasztalhoz ültetnie a válság- báné rintett öt országot. Arató Gábor NSZK Megvesztegették-e a grófot 135 ezer márkával vagy sem? Ez itt a kérdés — ha az ügy krimioldalát nézzük. Sokkal bonyolultabb és nagyobb szabású, ha számba vesszük, hogy az eset árnyékot vet magára a nyugatnémet kormányra, és egyes jósok már a belső bomlási folyamat 'megindulásáról beszélnek. Hosszabb ideje vizsgálódott az ügyészség a hatalmas Flick-konszern jó pár esztendeje végrehajtott pénzügyi manővere körül. A cég milliárdos összegeket csoportosított át ikülföldi beruházásai folyamán és százmilliókat kitevő adómentességet kapott az akkori gazdasági minisztériumtól (amelynek vezetője mindig a Szabaddemokrata Pártból került ki). Hálából — így a gyanú — Flick tetemes summát utalt át a pártkasszába, sőt tavaly — a vád szerint — személyesen Otto Graf Lambsdorff gazdasági miniszternek. Húzódott, húzódott a vizsgálat, s a bíróság most 6zánta magát rá arra, hogy a bűnvádi eljárást megindítsa. A miniszternek — aki egyébként változatlanul tagadja a vádat — ezek után nem volt más választása, benyújtotta a lemondását. Első pillanatra mindez személyi ügynek látszik, s a botránykrónikák rovatába tartozna. Ennél azonban sokkal többről van szó. Már maga a választási kasszákba juttatott hatalmas összegek ügye is kétes foltokat Csak négy napig tartott a meghatározatlan időre meghirdetett általános sztrájk Bolíviában. A kormány elfogadta a Bolíviai Munkásközpont, a COB követeléseit: beleegyezett a munkabérek 130 százalékos emelésébe, kötelezettséget vállalt az alapvető élelmiszerek árának befagyasztására addig az időpontig, míg ki nem alakítják ezek új árszerkezetét. A kormány azt is megígérte, hogy idén az exportbevételeknek csak egynegyedét fordítja a külföldi adósságok törlesztésére. — A kormány kapkodó politikát folytat, sorra megszegi a COB-bal kötött megállapodásokat. nincs eléggé tekintettel a dolgozók érdekeire. Mindez veszélyezteti a demokratikus átalakulás folyamatát. A kormányt figyelmeztetni kell ezekre a veszélyekre, s minthogy a tárgyalásos lehetőségek kimerültek, az általános munka- beszüntetés eszközéhez kell folyamodni — ez volt a COB helyzetértékelése. A sztrájk kezdetét július elsejére hirdették meg, ám közben jobboldali katonatisztek maroknyi csoportja államcsínyt kísérelt meg. A COB erre törölte a sztrájkfelhívást, kiállt a sokat bírált elejtett valamennyi nagy párt ingén. Nemcsak a Flick, sok más cég, s nemcsak egyszer, hanem többször utalt át tetemes összegeket a kereszténydemokraták, a szabaddemokraták és a szociáldemokraták folyószámlájára, ami megengedett ugyan, de az már nem, hogy e pénzeket kivonják az adózás alól. Pedig egy időben ez történt, s nemrég a kormány, hogy fátylat borítson a múltra, erre a vétekre amnesztiatörvényt, utólagos jogi bűnbocsánatot akart elfogadtatni a parlamenttel. Ekkor azonban felzúdult a közvélemény, a sajtó, még a kormányt alkotó pártok képviselőinek olyan nagy része is tiltakozni kezdett, hogy a tervezetet biztos kudarc fenyegette: a kancellárnak szégyenszemre vissza kellett vonnia. Saját embereinek többsége még csak-csak mögéje állt, de a kis liberális osztag, a koalíciós partner Szabaddemokrata Párt szinte egy emberként mondott nemet. Pontosabban szólva: a vezetők előzőleg megegyeztek az elkenési törvénytervezet benyújtásában, de a parlamenti legénység megtagadta az engedelmességet. Az NSZK kormányát három párt alkotja: a Helmut Kohl vezette erős Kereszténydemokrata Unió. bajor ikertestvére, a Keresztényszociális Unió, amelynek Franz Josef Strauss az elnöke, valamint a kis polgári- liberális Szabaddemokrata Párt, amelynek vezetője nők. Hennán Siles Zuazo mellett, megmutatva, hogy válságos helyzetbe mindenek elébe helyezi a demokratikus folyamat véghezvitelét biztosító nemzeti egység megőrzését. A vihar elülté- vel azonban a Munkásközpont újra akcióba lépett. Bolívia, sőt talán az egész latin-amerikai kontinens egyik legjelentősebb harci tapasztalatokkal rendelkező, legtekintélyesebb szakszervezete a több, mint harminc évvel ezelőtt megalakult Bolíviai Munkásközpont. Soraiban erős a Kommunista Párt befolyása. A Baloldali Nemzeti Forradalmi Mozgalmat (MNRI, Zuazo pártja) a Bolíviai Kommunista Pártot, a Forradalmi Baloldali Mozgalmat (MIR) és a kereszténydemokratákat tömörítő egységkormány már hivatalba lépése óta többféle intézkedést hozott a COB nyomására. A legjelentősebb ezek közül a bankok és az elektromosipar államosításáról rendelkező törvénytervezet kidolgozása volt. A munkásközpont 1964 és 1981 között, az illegalitásban, az egymást követő katonai kormányzatok idején folytatott következetes harccal szerezte meg mai tekintélyét. Általános sztrájkok Hans-Dietrich Genschy. Hí rom oszlop, amely közül harmadik inogni kezd, nemcsak a zavaros adóügye miatt. Gyengül elnökük év< ken át kikezdhetetlenne látszó tekintélye: Genschí az amnesztiakudarc után 1 is jelentette, hogy legki sőbb jövő februárban távi zik, a hozzá hasonló súly utódot pártja aligha tu majd a kormánykoalíció vi zérkarába küldeni. Minddi kább fogy azonban magán« a pártnak is az ereje, ki-k bukik tartományi gyűlései bői, s most legutóbb, i amolyan próbamenetnek szí mító Európa-parlamenti ví lasztásokon el sem érte bekerülés alsó határa Mindez azt jelenti a keres ténypártiak számára, hogy partnerük egyre hizonytal; nabhá válik. Mégis rá vai nak utalva, a bonni parii mentben a jobboldal csak szabaddemokratákkal együ alkothat többséget. Kidőlhet-e tehát ez azos lop, s általa lehetettem válhat-e a kereszténypárt liberális kormányzás Bőm ban ? Nagy valószínűségg« bár a meglepetések sem ta toznak a ritkaságok köz helyükön maradnak. A sz baddemokraták kényes« ugyan liberális elveikre - az állampolgári jogokra, polgári demokrácia játékszi bályaira —, s ebben valóba közelebb állnak az ellenzői benlévő szociáldemokratái hoz, lásd lázadásukat i amnesztiatörvény ellen. Á az elkövetkező egy-két es tendőben minden bizonny inkább a külpolitika és gazdaság problémái állna majd előtérben, és e teki: tetben már inkább Kohl Strauss Uniójához húzna Ami a kelet—nyugati ka] csőlátókat illeti, nincs 1 nyeges vita Kohl és Ges scher között; a piac gazdasí vonatkozásában pedig a 1 be ralisok még túl is teszn« sok jobboldalin, hiszen szociális engedmények le konokabb ellenfele éppen lemondott Lambsdorff gr volt. Politikai okokból tehát kormánykoalíció nem f< felbamlani, a bonni pari mentben pedig ez esetbi biztos a többségük 1987-s Maguk a szociáldemokrat; is <sak erre az időre, a k vetkező általános választ sokra időzítik új programokat, rohamukat a kormán; bástyák elfoglalására. sorozatával három ízben hozzásegített a katonai di tatúrák bukásához, elös; 1970-ben, majd 1979-ben 1981-ben. Napjainkban a COB azi szág egyik legjelentősebb i litikai ereje. Az ötmillió 1 líviai lakos körülbelül eg ötödé a Munkásközpontt tartozik. Sok híve van hadseregen belül is. El tömegbázisára, befolyásé hivatkozva a COB hel; követel magának a kormái ban is, ezt azonban Si, Zuazo mostanáig visszaü sította, s ez volt az egyik oka a mostani általár sztrájk meghirdetésén Vannak olyan vélemény is, hogy az erejét bizony munkabeszüntetéssel a C< egy radikálisabb kormá megalakítására akarta kér szentem az elnököt. Az általános sztrájkot bejelentés szerint „felfi gesztették”. A megfogalrr zás magában rejti a figy meztetést: ha a kormá nem váltja be maradékta nul a most tett ígéreteit, COB ismét akcióba lép... P. ZS Összeállította: Constantin La világ várakozik”. Tatár Imre Contadora kezdeményezés Panama Csendes-óceáni partjaitól alig több, mint 10 perces repülőútnyira van egy kis sziget. A spanyol gyarmati időkben a környék gyöngyhalászai ide hordták zsákmányukat, amit itt vettek át, számláltak meg és osztályoztak a számvevők — a contádorok. így lett a sziget neve Contadora. Lambsdorff csomagol T. I. Bolívia: mi a COB 7
