Szolnok Megyei Néplap, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-20 / 143. szám

1984. JÚNIUS 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Egymilliárd forint a város kasszájában Mire futotta és mire nem ? Ű/őst tartott Szolnok város Tanácsa Hogyan sáfárkodott a vá­rosi tanács az elmúlt eszten­dőben a költségvetési és a fejlesztési alap több mint egymilliárd forintjával? Mi­re futotta és mire nem? Mi­re fordítják azt a másfél millió forintot, amit a tava­lyi területfejlesztési ver­senyben elért első helyezé­sért kaptak? Többek között erről tanácskozott és döntött tegnapi ülésén Szolnok vá­ros Tanácsa. 1983-ban 514 millió forint állt a tanácsi költségvetés rendelkezésére. A testület ál­tal elfogadott tervnek meg­felelően az alapellátás és. a tanácsi intézmények zavar­talan működésének biztosítá­sára helyezték a fő hang­súlyt. Az egészségügy és az alsófokú oktatás élvezett né­mi elsőbbséget. Vitathatatlan tény, hogy az egészségügyi ellátás színvonala némileg javult isi. Az oktatás és a kulturális ágazat volt a leg­nagyobb „fogyasztó”, a költ­ségvetés forintjainak 58,5 százalékát (a testneveléssel és a sporttal együtt) ez a te­rület kapta. Ott tart ma a megyeszék­hely, hogy a jogos óvodai igényeket ki tudja elégíteni, bár a területi ellátás és az igények között még mindig nincs összhang, és emiatt kell utaztatni egyik városi- részből a másikba az óvodá­sokat, épp úgy, mint az álta­lános iskolásokat, akiknek száma kétszázötvennel emel­kedett (több mint tízezren vannak). Az új szandaSzőlősi általános iskola átadása szá­mottevően enyhített a. tante­remgondokon . A kommunális ellátás1 (a köztisztaság, az utak, a jár­dák állapota, a közterületi parkok, terek kultúráltsága, a víz, a szennyvíz-elvezetés) változatlanul sok kívánniva­lót hagy maga utón. Csök­kent a színvonal, a megannyi ésszerű intézkedés ellenére is. A hiányzó pénzt munka- szervezéssel sem mindig le­het pótolni. A bölcsődék, iskolák felú­jítására, rekonstrukciójára, fűtéskorszerűsítésére, víz- és szennyvízhálózatának rend­betételére tetemes összeget kellett a költségvetésből for­dítani. Mire volt elég a fejlesztési alap 544 millió forintja? Többek között 137 tanácsi bérlakás építésére, ami az idei előtörlesztésekkel együtt kevés híján 93 millió forint­ba került. (A tervezettnél durván 34 millió forinttal többe.) Továbbá fedezte az ifjúsági és a nyugdíjas gar­zonház területének előkészí­tését, a szandaSzőlősi telep­szerű beépítés beruházási programjának költségét. Ah­hoz, hogy a Széchenyi lakó­telepen épülő új iskola első üteme az idén kész legyen, 10 millió forint értékű köt­vényt és 3 millió forint érté­kű téglajegyet bocsátottak ki. A másik nagy beruházásról, a Centrum-sarokról csak annyi hangzott el a jelentés szóbeli beajánlásában, hogy a partnerek anyagi vállalá­sukat nem teljesítették idő­ben. A tervben szerepelt, de vé­gül nem futotta a fejlesztési alapból a Széchenyi lakóte­lepi orvosi rendelő és a gar­zoniház építésére. Régóta te­rítéken van a nagy vízügyi beruházás, a vízmű és a víz­torony építése. A vízmű ki­vitelezése a tervezettnél gyorsabban, a víztoronyé (a pénzügyi fedezet bizonyta­lansága miatt) lassabban ha­lad. A kereskedelmi beru­házások között egy említésre méltó van: épül a Jubileum téri üzletház. Városfejlesztésről lévén szó, természetesen beszélni kell a társadalmi munkáról is. Annál is inkább, mert az elmúlt esztendőben a szol­nokiak, a vállalatok, intéz­mények dolgozói szocialista brigádjai kitettek magukért az önként vállalt munkában, amelynek értéke majdnem elérte a 80 millió forintot (a tervezettnek a dupláját). Ez­zel az eredménnyel Szolnok a városok közötti területfej­lesztési versenyt megnyerte. Jutalmul a vándorzászló és a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa által alapított Dicsérő Oklevél mellett 1 millió 550 ezer forintot ka­pott. A pénzt csak városfej­lesztésre fordíthatják. A ta­nácsülés előtt a szakigazga­tási szervek szakemberei felmérést végeztek a város­ban arról, hogy hol lenne leginkább szükség a gyors beavatkozásra. Számításokat végeztek a város szépítését elősegítő kisebb rekonstruk­ciók, építések, javítások költségeiről. A felmérések alapján rangsoroltak és há­rom alternatív javaslatot terjesztettek a testület teg­napi ülése elé. A javaslatok­ról, miután hatan véleményt mondtak, érveltek és állást foglaltak, Szavazással dön­töttek. A tanácstagok több­ségének szavazatát az a ver­zió kapta, amely a Munkás- mozgalmi temető kialakítá­sán túl (250 ezer forint) öt városszépítő rekonstrukciót tartalmazott. A következő­képpen: a Kossuth téri szö­kőkút visszaállításának föld­munkáira és asztfaltozására 300 ezret, a Zagyva-parti sé­tány kiépítésére 300 ezret, a Tisiza-parti sétány, hajóállo­más és Leniin park közötti szakaszának rendbe tételére 300 ezret, a városi köztéri szobrok renoválására 200 ez­ret, az Űttörő-Ezermester Áruház előtti gyalogjáró és lépcső átépítésére 200 ezer forintot javasolt. K. K. MÉTE energiaverseny Első a Martfűi Növényolajgyár Már hagyomány, hogy a MTESZ megyei szervezeté­nek egyesülete. a MÉTE (Magyar Élelmiszeripari Tu- domájnyos Egyesület) ener­giatakarékossági versenyt hirdet megyénk élelmiszer- ipari vállalatai számára. A korábbi évektől eltérően ta­valytól új, szigorúbb szabá­lyok szerint versengtek az üzemek abban, hogy melyi­kük mennyire képes csök­kenteni „étvágyát” az ener­giafogyasztásban. A verseny­ben hét vállalat vett részt 1983-ban. az eredényaket a közelmúltban értékelték. Legkevesebb energiát a •Martfűi Növényóliajgyár használt föl, -így ez a válla­lat lett az első. Második he­lyen a Szolnok megyei Sütő­ipari, harmadik helyen pedig a Szolnok megyei Tejipari Vállalat végzett. A verseny­ben kiemelkedő eredménye­ket elért üzemeket és ener­getikusokat jutalomban ré­szesítette a MÉTE. Válogatás helyett mosás A Borsodi Szénbányák be- rentei központi szénosztályo­zóján épített szénmosó első részlegét üzembe helyezték. Tegnaptól három műszakban, napi mintegy 3000 tonna szenet választanak el az ég­hetetlen meddőtől, megszün­tetve ezzel a kézi válogatást. A borsodi szén minőségé­nek javítására 1981-ben kezdték meg az úgynevezett nehézszuszpenziós eljárással dolgozó mosómű építését. A szénmosás következtében a borsodi szén fűtőértéke mint­egy 400—500 kalóriával javul. A kunmadaras! Vas és Elektromos Ipari Szövet­kezetben elkezdték a mo­dulrendszerű hegesztőgé­pekhez az AWI egyen- váltó adapter sorozat- gyártását. Ez a készülék nemesfém és alumínium hegesztésére használható. Ebben az évben 50-et gyártanak Ma összeül az országgyűlés I és életszínvonal Hosszú éveken át megszok­tuk, hogy minden év júniu­sában összehívják az ország- gyűlést, ahol a pénzügymi­niszter a képviselőknek be­számol a múlt évi költségve­tési végrehajtásáról... Talán nem sértünk meg senkit, ha bevalljuk, hogy korábban so­kán .csak fél szemmel, fél füllel figyeltük, hallgattuk az ilyenkor elmaradhatatlan helyszíni televíziós tudósí­tást, mert rendben volt az or­szág szénája, különösebb ag­godalomra nem volt okunk. S ha egy-egy fontos részlet- kérdésre mégis igen kíván­csiak voltunk (kap-e a me­gye különpénzt egy útsza­kaszra, vagy másra?), akkor is bizakodással vártuk az in­terpellációk időpontját... Az utóbbi esztendőkben egészen. mások a költ­ségvetési beszámolót ér­tékelő országgyűlések. Ami­óta megtudtuk;, hogy te­temes adósságteher nyug­szik az ország vállán, ami­óta megtanultuk, fizikailag is érzékeljük, mit jelentenek az olyan közgazdasági fogalmák, mint a recesszió, külgazdasá­gi egyensúly, értékarányos árrendszer, meg hasonlók; szóval amióta kénytelen-kel­letlen kezdünk hozzászokni a növekvő árakhoz, azóta némi szorongással várjuk a júni­ust: mit is mond a pénzügy­miniszter ? Hogy mit mond, természe­tesen ma még nem tudhat­juk. Azért annyit már mai is tudunk, hogy nem kell ria­dalmat keltő bejelentésekre számítanunk, nincs okunk ál­matlan éjszakákra. Végtére is, újságolvasó emberek va­gyunk, a kezünkbe került már egy-két dokumentum az ország' gazdasági helyzetéről. Hagyomány ugyanis már ná­lunk, hogy a párt, illetve a kormány az év vége 'táján áttekinti a fejődés fő vonása­it, s megtárgyalja a követ kező év népgazdasági tervét. Most, az országgyűlés költ­ségvetési vitája előtt hasz­nos elővenni a régi újságla- pokaf, hiszen legalább nagy vonalakban megtudhatjuk belőlük, mire számíthatunk. Megtudhatjuk például, hogy 1983-ban is talpon marad­tunk, vagyis kifizettük ese­dékes adósságainkat. Sőt, néL. hány neves külföldi bank- szakember időközben elhang­zott tévényilatkozatából még azt is megtudtuk, hogy bár még mindig tekintélyes a tartozásunk — a legnehezebb időszakon már túl vagyunk: az ország hitelképessége a tőkés pénzügyi körökben is erősödött. Már ez is ok — méghozzá nem is akármilyen ok — arra, hogy fellélegez­zünk, hiszen tisztában va­gyunk azzal hány ország örülne annak, ha ott tartana, ahová mi elértünk? Megtudtuk azt its — ezt egyébként lépten-nyomon látjuk ésl tapasztaljuk —, hogy a népgazdaság fejlődé­se — ha szerényebb mérték­ben is — folytatódik. Nincs ugyan annyi pénzünk a be­ruházásokra, a gyárak, a mezőgazdasági üzemek kor­szerűsítésére, mint szeret­nénk, de a legfontosabbakra még van. Folytatódik á paksi atomerőmű, a budapesti met­ró építése, 70-74 ezer új la­kással gyarapodunk, teteme­sen bővítik négy város telefon- központját, megújul az Opera­ház, Vagyis azért nem kellett az elvisellhetetlenség: határá­ig összehúzni azt a bizonyos natírágszíjat, amit ma oly gyakran emlegetünk. Mindez egyébként az élet- színvonal szférájára is kiter­jeszthető. Igaz, ugyan, hogy szerényebben, takarékosab­ban kell élnünk, mint koráb­ban, mint ahogy az is tény, hogy sok háziasszonynak, különösen a nyugdíjasok, meg a pályakezdők tekinté­lyes részének nagyon meg kell gondolnia minden kia­dásit. Ám létgondjaink azért ma sincsennek. A lakosság fogyasztása alig emelkedik, vagy stagnál ugyan, de tart­juk magunkat. Megismételjük: nem tud­hatjuk, mit mond a Parla­mentben a pénzügyminiszte­rünk. Ilyen előzmények után, ilyen ismeretek birtokában mégis bizonyosak lehetünk abban, hogy drámai, az or­szág közvéleményét megrá­zó bejelentésektől nem kell tartanunk. S persze abban is, hogy a neogótikus stüusú ülésteremben elhangzik majd jónéhány keresetlen, mondat is a mai gazdasági helyze­tünkről. Például arról, hogy ipari termelésünk növekedé­sének üteme ninimális, vagy arról, hogy mindez alapvető­en, meghatározza a nemzeti jövedelem összegét is. Meg arról, hogy ilyen körülmé­nyek között valóban nincs elég pénz technológiai kor­szerűsítésekre (márpedig1 a fejlett országokban valóságos technológiai forradalom bon­takozik ki), mint ahogy arra sem jut, hogy a lakosság fo­gyasztását, az életszínvonalat növeljük, emeljük.. Márpe­dig, ha ez stagnál, úgy érez­zük, mintha visszafejlődnénk. Mindezek gondok, méghoz­zá szorító gondok, amiket a pénztárcánkon, a magánéle­tünkben is érzékelünk Is­meretes., hogy ezeket a gon­dokat csak altkor lehet meg­szüntetni, ha új növekedési pályára, állítjuk a népgazda ságot, s ennek lesz eszköze a gazdaságirányítási reform, amelynek a korábbi koncep­ciókra, intézkedéssorozatra épülő új szakasza 1985. janu­ár elsején kezdődik. Az: országgyűlés, a költ­ségvetési vita), a számok kér­lelhetetlen realitása jó alka­lom lesz arra, hogy dolgaink­ról és teendőinkről eltűnőd­jünk. Ki-ki a magáéról, mert ebben a helyzetben csak a nemzeti méretű összefogás segít M. L. Régi mesterségek A KÖTÉLGYÁ Jászklséren Tanműhelyt avattak Valamikor csapatostul jöt­tek az ipariskolákból s az öreg mesterek műhelyeiből ezt a ritka szakmát magas színvonalon művelő fiatal segédek. Azzal a természe­tes vággyal, hogy évekig tar­tó szakmai vándorlás után Kiakaszthatják majd a saját cégérüket. — Ismerte a kötélgyártó Válentékat? — lépek be a kérdéssel Arany András abádszalóki mesterhez. — Hogy ismertem-e? — fordult felém az idős mes­ter. Gyakran megfordultam a műhelyükben. Miklós úr szeretett engem ... És viszafordul a géphez, hogy befejezze a már elkez­dett munkát. Akárhogy fi­gyelem, csupán annyit látok, hogy kezébe fog egy kender- köteget, vízbe mártja, végig­simítja, meglengeti, majd a kampóvégre sodor egy da­rabkát. Azután lassan hátrál a kampóvéget forgató kerék elől, közben a kötényéből ujjaival húzza, adagolja a kenderszálakat. Hogy hon­nan tudja, mennyit engedjen rá a gépre? Mérlege nincs, mégsem téved egy dekányit sem. Titok ez, fortély? ö Viszont csak nevet: „Nem ördöngösség ez uram, ta­lán „csak” a tudás meg az évek...” Végül a tenyérnyi, , fából készült műhely másik sarkába ér — és kész is a kötél. A végét összezsinóroz- za, bogot köt rá, a csülkölő- vel pedig megbolyhosítja — így „csinos”. Tizennégy esztendeig ta­nulta a csinosítás csínját- bínját Arany András, azután segédként bejárta az orszá­got. ’37-ben hazajött, önálló lett kétszáz pengővel kezdett. Ugyanebben az évben állí­totta ki mesterlevelét a deb­receni iparkamara. Arany András „lázadóként” kezdte: — Nem akartam a kötél­készítést! Mondtam apám­nak, inkább lennék szíj­gyártó. Rámhagyta, — bizo­nyára nem szívesen, hisz a mi családunk, mióta esze­met tudom, „köteles” volt. Később én is visszatértem a családi mesterséghez. — Van jövője a kötélgyár­tásnak? — A 40 ágból fonott ha­rangkötél, meg a 28 fonatos, duplaágú istráng is elsza­kad egyszer ... Fonok kötél­létrát cirkuszba, lasszót, kö­tőféket, hevedereket lovak­ra, nyaklót fonva s fűzve. Jön hozzám a fuvaros, a ha­lász, a tűzoltó... — Ezek szerint bőven van munkája? — Hajaj! Megcsinálok min­dent, amit kérnek, de alig győzöm. Mondjak nemet an­nak, aki az ország másik végéből, vagy külföldről jön, hogy egy szép kötőféket vagy koszorúrózsát szeret­ne? ... Kenderből, lenből dolgozom. Néha de vissza- küldeném — mint valami­kor — a gyártónak, olyan si­lány; s gondolja csak el, egy mázsa, anyag tízezer fo­rintba kerül! De ha jó az alapanyag, megfizetem, mert annyiféle mintát lehet készí­teni a kenderből, amit mű­anyagból soha; pedig abból sokkal könnyebb dolgozni. De a műanyag hamar szét­rúgja magát, és szerintem a természetes anyagok, mint a len és a kender, jobban il­lenek az emberhez. — Abba­hagyni — folytatja a mes­ter —, nem lehet. A megren­delés sok — a kötélgyártó pedig kevés. Lassan kihal ez a mesterség. Ha nem dol­gozhatnék — fölöslegesnek érezném magam ezen a vi­lágon. Sz. Tamás Tibor Fél év alatt a második be­ruházással gyarapodott a MÁV jászkiséri Építőgép- javító Üzeme: tegnap ünne­pélyesen átadták az újonnan épült ipari tanműhelyt. A modem létesítményt a MÁV Tervező Intézet kiviteli ter­ve alapján a Jászsági Építő­ipari Szövetkezet építette. A Űj kút ontja a csaknem 70 fokos, gyógyhatású vizet a Ság hegy lábánál levő mes­teri termálfürdőben. A mint­egy húszmillió forintos költ­séggel fúrt kút vizét hideg­gel keverve engedik a me­dencébe. Elkészültével hosz- szú időre megoldódott ames­tanműhelyben 150 tanuló gyakorlati képzéséhez te­remtették meg a feltételeket. A technika modern eszközei­nek segítségévei egyszerre öt szakmát, — géplakatos, esz­tergályos, hegesztő, villany- szerelő és autószerelő — ok­tatnak. téri fürdő biztonságos vízel­látása. Az 1984 méter mélységből feltörő kalcium- és magné- aium-hidrokarbonátos hévíz­zel táplált fürdő, s a körülöt­te kialakult üdülőterület iránt már egész Dunántúlon nagy érdeklődés tapasztal­ható, Mesteri fürdő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents