Szolnok Megyei Néplap, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-30 / 152. szám

Ezzel kereste a kenyerét mar az apja. meg a nagyapja is. a szomszédban, Ti- szaugon. A folyó árterén mindig akadt vályúnak, teknőnek való fa. A nyárfa a legjobb. Abból is az. amelyik legalább nyolc van—száz éve állta már a tavaszi—nyári áradásokat, és kidüntve legalább egy nyáron át szikkasztotta a Nap. Egyre többe kerül köbmétere, a portékára pedig egyre kevesebben alkudoznak a szentesi, ceglédi, vagy az abonyi vásárban. Vályúkat már nem is készít.

csak teknőket. Disznóvágáskor, bélmosásra valók a kisebb méretűek, a nagyobbak meg a szalonna, az oldalas besózására. Három—négy napba telik, mire a kettéhasított rönkből teknő lesz. Az a baj, hogy az évtizedek alatt gépiessé vált mozdulatok egyre lassúb- bodnak. Amíg komótosan mélyíti a fát, közben arra gondol, hogy nem lesz. aki átvegye a szerszámokat. Sarokba kerül a bárd. a fejsze, szögre a kétn.velű kés, meg a ka- * "<*ss pocska: nyugdíjba készül

A NAGYRÉV! TEKNÖVÁJÓ

«gr

V- \

v' vf &

*>■(3: '' ‘ ' \ 1-■» ' >■, _ '•.*

‘

x :• \

*

fl>

...

Temesközy Ferenc felvételei

H M Jt>