Szolnok Megyei Néplap, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-24 / 147. szám

1984. JÚNIUS 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Szobrot kapott a Gyöngyöst városi rangra emelő király. Ká­roly Róbert. Kő Pál szobrászművész alkotását, a várossá nyil­vánítás 650. évfordulója alkalmából megrendezett jubileumi ünnepségen, júniusban avatták fel Kire számíthat a számítógép? Az az igazság, hogy za­varban vagyok. Olvasom kedvenc lapomat: fólko- lumnás riport a szemé­lyi számítógépekről. Be­kapcsolom a rádiót: hig­gadt hang magyarázza a bináris kód jelentőségét. A televízióban egy kefe- ihajú amerikai hangja (és szinkrontolmácsáé) érzel­messé válik, amikor ar­ról kezd beszélni, hogy a chipefc megalkotása révén új, soha nem re­mélt fordulatához érke­zett a tudományos-tech­nikai forradalom. A ház előtt szomszédom negye­dikes gimnazista fia nem a nyári alkonyat szép­ségeiről rebeg a nála egy évvel fiatalabb Elvirá­nak, hanem mátrixokról, ú j ra d imenz ionálásr ó] _ to­vábbá a bikáik és tehe­nek játékának basic nyel­ven való bemutatásáról beszél. Utóbbihoz — lát­va a lány pirulását — gyorsan hozzáteszi, hogy ez csak egy vezérlési gyakorlat, s ha érdekli, megmutathatja. A gyer­mekkönyvtárban — aho­vá sürgősen beiratkoztam némi egészén kezdőknek való számítógépes szak­irodalom reményében — a könyvtárosnő széttárta a karját: „Sajnos, X ta­nár úr kikölcsönzött egy egész szatyorra valót!” „X? De hiszen őt isme­rem, az osztálytársam volt. Emlékszem, annyi technikai érzéke sem volt, hogy a pátemoszterről azit hitte, valamilyen egyházi méltóság.” „Le­het — mondta a könyvtá­rosnő. — Nekem azt mondta, azért érdekli a dolog, mert két tanítvá­nya számítógépes mód­szerrel próbálja összeha­sonlítani Arany János ifjúkori és öregkori köl­teményeinek jelzős szer­kezeteit.” És ettől végképp za­varba jöttem: „Hát már X is! Aki oly mesteri módon elemezte már har­madikos korában a Jó­nás könyvét? Aki a Haj­nali részegség bonyolult mondataiban oly ponto­san látta a kristálytiszta lényeget, hogy máig em­lékezetes szakköri dol­gozatot írt. S most előállt két izgatott gondolko­dású tanítványa az öt­lettel, vajon mit mond a számítógép a Toldi és az Öszikéfc jelzőiről?” A tanár úrra tehát „számíthat” a számító­gép, ez az oly sokunk számára titokzatos szer­kezet, amely immár be­vonult az élet minden területére, az űrkutatás­tól az orvostudományon át a régészetig — min­denhová. Szőkébb pát­riánk — Szolnok megye — több oktatási és köz- művelődési intézményé­ben idejekorán eszmél­tek s szerves módon igyekeztek integrálni a számítógépet tevékeny­ségükbe. Szerencsére — tehetjük hozzá —, mert a számítógépek használa­tának bizonyos szintű is­merete az általános mű­veltség egyik fontos jel­lemzője lehet. Azért, hogy a számí­tógépes kultúra beépü­lése, széles ' körű elter­jedése zökkenő- és konf­liktusmentes legyen. — a maga módján mindenki tehet valamit. Elsősor­ban azt, hogy — ízléstől, beállítódástól iskolázott­ságtól, éLetkortól függet­lenül — megpróbál meg­barátkozni a programok világával. A műszaki és a természettudományok­hoz valamilyen módon kapcsolódó pólyán dolgo­zók számára kétségkívül könnyebb a „barátko- zás”, hiszen munkájuk hatékonyabbá tétele meg­követeli a számítógépes ismeretéket. (Nemcsak meglepő, örvendetes is volt azt hallani néhány héttel ezelőtt a megyei KlSZ-küldöttgyűlésen, hogy több szolnoki, Szol­nok megyei vállalat, üzem szervez számítógé­pes tanfolyamot, illetve általános igénnyé vált az ilyen típusú ismeretter- jeszttés.) De — és erre jó lesz Idejében készülni — meg kell tanítani a számító­gép alapszintű használa­tát áz absztrakt matema­tikában kevésbé járatos emberek számára is. Meglehet — mindez ábránd, vágyálom, fö­lösleges vagy nem léte­ző igények emlegetése? Lehet. Bár jól el tudom képzelni X tanár urat, amint a nyári szünetben, esténként kedves klasz- szikusai olvasgatása he­lyett a programozás-ve­zérlés alapelveivel ismer­kedik, de keze ügyében ott vannak Arany János összes költeményei is. Vágner János A művelődés hajlékai Egy ház a mellékutcában Százötven jelentkező Nyári egyelem Miskolcon Ismerkedés Borsod megye kulturális értékeivel Az idén június 25-én nyit­ják meg a miskolci nyári egyetemet. Az „ember—mun­ka—társadalom” címszóval szervezett stúdiumsorozat idei fő témája a vállalkozás és a felelősség lesz. Az előadásokat az adott témát legjobban ismerő ne­ves szakemberek tartják. Az idei miskolci nyári egye­temre százötvenen jelent­keztek. A hallgatók többsé­ge elméleti és gyakorlati szakember felelős vezetője különböző intézményeknek és vállalatoknak. A nyári egyetem hallgatói tíz napos miskolci tartózko­dásuk során megismerked­nek a város és Borsod me­gye kulturális értékeivel, természeti szépségeivel is. Július 1-én Népművészeti vásár Győrött Kántálók, kikiáltók, néptánccsoportok közreműködése Az idén július 1-én ren­dezik meg Győrött a hagyo­mányos nyári népművészeti vásárt. A színtere ezúttal is a műemléki belváros sé­tálóutcája lesz. Az ország minden részéből várnak nép­művészeket, népi iparművé­szeket. neves fafaragókat, kézimunkázókat, fazekaso­kat. vessző-, és csuháfonó- kat, bőrdiszműveseket, gyer­tyaöntőket, mézeskalácsoso- kat. Több népművész arra is vállalkozott, hogy a vásár­lók, nézelődők tarka árada­tát bevezeti mestersége tit­kaiba. Őket munka közben láthatják az érdeklődők. A hamisítatlan vásári hangulatról őri rigmusokat kámtáló kikiáltók, citeraze- nekarok, pávakörök és nép­tánc-csoportok gondoskod­nak. A szabadtéri műsort egy svéd népi együttes ven­dégszereplése színesíti. Jászdózsán még sokan em­lékeznek az 1963-as árvízre, amikor a község egyik fele víz alá került. A falut ka­nyarogva kettészelő Tárná azóta többször is fenyegette Jásadózsát, de hiába emelték meg a töltést az mégsem adott biztonságot az embe­reknek. Négy éve elkészült a falut megkerülő új meder, megszűnt a rettegés. A dózsai emberek azonban egyre többet bosszankodtak Észak-Magyarország legtisz­tább vizű folyója miatt. Az állóvízzé lett Tárnát ugyanis zöld békanyál lepte be, híná­rok szőtték be a vizet, víz­parton burjánzott a bozót, és áthatolhatatlan bokrok nőt­tek. Tanácstagi beszámoló­kon, falugyűléseken állandó­an visszatérő téma volt a posványos. dögöktől büdösö- dő víz. A környéken a nyu- lászok felszámolták az állo­mányukat a rengeteg szúnyog miatt. Az Észak-Magyarországi Vízügyi Igazgatóság (Évizig) kezelésében volt a holt-Tar- na, a falu maga nem kezdett irtásba, takarításba, bár a tanács és a tsz többször ke­reste ilyen szándékkal a gaz­dát. Végre idén tavasszal megkapta a község a Tárnát, a művelő­dési házá­val, sőt, mintha rejteget­ni akarná a kíváncsi szem elől. Talán áldja is iparos őseit azért, hogy a múlt század végén úgy választották meg testüle­ti székházuk helyét, hogy az ma épp egy mellékutcába esik. Az idegen a falhoz tá­masztott plakátokról, a ház falán a feliratról ismerheti fel a kultúra helybéli hajlé­kát, s beljebb lépve is csupán a népművelői szívósság, az otthonteremtő igyekezet előtt hajthat fejet, amely méltóvá kívánja tenni e házat hivatá­sára. Nyilván ez az igyekezet szülte a fotókiállítást is, amely most az előtér falain, — kissé disszonánsán — az első világháborúban elesett túrkevei iparosok emléktáb­láját veszi körül. . . No, de „szegény ember víz­zel főz” — tartja a mondás. Egy évvel ezelőtt például még aligha beszélgethettünk volna abban a szobában, ahol most Takács Mihály igazgató hellyel kínál. A valamikori lomtárat foglalta el a ház új vezetője, szobájába innen- onnan kiselejtezett bútorzat is került... — Tavaly kaptunk 130 ezer forintot a belső felújításra — mondja Takács Mihály. Eb­ből festettünk, parkettáztat­tunk, új berendezést, aszta­lokat, székeket vásároltunk a