Szolnok Megyei Néplap, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-17 / 141. szám
1984. JÚNIUS 17 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Diákszínpad újabb sikerek kapujában Nemzetköz! fesztiválra készülnek Június végén, július elején rendezik meg Kazincbarcikán az amatőr színházak nemzetközi fesztiválját. A színjátszó mozgalom rangos seregszemléjére meghívást kapott a szolnoki Varga Katalin Gimnázium és a megyei művelődési központ diákszinpada is. A színpadon dobozok. Az előtérben mereven, kihúzott derékkal ül a házaspár, néha mozdulnak, néha szólnak, vendégeket várnak. Majd nyílik két doboztető. Előkép két szobalány, aztán sor'•a nyílik a többi: a vendégek megérkeznek. Megkezdődik a társalgás, amely éppoly beszűkült, sivár, mint a „dobozok” közé, a „dobozokba” zárt élet. A Zagyva-pari 10 emeletes ház egyik lakásának egyik szobájában most vagy húszán zsúfolódtunk össze. Ez is egy „doboz” — jut eszembe. de ebben a pillanatban aligha lehet köze Ionesco darabjához. A hangulat kiváló. A vendéglátó a születésnapját ünneplő Eszter, a vendégek pedig a barátai; a színpad tagjai. Amolyan félig ünnep, félig búcsú ez a találkozás. Az ünneplésre a születésnapon túl a színpad eddigi sikerei is okot adnak, a búcsúzásra pedig az a tény, hogy idén heten érettségiznek a társaságból, s a jövő tanévtől már máshol dolgozik a színpad vezetője, Bérezés László is. A hogyan tovább előtt azonban érdemes szót váltani arról is, hogy hogyan volt ezidáig? — Elsősök voltunk, amikor Jeney István, a Szigligeti Színház művésze eljött a gimnáziumba azzal a szándékkal, hogy a színjátszás iránt érdeklődő diákokból csoportot szervez — emlékezik Kovács Ida. — Elég szép számmal összejöttünk, már abban a csoportban is ott volt a mostani színpad „magja”. Ismerkedtünk a színjátszás alapjaival, elkezdtük próbálni az Aliz csödaország- ban című darabot is, de a bemutatóig nem jutottunk el. Az első igazi erőpróba Dé- ry Tibor Talpsimogatója volt. Etet a darabot már Bérezés Lászlóval próbálták a diákok. — Ez nem csupán a gyerekeknek, de nekem is az első „erőpróbát” jelentette. A színház, irtot mindig is érdeklődtem, de színjátszó csoportot soha sem vezettem. A darabbal ott voltunk az országos diákszínjátszó napokon, Csurgón jól szerepeltünk, de akkor még nagyon „kezdők” voltunk, a vállalkozás pedig talán túl nagy. A következő tanévnek úgy indult neki a csoport, hogy most jön az igazi nagy „vállalkozás”! A színpad vezetője Saint-Exupéry Kisherceg című, igazából nem is, vagy nem csak gyerekeknek szóló meséjével érkezett az első próbára. S a Kisherceg is nagy siker lett. A legtöbb szakmai elismerést. azonban Ionesco ab- szurdjának előadása hozta a diákoknak. — Kiskörei nyári táborozáson kezdtünk ismerkedni Ionesco művével — kezdi a darab születésének történetét Fazekas Róbert. — öt napot töltöttünk Kiskörén, ami már azért is jó volt, mert együtt lehettünk. Ekkor még csak különböző szituációkat gyakoroltunk. Eljátszottuk például, hogy egy házaspár Ül a vonaton, sétál az utcán, aztán elered az eső... A mozgás után szöveggel is kipróbáltuk ezeket a helyzeteket. A férjet végül is Tóth István alakította, a feleség Kovács Ida volt. Ida szintén az idén érettségizett. Nem szomorúan, de azért némi csalódással a hangjában említi, hogy nem sikerült a felvételije a szín- művészeti főiskolára. — A szegedi József Attila Tudományegyetem orosz- angol szakát választottam másodikként — mondja. Arra gondoltam, hogy időnként visszajárok majd Szolnokra; a „vangásokhoz”. Nagyon ragaszkodom ehhez a színpadhoz. Legjobban tényleg a Kopasz énekesnő tett próbára bennünket, bár az én szerepem „adta magát”. Egy buta, ostoba nőt kellett alakítanom. Láttam már elégszer ilyet — neveti el magát. A darab próbái során voltak azonban olyan időszakok is, amikor azt hittük, nem lesz semmi az egészből. A Kopasz énekesnőt végül is a „dobozötlet” mentette meg. Valakinek talán eszébe jutott életünk színtere: a „panel-ház”, valaki talán egy ilyen „dobozlakásban” szenvedett végig egy vendégeskedést. ... — Számomra is meglepő volt, hogy a gyerekek milyen rövid idő alatt ráhangolódtak erre a darabra — mondja Bérezés László. — Megvallom, voltak kételyeim, eleinte nem hittem, hogy A kopasz énekesnővel eljutunk a színpadig. — Sikerült. S az külön öröm, hogy nem is akárhogyan. — Ez persze nagyon fontos, de legalább annyira fontos az is, hogy a gyerekek olyan élményekhez juthattak, miközben a darab bemutatójára készültek, amelyek az élet megértéséhez szükségesek. Végül is az elsődleges cél mindig az volt, hogy a színjátszás személyiségük formálója is legyen. Többek között ez is az egyik,, titka” a színpad sikereinek. S mi még? — Azt hiszem az is, hogy a „csapatban” tényleg csak azok maradtak meg, akik komolyan érdeklődnek a színjátszás iránt, és emberileg is megfelelnek a közösség normáinak — vélekedik Tóth István. „Csapatmunka” nélkül ugyanis nem születhet meg egyetlen produkció sem. S amikor a diákok Bérezés Lászlótól búcsúztak, kimondatlanul is nyilvánvalóvá vált, hogy a sikerek mögött van még egy „titok”: a „tanárúr” személye. Török Erzsébet Fotó: Dede Géza Együtt a csapat... A két világháború közötti Magyarországról Az olvasó a Kossuth Kiadó Vélemények, viták sorozatának testes kötetében a két világháború közötti Magyarország gazdaságáról, társadalmáról, nemzetközi kapcsolatairól, a politikai élet egyes irányzatairól, ideológiai kérdésekről tájékozódhat. A tanulmányokat jeles szerzők — Ránki György, Ormos Mária, Juhász Gyula. hitvány György, Tikolvszki Lóránt, Laczkó Miklós és mások — írták, akik kitűnő ismerői ennek a korszaknak. A könyv írói lényegében azokat a kutatási eredményeket teszik közzé, amelyeket az utóbbi időben értek el munkásságukban. Szükség is van erre az elmélyült muniklára, mert még mindig nincs teljesen átfogó értékelés a Horthy-korszak- ról. bár 1976-ban megjelent Magyarország története nyolcadik kötete, amely igyekezett összefoglalót adni erről az időszakról. Az újabb tudományos munkák azonban ezeket a megállam'- tásokat bővíthetik, korrigálhatják. A szerzők munkáikkal igyekeznek, bővíteni ismereteinket a korszak különböző kérdéseiről. Ránki György a Gazdaság, társadalom című tanulmányában például azt elemzi, hogy a Duna-völgyi kis országok miként helyezkedtek el a nemzetközi gazdaság és politika rendszerében. Milyen volt Magyarország helyzete, mozgástere és mennyire mozgott kényszer- pályán. Ormos Mária azt vizsgálja, hogy Bethlen Istvánnak milyen volt a koncepciója, amely a magyar—olasz szövetségre játszott, míg Juhász Gyula a nyugati hatalmak, mindenekelőtt Nagy-Britan- nia viszonyát elemzi, amely Magyarországhoz és a Duna- völgyi országokhoz fűzték A politikai helyzetet hitvány György. L. Nagy Zsuzsa, Pintér István és Tikolvszki hóránt értékeli. Azt vizsgálják, hogy milyen volt a bécsi magyar emigráció, miyen viták és irányzatok érvényesültek, milyen volt a Horthy-rend- szer ellenzéke, hogyan bontakozott ki a Márciusi Front, mennyire volt erőtlen, míg Tikolvszki a magyarság és a nemzetiség viszonyáról, a nemzetiségek politikai irányzatairól ad átfogó képet: megállapítja, hogy ebben az Vélemények, viták a korszakról időben Magyarország egyetlen számottevő nemzetisége a félmilliós lélekszámú németség volt, az ország összlakosságának 5,5 százalékát alkotta. A bécsi döntés után azonban megváltozott a helyzet, mert 600 ezer kárpát-ukrán és egymillió román lakosság került Magyarországhoz, nem beszélve, hogy megnőtt a szlovák és a délszláv lakosok száma is. Mindent összevetve: a tanulmányok nagyon változatosak, sokoldalúan mutatják meg a két világháború közötti Magyarország helyzetét, politikai arculatát, gazdasági és társadalmi viszonyait, és kapcsolatát a világgal. mindenekelőtt a környező kis államokkal. Ezért is eruemes lapozgatni ezt a könyvet, mert bővül tudásunk, jobban megismerjük hazánk múltját, történelmét. Gáli Sándor Beethoven a Tisza partján Évadzárás után a Szolnoki szimfonikus zenekarnál Mikor szárnyalt fel először Beethoven muzsikája a Tisza partján, Szolnokon? Írásos emlékek szerint csak a zeneköltő halálának 100. évfordulóján, 1927-ben. Beré- nyi János karnagy- sokáig az Ózdi bányászzenekar karmestere volt, onnan jött Szolnokra — a megyeháza dísztermében dirigálta a Millenium önképzö Dal- és Zeneegylet muzsikásaiból verbuvált alkalmi szimfonikus zenekart, amely tiszavirág életűnek bizonyult. Zenekari próbálkozások ezt megelőzően is voltak, 1892- ben a MÁV-műhelynek — a mai Járműjavító őse —* már fúvószenekara volt; 1907-ben alakult meg az első helyi vonósnégyes, kb. ez időben egy diákzenekar, amelynek repertoárján főleg Mozart művei szerepeltek. Somoané Sűrű Erzsébet zenetanár koncertmester: „A muzsika szeretete hozott össze bennünket, jólesik látni, hogy olyan helyen is, ahol sohasem hallottak szimfonikus zenekartól „élő” zenét, hogy elragadja az embereket a muzsika szárnyalása.” Az első világháború után újabb vonósnégyes „élt” a városban, kiemelkedő tanár- egyéniségek Betkovszky Jenő, Breuer Géza, Kemény Lászó — szorgalmazására újra diákzenekarok alakultak. Vendégfellépésekre világhírességek is ellátogatak a Tisza partjára, Jan Kubelik, Sasa Kolbertson, Hubay Jenő, Dohnányi Ernő és mások. Az 1930-as évek elején államilag engedélyezett zeneiskola kezdte meg működését Gráber Lajos vezetésével. Nevéhez fűződik az első, hosszabb ideig működött szimfonikus zenekar megalakítása, vezetése, — egyáltalán a zenei élet kibontakozása, a rendszeres zeneoktatás. Kovács Dénes indulása fémjelzi ezeket az éveket, de a városban kezdte tanulmányait — sőt, vonósnégyest is alakított — Darvas György is. A felszabadulás után 1947- ben alakult meg a Szolnoki Filharmonikus Zenekar Egyesület — Kormos Jenő és Varga József, a város zenei életének — sajnos eltávozott — nagy öregjei áldozatos szervező munkája révén. Az első hangversenyt — Egmont nyitány! — Kóbor Antal vezényelte, — ő sincs már közöttünk. Később, Bíró Attila vezényelte az amatőregyüttest, amely nem sokkal élte túl vezetője távozását. 1965. július 21-i lapszámunk közölte Kálló Sándornak — sajnos már ő is „elment” — a megyei művelődési ház igazgatójának nyilatkozatát, hogy „Meg kell szerveznünk a már többször kudarcot vallott szimfonikus zenekart.’’ A zenekar vezetésére egy frissdiplomás ifjú zenetanár, Báli József kapott megbízást. Szerencsés időpontban látott munkához, szép számmal kerültek ez időben Szolnokra fiatal, tehetséges muzsikusok. zenepedagógusok. Megkezdődtek a próbák, s a harminchét tagú együttes a mai Ságvári Endre Művelődési Központ színháztermében mutatkozott be 1966. ianuár 30-án. A fogadtatás igen elismerő volt a közönség s a szakkritika részéről egyaránt. Űjabb hangversenyek, Nagy Katalin zenetanár hegedűs: „Már nem féltem az együttest, nemcsak a fiatal zeneiskolai kollégák számára megtiszteltetés, ha a zenekarban játszhatnak, de a zeneiskolai növendékek is érdeklődnek: ők mikor lehetnek a „szimfonikusok” tagjai.” újabb sikerek majd egy év kényszerszünet — különböző „szolnoki betegségek”: torzsalkodás, kicsinyesség, szervezetlenség stb. miatt — de a fiatal zenészek hivatás- és művészetszeretete talpra állította az együttest, sőt, 1967 őszén már az Országos Filharmóniával kötött szerződés alapján ifjúsági hangversenyeket is adtak. 1969-ben rendeztek először szimfonikus zenekari találkozót a városban, amely már hagyomány. Hol tart ma a Szolnoki szimfonikus zenekar? A szervezeti kereteit nehéz meghatározni. Csak a vezető karmester — Báli József — függetlenített, a zenekar tagjai szerény próbadíjért — tiszteletdíj — játszanak. (Tegyük hozzá: az első öt évben teljesen ingyen muzsikáltak.) Formailag tehát öntevékeny együttesről van szó, de ez azért nem igaz, mert a zenekar tagjai egytől egyig szakképzett muzsikosok. Működésük megítéléséhez nincs szükségük semmiféle jóindulatú, túlzó lokálpatrióta elnézésre, mint mondják, elvárják, hogy a művészi teljesítmény alapján ítéljék meg őket. Kevesebb próbaszámmal — nyilván szerényebb a jövedelem — hozzávetőlegesen annyi koncertet adnak, mint a függetlenített zenekarok. Tehát: a Szolnoki szimfonikus zenekar olyan nem főhivatású együttes, amelynek tagjai hivatásos muzsikosok. A fenntartó a megyei tanács, évente egymillió forint körüli „tartás- díjat” fizet. A zenekari tagok szerint olyan, mint a csonka családban a korrekt Puskás Rezső, zenetanár, klarinétos a zenekar egyik alapitó- tagja: „Szeretnénk a következő szezont is legalább ennyire sikeresen zárni, mint a mostanit, koncertek számát már nemigen lehet növelni, de a még igényesebb feladatok elől nem térünk ki. Egyszerűen: mi szeretünk muzsikálni.” apa, aki gondoskodik a gyermekek eltartásáról, s néha megsimogatja a „gyerek” fejét, de „szép nagy vagy már...” Igen, felnőtt ez a zenekar, nem ki s áldozatok árán. Tizenöt éven keresztül mindig vasárnap délelőtt volt a próba, a régi Csarnok úti iskola egyik tantermében, ahol esernyőt kellett tenni a kották fölé a város szélén a járműjavító művelődési ház nagytermében, a Május 1. úti művelődési házban, a mai Komarov teremben s néhány éve az új megyei művelődési központban. A zenekar tagjai nehezen tudják eldönteni, hogy a sok alkalmatlan hely közül hol volt a legrosszabb. Döntő érvek szólnak amellett, hogy a mai helyzet a legkibírhatat- lanabb. Levegőtlen vagy huzatos a próbaterem, amely légköbméter szerint csak 15 —20 ember tartós együttJé- tére lenne alkalmas. A negyvenkét tagú együttesből már többen rosszul lettek a próbák alatt, s nyílt titok, hogy a szűk, zárt közegben a zenészek halláskárosodást szenvedhetnek. Nem ironikus megjegyzésnek szánjuk: addik muzsikálnak, míg megsiiketülmek! De a művész ember számára legalább ilyen gond, hogy a próbált mű hangzását nem lehet „beállítani”. Se gazda, se menedzser. Gazdaságilag a Szigligeti Színházhoz tartozik az együttes, de ez csak formai dolog. Mindezek ellenére — újra feltesszük a kérdést — hol tart ma az együttes? A napokban az operabérleti hangversenysorozat keretében neves énekeseket — Gregor József, ötvös Csilla és mások — „kísértek”. Köztudott, hogy az effajta szeBall József, a zenekar vezető karmestere: „A filharmóniai” pozíciónk igen jó, ennek nagyon örülünk, szeretnénk a közeljövőben megalakítani a zenebarátok körét. ..’> replésekkel a szimfonikus zenekarok, karmesterek úgy vannak, mint kecske a késsel. A hangverseny kitűnően sikerült, a vendégművészek a legnagyobb elragadtatással dicsérték a szolnoki szimfonikusokat. De az is sokatmondó tény, hogy az Országos Filharmónia egyre sűrűbben küldi Szolnokra a legnevesebb karmestereket, szólistákat. Vezényelte már a szolnoki zenekart Kórodi András, Hans Reiner Förster (NDK), Wilfred Koch (NSZK), Gulyás Béla (Svájc), a jövő szezonban Eino Haipus (finn), Liselotte Zeichner (Ausztria) jön egy- egy koncert vendégkarmesterének. Kórodi Andrást is köti ígérete egy hangversenyre. A legnevesebb szólisták közül Szenthelyi Miklós. Onczai Csaba, Tusa Erzsébet, Kiss Gyula, Jandó Jenő és mások voltak sikeres szolnoki koncertek vendégművészei. A zenekar a most zárult szezonban negyven koncertet adott, a legnagyobb „piac” saámukra |az Országos Filharmónia. Bérletsorozatban játszanak a megyeszékhelyen és a nagyobb településeken az általános iskolásoknak. a szakmunkásképző intézetek tanulóinak — ezeket a hangversenyeket sze- ■■”Hk a legjobban a zenészek, azt mondják: eszményi közönség! — a közéoiskolai tanulóknak — Szolnok kivételével. ez ..befulladt”, ide nem kellenek — és természetesen cselekvő részesei a filharmónia felnőtt bérleti sorozatának is. A reDertoárjuk már szinte kimeríthetetlen. a karmester bzerint bármilyen közönségieénvnek több egész estét betöltő hangversennyel meg tudnak felelni. Az. Országos Filharmónia szakmai referenciái elisme- rőek a zenekarról, a vonósokat kellene erősíteni — hol nem. e honban —, hogy a zeneirodalom úiabb területeiről új művekkel jelentkezhessenek. Tiszai Lajos
