Szolnok Megyei Néplap, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-09 / 134. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. JÚNIUS 9. Csikós leszek a Kiskunságban I Arcképvázlat I Egy hold föld Lázárhegyen többet ér, mint egy hercegség az Óperencián túl — tartja a régi székely mondás. Azaz: tisztes munka, tiszta ház, becsület, gyerekek... A célok a lehetőség határán belül vannak, világosak, az élet pedig, miként az évszakok változása, szabályos és egyszerű. Ez a felfogás persze nem jelenti azt, hogy kolostorban élünk — az „én” kilép önmagából, nem csupán a maga nevében éli a világot, de a világ nevében éli önmagát Rézsó Lajos életében nincs semmi különös vagy látványos — úgy tűnhet első pillantásra. Életének ritmusa egyenletes: a napi munka, a család, a kert, a Delta folyóirat, a regények és a szakkönyvek kitöltik napjait. Gondolatai, tettei azonban nem csupán saját világát formálják gazdagítják — értékek teremtésére törekszik a közösségi életben is. Amikor a törzsökös fegy- verneki földmívescsalád sarja tizenhat évesen a mondás „ egy hold földjét” egy másikra erénél te, nem. egyszerűen felhagyott azzal, hogy édesapja „birtokán” dolgozzon tovább, hanem új szakmát, új életformát talált az örményesi gépállomáson. Traktoros lett — ami igen nagy dolognak számított 1950-ben ag iparban szegény vidéken! — az iparos munkába, az iparnak (akkor csak sejtett) fejlődésébe vetette el a „magot”. Egész életére e 'gépiparhoz kötötte a sorsát, mert ösztönösen úgy érezte, egykor hatalmas különbség lesz apja kaszája, a traktorok, a kévekötő aratógép s a majdani technikai csodák között. Akkoriban még sokan kételkedtek ebben. O rendíthetetlenül bízott. Az évek Rézsó Lajost igazolták ... Az első napok, hónapoik, évek mivel teltek? Szívós munkával, szüntelen .tanulással, továbbképzéssel. Különösen azután, hogy az örménye- sd gépállomást 1968-ban átvette az Április 4. Gépipari Művek. Ez ^vitathatatlanul előrelépést jelentett: sokkal komolyabb feladatokat, természetesen több pénzt és nagyobb rangot. Aki ezt nem ismerte föl, s nem bírta az iramot — lemaradt. Réz&ó Lajos viszont lemaradni, csalódást okozni magának s másoknak nem akart. Elsajátította a gépszerelést, az esz- tergályozást, majd a hegesztést. Gyakorta otthon, lámpafénynél tanulta meg, mit kell majd reggel csinálnia. Három esztendeig technikumba is járt; csak a napi teendők s a családi gondok összesűrűsödése miatt nem került pecsét végbizonyítványára. Hosszú éveket „húzott” le a thermogenerátor-gyártás- ban, mint lakatos, mint csoportvezető. Sohasem hagyatkozott csak a rutinra. — Lehet-e nagyobb célunk, mint választott szakmánkban, hivatásunkban mesterré válni? Szerintem nem. Aki pedig eszerint törekszik a jobbra, többre, annak forgatnia kell a szakikönyveket és folyóiratokat. Azt mondtam, kell? Pedig fogalmazhattam volna így is: kellene. M|ert bizony nem mindenki teszi ezt úgy, ahogyan az érdekek diktálják... Pedig csak begyakorlott fogásokkal ma már nem sokra megyünk. Mivel sorsa, kenyere egy a gyáréval, most is tanul. Az üzem nemrégiben atomreaktorok részegységeit kezdte gyártani. Ehhez a munkához nagyobb fölkészültség szükséges. „Nem akarok szégyent vallani a; munkapadnál.” Nyílván az új termékek gyártására szervezett munkacsoportja előtt, és a gyár raktárában dolgozó lánya előtt sem. Nemigen tudná elviselni, hogy „vattaemberként” tartsák számon a gyáriak. Természetesen ezt sokan így hiszik magukról, csakhogy Rézsó Lajos nap nap után megméri magát. Még ma is, amikor már annyi győzelme van a maga területén, s az évek súlya nyomja vállait — érvel, vitatkozik, „csatázik”. Ügy érzi, kell is, mert sok még az érvénytelen mondat, a szavak nem mindig hittel csengnek. Pedig manapság igazán szükségünk van, valóban értelmes mondatokra, melyek eligazítanak, mi több (alig merem mondani) lelkesítenek is. Sz. Tamás Tibor Az épület előterében nagy a zsivaj, lárma. A hirdető- tábla előtt tolongó lányok és fiúk elégedetlenségét egy krétával írt figyelmeztetés váltotta ki: ezen a héten nincs esti kimenő! Találgatják, ugyan ki és mit követett el, miért e szigorú fegyelmezés? Hiszen olyan jó a meleg, június eleji estéken a vízparton sétálni, vagy a tavat környező park padjairól lesni az este jöttével elsimuló víztükröt. No, deltát nincs apeilláta a tanári kar határozata ellen, és bizonyára oka is van a dön- tésnék. Mindig akad zabolátlanabb, renitenskedő diák egy olyan iskolában, ahová a majd félezres kollektíva az egész országból verbuválódik, A tatai mezőgazda- sági és élelmiszeripari szakmunkásképző iskolában hat szakmára képezik a fiatalokat: halásznak, baromfitenyésztőnek, dísznövénykertésznek, sütőipari és húsipari szakmunkásnak. És itt A nevével Dobi Istvánnak emléket állító iskolában — ahogyan az igazgató sorolja —harminchat tanár, szakoktató és kollégiumi nevelő segíti a fiatalokat abban, hogy minél jobban elsajátítsák választott szakmájuk elméleti és gyakorlati tudnivalóit. Az utóbbira, mármint az ugratás, a lovaglás, a fogathajtás gyakorlására a Tatai Állami Gazdaság lovasiskolájában, a Bábolnai Állami Gazdaság dióspusztai méneseiéi, és az iskola tanistállójáníáti van lehetőségük. Akit nem elégít ki a gyakorlati foglalkozás, aki még többet szeretne „lóközeiben” lenni, az többször jelentkezik naposszolgálatra, a tanistállóba. Mint például a kenderesi Mészáros József, aki második éve koptatja a tatai szakmunkásképző padjait, és a hátaslovak nyergét. — Kilencszer vállaltam ebben a tanévben hétfőtől péntekig naposságot. Nem mintha az elméleti tantárgyakat nem szeretném, hiszen azokból is közepesnél jobb leszek most az év végén, de így mégis többet tudok gyakorolni. Kár, hogy a kedvenc lovamtól meg kellett válnom. Angol tel (vér volt, a Vatt névre hallgatott. Nem tudom miért vágták le Orosházán, ahol pedig, amikor innen elvitték, még piros szalagot is nyert egy versenyen. Megemlítem a fiatalembernek, hogy odahaza, a falujában is működik mezőgazdasági szakmunkásképző. A leendő lovász szakmai fölényével legyi nt: Évszázados fák nézegetik magukat a Tatai tó tükrében. A lombsátruk alatt megbúvó lovarda- és istállóegyüttes valamikor az Ester- házyaké- volt. Most a Tatai Állami Gazdaság lovasiskolája. A házigazdák és a Kisbéri Állami Gazdaság^ negyven lovát a naposszolgálatot teljesítő szakmunkásképzősök gondozzák. No, és persze nyüstölik is őket, hiszen velük gyakorolják az ugratást, a lovaglást, a fogathajtást. Az egykori tulajdonosok címerével díszített kandalló előtt Csapó Antal igazgató5- helyettessel a nőkről beszélgetünk. Nem csak amolyan jó férfiszokásból, hanem mert bár kevesen, lányok is jelentkeznek minden évben lótenyésztő szakmunkástanulónak a tatai iskolába. — Jelenleg, a három osztályban tanuló kilencven diák közül tizenöt a lány. Ennyien majd minden évben jelentkeznek, fel is vesszük őket. Pedig ^ legtöbbjük csak azzal tudja indokolni a pályaválasztását, hogy szereti az állatokat. Amíg a fiúk hetven százaléka megszerzi a szakmunkásbizonyítványt, addig a lányok létszáma a harmadik tanulják a mesterséget az egykori csikósok kései utódai, a leendő lovászok is. — Lótenyésztő szakmunkások — pontosít Doma József, az intézet igazgatója. — A halásszal együtt a lótenyésztő a legrégebben oktatott szakma az iskolánkban, évente átlagosan harminc fiatalt tudunk felvenni a hároméves képzésre. Kétszeres, háromszoros a túljelentkezés, mert az országban egyedül innen, Tatáról kerül ki a szakember-utánpótlás a lótenyésztő gazdaságokba, a Lóverseny Vállalathoz. Nemrégen született a minisztériumi döntés, hogy a Mezőhegyesen és környékén lakó fiatalok részére Gyomán is bevezetik ennek a szakmának az oktatását. Mi magunk semmiképpen nem tudjuk kielégíteni az igényeket, hiszen a most végző harmadikosokat akár mindet foglalkoztatni tudná az ügetőn, a galoppon a Lóverseny Vállalat. ' — Kenderesen csak mezőgazdasági gépszerelőket képeznek. Édesanyámék is jobb szerették volna, ha nem kerülök el az ország másik felébe, de én jobban kedvelem a pacikat, mint a traktorokat. Négyéves korom óta megülöm a lovat. Édesapám is mündig tart egyet, hogy legyen mivel szállítani a háztáji bait tartott sertéseknek, birkáknak a takarmányt. Az igazság az, hogy nem is annyira a távolságtól féltettek a szüleim. Tudják, hogy a tanpálya, az itt veszélyes üzem. Nem véletlenül az egyik legfontosabb tantárgyunk a balesetvédelem. Nemcsak a szabályos befogást, a szakszerű nyergelést kell jól megtanulnunk, hanem azt is, hogy bukásnál, fogatborulásnál ne kerüljön az ember a ló vagy a kerekek alá. A kenderesi Mészáros József szeptemberben nem Tatán kezdi az új tanévet. A lótenyésztéséről egyre jobb hírű abádszalóki Lenin Tsz- ben várják a harmadéveseknek kötelező féléves szakmai gyakorlatra. — Muszkát István, a híres fogathajtó lesz ott a mesterem — újságolta büszkén. — Nagyon örülök neki, 'mert itt a szakmunkás- képzőben is a hajtást ked-' veltem meg legjobban. Persze, igyekszem jól megtanulni lovagolni is. Nem szeretném a járda széléről nézni a jövő ilyenkori ballagáskor, hogy végzős osztálytársaim díszmagyarban végiglovagolnak a tatai főutcán. év végére a harmadára csökken. Hajdanán kinézték a csárdából azt a csikóst a lovát se sokra tartották, aki nem tudta átúsztatni a Tiszát. Az elsőéves Péter Anikó a Tatai tó átúszására aligha vállalkozna lovával, de láthatóan nagy öröme telik kedvence, a tizenegy éves angol telivér, Metil itatásában. — Tíz napja nem ültem rajta — panaszkodik — a területi lovasbajnokság miatt. Már azt hittem, úgy kell hazautaznom Nyíregyházára, nyári vakációra, hogy el se köszöntem tőle. Rágták az én fülem is otthon, hogy nem lánynak való szakma ez. Tudom jól, hogy sokszor meg kell még fogni a vas- villát, ha összegyűlik a trágya a jószágok alatt, amíg a szakmunkásvizsgát leteheti ük. Csakhogy nincs külön női meg külön férfi vasvilla, meg 'aztán a vakaró, a gyökérkefe és a törlőrongy se csak férfikézbe való. Én úgy gondolom, az első évben megtanultam itt Tatán any- nyit a szakmából, a munkából, hogy a nyári gyakorlaton ne nézzenek ki az istállóból odahaza, a nyíregyházi mezőgazdasági főiskola tangazdaságában. A Tata tóválroskerti részén levő szakmunkásképzőtől alig két kilométernyire eső Baj községbe, az iskola tanistállójához igyekszünk Bodnár László gyakorlati oktatásvezetővel. Útközben szóba kerül az intézet meglehetősen vegyes profilja. — Tulajdonképpen szőlészet-borászatot kellene még oktatnunk — veszi humorosra a beszélgetést. — Mikor egy-egy országos szakmai vetélkedő házigazdái vagyunk, nem gond a versenyt követő banketthez beszerezni a halászlének valót, a jó kenyeret, a péksüteményt, a szendvicshúst vagy a terített asztalt díszítő virágot. Persze, azért jóféle bor is csak kerülközik azokban a Tata környéki gazdaságokban, ahol társadalmi munkát végeznek a diákjaink. A társadalmi munka kapcsán megemlíti az oktatásvezető, hogy a baji tanistálló fenntartására sincs költség- vetése a szakmunkásképzőnek. — Szerencsére jó mecénásaink vannak. Például a tatai és a Bábolnai * Állami Gazdaság, meg a baj—tar- dosbányai Gerecse Termelő6 szövetkezet. Ez utóbbi gazdaságé az istálló, a kifutóval, a tanpályával. Áz öt-hat lovat pedig az ország különböző lótenyésztő nagyüzemeitől kapjuk kölcsön szeptembertől júniusig. Szakmunkástanulóink a gyakorlati foglalkozásokon, a naposszolgálatok alatt rendben tartják, takarmányozzák a jószágokat. Két vizsga közt bajnokság A baji tanistállónál az első- és másodévesek adják a naposszolgálatot. A végzősök már szétszéledtek szerte az országba, otthon készülnek a szóbeli vizsgákra. Vincze Lászlót találjuk csak Bajon, akivel lószerszámok, és egy oktatási célra kikészített lócsontváz társaságában beszélgetünk a tanistálló pihenőszobájában. — Részt vehettem a hét végén a területi lovasbajnokságon — dicsekszik — azért nem utaztam még haza Jászki^érre. Nyertem egy második díjat ugratásban, és ötödik lettem az alapfokú díjlovaglásban. Már alighanem igazuk*" lesz a falumbéli fuvarosoknak. Balogh Jánosnak, Jász Bandi bácsinak. Lovász lesz ebből a gyerekből, mondogatták mindig, amikor sráckoromban felkéredzkedtem melléjük a bakra hajtani, vagy ha az engedélyükkel, csak úgy szőrén megültefn a lovukat az udvarban. Túl van a jászkiséri fiatalember lótenyésztésből és lóhasználatból, géptanból és üzemismeretből, valamint matematikából az írásbelin. Gyakorlatból pedig egyféle jó bizonyítvány a versenyen elért helyezés is. Előtte még a szóbeli vizsgák, szakmai ismeretekből, történelemből, munkavédelemből és állat- egészségügyből. És előtte még az igazi iskola: — Csikós leszek a Kiskunságban — mondja nevetve — ha kézhez kapom a szakmunkásbizonyítványt. Odahaza Jászkiséren halódóban a lovastornaklub, amit olyan •“nagy lelkesedéssel és hozzáértéssel vezetett Tassy Tamás. Ezért szegődtem el a lajosmizsei Almavirág Szakszövetkezethez, ahol persze nem ménest fogok terelgetni. Idegenforgalmi célokra tenyésztenek ott lovakat, külföldiek vásárolják meg a betanított csikókat. A féléves gyakorlat alatt én is betörtem egy nyerget- kantárt még soha nem viselt, úgynevezett szőrcsikót. Tornádó jó formában került ki a kezem alól, el is vitte azóta egy NSZK-beli vevő. Ez volt lovászinasként, vagy ahogy itt Tatán hivatalosan jegyeznek bennünket három évig, lótenyésztő szakmunkástanulóként az első sikerélményem. Temesközy Ferenc A tanpálya veszélyes üzem
