Szolnok Megyei Néplap, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-14 / 138. szám

1984. JÚNIUS 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megkezdődött a termelés a törökszentmiklósi Ruházati Ipari Szövetkezet új műhelycsarno­kában. Az ezer négyzetméter alapterületű épületben a munkatermeken kívül szociális he­lyiségek, raktárak és a szövetkezet valamennyi helyiségét fűtő kazánház kapott helyet. Be­vezették a kétműszakos termelést, így lehetővé vált, hogy a szövetkezet felszámolja a vá­ros több pontján működő apró részlegeit Feladategyeztetö tárgyalás a megyei tanácsnál Selmeci Lajosné miniszterhelyettes részvéteiével Tegnap Szolnok megye ke­reskedelmi ellátottságáról, a VI. ötéves terv feladatainak időarányos, teljesítéséről tar­tottak tanácskozást a megyei tanácsnál. A feladategyeztető tárgyaláson részt vett Sel- meoi Lajosné, belkereske­delmi miniszterhelyettes, Mohácsi Ottó, a megyei ta­nácsi elnöke, Simon Józsiéi, a megyei pártbizottság titká­ra, Bálint Ferenc, a megyei pártbizottság osztályvezető­je, Szentesi László, a Mészöv elnöke, Németh Magdolna, a KPVDSZ megyei bizottságá­nak titkára valamint Tóth András, a megyei tanács vb. kereskedelmi osztályának vezetője. A tanácskozáson a keres­kedelmi osztályvezető adott tájékoztatást Szolnok megye kereskedelmének és vendég- látásánaak helyzetéről. Töb­bek között elmondta, hogy a középtávú terviidőszak eddig eltelt három éve alatt a me­gye fejlődési üteme az orszá­gos tendenciáknak megfelelt. Eltérés csupán a vegyes iparcikkek bolti forgalmá­ban mutatkozott, ugyanis a forgalom fél százalékkal ala­csonyabb az országos átlag­nál, a vendéglátásiban vi­szont 4,7 százalékkal maga­sabb. Élelmiszerből a megye minden településén folyama­tos volt az ellátás, az időn­kénti választékhiány az ipari (háttér problémáira vezethető vissza. A ruházati forgalomra ked­vezőtlenül hatott néhány áfésiz túlságosan szigorú készletgazdálkodása, a ven­déglátás fejlődésében viszont éppen a szövetkezetek jártak az élen. A megyében szak­vállalatok és áfészek gondos­kodnak a diákétkeztetésről, a tanulók hatvankét százalé­ka, összesen 58 ezer iskolás veszi igényibe a Jász-Nagy­kun Vendéglátó Vállalat és, az áfészek diákmenüjét. A megye mind jobban bekap­csolódik a belföldi turizmus­ba is, tavaly 190 ezer vendég 600 ezer éjszakát töltött itt. Szolnok megye bolthálóza­ta a múlt évben 5570 négy­zetméterrel bővült, a közel­jövő tervei szerint a meglévő hálózat jobb kihasználása a cél. A tegnap délelőtti feladat­egyeztető tárgyalást követő­en Selmeci Lajosné meglá­togatta az abádszalóki Tisza II. víztározó idegenforgalmi jelentőségű környékét. —bj— Szerény fejlődés Hz országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának ülése Tegnap a Parlamentben ülést tartott az országgyűlés szociális és egészségügyi bi­zottsága. A testület megvi­tatta az Egészségügyi Minisz­térium, a SZOT Társadalom- biztosítási Főigazgatóság, va­lamint a SZOT Üdülési és Szanatóriumi Főigazgatóság jelentését az ágazat 1983. évi költségvetésének végre­hajtásáról. A bizottság elé került írá­sos anyaghoz Juszt Lajos egészségügyi miniszterhe­lyettes fűzött szóbeli kiegé­szítést. Elmondotta, hogy az egészségügyi tárca tavalyi eredményeit általában az eddig elért színvonal tartása és egyes területeken szerény előrehaladás jellemezte. El­mondta, hogy a Szakszerve­zetek Országos Tanácsának egyik vizsgálata szerint az emberek általában kedvező­en vélekednek az egészség- ügyi ellátásról, de negatív jelenségek is tapasztalhatók; gondot okoz a borravalpzás — orvosi műszóval élve a pa­raszolvencia —, egyes gyógy­szerek tartós hiánya, vala- . mint az egészségügyi intéz­mények zsúfoltsága. A mi­niszterhelyettes jogosnak is­merte el ezeket a kifogáso­kat. A társadalombiztosítási feladatokra fordított költ­ségvetési kiadás tavaly 9,3 százalékkal emelkedett, és meghaladta a 107 milliárd forintot. Fancsik János Nógrád me­gyei képviselő az írásos tá­jékoztató néhány megállapí­tásával kapcsolatban kért in­formációt. A jelentés ugyanis az egészségügyi intézmények bevételeinek fokozása érde­kében hangsúlyozza, hogy vizsgálják a jelenlegi díjté­telek növelésének módját, másrészt a térítési kötele­zettséggel járó szolgáltatások körének bővítési lehetőségeit. A miniszterhelyettes vála­szában kifejtette: e megálla­pítások mögött néhány, a társadalmi igazságosságot és az ésszerű gazdálkodásit szol­gáló intézkedés terve húzó­dik meg, amelyek kimunká­lása folyamatban van. A vi­tában a továbbiakban felszó­lalt Antal Imre Pest megyei és Nics János Fejér megyei képviselő. Kállai Lajos pénz­ügyminiszter-helyettes fel­szólalásban az egyik képvi­selői kérdésre válaszolva ki­jelentette, hogy nem tervez­nek szigorítást a vállalati üdültetések anyagi feltételei­vel kapcsolatban. Üzem­szociológiai óvári egyetem Csaknem 100-an jelent­keztek a június 18-án kezdő­dő győri üzemszociológiai nyári egyetemre. Az innová­cióval foglalkozó egyhetes előadás-, és konzultáció-so­rozat hallgatóinak többsége művezető, főművezető és ter­melési igazgató lesz. A prog­ram szerint a vállalati cse­lekvés előmozdításának tár­sadalomtudományi motivá­cióit és azokat a lehetősége­ket vizsgálják, amelyekkel az üzemszociológia tudomá­nyos eredményeinek gyakor­lati alkalmazása járulhat hozzá a technikai megújulás meggyorsításához. Érték az árokparton Még háromezer tonne szénának való fű vár betakarításra Az ország egy távlolabbi résizében ké­szülő riportom hajnali útra- k(elósre késztetett a minap. A majjd kétszáz kilométeres utazás alaitt, sok, nálamnál is korábban kelővel találkoz- tam, és nemcsak azokkal, akik az országúton velem szembe autóztak, vagy mellet­tem elsuhantak. Sok helyütt, az utak külterületi Szakasza mentén kaszálták a május vé­gi, június eleji esőktől meg­nőtt füvet, forgatták a ren­den száradó szénát, vagy ép­pen egy szál ló, máshol sza­már húzta kocsira villázták fel az út szélén guggoló taka­ros kis boglyákat. Lám, jutott eszembe, ki ko­rán kel aranyat lel. Mert nem kétséges, ha nem is nemes­fém, de valóban érték terem az árokparton: jóféle, tejet, gyapjat és húst gyarapító szénának való. Eszembe ju­tott az is, hogy néhány esz­tendeje még ajz ágazati mi­nisztérium rendeletével kel­lett érvényt szerezni a jel­szolnak: ,«Kaszára magyar”! Azóta úgy látszik a köztudat­ban is meghonosodott néhány olyan, korábban csak jobbá­ra közgazdasági kulcsszóként ismert fogalom, mint például a fajlagos ráfordítások csök­kentése, a hozamok növelése. Mert hiszen tény, hogy ol­csóbban állítják elő állati termékeiket azok a jójszág- tartók, akikét, kaszálás, szé­naforgatási, boglyarakás köz­ben az utak mentén ér a reg­gel vagy a kora este. Keve­sebbe kerül az állatok tartá­sa, természetszerűen nagyobb hasznot hoz az útszélekről, csaitornapartokról begyűjtött szálas takarmánnyal etetett háztáji szarvasmarha vagy juhállomány. Ugyanígy igaz az is, hogy a rendszeresen ka­szált Vészéi eken, árokparto­kon, csatornatöltéseken jobb minőségű, és több szénának való terem. Szóval nem kell már — s ez napjainkban, amikor min­den területen elodázhatatlan a fokozatosabb költségtakaré­kosság, nagyon örvendetes — rendeletekkel szorgalmazni az úgynevezett alkalmi fűnyerő helyek hasznosítását. Koránt- sincs persze még minden rendben e téren, hiszen az említett kétszáz kilométernyi utazásom idején is láttam jócskán elhanyagolt, gazverte árokpartot és útszéleket. Kí­váncsiságomat, hogy vajon megyénkben mennyire tehe­tő a szálastakarmány-betaka- rításra alkalmas ilyen terület, készséggel elégítették ki a Közép tdszavidéki Vízügyi Igazgatóság és a KM Szolno­ki Közúti Igazgatóságának szakemberei. Mint megtud­tam, 5 ezer hektárnyi olyan árvízvédelmi és öntözőcsator- na)töltés, valamint belvízelve­zető csatomapart tartozik a Köfivizig kezelésébe, amelyen kaszálásira, szénakészítésre al­kalmas fű terem. Ugyanerre a célra mintegy 1500 hektár alkalmas, a közúti igazgató­ság megyénkben lévő, úgy­nevezett burkolaton kívüli területeiből. A szénagyűjtésre megfelelő helyeknek jelenleg mintegy 75 százalékát tudja haszno­sítani — részint saját dolgo­zóinak juttatva, részint ma­gánszemélyeknek és taná­csoknak bérheadva — a KM Közúti Igazgatósága. Saját dolgozóinak a vízpartok és itöltések 24 százalékát adja ki ingyenesen kaszálásra a Kö- tivizig, és továbbá 40 száza­lékát pedig kívülállók bérlik, Megyénkben is van tehát még legalább kétezer hektárnyi olyan alkalmi fűnyerő hely, amely nem kerül hasznosítás­ra. Kár — a szó szoros értel­mében —, hiszen mint emlí­tettem, érték terem az árok­parton, az utak mentén. A szakemberek szerint ezeknek a területeknek a hektáronkénti fűtermése — sziénaértékben számolva — felér a nagyüzemek jó minő­ségű ősigyepeinek átlagos ho­zamával, azaz mintegy másfél tonnával. Egyszerű tehát utánaszámolni: az elhanya­golt kétezer hektáron lega­lább háromezer tonna jómi­nőségű, természet adta, ha úgy tetszik „ingyen-széna” megy veszendőbe. Hogy kevés-e vagy sok a hasznosított fűnyarő terüle­tekről betakarított mintegy ötezer, a kaszálatlan terüle­teken kárbavesző háromezer tonna széna, azt helytelen lenne csupán azzal mérni, mennyiben javítja vagy javítaná ez a mennyi­ség a megye 23 ezres háztáji szarvasmarha- és 36 ezres juhállományának takarmány- mérlegét. Amikor közread­juk, hogy bérelhető még jócskán szénanyerő hely a két cég szakaszmérnökségei­nél, akkor e területek hasz­nosításának népgazdasági jelentőségét is hangsúlyoz­zuk. Nemcsak az elöregedett fű vész ugyanis kárba az elhanva- golt területeken, mert a Kö- tívizig és a közúti igazgató­ság évente együttesen csak­nem 20 millió forintot költ sarjirtásra, gaztalanításra, gépi és kézi fűkaszálásra, vegyszeres növényvédelemre, a gyeptakarók felújítására. Mindemellett nem hanyagol­ható el az alkalmi fűnyerő helyek hasznosításának egy mindannyiónk, nemcsak jó­szágtartók számára fontos eredménye: a szépen kaszált, rendszeresen karbantartott útszélek, árokpartok, csator­natöltések esztétikai értéke. — temesközy — Munkásdinasztiák ~A „ víz ügy is ” Pintér ék A partszéli cserjésből ma­dár röppen föl. Kering a fo­lyó födött a gyönyörű napsü­tésben. Mély és hallgatag a víz, oly csöndességű. hogy hozzáigazodiik a lélek is. Itt mindent a Tisza határoz me|g... — Erős nyugati szél tá­madt, verte, csapkodta, kí­méletlenül ostromolta a gá­tat, megvadította a vizet. A szőke Tisza szinte belefeke- fcedett. S közben az eső úgy zuhogott, mintha ezer dézsá­ból zúdították volna ... Már nem látszik a gátláb. Lássuk a fakadó vizet! Zavaros — nagy baj van! Szinte minden embere elmenekült, mit tehe­tett a magára hagyott gátőr? (Nem hagyhatják, gyerünk! Legkritikusabb pontokra a család tagjait küldte — vég­tére is ők igazán ismerik, sa legmegbízhatóbbak. Azután „bentrői” is adtak embere­ket. ők rőzsehengerekkedi, pallókkal, karókkal és istrán- gos cölöpverőkkel „fölfegy- verkezve” indítottak táma- dálst a szakadó, orrán-száján zubogó gát, s a háborgó fo­lyó ellen. Rajta! Megkezdő­dött az elkeseredett küzde­lem ... egybeszakadtak a na­pok i.. iszonyatos erőfeszí­tések ... de végűt felülkere- Kedett az ember! Még ma is tűzbe jön idő­sebb Pintér János, 80 eszten­dős nyugdíjas gátőr, ha az 1940-es tiszai árvíz esemé­nyeit eleveníti föl. „Ez a ne­héz és egyben szép ebben a munkában!” Apja 1904-től, ő ’36-tól vi­gyázta, a fia pedig ’64-től őrzi a gátat. (Cibakházától a törökszentmiklósi Pityókásig terjed a „Pintér-szakasz”. Egészen a ’60-as évek köze­péig valóban gyakrabban kényszerültek védekezni, mi­vei még sokhelyütt nem épült meg a nyári igát, nemigen volltt az erőgép, pátrialemez, ponton. — Mikor ideköltöztünk, (hároméves voltam) akkor­tájt épült a fő védővonal, s ez a gátőrház is, itt nőttem feli, itt dolgoztam — evez vissza a múltba idősebb Pin­tér János — csakhát elsza­ladt az idő ..., telnek ' az évek. Bizony, nyolc évtized nem csékólység. Ma már nyugdíj­ban van. de nem mulasztja el meghallgatni a vízállásje­lentést. Mialatt azon tűnő­döm. honnan . vette az erőt. hogy nyugdíjasként még 13 évig szolgálja a vízügyet, megérkezik a fia. Az ifjabb Pintér János, most a VII/5-ös őrház ura. Beleszületett eb­be a mesterségbe, majd tan­folyamokon is tanulmányozta a víz szeszélyes természetét, a könnyen ellenséggé válto­zó folyó elleni védekezés módjait. Évtizede gátbiztos: három csatorna- és tíz gátőr irányítója; emellett a Ham­burger Jenő Szocialista Bri­gád vezetője és szakszerve­zeti bizalmi. — Hogyan telik agy napja? — Kora reggel begyűjtőm a hozzám tartozó gátőrök je­lentéseit, 8 órára beadom a szakasizmémöksé'gre. Utána végigjárom a területemet, nézem, nem szivárog-e vala­hol a gát, minden centit fi­gyelni kell, sohasem lehet tudni, mi jöhei;... ravasz a víz... — És a csendesebb na­pokban? — Ilyenkor sem vagyok más, mint felvigyázó, munka­vezető. raktáros, szertáros, segédmunkás, kőműves és festő. Meszelem a szelvény- karókat, a sorompókat, ola­jozom, takarítom a zsilipe­ket, a raktárakat. —És a telefon? — intek az éppen csörgő készülék felé. — Én ügyelek — mondja a feleség. — és helyettesítem az uramat. míg a védvonalat járja. Két éve jómagam is«a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság dólgözója va­gyok. Ezerháromszázért. Ke­vés? Azélőtt ingyen csinál­tam ... A férje fizetése háromezer- egynéhányszáz forint. Majd­hogynem „cincog a krajcár”, szerencsére itt a kert, amely párját ritkítóan gazdag — gondos igazda kertje. Megter­melnek benne mindent. Álla­tokat is tartanak. Különben hogyan gyarapodnának? Bőrbamító meleg, szélben rezgő nyárfák, madárcsicser­gés — nyugalom. Nyugalom? Á napcserzette arcok kissé elborulnak: korántsem. A vízveszélyen kívül más is le­selkedik a folyón, a gáton: az ember. Felelőtlenül szeny- nyezi a vizet (jő. hogy ma már ennek jelzése, figyelése szintén fontos feladata a gát­őrnek), idehordja a hulladé­kot. „Nemrég épp egy igaz­gatót kaptunk él. Mondjuk neki, nem szégyellj magát, hogy itt borítja le a hobbitel­ke szemetjét? Pökhendien válaszolt. Később azonban csak elvitte másfelé ... So­kan arra hivatkoznak, nincs konténer az utcán. Hát miért nem rak le a tanács? Hogy abba az égvilágon mindent belehordanak? Ezen is lehet segíteni! Ha akarnak ... Sok a gond a brigáddal is: vállalások és teljesítésük, a közösen kapott pénz érdem szerinti szétosztása. Szóval, óvatosan kell fogalmazni, hogy nyugalom van. És ter­mészetesen be_beugranak a gyerekeik, az unokák. Megte­lik a ház zsivajjal. Igaz. egyi­kük sem rest megfogni a vil­lanyaiét, ha segíteni kell ott­hon. Vízügyig gyerekek. Az idősebb fiú (szintén János) Békéscsabán végezte a tech­nikumot, azóta a szolnoki szakaszmérnökségen dolgo­zik. a folyamos csoportnál. Sándor, a kisebbik, autó-mo- torsizerelőnek tanult, most a Kötivizig javítóműhelyében „gyógyítja” az erőgépeket, a szikrépereket. Estin kijárta a vízügyi szakközépiskolát. A vállalatnál ismerkedett meg a féleségével is, aki a labo­ratóriumban dolgozik, az ő édesapja pedig a gépüzem­ben. Jelent-e előnyt az, hogy valaki egy vízügyis dinasztia tagjaként lép be a Kötivizig- hez? Bizonyos: több pénzt nem kap a feladatok elvég­zésében is mindenkinek egy­formán kell bizonyítania ké­pességeit. De akinek nagyap­ja, apja is ugyanott kereste kenyerét, annak nyilván több ismerete van arról a munka­helyről. arról a közösségről. Tehát az első lépéseket köny- nyebb megtennie . . . S az sem kétséges: az elődök elis­mert munkája alapján a vál­lalat szívesen fogadja az utódokat. A partszéli cserjésből ma­dár röppen föl. Talán fecske, cikázik a víz fölött, azután tova röppen. Ám aki szívvet- lélekke® kötődik a vízhez, az nem lesz hűtlen hozzá, nem „repül” máshová. Sz. Tamás Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents