Szolnok Megyei Néplap, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-10 / 135. szám

1984. JÚNIUS 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A lélek az örömre nyílik Csak a test ismer korlátokat Jászberényben Pályázat tanácstagi körzeteknek EmberkÖzpontúan Sanyi nem érkezett üres kézzel a táborba; elemlám­pát és villanyórába való biz­tosítékot hozott magával. Ö a tábor „villanyszerelője”, legalábbis a többiek így ne­vezik. Féltve őrzi a biztosí­tékot, hátha szükség lesz rá. — Szeretek itt lenni, mert sokat játszhatunk. Csak a csendes pihenőt nem ked­velem. Olyankor mindig csöndben kell lenni, meg pihenni. Aludni sem szere­tek, mert akkor nem lehet játszani. Sanyi — ahogy mondani szokták — vnagy dumás”. Folyton cseveg valakivel, s megvan az a csodálatos ké­pessége, hogy az egyébként jól belátható tábor területén pillanatok alatt el tud tűnni szem elől. Ilyenkor Ági né­ni, a táborvezető kiabálni kezd; „Sanyika, nem látlak!” Sanyi most Ági néni ölé­ben ülve tartja szóval a tár­saságot. De hamarosan más foglalatosság után néz, két barátjával eltűnik, s néhány perc múlva gombával meg­rakott reklámszaty orral ke­rülnek elő. A rokkant rverekek be­rekfürdői üdülőtáborában csendes, napfényes a dél­előtt. A táborlakók a megye minden tájáról érkeztek Ti- szafödvártól Jászberényig. A berekfürdői úttörőtábor immár negyedik éve nyújt otthont két hétig a megyé­ben élő rokkant gyerekek­nek. Saághy Ágnes — minden gyerek Ági nénije — három éve táborvezető. Már 1981— ben, az első tábor nyitása­kor is itt volt, gyógypedagó­gus, sizereti a munkáját, nemcsak a szó hétköznapi értelmében, hanem fensége­sen egyszerű ragaszkodással, elkötelezettséggel. Nem cso­da hát, hogy őt választották vezetőinek. — Ágnes jól végzi a mun­káját — mondja róla dr. Mi- kóla Zoltánná, a Vöröske­reszt karcagi városi vezető­ségének titkára. — Első év­ben csak vezetőhelyettes volt, de jobban lehetett szá­mítani rá, mint a vezetőre. Rendet, fegyelmet tart, a gyerekek hallgatnak rá és szeretik. Kolompár Péterék Szobá­jában példás rend és tiszta­ság van. Az öt ágy — a gye­rekek csak az alsó ágyakat — És kikkel szoktál ját­szani? — kérdezem. — A barátommal. Most Judittal barátkoztam össze — mutat Sanyi a tolókocsi­ban ülő kislányra. Judit rázza a fejét: — Még nem vagyunk ba­rátok. ‘ Csak beszélgettünk egy kicsit, meg Sanyi virá­got hozott nekem. — De ha majd barátok le­szünk, sokat fogunk játsza­Ha valaki véletlenül járna erre, első pillantásra semmi szokatlant nem venne észre, legfeljebb a zászlórúdra fel­húzott vöröskeresztes- lobogó figyelmeztetné: nem szokvá­nyos tábor ez. Első pillán- tásra olyan, mint a többi; a gyerekek a fák között sza­ladgálnak, beszélgetnek, a tábor közepén a pingpong­asztaloknál nagy mérkőzé­sek folynak. Lám, a tízéves Sanyi is úgy szalad a fák között, mintha egészséges lenne a lába, s nem viselné magán a születési hiba és a korrek­ciós műtétek nyomait. — Egészséges gyerekek között nem szaladna így — mondja Saághy Ágnes, a karcagi kisegítő iskola igaz­gatóhelyettese, a tábor veze­tője. — Nem szaladna így, mert szégyellné. használják, az emeletes ágyakat nem — szépen be­vetve, a takarók egyforma „stílusban” összehajtogatva, az ágyak alatt a cipők ka­tonás rendben sorakoznak. Nem véletlen: Péter ügyel a rendre. Nemcsak saját hol­miját kezeli példamutatóan, _ odafigyel a társaira is, ha kell, irányít, vezényel és pa­rancsol: hol a fogkeféd, a poharad, a kefét így tedd a pohárba, a poharat úgy rakd a szekrénybe! Péternek a tisztaság a szenvedélye. A homoki nevelőintézetben is erről ismerik; takarít, fel­mos, ablakot pucol. A tá­borban sem tagadja meg önmagát, ő a takarítónők jobbkeze. Péter — fiú lété­re — igen házias. Nemcsak takarítani szeret, hímezni is. Büszkén mutatja a kis négy­szögletű térítőt, amelynek virágait épp most kezdi ki- varrni. — Nagyon jól érzem itt magam — mondja őszinte lelkesedéssel. — Itt minden­ki olyan rendes. Lehet ba­rátkozni, beszélgetni. Kirán­dulni is megyünk Lillafü­redre. Én már jártam ott, a nevelőintézetből vittek el bennünket. Péterhez hasonlóan más táborbeli gyerek is volt már a családdal, az iskolával ki­rándulni. De — mert korlá­tozott a mozgási lehetőségük — közülük csak kevesen és kevés helyre jutottak el. Akik tolókocsihoz kötöttek, azokat fel kell rakni az autó­buszra, ha kirándulni men­nek. Mosolygós arcú asszonyok érkeznek a táborba, nagy kartondobozban cipelnek valamit. — Egy kis ajándékot hoz­tunk a gyerekeknek — mondják. Naponta jönnek a karcagi üzemek, vállalatok dolgozói hasonló csomagok­kal: befőttet, cukrot, süte­ményt hoznak. A táborozás költségeit eddig a Vöröske­reszt karcagi városi vezető­sége és a város üzemei, vál­lalatai fedezték. A Vörös- kereszt megyei vezetősége kapaszkodókat, gördítőket építtetett a házakhoz, hogy könnyebbé tegyék a gyere­kek számára a mozgást. Az idei táborozás több mint 110 ezer forintos költségéhez a 'Vöröskereszt Országos Veze­tősége és a Mozgássérültek Országos Szövetsége is hoz­zájárult. Tanítja a társait A tábor megszervezése, a költségek fedezése egyre ne­hezebb — mondta dr. Miko­la Zoltánná. Igény pedig van rá. Az idén is másképp terveztek és másképp ala­kult a valóság. Csak tízna­pos táborozást javasoltak negyven gyerekkel; két hét lett belőle és ötven gyerek lakik a táborban. — One, two, three... ten — számolnak kórusban a gyerekek. Gönczi Judit munkáját dicséri ez; angolul tanítja a társait. Már tízig tudnak számolni. Nevetések, felszabadult kiáltások szállnak a berek­fürdői úttörőtábor fái alatt. A mozgássérült gyerekek többsége itt ismerkedik meg a táborozás élményeivel, a faházakban, a csoportos ki­ránduláson kötött barátsá­gok ízével. Álmok, elképze­lések válnak valóra a gyógy­pedagógusok, az egészség- ügyi dolgozók, a vöröske­resztes aktívák segítségévei. Paulina Éva Jászberény lakói, üzemei, intézményei az elmúlt évben 45 millió forint értékű tár­sadalmi munkával járultak hozzá városuk ' fejlesztésé­hez. A megyei rangsorban évek óta a „dobogón” van­nak, pedig a hozzáértők sze­rint annál nehezebb ered­ményt elérni, minél nagyobb lélekszámú a város, Különö­sen a lakók mozgósítása nagy feladat. Az intézmé­nyek és vállalatok munkái nélkül a jászberényiek — a éstecjflemőtől az aggastyán/’ — fejenként több mint 1300 forint társadalmi munkát végeztek ’83-ban. Az anyagbeszerzés, a szál­lítás mindig gondot okozott, azt mondogatták a tanácsta­gok, hogy ha volna néhány ezer forintjuk, akkor meg tudnák azt tízszerezni. Idén februárban a tanács a 68 tanácstagi körzet szá­mára pályázatot írt ki fej­lesztési jellegű feladatok vállalására. A feltételek kö­zött szerepelt, hogy a saj/t anyagi fedezet és a társadal­mi munka az igényelt pénz­nek legalább duplája legyen. A beérkezett pályázatokat a városfejlesztési és ellátá­si bizottság bírálta el, majd az elmúlt napokban a városi tanács végrehajtó bizottsága döntött a támogatható fel­adatokról. A feltételek sze­rint olyan közhasznú, új lé­tesítmények megvalósításét részesítették előnyben, me­lyek összhangban vannak a városfejlesztési elképzelések­kel, ugyanakkor figyelembe vették a körzet ellátottságát isi. A beérkezett 19 pályázat közül végül 11 kapott támo­gatást, és közöttük 340 ezer forintot osztottak ki. A vál­lalások szerint az év végé­re elkésizül 4 játszótér, két, utcában szennyvízcsatorna, szabadidőpark, útburkolat és gázvezeték, egy külterületi körzet pedig így jut autó­buszváróhoz. Az Alkotás művészeti csoport a Május 1. szigeten, elhelyezendő játék­figurák készítését vállalta. A munkát a tanácstagok szervezik az utcabizalmiak segítségével, a kapott pénzt (maximum 50 ezer forint) saját belátásuk szerint hasz­nálják fel. A tanács folya­matosan ellenőrzi a felada­tok végrehajtásét és a be­nyújtott számlák alapján fi­zet. Számít a tanácstagok és a lakók aktivitására, és úgy tervezi, hogy ezt a pályáza­tot minden évben meghii- deti. CP ni — szögezi le Sanyi. „Sanyika, nem látlak” Hallgatnak rá, szeretik Kertek, gyümölcsösök védelmében Mintegy 650 tonna külön­féle gombaölő szert szállí­tott június elejéig hazai megrendelőinek a Peremar- toni Vegyipari Vállalat. Külföldön ugyaneddig kö­rülbelül 3000 tonnányit ad­tak el az ilyen vegyszerek­ből. A Veszprém megyei gyár az idén, hosszú idő után először, ismét nagyobb mennyiségben gyártott bor­dói lé készítésére alkalmas port, amely a már több mint száz éve ismert vegyszer korszerű változata. A meteorológiai és a nö­vényvédelmi szakemberek szerint a csapadékos és a napsütéses idő gyakori vál­takozása, illetve az ebből adódó párásság miatt az át­lagosnál lényegesen nagyobb lesz a különféle gombafertő­zések aránya Emiatt a gom­baölő sizerek is keresetteb­bek lesznek az átlagosnál. A gyár ezért az eddigi meg­rendelések hiánytalan telje­sítése mellett pótigénylések­re is felkészült. Űj szemcseszóró gépet állítanak üzembe a Mezőgép cibakházi gyárában. A 2,5 millió fo­rint értékű gép magas technikai színvonalon végzi a félig kész termékek rozsdátlanítását. így a felületkikészítés gyorsabb és szakszerűbb lesz Napjainkban sok vitában, pártalapszerve- zetek vezetőinek képzésén, pártonkívüliek körében visz- szatérő kérdés, hogy nem túl­ságosan gazdaságcentrikus-e a párt politikája, pártszerve­zeteink munkája. Néhányan úgy vélik, hogy háttérbe szoi- rul a pártszervesetek politi­kai tevékenységében az em­berközpontúság. Elhangza­nak olyan szélsőséges, he­lyenként általánosító vélemé­nyek is, hogy az emberi ol­dallal csak a pártsizervezetek és ösztönzésükre a tömeg­szervezetiek foglalkoznak, de a gazdasági, intézményi veze­tők többségét egyedül a terv­teljesítés és a gazdasági ered­mények érdeklik. Az így vélekedőket nem a rossz szándék vezérli. In­kább az ellenkezője. Néha úgy érzik, egyedül maradnak ebben a munkában, és csak ők foglalkoznak igazán em­beri ügyekkel. Olyan jelen­ségről van szó, amely min­denképpen elemzést igényel. Abból kell kiindulnunk, hogy a politika mint fogalom: a társadalmi osztályok érde­keinek, céljainak és felada­tainak összessége. Vajon a szocialista társadalomnak nem a legfőbb célja-e a nép anyagi, kulturális ellátottsá­gának magasszintű kielégíté­se? Márpedig valóban az, és ez a cél mindenekelőtt az anyagi termelés javainak, te­hát a gazdasági termelés magas szintű minőségi és megfelelő tervszerű mennyi­ségű előállítását igényli a szocializmust épőt egész nép Sizámára. Hovatovább közhelynek számít, hogy csak azt lehet elosztani, amit megterme­lünk. Mégis, amikor a nép anyagi javainak jobb és ma­gasabb szintű kielégítését szorgalmazzak, sokian hajla­mosak megfeledkezni erről. Pedig ennek a tudati szférá­ba hatolása nemcsak a köz­vetlen gazdasági munkát irá­nyító vezetők feladata, ha­nem a politikai munkát vég­ző pártszervezeteké, kommu­nistáké és tömegszervezeti vezetőké is. Így tehát, ami­kor a párttestületek, alap­szervezeti taggyűlések a ter­melési tervek teljesítésének nehézségeiről, a munkaver- senymozgalom kiemelkedő eredményeiről, a munkaidő tényleges kihasználásáról, a munkafegyelem javításáról, az exporttevékenység fejlesz­téséről vagy a vállalati beru­házás hatékonyságáról tár­gyalnak, akkor nem elsősor­ban gazdaságcentrikus, el­vont politikai munkát látnak el. hanem éppenséggel em- bercenitrikus politikát hajta­nak végre. Ennek a felisme­rése szükséges valamennyi pártszervezet vezetősége és kommunista számára. A mi pártunk egész poüiti- kájábán, az MSZMP harcá­ban a párt kongresszusain is végUgfcísérhétjük azt a dia­lektikus egységet, amely a szocialista építőmunka folya­mán összekapcsolja a gazda­ság fejlfesztését és az emberi élét magasabb szintű kibon­takoztatását. Ilyenképpen kapcsolódik az ember a gaz­dasághoz. lamélynek megte­remtője. továbbfejlesztője és természetesen a megtermelt gazdasági javak fogyasztója és élvezője. A Központi Bizottság leg­utóbbi ülésén tárgyalta a gazdasági irányítás további Ikorslzierűsítésének feladatait. Ennek megfelelően határoz­zák majd meg a pártszervek és -szervezetek működési te­rületükön a további tenniva­lókat. De vajon lehet-e gaz­dasági feladatokat úgy tár­gyalni, hogy a végrehajtás során nem mindén területen az ember igényének kielégí­tése, az emberközpontúság csendüljön ki. Vagy ehhez hasonlóan a tömegszerveze­tek napirendjein szereplő if­júságpolitikai, érdekvédelmi kérdések, társadalmi munka­akciókra mozgósítás nem mind éppen az ember érde­kében történik-e? A szocialista építőmunká­nak vannak olyan területei — éppen az osztályviszonyok nyomán —, ahol a széles kö­rű embercentrikusság kerül élőtérbe. Ide tartozik, hogy hazánkban törvényes rend és fegyelem, jó közbiztonság az uralkodó, az állam védi a munkával szerzett személyi tulajdont. Az olyat már szin­te el is felejtjük az ember- centrikussájg politikájának körébe sorolni, mint a mun­kához való jog, az ingyenes orvosi ellátás, valamint azt, hogy az állampolgároknak a művelődésre, magasabb po­litikai végzettség megszerzé­sére joguk és lehetőségük van. Ezek ma már természe- itesék számunkra. De amikor a gazdasági építőmunka ne­hézségei arra késztetik párt­szervezeteinket, hogy erőtel­jesebb. szakszerűbb gazda­ságpolitikai (tevékenységet folytassanak, akkor a politi­kai munkásoknak nemcsak a gazdaságközpontúságra, ha­nem az emberi oldalakra is égyenlő gonddal kell megfe­lelniük. Abban ia mérhető pártunk politikája és társadalmi rendszerünk emberközpontú­sága, hogy hazánk állampol­gárainak ügyeit, az államha­talmi, államigazgatási, illet­ve népképviseleti szerepet betöltő tanácsok milyen hoz­záértéssel, gyorsasággal, kul- túráltsággal intézik. A me­gyében évente több ezer ál­lampolgár ügyével foglalkoz­nak érdemben a tanácsok, s elenyésző azok száma, akik elégedetlenek ezekkel. Meg­felel ez annak a párthatáro­zatnak, amely kimondja, hogy a vezetőiknek döntéséifc meghozatalánál számolniok kell a politikai hatással is. Teljes felelősséggel kell érez­ni, hogy politkai és jogi ér­telemben egyaránt felelősek vezető munkakörükben a párt és az állam politikáját nak végrehajtásáért. Nem nélkülözhető a gazda­sági vezetői, irányítói mun­kában sem az emberi ténye­ző. Ezzel mindén józan gon­dolkodású gazdasági vezető tisztában van. Ezért szület­nek a munkásokat, a vállalat dolgozóit is érintő olyan dön­tések, hogy az üzemi demok­rácia kötelező fórumain túl is módot találjanak a köz­vetlen találkozásra, eszme­cserékre a dolgozókkal, ügyes-bajos dolgaik megvita­tására. 'Ez így is van jól, mert ahol háttérbe sízorítják az emberi oldalt, a gazdaság javára, ott nem születnek sízámottevő, tartós eredmé­nyek, s az az állapot nem is tartható sokáig. A gazdasági alap: „A társadalom termelési vi­szonyainak összessége a fej­lődés adott szafcasizában. To­vábbá a felépítmény politi­kai, jogi és egyéb intézmé­nyek, valamint a társadalmi tudatforma anyagi alapja”. Ezt az anyagi .alapot kíván­ja mind magasabb szinten tartani pártunk valamennyi határozata. Azok is, amelyek adott esetben a bonyolult külgazdasági hatásokat is figyelembe véve, a gazdaság tényezőit, a gazdaság fejlesz­tését állítják .előtérbe. A pórtalapszerveizetok gyakor­lati végrehajtó munkájában ezért fontos elv, hogy a gaz­daság és a politika nem el­különült, elválasztható fogal­mak. Mindkettőt hazánkban az ember, a szocializmust építő ember valósítja meg az emberiség további felemelke­dése javára. A. A.

Next

/
Thumbnails
Contents