Szolnok Megyei Néplap, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-23 / 146. szám
10 Szohiok megye múltjából 1984. JÚNIUS 23. Sikerült a túlsó partot elérni A Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének harcai Tiszaroff körzetében Tiszaroff és térsége kétszer szerepel a Tanácsköztársaság harcainak országos eseménynaptárában. 1919 április 16-án az antanthatalmak és a környező országok imperialistáinak a hódítására megindult a román burzsoá csapatok támadása is. hogy megsemmisítsék a fiatal magyar proletár államot. A lendületesen támadó intervenciósok által teremtett súlyos helyzet arra kényszerítette a Hadügyi Népbiztosságot, hogy a Tiszántúl katonai kiürítését rendelje el, és építse ki a szolnoki hídfőállást. Közben az északi harcvonalon a Vörös Hadsereg egymásután vívta győzelmes csatáit. 1919 május 20—23 között a győztes miskolci csata kezdetét jelentette a proletár hadsereg dicsőséges északi hadjáratának. A románok ezekben a napokban a Tisza vonalán álltak. A dicsőséges északi hadjárat sikere érdekében volt szükség arra, hogy ezekben a napokban kisebb egységek áttörjenek a Tiszán, magukra vonják a román csapatok haderejének egy részét. Így került sor a Szolnoki Munkás 1919 május 20, és 23-i számának értesítése sze- szerimt átke'ésre is melynek érdemes az országos összefüggéseit is idézni: „Szentes és Kisköre közt az 1. hadtest csapatai egyidejűleg demonstráltak, és Tiszaroffnál sikerült is a túlsó partot elérni és ottan a községet ellentámadások ellen tartani”. — közli a hadsereg parancsnokának 1919 május 20-i hadműveleti naplója. A Szolnoki Munkás 1919 május 23-án a hadseregparancsnokság jelentését közölve még azt írja, hogy „Szolnoktól északra Tiszaroffnál egy századunk a Tiszán átkelt és ott a románok több ellentámadását visszaverte”. A május 23-át követő napok a Vörös Hadsereg előnyomulásának és a fokozatosan hátráló ellenség visz- szavonulásának az emlékeit őrzik. A Népszava 1919 május 25- én közli, hogy „Az 1. Vörös Ezred Szolnoknál átkelt a Tiszán. Tiszaroffnál tartjuk a keleti partot”. Ezen sikerek után a Vörös Hadsereg visszavonulni kényszerült a Tisza jobb partjára. A második dátum az országos eseménynaptárban a július 24—30. napokra esik;. A román királyi csapatok erős támadást indítottak a Vörös Hadsereg szolnoki fő csoportjának szárnyai ellen, majd „a július 29-ről 30-ra virradó éjjel az erdélyi román hadsereg parancsnokságának tervei szerint HoLbán tábornok csoportja megkezdte Tisza-Bőnél az átkelést. Hajnali 3 órakor a 2. vadászhadosztály első csoportjai már a Tisza jobb partján voltak. A Vörös Hadsereg csapatai csak minimális ellenállást fejtettek ki, így 30- án délelőtt a 2. vadász hadosztály zavartalanul el tudta foglalni a Kőtelek—Forrásparti tanya — Nagykörű vonalát. A 2. vadászhadosztály után az 1. vadászhadosztály is átkelt a Tisza jobb partjára és július 30-án este Holbán tábornok csoportja már széles hídfőt hozott létre a Tisza nyugati partján. A két hadosztály július 30-án este a következő vonalban állott; a 2. vadászhadosztály Szőlő csárda — Ádler tanya (Besenyszögtől északkeletre) — Homorszög puszta; az 1. vadász hadosztály pedig Si- monyi tanya — Tisza-Süly vonalában. Holbán tábornok csoportjának átkelésével egyidejűleg Moscin tábornok csoportja az 1. hadosztállyal Szolnok és Óballa között átkelést színlelt, hogy magára vonja a Vörös Hadsereg erőit. A 6. hadosztály 30-a folyamán /Hojibán tábornok csoportja mögött szintén átkelt a Tiszán és ott Mardarescu tábornok utasításának megfelelően Holbán csoportjának tartalékát képezte. A Hol- bán-csoport átkelése után az 1. hadosztály Fegyvernek— fTisza-Bő körzetébe csoportosult át, hogy a következő napon szintén átkeljen a Tiszán. Július 30-án a román királyi hadseregnek a Tisza vonalán álló többi egysége is átkelési szándékot tüntetett, hogy elterelje a figyelmet a főerők átkeléséről. Ettől kezdve az ellenség előnyomulását már nem tudta megakadályozni a Vörös Hadsereg, s így a tiszántúli hadjárat kudarca után rövidesen győzött a túlerő. Cseppentő Miklós A gepidák Szolnok megyében Az Alföld urai voltak A Nedaó melletti nagy győzelem és a hunok kivonulása után az Alföldi urává a germán származású gepidák lettek. A Kárpát-medence területére 269-ben költöztek be. Legkorábbi települ és területük a Felső-Tiszavidéken volt. Attila uralkodása alatt királyuk Alarich volt, az egyetlen, aki nem rettegett a Nagykirály előtt, akit „hűségéért és eszéért” a többieknél sokkal jobban kedvelt a hun despota. Es ez a „hűséges” alattvaló vezeti az * Attila-fiakat a Kárpát-medencéből végleg kiszorító ún. „gepida-ligát”. Felső-tiszavidéki szállás területeikről terjesztették ki hatalmukat egész Tiszántúlra. A hunok feletti győzelem után nyomulták be Erdélybe, 471—504, illetve 536—567 között harmadik települési tömbjük a Szerémség lett. Megyénk a Tiszától Keletre eső területe GepídJia szerves része volt. Legjelentősebb lelőhelyünk ebből a korszakból a Szolmok-sizamdai temető. Mellette még több tucat lelőhelyet ismerünk. (Pl. Szolnoki-Zagyvagát, Tisza- gyenda. Rákócziiéivá, stb.) A Szolnok megyei leletanyag jelentős része is ezekből a temetőkből került elő. A gepidák falvakban laktak. E falvak kutatása az utóbbi évtizedekben indult meg. Házaikat eredetileg 75—170 cm-ire mélyítették a földbe. Alapterületűk viszonylag kicsi, alig 4X5 méter volt. A tetőt két vastagabb szelemen tartotta, ezt egészítették ki a kisebb tartó cölöpök, tűzhely, kemence nem volt bennük. Ilyen típusú ház került feltárásra Tiszafüreden. A telepeken és a sírokban nagyszámú edény vagy cseréptöredék került elő. Közöttük kézzel formáltak és korongon készültek egya • ránt megtalálhatók. A korongolt edények jellegzetes színűek, formájúak. Felületüket bepecsételt minta vagy vonalak hálórendszere díszíti, ezek legszebb példái Tisza- gyendáról, Szolnok-Szandá- ról és Rákóczifalváról valók. Halottaikat gyakran temették fakoporsóba, melléjük helyezve minden olyan használati tárgyat, melyre túlvilági életük során szükségük lehetett. Innen ismerjük viseletűket, fegyverzetüket, hitviláguk egyes elemeit. A gepida harcos, széles, nem túl hosszú kétélű karddal támadott, ha kellett íjat használt. Fegyverzetüket kiegészítette a hosszú levél alakú vaslándzsa. Védekezésre vas pajzsdudorral felszerelt pajzsukat haslznállták. Igen sok fegyver származik a Szolnok-szandai temető harcosainak sírjaiból. A gazdagok viseletének legszebb dísizei az ezüstből vagy bronzból készített csatok, melyek néha rekesizesek, s ezekben ékkövek voltak. Ezen függött le bal oldalon a tőr, dísizes! ezüst veretes bőrtokban. A félszabad és szabad szegények vasi vagy bronze,sattal záródó övét hordtak. Vaskéseik mellé bőr vagy textil tarsolyban tűzgyújtó készség tartozott (csaholó, tapló, kova). Sokkal díszesebben öltöztek a nők. A szabad nők viseletéhez tartozott a kétsoros csontfésű, amit a hajukba tűzve visleltek. Gyakori az öv, melyről szintén vas- kés és tarsoly függött. A tarsolyban hordhatták egyik legfontosabb munkaeszközüket, az orsót. Ennek stabilizáló gombja a sírok gyakori melléklete. A leggazdagabb nők övét jellegzetes sasfejekkel díszített csat zárta. Ezek igazi ötvösremekek. A csatok eredeti darabjai a Krím-félstzi- get nagymúltú műhelyeiben készültek, ezeket utánozták, másolták a gepida ötvösök. A tárgy jellemzője a négyzet aliakú csattest, melynek mind a négy sarkán, egy- egy kerek foglalatban ékkő található. A csatkarika és a cs,attest közvetlenül kapcsom lódik egymáshoz, a karikával ellentétes oldalhoz csatlakozik a jellegzetes sasfej. Az egyik kiemelkedő darab a Szolnoik-sizandai temető 154. sírjából való. Aranyozott ezüstből készült, ékkövei vörös színűek voltak. Ez a példány díszesebb aiz átlagnál, hiszen a négyzet alakú csattest közepén egy foglalatban egy nagyobb kő van,. E középső foglalat köré újabb négy kisebb ékkövet helyeztek. A csattestet ezen túli még geometrikus mintával is díszítették. A viselethez fibulák, néha arany fülbevalók, ritkábban gyöngyök tartoztak. A nemesek egy része ariá- nus keresztény volt. A szabad köznép