Szolnok Megyei Néplap, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-05 / 130. szám

1984. JÚNIUS 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kitüntetések a pedagógusnap alkalmából A pedagógusnap alkalmá­ból a művelődési miniszter Kiváló Munkáért kitünteté­sét a megye városaiban, kör­zetközpontjaiban rendezett ünnepségeken vehette át: Bartha Tivadar, a Tisza- gyenda—Tiszaroff Körzeti Általános Iskola igazgatóhe­lyettese; Bencsik Ádámné, a karcagi 2. sz. Óvoda vezető- helyettese; Bugán Mihályné, a tiszaörsi Körzeti Általános Iskqita tanítónőbe; Czupp Ferencné, a mezőtúri 626. sz. Ipari Szakmunkásképző In­tézet dolgozója; Csetényi Mi­hályné, a csépai Általános Iskola tanára; Csobay Zol­tánná, a kisújszállási Kos­suth Lajos úti Általános Is­kola tanítónője; Dancza Mi­hályné, a törökszentmiklósi 2. sz. Óvodai Intézmény óvónője; Deme Lászlóné, a kisújszállási Kossuth Lajos úti Általános Iskola tanára; Fellner Lajos, a tiszabői Ál­talános Iskola igazgatója; Fodor Józsefné, a karcagi 3. sz. Általános Iskola igaz­gatóhelyettese; Galsi Lajos- né, a törökszentmiklósi Csi­kós József Általános Iskola tanítónője; Gergi Miklósné, a jászberényi 5. sz. Óvodai Egység vezetőihelyettese; Ge- rőcs Mária, a pusztamonos­tori Általános Iskola tanító­nője; Gulyás Péterné, a,kun­szentmártoni Killián lakóte­lepi Általános Iskola dolgo­zója; Horváth Géz ülté, az öcsödi óvoda óvónője; Hor­váth Tiborné, a jászdózsai Általános Iskola tanítónője; Ivány Ferencné, a török­szentmiklósi Mezőgazdasági Szakközépiskola mérnök ta­nára; Járomi Béláné, a pór­teleki Külterületi Általános Iskolái Igazgatóság tanító­nője; Juhász Árpádné, a kunhegyesi Dózsa György úti Általános Iskola tanító­nője; Kádár Pál, a karcagi Gábor Áron Gimnázium és Szakközépiskola tanára; Ke­lemen István, a túrkevei Pe­tőfi téri Általános Iskola gyógypedagógiai tanára; Kiss János, a jászapáti Szakmunkásképző Intézet igazgatóhelyettese; Kormos Jánosné, az abádszalóki ön­álló Óvodai Egység részegy­ségvezető óvónője; Kovács Ferencrté, a karcagi Álta­lános Iskola és Diákotthon gyermekgondozója; Körmen­di Lajosné, a törökszentmik­lósi Hunyadi úti Általános Iskola dolgozója; Kun Lász­ló, a kunszentmártoni Kil­lián lakótelepi Általános Is­kola tanára; Lázár Ottóné, a jjászkiséni Önálló Óvodai Egység vezetőhelyettes óvó­nője; Lukács Ferencné, a tö­rökszentmiklósi Bercsényi Miklós Gimnázium tanára; Magyar Béláné, a mezőtúri 4. sz. Általános Iskola nap­közivezetője; Matyók István­ná, a törökszentmiklósi 604. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet mérnök tanára; Ma­yer Jánosné, a csépai Nap­közis Óvoda vezető óvónő­je; Menyhárt Pálné, a jász- szentandrási Általános Isko­la tanára; Nagy Piroska, a jászapáti Általános Iskola igazgatója; Nemes Imréné, a túrkevei óvoda csoportveze­tő óvónője; Orosz Mihályné, a jászladányi Önálló Óvodai Egység óvónője; Papp Gyula, a kisújszállási Móricz Zsig- mond Gimnázium és Szak- középiskola kollégiumának nevelő tanára; Veres József­né, az újszászi önálló Óvo­dai Egység óvodavezető óvó­nője; Sz. Pető József, a tö­rökszentmiklósi Mezőgazda- sági Szakközépiskola igazga­tója; Pozsonyi Lászlóné, a kunszentmártoni 628. sz. Ipari Szakmunkásképző In­tézet gazdaságvezetője; Rá- zsó Pálné, a kisújszállási Móricz Zsigmond Gimná­zium és Szakközépiskola gazdasági főelőadója; Sindel Mihály, a törökszentmiklósi Rózsa Ferenc téri Körzeti Általános Iskola tanára; Solynóczky Sándorné, a kun­szentmártoni Killián lakóte­lepi Általános Iskola taná­ra; Soós Károlyné, a mező­túri 2. sz. Napköziotthonos Óvoda óvodai dajkája; dr. Szabó Imréné, az abádszaló­ki Általános Iskola gyógy­pedagógiai tanára; Szabó Kálmánná, a túrkevei 1. sz. óvodai körzet Kálmán király úti Óvodájának vezető óvó­nőhelyettese; Szabó Lajosné, a tiszaroffi Körzeti Általá­nos Iskola tanára; Szabó Miklósné, a mezőtúri 2. sz. Általános Iskola tanára; Szakali Jánosné, a jászberé­nyi általános iskola tanító­nője; Szakái Istvánná, a jászberényi 3. sz. Óvodai Egység Tanács körúti óvodá­jának csoportvezető óvónő­je; Szalontai Imre, a török­szentmiklósi Bethlen úti Ál­talános Iskola tanítója; Szendrei Máténé, a tiszaör- vényi 1. sz. Napközis Óvodai Körzet dolgozója; Szőnyi Jó­zsefné, a jászberényi Kos­suth úti Általános Iskola igazgatója; Takács Tibor, a fegyvernemi Általános Isko­la tanára; H Tóth János, a A Rjagyar Üttörők Szö­vetsége az úttörőmozgalom­ban több évtizeden keresz­tül végzett kiemelkedő mun­kájáért a Gyermekekért Ér­demérem kitüntetést adomá­nyozta: dr. Borók Imréné- nek, a kisújszállási Arany János úti Általános Iskola tanítójának; Dúró Gyuláné- nak, a tiszafüredi Zrínyi Ilo­na Általános Iskola tanárá­nak; Lovász Gábornak, a szolnoki Városi Tanács mű­velődési osztállyá vezető­helyettesének. Az Űttörővezető Érdem­érem kitüntetést Ambrus János, a cibakházi Általános Iskola tanára; dr. Antal Ká­rolyné, az abádszalóki Álta­lános Iskola nyugdíjas pe­dagógusa; Cseh Zoltánná, a kunhegyesi Dózsa György úti Általános Iskola tanára; Csikós István, a jászalsó- szentgyörgyi Általános Isko­la tanára; Évinger Magdol­na, a törökszentmiklósi Hu­nyadi úti Általános Iskola tanítónője; lványiné Radnay Mária, a karcagi városi út­törőelnökség elnöke; Juhász Tivadar, a kisújszállási Kos­suth úti Általános Iskola napközis nevelője; Sass And­rásáé, a jászberényi Bercsé­nyi úti Általános Iskola ta­nára és Varga Kálmánná, a Hétfőtől péntekig in­gázunk munkahelyünk és laikásunk között. Mun­kában telik egész he­tünk. A két utolsó nap, elsősorban a vasárnap azonban a miénk. Oly értelemben, hogy az időt önmagunknak s szűkebb környezetünknek, csalá­dunknak, barátainknak szentelhetjük. Ám nem kevesen még a vasár­napjaikat sem fordíthat­ják kikapcsolódásra, re­generálódásra, mert — igaz, a hétvégi ügyeletért kapnak szabad napot — e napon is' dolgoznak. — No. nem mindig — iga­zít ki Kovács Ferenc busz­vezető, — de ami igaz, az Igaz, elég sokszor a volán mögé kell ülni, mert az em­berek vasárnap is utaznak. Nekem se könnyű a hétvégi szolgálat: késés, akadékosko­dó utas, műszaki hiba ugyan­úgy előfordul, mint hét köz­ben. Tudja, voltam a „sógo­roknál” ... én ott, uram, nem láttam tolongó, ideges, csikkdobáló utast. Persze a járművek is tiszták, kényel­mesek, sí nem késnek. Vasár­nap sem. Mindezt nálunk is meg lehetne valósítani, nem? Még kormányrendelet se ké­ne hozzá, csak egy kis igé­nyesség, amolyan „vasárna- piasság”. Nagy Mária ápolónő, ’59- ben kezdett Szolnokon, tíz év múlva Karcagra került. Amikor négy éve létrejött az intenzív osztály, a fertőzőből ide osztották be. karcagi 629. sz. Ipari Szak­munkásképző Intézet műsza­ki tanára; Ulicsni Árpádné, a kunhegyesi 2. sz. önálló Vezeté iű Óvoda helyettes vezetője; Urbán Lászlóné, a jászberényi Városi Tanács V. B. művelődésügyi, egész­ségügyi és sport osztályának gazdálkodási előadója; Va­dász Lajosné, a karcagi Györffy István Általános Is­kola tanítónője; Varga Sán­dorné, a tiszaderzsi Általá­nos Iskola tanítónője; Váczi Gyuláné, a jászberényi Baj- csy-Zsilinszky úti Általános Iskola tanára; Várnai Ist­vánná, a jászberényi dr. Gyetvai János Általános Is­kola igazgatóhelyettese. A belkereskedelmi minisz­ter Kiváló Munkáért kitün­tetését Egyed Józsefné, a mezőtúri Kereskedelmi Szakmunkásképző Intézet műszaki tanára kapta meg. mezőtúri 3. sz. Általános Is­kola tanára kapta meg. Az úttörőszövetség neve­lési célkitűzéseinek megvaló­sítását segítő több éves ered­ményes tevékenységéért Gyermekekért kitüntetésben részesült: a száj öli Tigáz Gáztöltő üzem Tyereskova aranykoszorús Szocialista Brigádja; a tiszaörsi Petőfi Tsz kollektívája; a jászberé­nyi Műszeripari Szövetkezet Wienermann Lajos ifjúsági szocialista brigádja és a Fi­nommechanikai Vállalat tö­rökszentmiklósi gyárának Csikós József KlSZ-alap- szervezete. Az Ifjúsági Érdemérem kitüntetést Kiss István, a jászárokszállási Április 4. úti Általános Iskola tanára és Szokoly Lajos, a szolnoki Szamuely Tibor Gépgyártás­technikai Szakközépiskola műszaki oktatója vehette át. KISZ Érdemérem kitünte­tésben Baja Sándor, a kar­cagi Mezőgazdasági Szakkö­zépiskola tanára részesült. A megyei úttörőelnökség Kiváló Űttörővezető kitünte­tését harmincegyen, a Kivá­ló Ifjúsági Vezető Érem el­ismerést pedig ketten kapták meg a pedagógusnap alkal­mából. Vasárnapi — Szeretek vasárnap dol­gozni, mert olyankor önál­lóbban végezhetem a dol­gomat, jobban bizonyíthatok. Igaz, több és nehezebb a munlkánik. mivel csak néhá- nyan vagyunk benn, de a gyerekek még hálásabbak a gondoskodásért. S szívesen bejövök, hiszen nekem nincs családom, így azoknak is se­gítek, akik gyerekeik, ház­tartásuk mellett tölthetik el a hétvégét. Általában ketten tartjuk a „frontot” vasár­nap Ódlor István doktor pedig arról beszél, hogy a helyze­tük korántsem könnyű, mivel a karcagi kórház a bővített alapszakmás intézet kategó­riájába tartozik. — Ami annyit jelent, hogy föltételeinek szűkössége da­cára, csaknem annyi felada­tot kell ellátnunk, mint a megyei intézménynek. Gon­dolja el, hét végén nincs minden községben ügyeletes orvos (két-három falut ösz- szevontak). Ha valaki meg­betegszik, s az inspekcióst a harmadik községbe hívták, azt a beteget is ide hozzák be. Mit tehetnénk? Mondok! mást: képzelje el, hogy pél­dául hozzánk tartoznak a nagyivá» ak is. Természete­sen a vasárnapi „műszak” nem plusz munka vagy túl­óra — szerves része a min­dennapi munkánknak. Csak­hogy: néhány orvos és ápoló­nő tartózkodik az osztályo­kon, így csupán alapvető el­látásban tudjuk részesített a beteget, hiszen nincs labo­Elismerések kiemelkedő úttörömunkáért IKeddi Éegvxetmm I ...ne legyen nyolcvanhalodlk Megyei honvédelmi verseny Szolnokiak nyertek Az MHSZ honvédelmi versenyek megyei döntőjét szombaton rendezték meg Jászberényben. A részt ve- Vő kilenc területi MHSZ-ve- zetőség közül a