Szolnok Megyei Néplap, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-07 / 132. szám

1984. JÚNIUS 7. SZOLNOK MEGYEI NÉFLAF 5 A Szolnok megyei ÁÉV Karcagon és a szolnoki Széche­nyi lakótelepen épit ötszintes la­kásokat, melyek­hez minden ele­met a megyeszék­helyen levő poli- gon üzemében gyárt. Az üzem­ben évente 8400 köbméter betont dolgoznak fel, melyből mintegy 280 lakáshoz ké­szítenek épületele­meket és más építkezéseidhez különféle egyedi termékeket-VI ( , 1 ír—nf Kitüntetés az Áchim útiaki Példájukat sokan követik Mezőtúron Varga Ferenccel, a Hazafias Népfront városi környezetvé­delmi munkabizottságának tagjával ballagunk a mező­túri utcákon. Nem titkolja, társadalmi megbízatása szo­ros kapcsolatban áll tanácsi tevékenységével. Csoportveze­tő a vb hatósági osztályán, ahol összefutnak a helyszíne­lő csoportok észrevételei, ta­pasztalatai. Ha álmából hirte­len ébresztenék, akkor is rangsorolni tudná, hogy az ut­cák rendje, tisztasága, szépsé­ge kiknek leginkább szívü­gyük, s kik azok, akik véte­nek ellene. Szerencsére az utóbbiak vannak kevesen. — Amikor a város fennál­lásának hatszázadik évfordu­lójára készültünk — annak bizony már halt esztendeje, számol uitána —, akkor hir­dettünk versenyt a kerületek között, és mindanyiunk örö­mére azóta se hanyatlott alább a lelkesedés. Vannak, akik évek óta jó példát mu­tatnak közvetlen környezetük szépítésével. Még hozzáfűzi, Ihogy a ta­nács is méltányolja ai város lakóinak igyekezetét. Ekkor érünk az Áchim András út sarkára, és a látvány minden várakozást felülmúl. Mintha még sose jártam volna itt! Valóság ez, nem varázslat? Antal Lászlóné pillanatra abbahagyja a rózsatövek ka­pálását, jót derül a megjegy­zésen. Férje pár méterrel odébb, a szomszéddal, Kele­men Józseffel beszélget, hoz­zájuk is intézem a kérdést: — Hány rózsa virul ebbén az utcában? Mire is büszkék az Áchim út lakói? Három évvel ezelőtt még a tanács műszaki osztályán dol­gozott Antal László, most, hogy nyugdíjas több ideje jut a virágaira. Csak az ő házuk előtt vagy hetven rózsatő hozott virágolt./ Amikor az aszfaltút elkészült, a várostól 5-6 tövet kapoltt egy-egy csa­lád, azóta a legkevesebb is annak négyszerese egy-egy ház, negyvennél is több ott­hon előtt... — Az élősövényt ami a por- talanított utat a virágoskert­tel szegett járdától elválaszt­ja, azt isi a tanácstól kaptuk, a fákat is. Persze, azóta már a saját pénzükön is vettek az utca lakói. — Az is tiszteletre méltó, hogy a házak bejárata előtt itt sose látni építőanyagot. Ha hoznak is, rögtön berakják az udvarra, nem csúfoskodik kint, mindig tiszta az utca! — csatlakozik a szomszéd. — Érdemes megnézni an­nak a két idős asszonynak a virágait is, ott előttünk, a Hodosi néniét, meg szemben, pedig az már a Bajcsy út, özv. Szabó Józsefné portája előtt. Nyolcvanhoz közeled­nek már, de annyit hajladoz­nak, mindig váltják a virágo­kat, mintha korukat se érez­nék. Hajdan Főváros út volt ez, döcögős, kockaköveikkel kira­kott, s annyira nedves a ta­lajvíztől, hogy a nehéz terhek­kel megrakott lovas kocsik kereke kiforgatta a köveket... Ilyennek nem ismerte még Herbály Gergiedyné, a kerület egyik tanácstagja. Ennek az utcának a páros oldala tarto­zik hozzá. — Amikor nyolc éve ide­jöttem férjhez, már teljesen közművesített volt, s teli vi­rágokkal. Bár a többi „ut­cám” is ilyen jól állna. Az Áchim útiak jó példája azért ragadós, mert egyre virágo­sabb, szebb a környék A pél­damutatással igazán rászol­gált az utca lakóközössége az elismerésre. — Nálunk nem ment ki a divatból az se, hogy a havat leseperjük! De visszatérve a rózsákra, érdemes arról is beszélni: nem tépik le, nem lopkodják a virágot, pedig forgalmas a mi utcánk — toldja meg a választ Szabó Irén nyugdíjas szövőnő. £s idézhetném sorra a töb­bieket, akik most együtt örül­nek annak, hogy látványos összefogásukból, a szép sze- retetéből olyan elismerés szü­letett, amire a megyében még nem völt példa. Környezetvé­delmi mintauitca táblát ado­mányozott az utca lakóközös­ségének a Hazafias Népfront városi bizottsága, a Vöröske­reszt városi vezetősége és a városi tanács. Gondosan be­tonba ágyazták az ultca mind­két végén a tartóoszlopot, és többen az ottlakókból, akik példát mutattak az évek so­rán — Anitái László, Kelemen József, Csipesz Mihály, Szabó Irén — büszkén őrzik otthon az Érdemes Társadalmi Mun­kás kitüntető jelvényt, amit a tábla avatóünnepségén vet­tek át az elmúlt hétien. — rónai — Átadás július 1>én Szállodabemutató Hévízen Szállodabemutatóval egy­bekötött sajtótájékoztatót tartottak tegnap Hévízen az újonnan épült Thermal Ho­tel Aquában. Elmondták; hogy május 29. óta úgynevezett próbaüzemet tartanak: vendégeket fogad­nak, s valamennyi szállodai és gyógyászati szolgáltatás­sal rendelkezésükre állnak. A hivatalos megnyitó július 1-én lesz. A szállodában 231 szoba van, 35-öt mozgássérültek ré­szére alakítottak ki. Minden szobában mdnibár. szí­nes tévékészülék van, százötven személyes étterem, borozó, söröző, drink bár, eszpresszó, továbbá úszóme­dence, szauna, solarium szol­gálja a vendégek kényelmét, felüdülését. Az Aqua gyógyszolgáltatá- sait elsősorban mozgásszervi betegségben szenvedők ré­szére ajánlják. Fiatal építészeknek Mesteriskola Ismét megszervezik a fiatal építészete kétéves továbbkép­zésének mesteriskoláját a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöki Továbbképző Inté­zetében. A felvételi kérelmü­ket 32 évesnél fiatalabb épí­tészek adhatják be július 6-ig. □ Algériában, Magh- nia, ahol élünk egy akkora város, mint Törökszentmiklós. Az épületek általá­ban egyemeletesek, és úgy kapaszkodnak egymásba, hogy a fal szinte falat ér. Emberöltője, nem egy asz- szony úgy élte le az életét, hogy az utcára jó, ha havon­ta kijutott. Ma már efféle tilalom nincsen, de a fiatal lányok kivételével a csador viselése kötelező az utcán a nőknek. Furcsa, hogy például a csapból víz csak kétnapon­ként folyik, és a lakások zömében nincsen fürdőszo­ba. Városi fürdő viszont van: szigorúan külön a nők­nek, külön a férfiaknak. Ha egy asszony hatalmas bő­röndöt cipel az utcán, ma már tudom, nem utazik se­hová, hanem a fürdőbe igyekszik. A bőröndben egy váltás ruhát visz. amelyet tisztálkodás után vesz fel. Egyébként én az édesapám révén kerültem ki, aki az államközi szerződések értel­mében két évig ott közgaz­dász. Kinn él a tizenhat éves húgom és édesanyám is. Napközben gimnáziumba já­rok, az osztálylétszám har­minc, és akadnak lányok is. Pillanatképek Algériából Reggel Korán, A tanításnak arab a nyelve, de a matematika-, a fizika- és a biológiaórákat franciá­ul tartják. Az osztályozás a mienktől teljesen elférő: húsz pont a maximum, és ha a felelet mondjuk közepes, 20/10-et kap a diák. A 20/5 gyakorlatilag már majdnem elégtelen. Nekem a legjobb dolgozatom 20/14-re sikerült. A tanítás is érdekes, dél­előtt nyolctól tizenkettőig, délután kettőtől ötig. tarta­nak a foglalkozások. Van testnevelésóránk is: hetente egyszer, két óra. Az öltözék szigorúan zárt: melegítő al­só meg felső, amelyeket ak­kor sem lehet levenni ha hetvenhét ágra süt a nap. Ami a kikapcsolódási le­hetőségeket illeti: azt a tele­vízió, illetve hétvégeken a tengerparti strandolás je­lenti, ahova apu kocsival el­visz bennünket. A tévémű­sort mindig a Koránnal kez­dik és azzal is zárják. A nagy művet hatvan részben vetítik, mégpedig oly mó­don, amikor feltűnik az arab írás, egy pap vontatott, éneklő hangon olvassa. Ami­kor a hatvanfejezet véget ér. újrakezdik az egészet, így tulajdonképpen évente hatszor vetítik a művet. A programban sok a francia nyelvű alkotás, délután öt­től hatig ^Italában csuda mókás rajzfilmeket látha­tunk. A szesztilalom áltakyios, de azért aki inni szeretne, és pénze van, bármilyen szesznez hozzájuthat. Igaz, üvegenként nagyon drágán, ezer forint körüli áron. En­ni csirkét, marhát szoktak, A NYÁR VESZÉLYEI Itt a nyár. Igaz, esőfelhők alól bontakoznak] meleg su­garai,, de itt van végre. A folyók vize csábítóan csil­log, a természet magára öl­tötte mindén díszét, ezer meg ezerféle színnel és illattal hívja az embert a szabadba. Nézegetem az elmúlt év szomorú statisztikáját. Ta­valy megyénkben nyolcvan­hármán fulladtak vízbe für­dés közben, közülük huszon­kettő 18 éven aluli volt. Az okok között szerepel a tiltott fürdés, sőt az al­kohol (!) is. Az elmúlt évben 602 közúti baleset volt Szol­nok megyében, ebből 48 gyer­mekbaleset (1 halállal vég­ződött). A 48 baleset közül 39-et (!) a gyermekek okoz­tak. Körültekintés nélkül léptek le a járdáról. Sokat közülük kerékpárral ért bal­eset, mert szabálytalanul ka­nyarodtak, vagy jelzés nél­kül irányt változtattak. Hamarosan itt a szünidő, megkezdődik az iskolások számára várva várt vakáció. Az idkola, bár emberségesen fegyelmez, zárt közösség, kö­vetelményeket állít a gyere­kek elé, meghatározza, hogy mivel töltsék el a napjuk nagy résizét. A szünidő, a va­káció a szabadság ígérete; kalandok, utazások, nagy „csavargások,” lehetőségét kí­nálja. Érthető hát, hogy a gyerekek többsége kitörő lel­kesedéssel veti magát a nyár örömeibe. A gyerek gyanútlan, nem ismeri a veszélyt, a félelmet S amikor már megtanulja, mitől kell félni, mire kell vigyázni, mikor kell óvatos­nak lenni, ajkkor is hajlamos megfeledkezni róla. A gyerekek többsége — különösen az iskoláskorúak — többször hallott már a rá leselkedő veszélyekről. A közlekedés szabályait — já­tékos formában — már az óvodában tanulják. Az isko­lában osztályfőnöki órákon, őrsi gyűléseken beszélnek ar­ról, hogyan kell helyesen közlekedni. Színes plakátok figyelmeztetik a tanulókat a helyes közlekedésre és a ve­szélyekre. A legtöbb gyerek a szüleitől is sokszor hallja az óvás, a féltés szavait: „Aztán vigyázz magadra! Alaposan nézz körül, mielőtt lelépsz a járdáról!” De úgy tűnik, mindtez ke­vés. A figyelmeztetéseknek csak ideig-óráig van foganat­ja. A féltő, óvó szavakat minden nap el kell mondani. Az iskolában is folyamato­san kell nevelni a ,gyerekeket a szabályos közlekedésre, fel­hívni figyelmüket a veszé­lyekre. Szünidőben sokszor lát az ember céltalanul ődöngő gyerekeket, akik órák hosz- szat az utcán „játszanak” — valójában unatkoznak, — és senki nem néz rájuk. Jobban oda kell figyelni gyerme­keinkre, a szünidő, a szabad­ság nem jelentheti azt, hogy mindent szabad. Ha nem is foghatjuk mindiig a kezüket, viselkedésünkből,, szavaink­ból érezniük kell, hogy fi­gyelünk rájuk, Tüdőgyógyász kongresszus A közelmúlt rettegett nép­betegsége, a tuberkulózis el­vesztette tömeges jellegét, s ma már a nem tbc-s tüdő- betegségek gyógyítása teszi ki a feladatok zömét — hangzott el a Korányi Fri­gyes TBC és Tüdőgyógyász Társaság 44. nagygyűlésén, amely szerdán kezdődött meg a Semelweis Orvostu­dományi Egyetemen. A tüdőgyógyászat neves magyar képviselői mellett 11 ország szakemberei is részt vesznek a háromnapos tanácskozáson, amelynek előadásai, referátumai há­rom fő téma köré csoporto­sulnak. Az első napon a lég­zés és keringés elégtelensé­gével foglalkoznak a szak­emberek. Az idült légzési, keringési elégtelenségben szenvedő, légzéskárosodott betegek folyamatos ellátásá­ban, gondozásában szerzett tapasztalatokat, a felmerült kórélettani, diagnosztikai és terápiás kérdéseket vitatják a sertéshús fogyasztását tilt­ja a Korán. A fő eledel a juh, meg a kecske. Ezek erre nagy becsben tartott jószá­gok, amelyeket rendszerint esküvőkön tálalnak csak fel. Egy arab esküvő számtalan, számunkra rendkívül érde­kes rítusból áll. Faluhelyen még mindig az a divat, hogy a fiú szülei keresnek a gye­reküknek megfelelő meny­asszonyt. Az árat — mert ilyen is van — rendszerint arany karperecben, nyak­láncban, fülbevalóban kell megfizetni. Minél szebb, kí­vánatosabb a menyasszony, annál több arany jár érte. Néhány szót az arab laká­sokról. A szobákban nincse­nek ágyak: fekvőhelyül sző­nyegek, szivacsok, pokrócok szolgálnak. Reggel ezeket egy sarokba, egymásra rak­ják, így hely is lesz oda­benn. Ha vendégségbe megy az ember, felkészülhet rá, hogy este hatkor mindig te­jeskávéval kínálják. Érdekes, hogy nálunk sok­szor szidják az ügyintézés lassúságát, de nekem ez el­len egyetlen szavam nin­csen, mióta megismertem a kintiek „gyorsaságát”. Ahogyan tavaly, augusztus végén kiértünk, pár nap múlva elmentem a városi meg. Az első témához külön szimpózium is kapcsolódik, amelyen az idült légzési elégtelenségben szenvedő betegek tartós otthoni oxi­génkezeléséről tanácskoznak. A kongresszus második fő témája a mellkasi nyirokcso­mó-betegségek és daganatok diagnosztikája és kezelése. E betegségek gyógyításában jelentős haladást hozott a számítógépes röntgen réteg­felvételek, az izotóp diag­nosztika használata: az új, nagy hatású, daganat elleni gyógyszerek és sebészeti módszerek alkalmazása. A betegek ellátásában alapvető fontosságú az alap­ellátás orvosaival való kap­csolat, kulcsszerepe van a körzeti és az üzemorvosok­nak. A kongresszus harma­dik napján a két orvosi szakterület szervezett együtt­működésének és optimális munkamegosztásának kérdé­seivel foglalkoznak. rendőrségre bejelentkezni. Udvariasan tudatták velem, most sok a munkájuk, ilyen gyorsan szó sem lehet róla, jöjjek vissza egy hét múl­va. Visszamentem, akkor to­vábbi tíz napot kértek. Ki­vártam, ismét öt napot em­legettek. Mondanom se kell, öt nap múlva sem volt se iratom, se bejelentőm. Vég­re november elején apu ment be a személyiigazol- vány-szerűségért. Öt mrá nem bírták lerázni, és dél­től négy óráig csak elkészült az a kétlapos, apró igazolás arról, ki vagyok, hol lakom: azaz, melyek a személyi ada­taim. Most Törökszentmiklóson tartózkodom pár hétig, mert az osztályommal, a 4/b-sek- keil érettségizünk. Szóbeli után, e hónap derekán, re­pülővel irány Algéria. Még két évig ott élünk, de szó van arról is, hogy meghosz- szabbítják apu kint tartóz­kodását, amelynek nagyon örülnék, mert az egyik ot­tani egyetem francia nyelv­szakán legalább négy félévet magam mögött tudhatnék.” (Elmondta Horváth Zsu­zsa, a törökszentmiklósi Ber­csényi Miklós Gimnázium negyedikese.) Lejegyezte: D. Szabó Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents