Szolnok Megyei Néplap, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-15 / 139. szám
1984. JÚNIUS 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Egy szövetkezet kudarca Pénzzel csak könnyebb Országgyűlési bizottságok ülése Negyvenmilliárd oktatási és kulturális célokra Tudományos ülésszak az Akadémián A Művelődési Minisztérium. a Magyar Tudományos Akadémia, az Országos Testnevelési és Sporthivatal. a Magyar Rádió, a Magyar Televízió és az Állami Ifjúsági Bizottság tavalyi költségvetésének végrehajtásáról tájékozódott tegnapi ülésén a Parlamentben az országgyűlés kulturális bizottsága. A tanácskozásra készített előterjesztésből egyebek között kiviláglik: 1983-ban az oktatási és kulturális feladatok ellátására, az intézmény- hálózat fenntartására 40,6 milliárd forintot fordítottak. Mint Drecin József művelődési államtitkár kifejtette: kulturális célokra tavaly 1 milliárddal, oktatásra 3 mil- liárddal több jutott, mint 1982-ben. A kulturális területen különösebb expanzióra a költségvetés nem adott lehetőséget. Leginkább a múzeumi hálózat, és — örvendetesen — a múzeumlátogatók száma gyarapodott. Csökkent a mozinézők és — jelentősen — a koncerthallgatók száma. Az írásos előterjesztéshez és az államtitkár kiegészítéséhez számos kérdést fűztek a képvisélők. A válaszolók — Drecin József. Maróti János, az Országos Testeneve- lési és Sporthivatal elnökhelyettese; Lóska Szilárd, az Állami Ifjúsági Bizottság titA külkereskedelemről szóló. 1974-ben megalkotott törvény alkalmazásának eredményeiről, továbbá a külkereskedelem és a belkereskedelem tavalyi tárcaköltségvetésének végrehajtásáról volt szó, ési a tisztességtelen gazdasági tevékenység tilalmáról készülő új jogszabály témájával is foglalkoztak az országgyűlés kereskedelmi bizottságának tegnap a Parlamentben tartott ülésén. Veress Péter külkereskedelmi miniszter ismertette a főbb téziséit annak a beszámolónak, amely az ország- gyűlés következő ülésén hangzik el a külkereskedelmet szabályozó immár tízéves törvény végrehajtásával kapcsolatos tapasiztalatokról. A belkereskedelmi tárca kárának helyettese és Sárffy László, a Magyar Rádió gazdasági igazgatója — egyebek között elmondták: bár a művelődési tárca 200 álláshelyet adott a gimnáziumok nyelvi oktatásának fejlesztésére, e státuszoknak csak mintegy felét sikerült betölteni. A pedagógusképzőkön tanulókat sajnálatosan kevés tanács részesíti ösztöndíjjban, holott erre nemcsak lehetőség van, hanem — a tapasztalatok szerint — egy ilyen lisztönd í j szerződés jó utánpótlási lehetőség is. A szakmunkásképző iskoláik fejlesztésében és kapacitásnövelésében komoly lemaradások tapasztalhatók, a gondok orvoslására a vállalatokat kívánják fokozottabban bekapcsolni a szakmunkások oktatásába. A pedagógushiány csökkentésére elképzelhetőek bizonyos bérintézkedések, módjára és mennyiségére már vannak tervék. A vitában elsőként Varga Zsigmond szólalt fel: azt szorgalmazta, hogy ne az a település kapjon több állami támogatást, amelyik — úgymond — a „tűz közelében van”, hanem az, amelyben maguk a lakók is sokat tesznek a fejlődésért. Drecin József válasza: a központi támogatás sajnos nem tud «mindent még oly indokolt igénynek megfelelni, a „tűzrészéről dr. Spilák Ferenc miniszterhelyettes fűzött kiegészítést a minisztérium 1983. évi zárszámadó jelentéséhez, ismertetve egyúttal az idei első öt hónap főbb áruellátási tapasztalatait. Mint mondta, összességében a tavalyival azonos színvonalú árukínálatot sikerült biztosítani. E napirendi téma kapcsán Kiss Imre (Borsod Abaúj— Zemplén m.) nehezményezte, hogy a szerződéses üzemeltetési formánál a felek közös megegyezéssel sem tudják megváltoztatni az eredeti szerződést. A miniszterhelyettesi egyetértett azzal, hogy ezt a nehézkes utat valamiféleképpen ki kellene iktatni. Novák Pálné dr. a fiatalok lakásgondjait érintette. Tóth Attiláné (Budához közeliség” gondjának feloldására alkalmas lenne egy úgynevezett lélekszám-ará- nyos támogatási rendszer kidolgozása, mely által a kistelepülések jobb helyzetbe kerülnének. Cselőtei László szerint valóban van demográfiai hullám. de jó ha mindenki tudja: ez csak relatív „csúcs”. Drecin József megállapítása: abszolút számokban valóban nem jelent nagyobb terhet a most iskolás gyerekek képzése, ám a közoktatás reformja. a minőségi fejlesztés igenis drágábbá teszi a tanítást. A tanácskozást vezető Óvári Miklós (Budapest, 29. vk.), a bizottság elnöke zárszavában kifejtette: a kulturális terültet költségvetése szerény célokat tűzött ki, azokat elérte. a kiadások és bevételek megfeleltek a költségvetési törvény előírásainak. Kétségtelen, — és ez a felszólalásokból is kiderült — hogy beszűkültek a lehetőségek, ám ez, mint ismeretes, tudatos elhatározás következménye. A fő kérdés most az: mindezekből milyen tanulságot lehet levonni a jövőre. Gazdálkodásunkban számos olyan lehetőség van, amelynek kiaknázása igazi megoldást adhat és a gazdasági tevékenység élénkülése tükröződik majd a költségvetésben is. pest) azt kérdezte: az árufedezet. nélküli jövedelem- és bérkiáramlás vajon hol keletkezik, hiszen szerinte a bérből és fizetésből élőiméi aligha. A miniszterhelyettes válasza: az első öt hónapban a lakossági bevételek munkaviszonyból eredően 6,3, társadalombiztosításból 13,5, felvásárlásiból 16,4, gazdasági munkaközösségekből származóan pedig 254,5 százalékkal növekedtek. Teleki Lösz- Ióné (Borsód Abaúj Zemplén m.) jobb ellátást és választékot sürgetett csecsemőknek való ruhákból, cipőkből. A vitát Nyers Rezső, a bizottság elnöke foglalta össze, s indítványára a bizottság elfogadta a Belkeresi- kedelmi Minisztérium jelentését és tájékoztatóját. (Folytatás az 1. oldalról) megkérdezik, végül is hány f«|igány!t érintettek a nácik kegyetlenségei? Miként az előadó rámutatott, az egészet. Azokat, akik áldozatul estek, azokat, akik túlélték, és azokat is akik később születtek. Mi soha nem kívántunk erről beszélni, később sem kívánunk. Nem lakarjuk, hogy felszakadjar nak a hegedő sebek, mert a falsizmus borzalmait i|tt hordjuk a sejtjeinkben, és generációkon keresztül örök- lik a jövőben is. A tudományos ülésszakon a továbbiakban felszólalt Keresztúry Dezső akadémikus, Szennay András pannonhalmi főapát, Scheiber Sándor főrabbi, az Országos Raibbiképző Intézet igazgatója és Újhelyi Szilárd nyugalmazott nagykövet: A tudományos ülésszak délután Tóth Sándor alezredesnek, az Országos Hadtörténeti Intézet és Múzeum igazgatóhelyettesének felszólalásával folytatódott. A referátum 1944 sorsdöntő eseményeit az akkori magyar katonai vezetés szemszögéből elemezte. A magyar front és antifasiszta ellenállás történeti kérdéseit elemezte Pintér István, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének tudományos munkatársa. Korom Mihály, a történelemtudomány doktora, egyetemi tanár a tudományos ülésszak befejező előadásában az új magyar államiság kialakulásának témakörével foglalkozott. Egyebek között elmondta, hogy bár 1944 úgy él a köztudatban, mint történelmünk egyik legsötétebb időszaka, mégis ettől az esztendőtől kell számítanunk az új magyar államiság történetét, a népi demokratikus fejlődés megindulását. 1944 decembere sorsdöntő változást hozott az ország életében, mert a (felszabadult keíetii országrészben megteremtődtek egy új, demokratikus fejlődés feltételei. Az ideiglenes nemzetgyűlés létrejötte fordulópont volt abból a szempontból is, hogy a történelem során először kerültek be a dolgozó osztályok képviselői a legfelsőbb törvényhozói testületbe. A referátumok után hozzászólások következtek, majd Pach Zsigmond Pál akadémikus, a Történettudományi Intézet igazgatója mondott zárszót. Múlt évi gazdálkodását 12,4 millió forintos veszteséggel zárta a törökszentmiklósi Alföldi Építő-, Szak- és Szerelőipari Szövetkezet. A végeredmény semmiképpen nem nevezhető váratlannak, hiszen egy tavaly éveleji pénzügyminisztériumi revízió már kiderítette, hogy az 1982-es mérlegbe „tévesen” került, nyereség: valójában az az esztendő is veszteséget hozott. No, és már 1983. első félévének végén valószínűsíteni lehetett., év végén merre billen a mérleg nyelve: a veszteség ugyanis már akkor 6 millió forintnál többre rúgott. Mégisi: a szövetkezet pénzügyi helyzetének rendezését előkészítő igen alapos gazdasági elemzésről készült jegyzőkönyv néhány megállapítása mintha a „bukás” váratlanságát sejtetné. Mert többek között ilyenek olvashatók a gazdálkodás hiányosságait számba vevő vaskos (a táblázatok nékül is 57 oldalas) dokumentum elején: „... a szövetkezetnél az árbevétel és a termelési érték dinamikusan nőtt.. „... az állóeszközellátottság kedvezőbb, mint a megye építőipari szövetkezeteinél1. ..”, „... a létszám növekedett, míg az öt hasonló profilú szövetkezet átlagában csökkent, a nem fizikai létszám aránya kedvezőbb, mint a többi szövetkezetnél.” Ezeket megismerve az ember értetlenül áll a veszteség hallatán. Persze csak addig, amíg bele nem mélyed a jegyzőkönyvbe — mert a viszonylag kedvező adottságok jegyzékét egy sokkal hosz- szabb lajstrom, a gazdáikon dás hibáit sorba vevő követi. Hely híján képtelenség a szanálást előkészítő elemzésnek akár csak a főbb megállapításait is megismertetni az olvasóval: a következtetéseket értelmezni és hasznosítani úgyis illetékesebbek, például a szövetkezet mai vezetői, ez az ő dolguk. Különben is, a jegyzőkönyvet átböngésző kívülálló elsősorban nem gazdasági^ter- mészetű ijesztő tanulsággal gyarapodik: a törökszentmiklósi építő szövetkezet bukását nem egy-két óriási „baklövés” okozta, a sokáig a szövetkezet fennmaradásét is kérdésessé tévő veszteség „apa-óságokból” jött össze. Semmi különös! nem történt, mert ma igazán, hétköznapi dolgonak számít, ha a kivitelező késve fejezi be a rábízott beruházásokat. Nem kell naponta vállalati szakemberek között forgolódnunk ahhoz sem, hogy rendszeresen halljunk a raktárakban hónapokig, évekig feleslegesen őrzött, a cég pénzét befektethetetlenoé tévő anyagokról. A határidőcsúszások, a csapnivalóan rossz készletgazdálkodás szinte megszokott jelenségei gazdálkodásunknak, az általuk okozott kárról azonban nincsenek pontos adataink. Azaz, amikor felmérhető az „elúszott” összeg nagysága, akkor is csak elkönyveljük az elveszített pénzt, az igazi veszélyre nem döbbenünk rá. Legfeljebb a szanáláskor. Tudunk létezéséről, mégsem érzékeljük a vesz^Tyt. Mert biztos, hogy a törökszentmiklósi szövetkezet régi vezetői is ötösre feleltek volna egy vizsgán, ha a gazdasági elemző munka fontosságának bemutatását vagy a gépiek kihasználtsága és a jövedelmezőség közötti ösz- szefüggés érzékeltetését kérik számon tőlük. Mindennapi munkájuk során azonban képtelenek voltak piáidéul felmérni, hogy egy-egy munkát mennyiért tudnák elvégezni — és a még ésszerűnél lényegesen alacsonyabb áron vállalkoztak. Így aztán hogyan is kereshettek volna módot a jövedelmet a költségeket csökkentve növelni: lehetőségeiket sem ismerték. Az Alföldi Építő-, Szak-, és Szerelőip>ari Szövekezet csődbe jutásában tehát az a legfélelmetesebb, hogy az igen nagy veszteséget a gyakorta máshol is megtalálható hibák okozták. A válláia- tok azonban, eltérően a törökszentmiklósitól, általában átvészelik a kérdéses! hibák jelentette nehézségeket, az Alföldi Építő-, Szak-, és Szeu relöip>aríi Szövetkezet viszont a tönk szélére jutott. Éppen ezért lesz nehéz dolga a szövekezet jövendőbeli vezetőségének. Mert az OKISZ elnöksége a szövetkezet fennmaradásához feltétlenül szükséges pénz átadását — a gazdálkodás javítására kidolgozott tervek megismerése után — ugyan jóváhagyta, ám cslupán pénzzel nem sokra mennek. A milliók csak a bizonyításra teremtenek lehetőséget. Ehhez piedig a helyzet jobb felismerésére való képiesség, az eddiginél nagyobb gyakorlati érzék és fokozottabb ésiz- szerűség kelletik. Enélkül bizony nem megy — se Tö- rökszentmiklóson, se másutt. V. SZ. J. A tavalyival azonos árukínálat Édesipari beruházások Az agronómus Változatlan kereslet' változó igények Az édesipar termékei iránt változatlan a kereslet, ám a piaci jelzések szerint az igények némiképp eltolódnak: az olcsóbb és a kisebb kiszerelésű desszertek a kapósab- bak. Az ágazat igyekszik e változáshoz alkalmazkodni. Az idén összességében mintegy 350 millió forintos beruházás nagyobb hányada e törekvést tükrözi. A fejlesztések egy része a korszerűsítést, az elavult gépek cseréjét szolgálja A Szerencsi Édesipari Vállalatnál a keménycukor- és karamellgyártó vonalat cserélik fel modernebbre, s fejlesztik a csomagolást. A keménycukor iránt nemcsak itthon, hanem külföldön is megnőtt a kereslet, az iparág évi mintegy ötmillió dollár értékű expxwtjá- ban emelkedik a cukorka aránya. Elsősorban NSZK-be_ li és Egyesült Államok-beli partnerek vásárolják. A Budapesti Csokoládégyár új gépieket szerez be szocialista országokból. Ezzel lehetővé válik a slágercikknek Ígérkező újdonság, a karamellázott pörkölt dió gyártása. A gépsor egyúttal a létszámgondokon is enyhít, s hozzájárul az önköltség javításához. Ugyancsak a fővárosi gyár új raktárt is épít. A Győri Keksz- és Ostyagyárban jó ütemben halad a korábbi években megkezdett nagyarányú beruházás, amely a lisztesáru — kekszek, aprósütemények, linzerek. — termelésének fokozását célozza. Tőkésországból és a Szovjtu- nióból vásárolt vonalakon évi hatezer tonna terméket gyárthatnak, s ezzel 50 százalékkal több lisztesáru jut majd a kereskedelemnek. A kiegyensúlyozott hazai ellátás mellett a vállalatok az export növelésére is erőfeszítéseket tesznek. Miután a különféle csokoládéfigurák a keresettek, ezekből a szerencsi gyár fokozza termelését, s több dobozos desszertet is kínálnak külföldre. Balogh Lajos elfoglalt ember. Napbarnított, szél- cserzett arcáról látszik, hogy nem íróasztal mellett keresi kenyerét. A nagy mező- gazdasági munkák idején a felkelő nap már motoron találja, és olyankor 12—13 órát dolgozik. A negyvenöt éves férfi a törökszentmiklósi Ti- szatáj Termelőszövetkezet területvezető agronómusa. Feladata a 9600 hektáros nagyüzem csaknem egyhar- madán a mezőgazdasági munkák elosztása, irányítása, ellenőrzése. Egész nap járja a határt, intézkedik, ahol kell segít. , — Megszerettem a mező- gazdaságot — mondja — számomra a zöldellő vetéseknél, az aranyló búzatábláknál nincs szebb látvány. Igaz. míg az elvetett magból termés lesz, addig sok-sok ember összehangolt munkájára van szükség. Mindig igyekszem megfelelni a követelményeknek. Amikor ’56- ban beléptem a termelőszö- vetkezétbd, a növénytermesztési ágazathoz kerültem. A kisebb búzatáblákat kézi kaszával adattuk, egyeltük a cukorrépát, ápioltuk a kukoricát. Aztán elkezdődött a gépiesítés. A nehezebb munkákat átvették a gépek. De ezekkel értően kellett bánni. így jogosítványt szereztem, majd mezőgazdasági gépszerelő lettem. — 1958-ban belépett a pártba. — Szegénypiaraszt családban nőttem fel. Hárman voltunk testvérek. Szüleim becsületes egyszerű emberek voltak, s minket is azzá akartak nevelni. Politikai elkötelezettségem, pártállásom még téglagyári segédmunkás koromban kialakult. Akkoriban kezdtem rácsodálkozni a körülöttem levő világra, tudatosult bennem, hogy csak a tiszteséges emberi munka teremthet értéket. A párt is ezt hirdette, így egyértelmű volt- döntésem. — ön a mezőgazdaság szocialista átszervezésében tevékenyen részt vett. Járta a (tanyákat, agitált, érvelt a közös mellett. — Akkoriban még az egyszerű parasztéin berek nem voltak meggyőződve arról hogy a termelőszövetkezetben jobb lesz. Ö'k csak azt látták, hogy elveszik a földjüket. Sokszor éjszakákba nyúló beszélgetéseken bizonyítottuk. hogy nem érről van szó. Ha jobban akarnak élni, össze kell fognunk, és erőinket egyesítve gyorsabban haladunk. Az. idő bizonyított. és mára már az.ok is igazat adnak nekünk, akik abban az időben a legmaka- csabbaknak bizonyultak. De Balogh Lajos nemcsak a munkahelyén igyekszik napxinta megfelelni a követelményeknek, hanem a Munkásőrségben is. A Kil- lián György Munkásőr Zászlóalj törökszentmiklósi századának parancsnoka. Neki is köszönhető, hogy a zászlóalj, az 1982. évi munkája alapján, az országban elsőként elnyerte a Munkásőrség Kiváló Egysége címet. Munkája, magatartása mindig piéldamutató volt a termelőszövetkezet tagsága előtt is. Az egykori téglagyári segédmunkást 1972- ben gépcsoportvezetőnek nevezték ki. — Ekkor már a mezőgazdasági szakközépiskola második osztályát jártam. Ügy éreztem, meg kell szerezni az érettségi bizonyítványt és szakmailag is fejlődnöm kell, mert a kor egyre jobban megköveteli a jól felkészült szakembereket. A szakközépiskola befejezése után növénytermesztői technikus- minősítő vizsgát tettem, és technikusi oklevelet szereztem. Csak az nem tudja, aki nem próbálta, hogy milyen kemény feladat a munka melletti tanuláfe. Nappal dolgozni, este ellátni a ház körüli teendőket, s amikor a család nyugovóra tér, felkészülni a következő órákra. Gyermekeimet is biztatom, hogy tanuljanak. Ügy látszik nem hl’álba: a fiam mqst jelentkezett a szegedi Élel- miszeriptari Főiskolára, Iá-, Inyom pedig elektroműszerésznek készül. Mindig azt mondtam nekik, mindegy mit csinálnak, csak azt tisztességgel, becsülettel végezzék. Balogh Lajos megbecsült ember. Munkáját közéleti tevékenységét sok kitüntetéssel ismerték el. így többek között A Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója címnek, A Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatának és a Társadalmi Munkáért kitüntetés arany fokozatának tulajdonosa. Nemrég ezek mellé odakerült az Országos Béketanács által adományozott kitüntető, jelvény is. Nagy Tibor (
