Szolnok Megyei Néplap, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-23 / 146. szám

4

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1984. JÚNIUS 23.

I Arcképvázlati

A munkásoknak Imre maradt

Ha valaki Szolnokon Kovács Imrével az Állatforgal- mi és Húsipari Vállalat tér melésL kereskedelmi főmérnökével először parolázik, annak, rögtön feltűnik, hogy erős tenyere, vaskos ujjai bizonyára nem töltőtollon, tolómércén. szögmérőn edződhettek. A ma is jókötésű ti- sEavárkonyi születésű férfi éppen huszonnyolc esztendeje kopogtatott a .szolnoki Húsipari Vállalatnál, mondván, szakmunkás szeretne lenni. Kedvesen fogadták, sőt kjereik perec közölték vele: „Rendben van, öcskös, maradhatsz, de a végső választ majd a próbaidő, az egy hónap letelte után mondjuk meg. Akkorra kiderül, hogy tizenötötök közül ki lesz az öt legrátermettebb”.

Fűtötte a bizonyítás vágya, hogy megmutathassa mit ér, és eldöntötte: ha törik, ha szabad neki a kiválasztottak közé kell kerülnie. Pedig a próbaidő sck megpróbáltatást tartogatott. Takarítani kellett a: vért, a piszkot, súrolni a termeket, elviselni az öreg szakik ugratását. Egy ízben jó néhányukat megbízták;: srácok ott van

egy vödör, mellette a csap, iparkodjatok, súroljátok fel hideg vízzel, a zsírüzem padlóját! Nekiestek a feladatnak, sikáltak kegyetlenül, de ahelyett, hogy eltűnt volna a zsír, egyre jobban habzott. Mintha csillogó szappanbuborékokkal hintették volna be a termet. Szűk fél óra után megszánta őket az egyik kuncogó idős mester, és odasúgta: így soha nem fog sikerülni fiúk, de ha forró vizet kerítetek, meglátjátok, tiszta lesz hamarosan. Többen megsértődték, akadt közöttük, aki odébbált, ő azonban csak nevetett, és az intelmek szerint végezte ezután a feladatokat. Kiállta a leckét, megfelelt a próbán, nem csoda, hogy befogadták, megszerették és maradhatott.

Olyannyira/ hogy később letette a szakmunkásvizsgát, és a vállalatnál eddig eltöltött huszonnyolc .nyárból tizenkilencet fizikai munkásként dolgozott. Olyan üzemben. ahol szó szerint igaz a mondás: itt bemegy a hízó, amott kijön a kolbász. Nos, ő az esztendők folyamán végigjárta, elsajátította a hús- feldolgozás szinte minden fázisát. Ha valamit nem tudott, vagy nem értett, soha sem restellte kérdezni. Szívósnak, kitartónak bizonyult, megszerette ezt a kemény,

nagy fizikai erőt igénylő szakmát. Mert hogy átlagon felüli karok, vállak, markok kellenek hozzá, arra egyetlen példa: egy magára * valamit Is adó húsos szaki.

nak egy negyed marhát vállon be kell vinni a csontozó- ba. Akár Ketven, akár százhetven kilót nyom. Lesték egymást, kji bírja tovább, bizony néma verseny volt ez a javából, de ő állta a sarat. Igaz, a tizedik fordulónál ritkult az oxigén, a huszadiknál meg támaszt keresett az ember, de a virtushoz ez hozzátartozott.

Időközben megnősült. A pénzre égetően szüksége volt, és mivél sok helyre hívták, évente harminc-negyven családnál is levágta a hízót. Hétvégeken, késő este, hajnalban, ahogyan a műszak engedte. Egy-egy gömbölyűre kerekedett 180 kilós moslékpusztítót öt óra alatt feldolgozott, ha adódott egy afféle „ide szaladj, azt hozz” szerű segítője.

Gyerekkorától elkísérte oilthataitlan szenvedélye: az olvasás. A kalandregényektől a szépirodalmi kötetekig sokfélét lapozgatott. Közben arra gondolt, ha mér ennyi időt tölt a betűk birodalmában, jó lenne ezt szervezett, irányított önképzéssé tenni. Mondjuk iskolai keretek között. Fűtötte a kíváncsiság: vajon mennyire futja erejéből, szorgalmából!, eszéből ? Lesz-e olyan fal, amelyen kjéptelen túljutni? 1974-ben leérettségizett. így leírva roppant egyszerű, köznapi dolognak hat a tény, de ha hozzávesszük: nap közben

keményen dolgozott, és mivel feleségestül, két apró gye. rekiestül, negyedmagával egy

42 négyzetméteres szobában lakott, bizony csak holtfá- radtan, este kilenc óra után foghatott az anyaghoz. Szívóssággal, szorgalommal, sikerült az álma. és a bizonyítványt lapozgatva határozott úgy: újabb csúcsokat kellene meghódítani. Egyetemi előkészítőre járt, majd sikeresen felvételizett a szegedi Élelmiszeriparii Főiskolára. Kegyetlen esztendők követ • keztek: se karácsonya, se újéve, se nyara nem volt, a szabadsága kellett a vizsgákra. Halasztott egy évet is, de 1979 nyarán mégis eljutott oda, hogy a felesége készíthette a sötét öltönyét, a hófehér ingét, a fekete cipőjét. Nem kenyere az érzelgősség, de amikor a rektor a nevét szólította, és a temérdek érdeklődő előtt egy kézfogás kíséretében átvette a diplomáját, valami nagyon, de nagyon csípte a szemét. Oly annyira, hogy meg is kellett törölnie. Eszébe jutott az élete: az, hogy honnan indult, és hová jutott. Volt szocialista brigádvezető, csoportvezető,( műveziétő-he- lyettes, termelési osztályvezető. Soha nem a beosztásáért tanult, kényszeríteni is csak az önbecsülése Ikény- szerítette, bár a hogy az ered - menyes vizsgák, kollokviumok!, szigorlatok, évek száma gyarapodott, úgy bízta meg az üzemi vezetés egyre bonyolultabb feladatokkal.

És ahogyan fiatalkorában, most 44 évesen is kiállta a próbákat. Pár hete kinevezték termelési-kereskedelmi főmérnöknek. Sékl a munkája, hiszen naponta 8—900 sertést vágnak, és a 70—90 marha feldolgozása értékesítése körüli teendők sem kevés feladatot rónak rá. Mégis, mindig van ideje az emberek ügyeivel foglalkozni. Fogadóórája ott van, ahol éppen tartózkodik!: a műhelyben, a folyosón, az utcán, az ebédlőben-. így aztán a munkaideje sokszor „végtelen”. Ha már este hatkor hazaér, a felesége tréfásan kérdezi: m,i van apa. elzavartak? Négyszeres Kiváló Dolgozó, az Élelmiszeripar Kiváló Dolgozója, de talán mégis arra a legbüszkébb: ha végigmegy a műhelyekben, száz ember közül kilencven- neCa szervusz Imre maradt. Jelezve, főmérnöki beosztása ellenére hozzájuk tartozónak, közéjük valónak tekintik ma is.

D. Szabó Miklós

Játék .

Képeink Szolnokon a milléri sporttelepen készültek

T. Z.

Minden rosszban van valami jó, tartja a szólásmondás. Igaz, vagy nem. de az tény. hogy a kulturális ellátás, általában a szabadidő programok költségeinek e- melkedésével nőtt az olvasási kedv.

Sokan úgy döntenek, hogy külföldi utazás, autós kirándulások, hakni műsorok, stb. megnézése helyett inkább olvasnak.

Ma az olvasás a legolcsóbb —: szerintünk legtöbbet érő — szórakozás hazánkban. A könyvek is drágultak, de 150—200 forintért,

— ami egy-egy jobb hakni „beugrója”, vagy csupán 100 kilométerre elég benzin ára

— még mindig jó néhány kötetet hazavihetünk a boltból. A közkönyvtár pedig gyakorlatilag ingyenes.

A tanácsi közművelődési könyvtáraknak tavaly több mint százezer beiratkozott olvasójuk volt, hozzávetőlegesen minden negyedik Szolnok megyei magyar könyvtári tag. Néhány ezerrel többen voltak mint 1982-ben. S ami még örvendetesebb: a könyvtárak látogatóinak száma — a korábbi évek foko■■■■■

KÖNYVTÁROSOK

zatos csökkenésével ellentétben 30 ezerrel emelkedett. Csaknem egymillió látogatójuk volt tavaly a közkönyvtáraknak. A gyerekek — átlag — tízszer, a felnőttek — természetesen a beiratkozott olvasókról van szó — nyolcszor látogattak el a könyvtárba. Érdekes — egyben figyelmeztető is! —, hogy egy városi gyerek 19, egy falusi gyerek pedig 28 könyvet vitt haza az elmúlt évben.

Tapasztalataim szerint minél kisebb egy település, az iskolának annál szorosabb a kapcsolata a helyi könyvtárral.

Csak könyv és más semmi

A megye közkönyvtáraiban lévő könyvek száma 2 millió! A 258 kisebb, nagyobb könyvtárban kétszáz főfoglalkozású, s megközelítően ugyanennyi részmunkaidős, tiszteletdíjas, társadalmi munkás könyvtáros dolgozik. A főfoglalkozású szakalkalmazottal való ellátás a megyében 63 százalékos, vagyis ahol 100 könyvtárosnak kellene dolgoznia, — hiányzik huszonhét. Csaknem teljesen elnőiesedett, de nem keresett szakma. A bérek igen alacsonyak — országos átlag — a megyei könyvtári dolgozók átlagbére 4234 forint, a városi könyvtárakban 3919 forint, a kisközségekben 3342 forint. A könyvtári munkából nincs kiegészítő jövedelem, túlóra és egyéb mellékes.

Jórészt az előzőekből következik, hogy a fluktuáció elég nagy, bár a könyvtárosok döntő és túlnyomó többsége hivatásának érzi munkáját, s ragaszkodik hozzá.

Szabó Istvánná, Mezőtúr városi könyvtár:

— Pályakorrekcióval lettem könyvtáros, bár mindig az akartam lenni. Laboráns voltam, eljöttem könyvtárosnak, 500 forinttal kevesebbért. Ez 9 évvel ezelőtt még nagy fizetéskülönbségnek számított, de vállaltam, mert továbbtanulhattam, s az olvasószolgálatban dolgozhatok. Nagy öröm számomra, hogy ha szerény mértékben is, de részese lehetek az olvasók szellemi fejlődésének. Talán megszállottság? Lehet, — mert szerintem anélkül nem érdemes semmit se csinálni.

Csík Mihály, a kunszentmártoni nagyközségi könyvtár vezetője:

— Talán az egyik legrégebbi „bútordarab” vagyok.

1957-ben lettem könyvtáros. Előtte a tanácsi apparátusban dolgoztam, s egyszercsak vezetőim legnagyobb elképedésére bejelentettem, hogy én a könyvtárban akarok dolgozni. A pénz annyi, amennyi. Nem is ebben látom a legnagyobb gondot, hanem a könyvtári munka helyének, szerepének megítélésében. Meggyőződésem,

hogy a műveltség gyarapításában azok sem számolnak megfelelően a könyvtárakkal, akik egyébként felelősségtudattal. jó szívvel támogatják a kultúra ügyét. Hozzá kell tennem, anélkül, hogy a más művelődési területeken dolgozók munkáját lebecsülném, kétségbevonnám,

hogy egy-egy operetthakni visszhangja mögött a csendben, értően és kitartóan dolgozó könyvtáros mindennapi sikere elvész. Torzulást érzek az értékrendben, a könyvtári munka megítélésében is. Igaz, a mi munkánk eredménye nagyon nehezen mérhető, talán csak azok az olvasók tudják, hogy menynyit segített olvasásigényük alakításában a könyvtáros, akik évről évre járnak a könyvekért, hazaballagnak és olvasnak. Ahogy a jó pedagógus ismeri a gyermekeit, a jó könyvtáros ugyanúgy az olvasóit. Számukra a szinte kielégíthetetlen olvasási

igény a sikerélmény.

Ezen a pályán is nagy szükség van az effajta kötődésre. mert nincs szolgálati lakás, túlóradíj, illetmény- föld, stb.

Találomra emeltük ki a személyzeti dossziéból az egyik városi könyvtárban 20 éve dolgozó, egyetemet végzett, elismerten jó szakember törzslapját. 5100 forint a fizetése.

Főleg Jókai-regényekben

Ki a jó könyvtáros? A kérdés bonyolultabb, mint első hallásra tűnik. A közhiedelem ugyanis könyvtárosnak szinte kizárólag azokat a fehér köpenyes, csinos asz- szonykákat, lányokat tartja, akik a kölcsönzőpultnál ülnek, s „kikölcsönzik” a kért könyvet, vagy sajnálattal mondják, hogy „nincs bent”.

A tárgyi, szakmai tudás csupán „belépőjegy” ahhoz, hogy valaki könyvtárosnak vallhassa magát. De úgy is mondhatjuk: önmagában kevés. Széles körű műveltségre, jó memóriára, nagy lexikális tudásra van szüksége a könyvtárosnak, de amellett legyen vonzó, megnyerő külsejű. jó emberismerő, türelmes. nagy munkabírású, jó szervezőkészségű, áldozatkész, — s sorolhatnánk. Egy kis túlzással: ilyen emberek jobbára csak a Jókai-regé- nyekben vannak.

A mai embereket a mai

valósággal kell mérni. A közkönyvtárak számszerű eredményein kívül a végzett munka országos visszhangja is bizonyítja, hogy a könyvtárosok többsége alapos szakmai felkészültséggel, a művelődés iránti elkötelezettséggel, fáradtságot nem ismerve végzi munkáját. Az országban a legtöbb szakegyetemi képesítésű könyvtáros Debrecenben (33 százalék), Miskolcon (27 százalék) és Szolnokon (26 százalék) dolgozik. Az olvasó ifjúságért mozgalom szervező bizottsága Szolnok megyét a legjobbak között tartja számon. Az elmúlt három év eredményei alapján a Verseghy Ferenc megyei Könyvtár elnyerte az olvasó ifjúságért mozgalom első díját, s ugyanezzel az elismeréssel jutalmazták a jászberényi városi könyvtárt is.

A szakirodalom, a szakfolyóiratok egyre többször hivatkoznak a megyében dolgozó könyvtárakra, szakemberekre.

Éppen a megye legfiatalabb városa. Tiszafüred könyvtára mutat példát, hogyan lehet eloszlatni azt a hiedelmet, hogy a könyvtár csupán könyvkölcsönző. A Gaál Sándor vezetésével dolgozó könyvtáros-kollektíva eszményien jó kapcsolatot alakított ki a helyi iskolákkal, a könyvtárban működik a pártpropagandisták klubja, a helyismereti gyűjtemény, a fekete-fehér és színes diatár hihetetlenül gazdag, kisnyomtatványokat, kéziratokat, cikkeket gyűjtenek, őriznek. Egészen új utakon járnak — a könyvtár funkcióit illetően — bárki elolvashatja náluk a tanácsülések jegyzőkönyveit, a tanácsi rendeleteket, a városra és környékére vonatkozó információkat.

Nem Saál Sándor érdemeit kisebbítendő jegyezzük meg: a helyi vezetés jó évtizeddel ezelőtt felismerte, hogy sem a közigazgatás, sem a termelés, de az oktatás és a politikai élet sem nélkülözheti a széles körű szolgáltatások nyújtására alkalmas közkönyvtárat.

A tiszafüredi vezetők büszkék a könyvtárukra. Sajnos ez még nem általános jelenség.

Könyvtárak ké nyszer pályán

A krónikás tapasztalataiból: 50—100 méter társadalmi munka segítségével épült járda mintha többet nyomna a „latban”, mint akár egy átalakított, korszerűsített

könyvtár. Nyilván valgmi oka van, hogy a községi tanácsi vezetők a „mi újság” kérdésre az úttal, a járdával kezdik. Tulajdonképpen öröm, hogy ezzel büszkélkedhetnek, csak az érthetetlen, hogy sokan mennyire harmadlagosnak vélik a könyvtárhálózat fejlesztésében elért saját eredményeiket.

Az elmúlt évben a megyében 110 ezer kötettel gyarapodott a könyvállomány, minden száz lakosra 24 új kötet jut. A könyveken kívül több mint 2 ezer időszakos kiadványt, majd 3 ezer hanglemezt, magnófelvételt, és ezer más dokumentumot vásároltak a megye könyvtárai, több mint 5 millió forintért.

A könyvtári normatívák megszabják, hogy a különböző minősítésű, ezer, tízezer stb. olvasóra „települt” könyvtáraknak milyen alap- területűeknek kell lenniük, —■ ebből mennyi a raktár, a zeneszóba. a kutatóhely, stb. A megye közkönyvtárainak alaoterülete 11 355 négyzet- méter, a szükségesnek mindössze 42 százaléka. Az optimális működési feltételeket biztosító alapterületnek csupán egyharmada a megyei, a mezőtúri túrkevei és a kunszentmártoni könyvtár rendelkezésére álló helyiség. Mielőbbi megoldásra vár Jászvásár. Tiszaiig. Besenvszög, Kenderes. Kengyel és Tisza- földvár könyvtárának elhelyezése is.

Az említett helyeken — a teljes lista iaen hosszú lenne — a könyvtárosok igen rossz munkakörülmények között dolgoznak.

Az elmúlt évben a megye i'-özkönvvtárosai csaknem 2 és fél millió könvvet kölcsönöztek, minden beiratkozott olvasó — átlagszám — 24 kötet könyvet vitt haza olvasásra. Tiszai Lajos