Szolnok Megyei Néplap, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-09 / 134. szám

1984. JÚNIUS 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Györffy István emlékkiállítása a Néprajzi Múzeumban Felavatták a tudós domborművét és emléktábláját Karcag nagy szülöttjének centenáriumi évében az or­szágos ünneplések egyik ki­emelkedő eseményeként teg­nap megnyitották Györffy István emlékkiállítását a Néprajzi Múzeum I. emeleti termeiben. Az emlékkiállí­tás a magyar néprajztudo­mány korszakos jelentőségű, és napjainkig legnagyobb ha­tású művelőjének pályáját, múzeológiai és tudományos munkásságát kíséri nyomon az általa gyűjtött tárgyak, fényképek bemutatásával. A tárlat, amelyet Györffy György, a történelemtudo­mányok doktora nyitott meg, a tudós gyermekei, a néprajz, és a társadalomtu­dományok kiválóságai, szép számú érdeklődő jelenlété­ben. mintegy 700 négyzet- mjéteres kiállítási felületen követi nyomon a magyar Györffy István leszármazottai elsőként nézték fcneg a monu­mentális kiállítást Az emléktáblára először a Művelődésügyi ,Minisztérium ko­szorúját helyezték el néprajztudomány nagy alak­jának életútját, munkássá­gát, csaknem ezer kiállítási tárgy, fotó segítségével. Györffy István 1906-tól csaknem három évtizeden át a Néprajzi Múzeum munka­társa volt, de egyetemi ta­nári kinevezése után is szo­ros munkakapcsolatot tar­tott az intézménnyel — egé­szen az 1939-ben bekövetke­zett, sajnálatosan korai ha­láláig. Főleg az Alföld, szű- kebb hazája, a Nagykunság paraszti gazdálkodásának -tárgyi és szellemi emlékei­ből hagyott maga után gaz­dag örökséget. A méreteiben is hatalmas kiállítás megtekintése után Rátkai Ferenc miniszterhe­lyettes felavatta Györffy Ist­ván domborművét. A Nép­rajzi Múzeum falán elhelye­zett. az Országházra néző relief és emléktábla Somogyi Árpád Munkácsy-díjas, kar­cagi születésű szobrászmű­vész alkotása. Avatóbeszé­dében Rátkai Ferenc hang­súlyozta, hogy a népben, nemzetben gondolkodó tu­dós domborműve méltán ke­rült a Kossuth Lajos térre, ahol történelmünk legna­gyobb személyiségeinek, szellemi életünk nagyságai­nak szobrai. emlékművei állnak. Élménybeszámoló Erdélyről, kirándulás Jugoszláviába A galéria baráti körének programjából A Szolnoki Galéria baráti körének filmklubjában jú­nius 11-én, hétfőn délután 5 órától képzőművészéti filme­ket vetítenek. A klub tagjai többek között Bemáth Aurél munkásságával ismerkednek. A vetítés helye a Tisza film­színház. A baráti kör a Tá­jak — Körök — Múzeumok mozgalomba is bekapcsoló^ dott. Június 16-án tagjai Kecskemétre látogatnak, ahol a Művésztelepet, a Katona József Múzeumot s a város más történelmi nevezetessé­geit, kulturális intézményeit keresik fel. A júniusi 18-i klubfoglalkozásukon — dél­után 5 órától, a Damjanich János Múzeum közművelődé­si termében — Erdély kul­turális és történelmi neveze­tességei címmel Simon Fe­renc szobrászművész élmény- beszámolóját hallgathatják meg a baráti kör tagjai, akik júniusi 22-től Jugoszláviában a tengerparton töltenek né­hány napot. Ellátogatnak Isztria-félszigetre is, ahol a kulturális és történelmi ne­vezetességeket keresik fel. TIT „iskolák” a téeszekben Sikeresen zárják a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Társulat Szolnok megyei szervezete által patronált termelőszövetkezeti „iskolá­kat”. A társulat előadói az elmúlt idényben az ismeret- terjesztés sokszínű formái­val gazdagították a mező- gazdaságban dolgozók elmé­leti tudását. A besenyszögi Kossuth Tsz-ben együttmű­ködési megállapodás alapján közgazdasági politikai, ter­mészettudományi előadáso­kat, foglalkozásokat tartot­tak. A zagyvarékasi Béke Tsz korszerű nyelvi labora­tóriumában idegen nyelve­ket oktatnak, a kezdő és ha­ladó tanfolyamon 21 téesz- tag ismerkedik az angol és a német nyelvvel. A tiszaföldvári Lenin Tsz- ben a különböző korosztá­lyokhoz külön tematika alapján vitték el a tudo­mány legújabb ismereteit. Avarkori leletek Gazdag kora avarkori le­letekre bukkantak a kecs­keméti régészek a kunpeszé- ri határban. Az egykor elő­kelő hölgy sírjából nagy­gombos arany fülbevalópár, arany- és ezüstlemezzel bo­rított tőr, ezüst karkötőpár, bronztükör és ezüstgyűrűk kerülték napvilágra. A szomszédos sír kevesebb tárggyal, de több fejtöréssel szolgált. Egy férfisír fölött zsugorított helyzetű csontvá­zat találtaik épségben, magát a sírt azonban kirabolták, a csontváz koponyája erősza­kos halálra enged következ­tetni, kardvágások és ütések nyomai látszanak rajta. Az avarkori drámáról csak a teljes feltárás és az antropo­lógiai vizsgálatok után lehet bővebbet megtudni. A térség először 1971-ben hívta fel magára a figyel­met: a közeli Kunbábony határában egy avar kagáni sírra bukkantak, amely igen gazdag volt aranytárgyak­ban. 1982-ben a kavicsbá­nyához vezető út szélesítésé­nél fedezték fel a kora és közép avarkori temetőt, s kezdtek hozzá a feltáráshoz. A kecskeméti régészek két év alatt több mint tízezer négyzetméternyi területet vizsgáltak át, csaknem száz sírt bontottak ki. Különösen 7. század elején keletkezett sírokból került elő sok fegy­ver, többféle használati tárgy és ékszerek is. A lele­teket az idén mutatják be a közönségnek a kecskeméti Katona József Múzeumban. KazinGzy-dijas tanulók Kazinczy-dijas tanára □ Fiatalos lendülettel beszél, mondatait gondosan szerkesz­ti. Bármiről beszél­getünk. a munká­hoz, a tanítványokhoz, a se­gítőkész kollégákhoz kanya­rodik vissza. Gömöri Árpád, a jászberényi 606. számú Klapka György Ipari Szak­munkásképző Intézet tanára, huszonöt éve tanít az intéz­ményben. „Szegedsn szereztem ma­gyar—orosz szakos tanári diplomát, két évig dolgoz­tam általános iskolában, majd a szülővárosomba ke­rültem vissza. Ez a második munkahelyem, gondolom, több már nem is lesz. Azt hiszem, nehezebb a magyar­tanár dolga a szakmunkás- képző intézetben, egyrészt nagyon alacsony óraszám mellett kell megoldani fel­adatait — elsőben egy, má­sodik-harmadikban pedig Az eredmények mögött csapatmunka van heti kétszer negyvenöt perc áll rendelkezésünkre — másrészt a tanulóifjúság ér­deklődése inkább szakmai jellegű. Közöttük is vannak tehetségesek, de képességei­ket főleg választott mester­ségük területén kamatoztat­ják. Nem könnyű megnyer­ni őket az olvasás, a szép magyar beszéd szeretetének. Ezt csupán folyamatos mun­kával, hittel érheti el a pe­dagógus. Igyekeznie kell megtalálni azokat a módsze­reket, formákat, amellyel érdekessé, vonzóvá teheti tárgyát a fiatalok számára. Természetesen ehhez csapat­munkára van szükség, egye­dül senki nem boldogul.” A jászberényi szakmun­kásképző intézet tanulóit évek óta számon tartják a különböző országos nyelvi vetélkedőkön. Az elmúlt tíz esztendőben — amióta kü­lön kategóriában versenyez­nek a gimnazisták és a szak­munkástanulók — az intéz­mény diákjai közül heten jutottak az országos döntő­be, közülük hárman Ka- zinczy-érmet kaptak. Az Édes anyanyelvűnk vetélke­dő országos megméretésére is többször eljutottak már a jászberényi fiatalok, ahon­nan emlékéremmel és külön­díjjal térhettek haza. Gömö­ri Árpád a színvonalas fel­készítő munkáért Kazinczy- díjat és Édes anyanyelvűnk emlékérmet kapott. „Az irodalmat és az anya­nyelvet különösen kedvelő diákjaink mindig nagy iz­galommal várják a házi versenyeket, később pedig „szorítanak” a továbbjutók­nak. A felkészülés szabad időben történik, de ez sen­kinek nem esik nehezére. Szerencsére minden évfo­lyamban akadnak érdeklődő gyerekek. Úgy érzem, a ma­gyar—történelem szakos munkaközösség minden tag­ja szívesen végzi ezt a fel­adatot, amely szép kiegészí­tője a mindennapi munká­nak, a tanításnak. Rengeteg múlik a vezetők hozzáállá­sán. Iskolánkban csak a legjobbakat mondhatjuk er­ről. Odafigyelnek arra. amit csinálunk, elismerik az eredményeket, segítik a fel­készülést.” Az elért eredmények azt bi­zonyítják, hogy a jászberé­nyi szakmunkásképzőben minden feltétel megvan a sikeres munkához, de a kö­zösségben szükség van az olyan lelkes pedagógusokra is, mint Gömöri Árpád. — fs — A múzsák testvérek Véget ért a szolnoki zenés színházi találkozó Csütörtökön este, illetve éjszaka a Szigligeti Színház társulata — Hubay—Ránlki— Vas: Egy szerelem három éj­szakája — előadásával, és Cseh Tamás—Bereményi Géza Jóslat című előadóest­jével véget ért a vasárnap kezdődött zenés színházi ta­lálkozó. A kaposvári Csiky Ger­gely Színház a két ismert szovjet zeneszerző Miljutyin és Dunajevszkij dallamos melódiáival megtűzdelt Film­csillag című bohózatot hozta a találkozóra, a budapesti József Attila Színház Brecht —Weill Mähagonny városá­nak tündöklése és bukása cí­mű darabjával, a győri Kisi- faludy Színház a Marica grófnővel, a szegedi Nemzeti Színház pedig a Charley nén- jévei vendégszerepeit a Tisza partján. A zenés színházi találkozót szakma^ tanácskozás érté­kelte, amelynek vitaindító előadását dr. Székely György, a Magyar Színházi Intézet nyugdíjas igazgatóhelyettese tartatta. — Visszatérni jó? — Sejtem, mire céloz, igen, a szolnoki sizínház alapító tagja voltam, az első itteni Filmcsillagot én rendeztem. Kelemen Évával a főszerep­ben. Hát, bizony nem „most” volt. — 1950 őszén. Nagysze­rű társulattal dolgoztam Szol­nokon, Daniss Győző — ő már „elment” közülünk — volt az igazgató, forró szín­házi estéket éltünk meg együtt. E szerény emlékidéző után, megkérjük, foglalja össze a találkozó főbb jellemzőit, ta­pasztalatait. — Először is egy ellent­mondásra szeretném felhívni a figyelmet. A múzsák test­vérék, a színház és a zene mindig is elválaszthatatlan volt. Manapság nemcsak ná­lunk, de világszerte növek­szik az érdeklődés a zenés színházi műfajok iránt. Saj­nos, a mi színházi szerveze­tünkben nincsenek meg meg­felelő arányban a feltételek az igény nívós kielégítésére. Ez általánosítható megálla­pítás, nem vonatkozik som­másan a találkozón látott előadásokra. További ellent­mondások: a múlttal együtt égy kicsit a régi zenési szín­házat is búcsúztatni szeret­tük volna, — de új, igényes hangvételű zenés darabok nincsenek, fgy aztán a ren­dezőknek főhetett a fejük, hogyan játsszák a régi zenés darabokat, illetve a „prózai” előadásokba hogyan lopják be a zenét. — A megoldás . .. ? — Ez a találkozó is mu­tatta, hogy minden évben késiül néhány érdemleges al­kotás, — de sokkal többre volna szükség. Ezer oka van, hogy miért nem gazdagabb a zenés színpad. A szakmai tanácskozáson a színházi vezetők — részt vett a megbeszélés/en Gödöllői La­jos, a Művelődésügyi Minisz­térium színházi osztályának vezetője is — rendezők, kar­mesterek megvitatták a ze­nés színházi produkciók gondjait. Megállapították többék között, hogy a fiatal színészek jórésize alkalmat­lan — tisztelet a kivételnek — zenés szerepek eljátszásá­ra, mert nincs kellő ének­hangjuk, mozgáskultúrájuk, BonvivánOk és primadonnák, kerestetnek országszerte, — szerény eredménnyel. A fő­iskolai képzés még nem iga­zodott az új igényekhez, pedig — ezt a minisztérium munkatársai is hangsúlyoz­ták, — a vidéki színházak különösen nem mondhatnak le az operettelőadásokról, a musicalékről. A közönség­igényt színvonalas zenés színházi előadásokkal is ki kell elégíteni. A színházak gazdálkodásában is új felté­teleket kell teremteni a költ­ségesebb zenés produkciók számára. A szakmai tanácskozás résztvevői megállapították, hogy a Szolnokon harmad­szor megrendezett zenés szín­házi találkozó elérte célját, a közönség lelkesen fogadta az előadásokat, többen szor­galmazták, hogy az eddigi ta­pasztalatok birtokában jövő­re már országos rendezvény- nyé kellene tenni a Tisza- panti találkozót. — ti — Cseh Tamás a Jóslat című produkcióban i

Next

/
Thumbnails
Contents