azonban mindvégig az ősi pogány germán vallás híve maradt. Ezt bizonyítják a sírokból előke- -Bült amuliettek, félhold alakú csöngők, s végső soron az áilatstílussal való díszítési mód is. A gepidák 567 után eltűntek a történelem színpadáról. A hadseregük megsemmisült, a népesség egy része a longobárdokkal együtt Itáliába vonult. Az írásos és régészeti források tudósításából tudjuk, hogy töredékeik maradtak a Kárpát- medencében is. A helyben maradottak a VII. század közepéig elveszítik eredeti régészeti kultúrájukat, s beolvadnak a korai avarság tömegébe. Dr, Madaras László Jász-Nagykun-Szolnok vármegye címere flz „együvé alakulás” jelképe Szolnok megye az Árpádkori megyék azon csoportjába tartozik, melynek határai és kiterjedése- változatos és küzdelmes története során — a legnagyobb változáson ment keresztül. 1569-ben Szolnok város elvesztette megyeszékhely jellegét, mert a- török hódoltság miatt Kül. iső-Szolnok megye egyesült Heves megyével és székhelye Eger lett, majd annak elfoglalása után a megye központja Fülekre került. 1685 után Heves és Külső-Szolnok vármegye tiszai járásának székhelye lett Szolnok. A vasutak kiépülése, a kapitalista iparfejlődés indokolttá tette egyes közigazgatási területek átszervezését, s így az 1876. évi 'XXXIII. törvénycikk — a megszűnt Jászkun Kerületek jász és nagykun részéből és a Külső Szolnok megyei részekből — Jász-Nagykun Szolnok vármegye megalakítását rendelte el Szolnok székhellyel. Hosszú tervezgetés és vita előzte meg a megyék új kialakítását, hiszen Szolnokra valóban ráillett akkor az a gyakran hangzott mondás: „Szolnok egy geográfiai fogalom, melyből várost kell csinálni!” Szolnok akkori határa 8000 holdat tett ki, tehát hiányzott a föld, mely akkor a vagyonosságnak egyetlen alapja volt. A parlamenti viták során gyakran hangoztatták, többek között Gorove István miniszter is, aki Szolnok mellett szólalt fel: „Ez az igazi központ, s ma nem állanak már a Szolnok ellen felihozatni szokott vádak. Ennek. Pest és Arad űDán, közlekedés, forgalom tekintetében legnagyobb jövője van. Most már negyedik irányban is terveztetik ott a vasút. Adatokat sorolt fel Szolnok roppant áruforgalma mellett. Utal ezeken kívül még a nagy arányú fejlődésre, felhozza azt is, hogy az igazi, leginkább földműveléssel foglalkozó osztály vezette eddig a város ügyeit, de már most azt is inkább a kereskedő, iparos és értelmi osztály veszi át... Tisza Kálmán miniszterelnök fontosnak tartja hangoztatni, hogy „Szolnok részéről tétetett a kormánynak egy azon ajánlat, hogy ad a város egy 100 négyszögöles telket. 30 ezer forintot -s egy évi közmunkát az új megyeházára,. . Erőteljes építkezéssel kezdték Szolnokon az új megyeszékhely kialakításához 1876-ban. Átmenetileg ugyan az Obermeyer-féle kétemeletes lakóház (ma Varga Katalin Gimnázium) adott helyet a megyei hivatalnak, de még 1876-ban pályázatot hirdettek az ú.i megyei székház megépítésére, amely rövid előkészületek után impozáns formában igen rövid idő alatt el is készült. 1876 őszén az új megye meghatározta címerét is, amelynek rajzát közre is adjuk. A címerrajz megértéséhez fel kell használnunk az új megye 1876. szeptember 25- én tartott közgyűlésének (jegyzőkönyvét, amely így határozta meg a megye címerét:, ,A volt Jászkun Kerület eddigi címerének pajzsa az azon lévő koronával és kereti díszítésével változatlanul fenntartatik, valamint annak kétfelé osztása folytán, külön váló alsó része, mely kék mezőben egy fehér lovon ülő vitéz, jobb kezében a Lehel-kürttel. bal kezében pedig egy védő pajzs—a Jászság címere — ezen vitéz feje felett levő három folyó a Jász- Nagykun—Szolnok megye három folyóját, a Tiszát, Zagyvát és Köröst jelezvén; — a félső rész felülről lefelé függőleges irányban két egyenlő mezőre osztván, a jobb, vagyis ezüstfehér mezőben egy álló gólya — Külső Szolnok címere helyeztetik; a bal, vagyisi aranysárga mezőben pedig a volt Jászkun Kerület címeréből a Nagykunságot jelző álló oroszlán, felette lévő félholddal és csillaggal változatlanul vétetik át, — mely ekkénti összeállítás által a címer történeti jelentősége annak alakzataihoz s jelvényeihez fűzött emlék megőriztetnek s a Jász—Nagykun—Szolnok megye jelen együvé alakulásának e nagyfontosságú ténye kifejezést talált”. Kaposvári Gyula Jász—Nagykun—Szolnok megye címere Új élet kezdődött Szolnok 1944—1945 A felszabadulás után a városi dolgozóinak legfontosabb és legsürgősebb teendői a következők voltak: elhárítani a háborús rombolások nyomán szerteszét heverő romok, emberi és állati tetemek miatt fennálló járványvesizélyt, megakadályozni, hogy a folyómedrekben ílevő hídroncsok a tavaszi olvadási idején jég- toirlódást és árvizet okozzanak. Egyelőre csak a katasztrófa elkerülése érdekében feltétlenül szükséges intézkedésieket tehették meg. Bár a közmunkák jórésze ez irányban történt, a szemét és a hulladék elszállításának a gondja még 1945 nyarán is nagy volt. A vasúti Tisza-híd maradványaiból pedig még 1947. április elején isi 800 tonnányi volt a mederben. A vasút, a hidak és utak használhatatlanná válása, megrongálódása megbénította Szolnok kapcsolatét •más településiekkel. Elengedhetetlen volt annak életre keltése már a felszabadulást követő legkorábbi időszakban. A nyersanyag és élelmiszerbesizerzésl feladatai pairancsolóan írták elő a közlekedés és szállítás minimális feltételeinek helyreállítását. Ezt igényelték a város saját gazdasági érdekei mellett az antifasiszta harc szükségleted is: A Vörös Hadsereg helyi parancsnoksága mindenekelőtt a vasiúti létesítmények beindítását szorgalmazta. Már az első napokban megkezdték a szovjet műszaki katonák és a vasúti dolgozók a vágányok és a Járműjavító rendbehozásának munkáját. A műhely erősen megrongálódott épületeiben, hiányos felszerelésekkel kezdett a békebeli létszámnak csak kis részét jelentő 150—200 munkás dolgozni 1944 novemberében. 1944. végéig 30 mozdonyt javítottak ki, 1945. közepéig pedig már 190 mozdony hagyta el üzemképesen a fokozatosán bővülő munkásállamáinyú Járműjavítót. A pályafenntartás használhatóvá tette a vá_ gányhálózat egy részét, úgyhogy 1945. február 10-én újra megindulhatott az 1944. október1 25-én megszakadt vasúti forgalom Szolnok és Budapest között. Mind a vasúti mind a közúti hidak ideiglenes pótlásáról a Vörös Hadsereg hídépítő alakulata gondoskodott a lakosság munkáját is igényibe véve ponton- és fahidak létesítésével. Az ipartelepeknek a lehetőslégekhez mérten történő megindítása is alapvetően a közlekedési és hadi szükségleteknek megfelelően történt. A Tíszavddéki Gőzfűrész Rt. telepe a hidak és a vasiúti létesítmények számára adott először deszkát, faanyagot. A szovjet parancsnokság kezdeményezésére a Cukorgyártól kapott szénnel indult meg a Papírgyárban az áramtermelés, hogy a Hungária Villamossági Rt. által biztosított vezetéken a közérdekű fogyasztást, elsődlegesen a kórházakat, a vízműveket ésl a katonai létesítményeket elláthassák. A felszabadulásit követő első hónapokban az üzemek működésének megindítását a szovjet parancsnokság kezdeményezése mellett a munkások áldozatvállalása és legöntudatosabbjaiknak nagyfokú aktivitása, valamint a város demokratikus vezetésének siegítőkészsége tette lehetővé. A városparancsnok már a felszabadu- 'lás másnapján felszólította az érdekelteket, hogy „minden kereskedelmi ési ipar- vállalat tulajdonosa folytassa tevékenységét”. Az üzemek gazdái és irányítói azonban jobbára elhagyták a várost az ositrom előtt, majdnem mindenütt a dolgozók képviselődre hagyva az ipartelep gondjait. Ezek a bizottságok jelentős érdemeket szereztek abban, hogy több esetben sikerült megakadályozni a németek robbantásait, vagy a felszerelések elhurcolását célzó akcióit. A felszabadulás után pedig a termelés megindításában játszottak fontost szerepet. Pénzügyi támogatást a város vezetőitől kaptak, amely 1945. első hónapjaiban a közérdekű üzemek, így a Papírgyár és a Hungária Villamossági Rt. esetében a munkásak fizetését megelőlegezte a vállalat vezetőinek visszatéréséig. Dr. Urbán László Összeállította: dr Selmeczi László