klubhelyiségbe, Igyekeztünk elfogadható környezetet te­remteni látogatóink számára. Sajnos a ház nagyon régi, minden évben tetemes össze­get költhetnénk rá. A művelődési ház a ’60-as évek végén költözött ebbe az épületbe. Régi helyét a Má­jus 1. Ruhagyár Túrkevére akkoriban települő részlege foglalta el. Az ígéret szerint csak ideiglenesen, 1973 júni­usáig kellett volna a közmű­velődési intézménynek osz­toznia az épületen az akkor még e helyen dolgozó városi KISZ-bizottsággal és úttörő­házzal. (Az úttörőház névleg jelenleg is itt működik, gya­korlatilag pedig ... ?) Szóval a régi ígéretet azóta már mindenki elfeledte, s vele együtt temette az idő azt az elképzelést is, miszerint 1973­hogy éljen vele most már ba­rátságban. Az Évizig a Tar- namenti Tsz-el egyezséget kötött, melybe bevonták a május 5-én újjászervezett, községi horgászegyesületet is. Tősér Sándor, az egyesület elnöke elmondta, hogy a több mint 20 éves egyesület életé­ben a múlt év rosszul zárult. Hetven mázsa hal pusztult el a horgásztavakban, melyek­nek az elmúlt két aszályos évben nem volt vízutánpót­lása. Most a 2800 méter hosz- szú Holt-Tarnával együtt 8 hektárnyi vízterületük van. A bozót, és a fák irtását már hetekkel ezelőtt megkezdték, a magas vízállás idején több­ször is átöblítették az oxi­gén-szegény. iszapos belső vizet. Most tárgyalnak a hal- telepítésről, ponty, kárász, keszegfélék, csuka, Joalin és amúr lesz a vízben, sőt idén már rekordlistás domojkót is fogtak benne. Április óta csak az egyesü­letnél váltott területi jeggyel lehet a Holt-Tárnán horgász­ni, a korábbi, a Zagyva— Tárná vizeire szóló engedély már nem érvényes. A jelen­tősen megnőtt vízfelület kö­vetkeztében új tagokat tud­nak felvenni, várják a je­lentkezésüket. ban új művelődési házat avatnak Túrkevén ... A jövő némiképp ígérete­sebb. Tervek születtek arra, hogy a mozit — az egyik is­kola tőszomszédságában — oktatási-közművelődési célo­kat is szolgáló kulturális in­tézménnyé bővítik. A 30 mil­liós építkezés azonban a kö­zeljövőben aligha valósítható meg. A majdani kulturális központ makettjét magam is láttam a városi tanácsnál. Az elképzelések szépek, célsze­rűek. A jelenlegi gazdasági körülmények, a város előtt álló feladatok ismerete azon­ban gátat szab az ember fan­táziájának, nehezen tudja el­képzelni a makett földi má­sát ... Alighanem így van ezzel Takács Mihály is, amikor azt mondja, hogy az adott -körül­mények között kell eleve­nebb, pezsgőbb kulturális életet teremteni Túrkevén. — Sok, hagyományokra is visszatekintő közművelődési forma él a városban ma is. Jelenleg 18 szakkör, művé­szeti csoport, klub dolgozik a művelődési házban. A Ke- vi-kör. a fúvószenekar, a né­pi díszítőművész szakkör ta­lán már a város határain túl sem ismeretlen. Üjból nép­szerű a népi tánc, jelenleg több. mint hatvanan próbál­nak rendszeresen csoportja­inkban. Részben a Kevi-kör utánpótláscsoportjaként kezdte el munkáját az ifjú­sági képzőművész szakkör. Balettet négy csoportban ta­nulhattak ebben a tanévben a túrkevei gyerekek, a tár­sastánc-tanfolyamnak is si­kere volt. Sajnos a zenei kul­túra terjesztésében óriási a lemaradásunk. A városban kevés a jól képzett szakem­ber. A mezőtúri zeneiskola tanárai a gyerekek oktatása mellett más feladatokat már nem tudnak vállalni Túrke­vén. A művelődési ház csoport­jainak egyébként hatszáz tagja van. Jórészük gyerek. Ez azt is jelzi, hogy az isko­lákkal jó kapcsolata van az intézménynek. A kapcsolat- tartás „terhei” azonban vi­szonylag kevés pedagógus között oszlanak el. — Tulajdonképpen el kell fogadnom az indokot, hogy a A költségvetés szerint a horgásztó kialakítása 1 mil­lió 200 ezer forintba kerül, természetesen a rengeteg tár­sadalmi munkával együtt. Az Évizig. a tsz és a horgászok együtt dolgoznak az új hor­gászparadicsom kialakításán. A majdnem 3 kilométer hosz- szú szakaszt elválasztó tölté­sekkel 3 rövidebb részre oszt­ják, a vízutánpótlást zsilipek­kel és szivattyúkkal oldják meg. A Holt-Tarna alsó sza­kaszán megmarad a már ki-' alakult vadvíz jelleg. Az el­múlt 4 év alatt megteleped­tek a szárcsák, vadkacsák és más vízi szárnyasok, nem akarják a búvó és fészkelő helyüket felszámolni. A százhúsz tagú horgász­egyesületre még sok munka vár, a horgászok és nem hor­gászok szívesen dolgoznak, mert nemcsak a szenvedé­lyüknek hódolhatnak kedve­zőbb körülmények között, ha­nem segítik a falu köztiszta­ságát és környezetvédelmét is. A településfejlesztési kon­cepció pihenő, üdülőövezettel számol a Tárná mentén, és — ha még távoli is a megvaló­sítása, — a község vezetői már ennek tudatában mozgó­sítanak munkára. L, P, pedagógusoknak kevés az idejük, túlfeszített munka­tempóban dolgoznak — jegy­zi meg Takács Mihály. — Is­kolai elfoglaltságuk mellett nincs idejük arra, hogy a közművelődésnek is aktív munkásai legyenek, netán maguk is bekapcsolódjanak valamilyen művelődési for­mába. Persze, ha a városban élő műszaki vagy agrárértel­miség közművelődésben vál­lalt szerepét nézem. még ennyit sem mondhatok el. A termelőszövetkezet, a kisebb és nagyobb ipari üzemek, vállalatok többnyire nem zárkóznak el ha segítségüket kérem. Évente 60 ezer forint­ra tehető az összeg, amellyel támogatják a művelődési há­zat. Segítenek a közönség- szervezésben, helyiséget ad­nak rendezvényeink megtar­tására. Igazán kiállításnak nevezhető kiállítást itt a mű­velődési házban nem tudunk rendezni. Többnyire a tsz klubja ad otthont tárlataink­nak, a mozi pedig nagyobb szabású rendezvényeinknek. Csak ez legalább 2000 forin­tos többletköltséggel jár, hi­szen egy-egy alkalommal ennyi terembért fizetünk. Ügy tűnik azonban, hogy a könnyedebb, szórakoztató rendezvényeket szeretik a túrkevei ek, a Mikroszkóp Színpad műsorain vagy a népdal- és magyarnóta este­ken — egyébként a műsorok­ra bérleteket bocsájtottak ki — mindig telt ház van. önma­gában nem baj, hogy mi a város kü­lönböző pontjain tartjuk ren­dezvényeinket — folytatja az igazgató. Sőt, némi haszna is lehet, ha eljutunk például az üzemekbe, vállalatokhoz. A személyes kapcsolatok jók, s tulajdonképpen azt kell mon­danom, ezeken múlik a kö­zös munka sikere vagy siker­telensége. Azt hiszem azon­ban, nem csupán erre kelle­ne alapozni. A városban meglehetősen szétaprózódnak az erők, hiányzik a közműve­lődési munka koordinálása. Mindenekelőtt ezen szeret­nénk változtatni a jövőben. t. c. Körösi Csorna Sándor vetélkedő Körösi Csorna Sándor szü­letésének 200. évfordulója alkalmából rendezett közép- iskolás vetéllkedősorozat elő­döntőit június 26-án, a dön­tőt másnap. 27-én Salgótar­jánban tartják. Április—má­jus hónapokban 346 középis­kolában — mintegy 7 ezer résztvevővel — úgynevezett házi versenyeket rendeztek. Ezt követően került sor a megyei, valamint a fővárosi fordulókra. Ezekből 22 — egyenként 3 fős — csapat ju­tott tovább. A salgótarjáni döntőben 12 csapat méri össze tudását. A versenyzők Körösi Csorna Sándor életéből, munkássá­gából, valamint az általa be­járt útvonalon lévő mai or­szágok földrajzából, törté­nelméből, gazdasági, politi­kai, kulturális életéből vett kérdések, feladatok, alapján vetélkednek. Az első he­lyen végzett diákcsapat és felkészítő tanáruk 1984. ok­tóberében indiai társasuta­záson vesz majd részt. To­vábbi két csapat külföldi üdülést nyer. A többi részt­vevő értékes tárgyjutalmat, könyvet, emléklapot, emlék­jelvényt kap. A Körösi Cso­rna Sándor Emlékbizottság és a KISZ Központi Bizott­sága által meghirdetett ve­télkedő zsűrijének elnöke Terjéki József, az emlékbi­zottság titkára lesz. A játé­kot Rapcsányd László, a Magyar Rádió főmunkatársa vezeti. Megszűnt az árvízveszély Horgásztó társadalmi munkával Üdülőövezetet alakítanak ki Jászdózsán Túrkeve nem dicsekszik Úgy gondolom

Next

/
Thumbnails
Contents