Szolnok Megyei Néplap, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-10 / 135. szám
1984. JÚNIUS 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 ERŐVISZONYOK Beszámoló és tűnődés egy dokumentumfilm lappangó hátteréről A mezőhékii moziban —• alig nevezhető annak a hodályszerű terem — az elmúlt héten mutatták be Paulus Alajos Erőviszonyok című filmjét. A Mafilm népszerű tudományos filmstúdiójának alkotócsoportja nyolc évvel ezelőtt kezdte meg a forgatást a héki határban, két estét betöltő film született tehetségük, szorgalmuk nyomán, az Erőviszonyok ebből az óriási dokumentumriportból csupán egy 30—35 perces epizód. Nem a sorozat nyitófilmje, a témája az a folyamat, amelyet hivatalosan az iskolák körzetesítésének neveztek az 1970-es évek közepe tájt. A film megnézése után amolyan falugyűlésféle beszélgetésre a késő esti órákig együtt maradt a közönség Tlchi Mihály 1972—1977 között Mezőhék tanácselnöke volt: „Le kellett a békát nyelnünk, pedig gyönyörű, kertes iskolánk volt, nagyszerű pedagógusok éltek közöttünk a faluban”. Szombati Lajos brigádvezetö, Táncsics Tsz: „Jó volt hallani az iskolából a gyermekzsivajt. Csak az marad héki ember, aki itt él, itt jár iskolába. Elmondtuk ezt sokszor. .. De hiába, még a szobrunkat is elvitték. jórésze a mozi teremben. Viharos filmankét volt, s ez már eleve igazolta az Erőviszonyok bemutatásának jogosságát, de jelezte azt iá, hogy általánosabb érvényű igazságokat hordoz a film, mintsem csupán lokális érdeklődésre tarthatna számot. — A filmsorozat egésze — tehát nemcsák hz Erőviszonyok — egy tanyán élt család életének változásain keresztül igyekszik megmutatni a valóságot, feltárni a lehetséges következtetéseket. Az Erőviszonyok képsorain már épül a tanyáról beköltözni kívánó Kóródi család mezőhéki háza. Villanyhoz, egészséges ivóvízhez akarnak jutni, meg akarják kímélni gyermekeiket a lábszárig érő sártól, a jeges téli szelektől, a hófúvástól, mindattól, aminek a tanyáról járó gyermekek — sajnos — ki vannak téve. A ház felépül, a család beköltözik, a mezőhéki iskola pedig — először a felsőtagozatosok számára — zárja kapuit, a tanulóknak a szomszédos Mesterszállásra kell utazniuk — autóbusszal — az iskolába. Az alsótagozat maradt, bár a szülők — érthetően — úgy okoskodtak: a nagyobbik testvérrel együtt járjon a kisebbik iskolába, így aztán néhány éven belül elsorvadt a kisdiákok iskolája is Mezőhéken. Két tanteremben óvoda van, a másik kettő üres, vagy lomtár, a héki sebek viszont elevenek, ahogy a filmankéton ez kiderült. Megmagyarázhatatlanul alakultak Mezőhéken az „erőviszonyok”. Százházas falu, ebből körülbelül 85 ház 'az alapítás éve — 1952 — óta épült. Sok ez, vagy kevés? Nagyon kevés, hiszen 1960-ban még 503 tanya volt a héki határban. Drámai kettősség: ezen a földön dolgozott már akkor is az ország egyik legjobb termelőszövetkezete, s ugyanerről a földről elmentek az emberek, Tiszaföldvá- ron, Rákócziújfaluban, Öcsödön, Mezőtúron építk^- tek inkább a volt tanyalakók. Jelenleg — hivatalosan becsűit adatok szerint száznyolcvan-kétszáz dolgozó tsz-tag él Mezőhéken, Mesterszálláson kétszázötvenháromszáz, a Táncsics Tsz átlagos dolgozói állománya hozzávetőlegesen ezerkétszáz! Hány millió forintot költhet a szövetkezet a tagok utaztatására? Miért nem sikerült Mezőhéken letelepíteni az embereket? Messzire vezetnék a szálak, az előrelátás nyomait is nehéz felfedezni, ha a 20—25 évvel ezelőtti meggondolásokat vizsgáljuk. Korszerű településpolitika? Napjaink alig árulják el, hogy létezett-e egyáltalán valamiféle egységes rendező elv az urbánus vonások, az infrastruktúra kialakítása érdekében. A tsz például — igaz, ennek is negyedszázada már — Me- zőhéktől 6, Mesterszállástól 12 kilométerre építtetett művelődési házat. ElhelyezSzabó Péter, a Táncsics Tsz volt elnökhelyettese, nyugdíjas: „Kitud lokálpatrióta lenni, ha nem hallgatják meg. . . Sokan elfelejtették mifelénk, hogy nem nyárfát kell ültetni, hanem diófát. Az gondol a jövöre, aki diófát ültet. .. Kiss István, a Községi Közös Tanács elnöke: „Az elvándorlás már megállt, de sajnos csak két—három kis magyar születik Héken évente. A fiatalok talán visszajönnek, egyre több jele van, hagy fel lehet éleszteni ezt a falut”. ték Somogyi Árpád Táncsics- slzobrát Mezőhéken az 1970-es évek elején, majd tavaly „áttelepítették” a szobrot a tsz mesterszállási központjába. Számos ilyen és hasonló panasz hangzott el a filmankéton. Mezőhék tehát — bár a községnek már csak hatstzáz- ötven lakosa van — még mindig fájlalja az iskola elvesztését, panaszolja a köztük élő pedagógusok hiányát. Ezek tények, de az is, hogy Mesterszálláson az oktatási feltételek jók, a nyolctantermes iskolában száz- nyolcvan gyerek tanul — hatvanötén járnak be Mező- hékről —, s a szakos tanárok által tartott órák aránya igen jó, 97 százalék. A Paulus Alajosi rendezte film főleg következtetéseiben hasznos!: mindig az emberekkel együtt gondolkozva kell a helyi politikának is cselekednie. Tiszai Lajos A jászok rokonai között Beszélgetés Szabó László néprajztudóssal oszétiai útjáról így látom a világot Nemzetközi pályázat ifjú képzőművészeknek A szovjet gyermekújság, a Pionyerszkaja Pravda ismét nemzetközi képzőművészeti pályázatra invitálja a világ gyermekeit. Minden 5 és 16 év közötti kisfiú és kislány a földgolyó bármely pontjáról résztvevője lehet a seregszemlének. „A nemzetközi pályázat szervezésével azt szeretnénk elérni, hogy a Föld gyermekei jobban megismerjék egymást, és szoros barátságot kössenek” — mondja a Pionyerszkaja Pravda főszerkesztője, Olga Erekova. — Azt akarjuk, hogy a gyerekek is kivegyék részüket a békéért, szabadságért, és a haladásért folyó küzdelemből, a világ népeinek érdekében.” A pályázat feltételei egyszerűek. Minden résztvevő 10 munkát küldhet be. Ha a résztvevők iskolai vagy más gyermekintézménybeli közösségek, akkor 60 munkát küldhetnek be. Ezek lehetnek rajzok, szobrok vagy az alkalmazott művészet alkotásai. A pályázat jelmondata — „így látom a világot”. így tehát a művek témája nincs megszabvai. A beküldés utolsó határideje — 1984. november elseje. Ezt követően a tekintélyes zsűri kiválasztja a legjobb műveket, melyekből 1985 tavaszán Moszkvában kiállítást rendeznek. Kétszáz ifjú alkotó között osztanak ki érmeket és a kiállítás minden résztvevője kap oklevelet, katalógust, és emlékjelvényt. H hallgatók is kérdezhetnek Holnap Kék tény a szolnoki rádióban Holnap 17 óra 5 perckor ismét jelentkezik a Magyar Rádió szolnoki stúdiójának Kék tény című bűnügyi magazinja. Ezúttal a megszólaló bűnözők között lesz a tizenhat éves „késés kergető”, a 21 millió forintos adósságot hátrahagyó áljuhász és a gyermekeiket veszélybe sodró szülők, de elmondja üzletpolitikai nézeteit a kereskedelmi etika szabályait felrúgó szolnoki üzletvezető is. A műsor vendégei, a Békés, Bács és Szolnok megyei rendőrkapitányságok vezető munkatársai válaszolnak Benkő Imre riporter kérdéseire, de a hallgatók is kérdezhetnek. A Kék tény holnap reggel nyolc órától 18 óráig várja a kérdéseket a 18-111-es! telefonszámon. Ebben az évben, április 16. és május 16. között, Szabó László és Szabó István, a szolnoki Damjanich Múzeum munkatársai, egy hónapot töltöttek a Szovjetunióban, ebből két hetet Oszé- tiában, a jászok rokonai között. Útjukról. annak eredményeiről, tapasztalataikról Szabó Lászlóval beszélgettem. — Milyen előzmények után jött létre az utazás? — Borisz Alekszandrovics Kalojev, a Szovjet Tudományos Akadémia Néprajzi Intézetének munkatársa, a tudományok doktora, aki maga is őszét, tavaly Magyar- országon járt, ellátogatott Szolnokra, majd két hetet Jászberényben, illetve a Jászságban töltött kutatómunkával. Én kalauzoltam, de az itteni kiadványokból már korábban is ismerte a nevünket, ezért hívott meg minket Moszkvába (ő ott él) és Oszétiába. Két hetet Moszkvában töltöttünk, igen kemény munkával Kalojev rengeteg őszét vonatkozású művet tartalmazó könyvtárában, sokat beszélgettünk vele. Ezzel mintegy fölkészültünk az oszétiai utazásra. — A ______tulajdonképpeni O szétia északi és déli rész- re oszlik. Merre jártak? — Igen, az oszéteK az Északi Őszét Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságban és a Déli Őszét Autonóm Területen élnek. Az előbbi Oroszországhoz, az utóbbi Grúziához tartozik. Mi Ordzsonikidzében, az északi rész fővárosában és környékén jártunk. Ez egy fennsík, a lakosság életmódja közelebb áll a jászokéhoz, ezért számunkra érdekesebb volt. — Milyen munkát végeztek ott? — Ordzsonikidzében is fölkerestünk egy tudományos kutatóintézetet, ahol minden segítséget megadtak, elkalauzoltak minket 70— 100 kilométerre a falvakba. Ez sokkal többet jelentett, mint a könyvtári kutatás, a helyszínen szerezhettünk ismereteket a földművelés, a néphit, a mesterségek, bizonyos régi fegyverek, a folklór területén, hogy csak néhányat említsek. Körülbelül ezerkétszáz fotót készítettünk, hoztunk mintegy hatvan szakkönyvet, sok magnetofonszalagot, amelyre éneket, népi zenét, versmondást vettünk föl és rengeteget jegyzeteltünk. — Bár az anyag feldolgozása hátra van, lehet-e már beszélni a tanulmányút eredményeiről? — Az oszétekről szóló főbb munkákat eddig is ismertük, de most bizonyos mértékig módosult, differenciáltabb lett a kép. Megismerkedtünk, például az eredetkérdésről folyó vitákkal. A jelenleg legelfogadottabb álláspont szerint az őszét nép a mostani lakóhelyén alakult ki a kabard bronzko. rí kultúra, valamint a szkíták, szarmaták, alánok ösz- szeolvadásából, és a már kialakult őszét népből szakadtaik ki a jászok. —■ Mi volt a kiszakadás oka? — Az oszétek északon élő részét a kunok magukkal sodorták. — Nagyobb összefüggésben a Jászság kutatója milyen eredményeket vár az oszétek között folytatott. és esetleg még folytatandó munkától? — Kutatásaink segítenek megrajzolni az utat az oszé- tektől a mai jászokig. Feltárhatjuk a jászok bizonyos, környezetükétől eltérő, fejlődési sajátosságainak eredetét, ha megtudjuk, mit „hoztak magukkal” Oszétiá- ból. Azokat a közös gyökereiket kutatjuk, amelyek a legutóbbi időkig befolyásolták a jászsági népélet, a folklór fejlődését. — Tapasztalataik szerint milyen nemzeti sajátosságok jellemzik az oszéteket? — Az őszét katonanép volt, grúz, majd,orosz szolgálatban, ebből következik, hogy nagyon jelentős az erő, a férfiasság, a hősiesség kultusza, bár meg kell jegyezni, hogy ez a kaukázusi népekre általában jellemző. Mégis feltűnő, hogy például a második világháborúban ötvennyolc őszét kapta meg A Szovjetunió Hőse címet, ami a nép félmilliós lélekszámúhoz viszonyítva elképesztően nagy szám. Ugyancsak a katonai erények tiszteletéből ered az úgynevezett hősi énekek népszerűsége. Ezeket ma is éneklik a férfiak ösz- szejövetelein, sőt újak születnek,, így például Plijev marsallról, aki szintén őszét volt, és részt vett Szolnok megye felszabadításában is. Az új hősi énekek születése egyébként az eleven népi kultúra erejét, maradandó- ságát bizonyítja. — Melyek az őszét nyelv és kultúra továbbélésének, fejlődésének intézményes keretei? — Bár általános a két- sőt többnyelvűség, ezt otty nem az anyanyelv elhagyásához vezető első lépésnek, hanem a kapcsolatteremtés nélkülözhetetlen fiöltéteüé- nek tekintik, hiszen több száz, saját nyelvét beszélő nép él a Kaukázusban. A gyermekek az 1—4. osztályt őszét nyelven végzik, tehát írni—olvasni előbb az anyanyelvükön tanulnak meg. Később a tanítás nyelve az orosz és az őszét. Van őszét tanárképzés, könyvkiadás, tévé- és rádióadás. Van modern irodalom, amelynek a múlt század vétóén meghalt alapítóját, Koszta Hetagurov festőt és költőt nemzeti hősként tisztelik, személyét legendákkal övezik. Csak érdekességként említem, hogy nemrég jelent meg egy őszét nyelvű elbeszélő költemény, amely a Lehel-mondát dolgozza fel. A szerzője korábban Magyarországon járt, itt ismerte meg a történetet. —■ A népi emlékezet meg- őrzött-e valamit a jászokról? — Bár az oszéteknek is van hősi eposzuk, a ritmikus prózában fennmaradt Nart eposz, amelyben az ő „homéroszi koruk” elevenedik meg, a jászokról nem őrzött meg semmit a népi emlékezet Most viszont, a megszaporodó tudományos dolgozatok és népszerűsítő írások nyomán újra kezd bekerülni a köztudatba a jász- oszét rokonság. Ennek nyomát) óriási az érdeklődés a jászok, a Jászság iránt, őszintén szólva, a kölcsönös megismerésben ők előbb járnak, adósságaink vannak ezen a téren, nekünk is kezdeményeznünk kellene a kapcsolatok erősítését. Bizonyos vagyok benne, hogy például kórusok, népi együttesek itt is, ott is nagyon nagy sikert aratnának. A kapcsolatok sőkrétűbbé tételével, intézményesítésével mindkét fél sokat nyerne, és a magyar—szovjet barátság is új színnel gazdagodna. Bistey András icrtlT fefPPI w i JKK 1 ir>-: „ ÚlU-Wt ü. ' !8'?rí ' wm f?t ... .‘üli Jgg; Az idei könyvhét több Imint százezer forintal növelte meg a Könyvért és a mezőtúri Áfész közös könyvesboltjának havi forgalmát. Májusi bevétele meghaladta a 470 ezer forintot Filmsikerek 1983-ban A szórakoztató, kaland-, illetve bűnügyi történetek nyerték el leginkább a közönség tetszését tavaly a fővárosban bemutatott több tucatnyi film közül. Ez derül ki a FŐMO-nál készült legújabb statisztikákból. Az 1983-bajn moziba került magyar filmek közül Szálkái Sándor „Elcserélt szerelem” című víg játéka volt a leglátogatottabb. Az alkotást több mint nyolcszáz alkalommal vetítették Budapesten, s mintegy száznegyvenezren tekintették meg. Az „Anna és a vámpír” című lengyel bűnügyi film volt tavaly a leglátogatottabb a szocialista országok produkciói közül. Janus Kidawa filmjét több mint háromszáz alkalommal vetítették. A szovjet filmművészet hazánkban bemutatott alkotásai közül a legnagyobb nézettségi indexet a „Riki Tiki Tévi” című, indiai koopro- dukcióban készült produkció érte el. A nem szocialista produkciók közül a legsikeresebbnek az „Akit bulldózernek hívtak” című olasz kaland- I film bizonyult.