szolnokiak szerepeltek a legjobban. Csapataik mindhárom kate­góriában, a sorköteleseké­ben, a tartalékosokéban és az összetett honvédelmi ver­senyen megszerezték az első helyet. Az összetett verseny női bajnoka Puzgel Edit szolnoki, ifjúsági bajnoka Guba István törökszentmik­lósi, férfi bajnoka pedig Ko- lozs István jászberényi MHSZ-tag lett. Az ugyan­csak szombaton megtartott gyorstávírász rfiegyei ver­senyen a felnőttek közül Ba- thó László és felesége, jász- jákóhalmi versenyzők. a serdülőknél pedig Takács Mária és Dantesz Tamás ti- szakürti diákok bizonyultak a legjobbnak. Triumph módi Paksról ötezer, Triumph-licenc alapján készített strand- és szabadidőruhát szállít már ebben a szezonban a belke­reskedelemnek a paksi Ru­haipari Szövetkezet. A hazai Triumph-cikkek — pólóin­gek, köpenyek, ruhák, sport- ruházati felszerelések — fele annyiba kerülnek, mint amíg közvetlenül a Triumph cégtől vásárolta a kereske­delem. Valamennyinek az alapanyaga könnyű pamut és plüssbársony. A Tolna megyei Ruhaipari Szövetkezet több mint tíz évvel ezelőtt kötött együtt­működési szerződést a Triumph céggel fehérnemű gyártására. Jelenleg 100 mil­lió forint értékűnél is többet termelnek a megállapodás alapján, és ennek háromne­gyed részét tőkés országok­ba exportálják. műszakban ros, ekg és így tovább ... A megyeszékhely presszó­jában szinte vágni lehet a füstöt, az automata zenegép harsány slágert ont magá­ból. A pincérnőnek csak a keresztnevét értem: Zsuzsa. Csinos, barna hölgy. Megál­lás nélkül hordja, bontja az üvegeiket. Azután egy-egy pillanatra a bárpultnak dől. — A vasárnap? — kérdez vissza. — Olyan nap. mint , a többi — nincs időm az ácsingózásra, rengeteg a J „kedves vendég”. Ök is olya- J nők, mint egyébként: van köztük! valóban kedves, ud-, varias, s persze, szemtelen- kedő is. Gavallér és smucig, y mértéktartó és lerészegedő. Ilyenek. Bocsánat, hívnak a négyes asztalnál... A „sárga angyallal”, Nagy Attilával a négyes főúton fu­tunk össze. — Rám talán nagyobb szükség van ilyenkor, mint hétköznap. Kirajzanak az úrvezetők, s ezzel együtt több a műszaki dolgokhoz nem értő az utakon. Kirándulást, rokonlátogatást tehet tönkre egy technikai ziccer, tehát áldás ilyenkor a gyors segít­ség, Talán őzért neveznek bennünket angyaloknak ... Arról ds szót ejtünk, hogy első István királyunk annak idején levágatta fülét annak, aki vasárnap dolgozni me­részelt. „De sok félfülű len­ne most...!” Jót derülünk ezen. ám komolyra fordítván a szót: az élet vasárnap sem állhat meg. Sz. Tamás Tibor „Földünket nem apáink­tól örököltük, hanem uno­káinktól kölcsönözzük.” Ez volt a jelmondata az első országos ifjúsági környezet- védelmi konferenciának, amelynek a múlt hét végén, három napon át Kecskemét adott otthont. Az ország 19^ megyéjéből összesereglett mintegy kétszáz fiatal jeles, a témát jól ismerő előadó­kat hallgathatott meg. Szó volt az ifjúsági szövetség témához kapcsolódó felada­tairól, törekvéseiről, a kör­nyezeti kultúra fejlesztésé­ről, a település- és lakókör­nyezetről, a városvédelem­ről, a mezőgazdaság és az ipar által okozott környeze­ti károsodásokról. A konferenciának aktua- tást adott, hogy az élővilág sorsáért aggódó emberek egyre többen és határozót-1 tabban figyelmeztetnek a szakszerűtlen beavatkozások végzetessé válható követ­kezményeire. Azokra a ve­szélyekre, amelyek a légkör szennyezésével, a Föld elsi- vatagodásával, a tengerekés a folyók élővilágának töme­ges pusztulásával az egész világot, így szűkebb környe­zetünket is fenyegetik. Gon­doljunk a közelmúltban a Zagyván történt tömeges halpusztulásra. Ennek elle­nére a vizsgálatok bizonyí­tották, hogy a Zagyva átla­gos vízminősége kismérték­ben javult, mivel megépült a jászberényi szennyvíztisz­tító mű. Talán nem túlzás, hogy ma az emberiség legna­gyobb, a világ sorsát alap­vetően meghatározó gondjai közé sorolhatjuk az emberi környezet súlyos rombolá­sát. Az ifjúságnak alkotó módon keli feladatokat vál­lalni környezetünk védelmé­ben. mert a veszedelmesen fogyó energiával, nyersanya­gokkal és más természeti kincsekkel való ésszerűbb gazdálkodás mellett egyen­rangú feladat az élet szín­terének és feltételeinek megóvása. Az emberi kör­nyezet, a természet megvé­dése azoktól az ártalmaktól, melyeket a modern társada­lom akaratlanul, de minden­képpen felelőtlenül és ön­emésztő módon okoz magá­Biztató, hogy megyénk­ben a városfejlesztési és vá­rosrendezési tervek készíté­sekor már figyelembe veszik a környezetvédelmi szem­pontokat is, hogy lakókör­nyezetünk további romlását megakadályozzák. Viszont számos gond van még. Ilyen például, hogy a mezőgazda- sági nagyüzemekben nem megoldott a hígtrágya keze­lése. így több helyen föld­medrű tározókban tartják, melyek területeket foglal­nak, szennyezik a talajt és a vizet. A konferencián nyomaté­kosan hangsúlyozták, hogy a környezetvédeíem nem le­het csupán a nemzetközi szervezeteknek, az országok kormányainak, vagy az erre hivatott szakembereknek az ügye. Mindannyiunk sorsá­ról, jövőjéről van szó, vala­mennyiünknek kötelessége cselekedni. Az örökös kétke­dők mondják, hogy a kör­nyezetvédők eltúlozzák a dolgokat. Nem erről van szó. Az ilyen megnyilatko­zásokból is látszik, hogy az anyagiak biztosításával egyenlő fontosságú a tudat- formálás, a környezetszeny- nyezés veszélyének felis­mertetése, a környezet meg­óvásának természetes köve­telménnyé és napi gyakor­lattá válása. Ezt a célt is szolgálta a kecskeméti kon­ferencia. Sokat kell még tennünk azért, hogy a kör­nyezetvédelemben tudatilag is előrelépjünk, és ebben ki­emelkedő feladata van az oktató-nevelő munkának, az óvodáktól az egyetemekig, a tudományos egyesületek­től a társadalmi és állam- igazgatási szervekig, és sze­mély szerint mindenkinek, aki hatással lehet az emberi értelemre és cselekvésre. Együtt kell lépnünk, mert ha az ember elpusztítja kör­nyezetét, azzal önmagát semmisíti meg ... Washingtonban van egy temető, ahol a világon ed­dig kipusztult állatfajoknak egy-egy síremléket állítottak föl. Most 85 van belőlük. Vi­gyázzunk, hogy... nak. Nagy Tibor Növekszik az érdeklődés a tiszaföldvári Építő- Vasipari és Szol­gáltató Szövetkezet napkollektorai iránt. A napenergiával működő meleg vizet szolgáltató rendszerek felszerelhetők kempingekben, hétvégi és családi házakra, hozzákapcsolhatók már meglevő fűtési rendszerekhez, és alkalmasak gyermek fürdőmedencék temperálására. A szövetkezetben havonta 80— 100 kollektort tudnak gyártani, ami 20—30 rendszernek felel meg

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents