Szolnok Megyei Néplap, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-16 / 113. szám

1984. MÁJUS 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A karcagi Cipőipari Szö­vetkezet 28 millió forin­tos beruházással létesült új üzemcsarnokában az első negyedévben indult meg a termelés. A tágas, világos csarnokban nem­csak a munkakörülmé­nyek jobbak, hanem a termelékenység is növe­kedett Megjelent a Pártélet májusi száma A Pártélet című folyóirat májusi száma megkülönböz­tetett érdeklődésire tarthat számot megyénk párttagjai között. Nemcsak azért, mert közli az MSZMP Központi Bizottságának 1984. április 17-i állásfoglalását a gazda­ságirányítási rendszer to­vábbfejlesztésének feladatai­ról, illetve Havasi Ferenc­nek, a Politikai Bizottság tagjának, a Központi Bizott­ság titkárának a gazdaság- irányítás továbbfejlesztéséről szóló, a Központi Bizottság 1984. április 17-i ülésén tar­tott előadói beszédét, hanem azért is, mert a Közéleti kérdések Szolnok megyében címszó alatt három gondo­latébresztő cikkben számol be szűkebb pátriánkról. Majoros Károly, a megyei pártbizottság első titkára a pártmunka és a közvélemény kölcsönhatásáit elemzi. Cik­kében kiemeli, hogy politi­kánk emberközpontú, az em­ber boldogulását szolgálja. Munkamódszerünk; lényege a meggyőzés, amely a pártap­parátus politizálótkészségének és -képességének fejlesztése nélkül mindenképpen csor­bát szenved. Az emberek a visszás jelenségek megszün­tetését a pártszervektől vár­ják. E bizalom jegyében fo­kozott feladat hárul a párt- szervékre a közvélemény tu­datos és szisztematikus álla­pításában, egyszóval a párt­munka módszerének tovább­fejlesztésében. Az erre irá­nyuló törekvés napjainkban á következő három fő okkal magyarázható: A szocializ­mus fejlődése új követelmé­nyek; elé állította a politikai munkáit, így természetesen a a pártapparátus tevékenysé­gét is. Az emberek gondolko­dásában, magatartásában a szocialista vonások erősödé­se megváltoztatta az igénye­ket a politikai munka tartal­mát illetően. És végül: a megoldásra váró feladatok nagysága és bonyolultsága sürgeti a tömegkapcsolatok erősítését. Majoros Károly szót emel az ellen a hibás szemlélet ellen, mely szerint képesek vagyunk pusztán jó határozatokkal feladatokat végrehajtani, ha következe­tesek vagyunk az ellenőrzés­ben. Ezen az alapon a párt- szervek és szervezetek gyak­ran a hivatali munkára össz­pontosítják erőiket. Me­gyénkben ennek a szemlélet­nek megváltoztatására kü­lönböző intézkedéseket foga­natosítottak. A párt munka homlekterébe állították a mozgalmi jelleget, a politi­zálást. Az emberekkel való beszélgetés, eszmecsere révén a pártmunkások politizálva- agitálva alakítják a közvé­leményt. Kuti György, a megyei ta­nács vb titkára a tanácsi ügyintézés közérzetet alakító szelepéről írt. Megállapítja, hogy a megyénkben beveze­tett egyszerűsítési-korszerű­sítési törekvések., a szervezeti és munkaszervezési változá­sok az utóbbi másfél évtized alatt gyökeres változást ered­ményeztek a tanácsi szervek munkájában. Mindenekelőtt arra törekedtek), hogy a la­kosság ügyeit helyben intéz­zék. Ezért a megyei tanács végrehajtó bizottságai első fo­kú intézkedési jogkört biz­tosított egjyre több ügyre vo­natkozóan a községi tanácsok részére. A személyi feltételek megteremtésével és a hatás­körök differenciált, folyama­tos leadásával elérték, hogy az állampolgárok ügyeinek 97 százalékát helyben inté­zik. Az új gyakorlat számta­lan kedvező tapasztalattal sízoigá'l, — erre is említ pél- dákait a cikk szerzője. Ered­mény az is, hogy nyitottabbá vált a várospolitikai tevé­kenység. Egyszerűbb, gyor­sabb lett a tanácsi döntésho­zatali, a végrehajtás pedig egyértelműbb és határozot­tabb. A Szolnok megyéről szóló harmadik cikk a falvak ellá­tásával foglalkozik. Szerzője Gazdag Sándor, a Tiszafüred és Vidéke Áfész elnöke töb­bék között megállapítja, hogy amíg a községek döntő részé­ben korszerű kereskedelmi hálózat biztosítja a lakossági igények kielégítését, addig az aprófalvak, a majorok, a tai- nya világ tekintetében már nem ilyen kedvező a kép. Ezen kívánnak változtatni a következő Károm évben. Háry Béla, a Győr-Sopron megyei pártbizottság első titkára a pártpolitikai munka néhány tapasztalatából szá­mol be. Papp Anna a nyu- gait-európaü békemozgalom­ról ír. Nemes Péter, a Köz­ponti Bizottság ifjúsági bi­zottságának titkára Fiatalok a pártban címmel fejti ki gondolatait. A folyóirat ke- rekasztal-beszélgetést közöl a teljesítményelv következe­tesebb érvényesítéséről. Er­délyi Sándor A gazdaság le­hetőségei és a politika, Szentigyörgyi Zsuzsa Nagy­vállalat-kisvállalat és a mű­szaki fejlődés címmel irt jegyzetet. Több cikk foglal­kozik a nyugdíjas párttagok­kal, illetve a lakóterületi pártszervezetekkel. Munkaprogram a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésére Ballal Lászli előadása az Oktatási Igazgatásálon Tegnap Szolnokra látoga­tott Ballai László, a párt Központi Bizottsága gazda­ságpolitikai osztályának ve­zetője és találkozott a párt- székházban Majoros Károly­ival, a megyei pártbizottság első titkárával. Délelőtt az MSZMP me­gyei bizottságának Oktatási Igazgatóságán elméleti kon­ferenciára került sor, me­lyen a meghívottakat — pro­pagandistákat, gazdasági ve­zetőket — Fábián Péter, a megyei pártbizottság titkára köszöntötte. Ezután Ballai László tartott konzultációval egybekötött előadást a gaz­daságirányítás továbbfejlesz­tésének időszerű kérdéseiről. Délután Ballai László Si­mon Józsefnek, a megyei pártbizottság titkárának kí­séretében a szolnoki papír­gyárban üzemlátogatáson vett részt. Megtekintette a gyár rekonstrukciós beruhá­zásait, az új, V-ös számú p>apírgép>et. A munkák álla­potáról Szilágyi Ottó, a gyár igazgatója adott tájékozta­tást. Ezután a szolnoki fel­színi vízikivételi művet ke­resték fel, ahol Kaposvári Kázmér. a Víz- és Csatorna­mű Vállalat igazgatója tájé­koztatta a Központi Bizott­ság osztályvezetőjét a me­gyeszékhely vízellátásának helyzetéről és problémáiról. A KSH elnöke Szolnokon Tegnap délelőtt a megyei pártbizottság épületében Ma­joros Károly, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságá­nak első titkára fogadta Nyitrai Ferencné dr. állam­titkárt, a Központi Statiszti­kai Hivatal elnökét és esz­mecserét folytattak idősze­rű gazdaságpolitikai kérdé­sekről. A délutáni órákban az idei közgazdásznapok ke­retében Nyitrai Ferencné dr. a sajtóklubban előadást tar­tott a megyeszékhely közgaz­dászai számára „A népgaz­dasági hatékonyság és tarta­lékai” címmel. A Minisztertanács az MSZMP Központi Bizottsá­ga 1984. április 17-i. a „Gaz­daságirányítási rendszer to­vábbfejlesztésének feladatai­ról” szóló állásfoglalása alapján a szükséges teendőik összehangolása és egységes szemlélete érdekében irány­elveknek megfelelő konkrét feladatok kidolgozására az Állami Tervbizottság mun­kaprogramot dolgozott ki, amely meghatározza a ki­dolgozásért felelősöket és a határidőket. Az elfogadott irányelvek és munkaprogramok olyan intézkedések kidolgozását célozza, amelyek az 1968- iban bevezetett — a terv és a szabályozott piac szerves egymásraépülésén alapuló — gazdaságirányítási rend­szer alapeiveire építve meg­őrzik a bevált módszereket, és / megújítják azokat az irányítási eszközöket, ame­lyek működőképessége a követelményektől elmaradt. A Minisztertanács irány­elvei kiterjednek az irányí­tási rendszer minden ele­mére: kijelölik a tervezés, a gazdasági szabályozás, az intézményi és vállalati szer­vezeti rendszer összehangolt, átfogó és fokozatos tökélete­sítésének feladatait. Gazdasági tevékenységünk középpontjában az elkövet­kező években is a minőségi tényezők kibontakoztatása, a gazdaság jövedelem-ter­melő képességének és nem­zetközi vers en y képességé nek fokozása áll. Ennek érdeké­ben olyan továbbfejlesz­tésre van szükség amely gyorsítja a műszaki fejlesz­tést. csökkenti a fajlagos anyag-, energiafelhasználást, ésszerűsíti az eszközök és a munkaerő hasznosítását. A kidolgozásra kerülő ja­vaslatok erősitik a központi irányítás hatékonyságát, kedvezőbbé teszik a vállalati és tanácsi önállóság feltéte­leit. Lehetővé teszik az erő­források gazdaságos kihasz­nálását. a belső keresleti kínálati viszonyok javítását és a vállalatok közötti koo­perációs kap>csolatok bőví­tését. A munkaprogram abból indul ki, hogy az önálló, vál­lalkozó és aktív vállalati gazdálkodás feltételeinek megteremtése önmagában még nem eredményezi a gazdaság gyorsabb növeke­dését, az életszínvonal emel­kedését. A vállalatoknak élniük kell az önállóbb gaz­dálkodás lehetőségével, amelynek kedvező hatása a jövedelmezőségben és a ke­resetekben attól függően mutatkozik meg. hogy a meglévő — de még kiakná­zatlan — tartalékok és mun­kateljesítmények milyen ha­tékonyságjavulást eredmé­nyeznek. A gazdaság irányításában a jövőben is központi fel­adat a népgazdasági terv és az állami költségvetés ki­dolgozása, végrehajtásának megszervezése és ellenőrzé­se; a gazdasági folyamatok zavartalanságának biztosítá­sa; valamint a gazdasági szabályozók kialakítása és működtetése. Változatlanul központi döntés szükséges a gazdaság fejlődését alap­vetően érintő, nagy hordere­jű műszaki fejlesztési és be­ruházási kérdésekben. E té­ren elsősorban a népgazda­sági tervezőmunkát, a meg­születő döntések tudományos és szakmai megalapozottsá­gát kell erősíteni, jobban fi­gyelembe véve a társadalmi összefüggéseket. biztosítva a döntések demokratikusabb előkészítését és közérthető­ségét. Fokozottabb ellenőr­zés szükséges a monopolhely­zetből származó indokolatlan előnyök visszaszorítására, továbbá a gazdasági élet jogi normáinak betartására, amelynek érdekében válto­zásra van szükség a törvé­nyességi felügyeletben és a gazdaságirányító szervek te­vékenységében. A konkrét javaslatok ki­dolgozása 1984. III. negyed­év végéig megtörténik. A szabályozás mértékrendsze­re az 1985. évi népgazdasági terv követelményeivel össze­hangoltan kerül meghatá­rozásra, tekintettel arra, hogy a változások jelentős része 1985-től életbe lép. A részletes jogszabályokat a gazdálkodó szervezetek no­vemberben megismerik. A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztése a VII. ötéves terv idején is folytatódik olyan ütemezés­ben, ahogy az egyes elemek változtatásához szükséges feltételek megteremthetők. A gazdaságirányítás tovább­fejlesztése ezért folyamatos feladat, amelyhez a Minisz­tertanács elfogadott irányel­vei teremtik meg az egy­séges szellemű, a gazdaság- politikai követelményekkel összhangban álló végrehaj­tás feltételeit. Gazdasági bírság "Fiktív könyvelés Szabálytalan számlák — Árdrágítás A bírósági tárgyalást a Megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság vizsgálata előzte meg a mezőtúri Dózsa Termelő- szövetkezetben. A vizsgálat­nak pedig egy közérdekű be­jelentés volt az előzménye, amely a háztáji baromfine­velési akció szabálytalansá­gaira hívta fel a figyelmet. A népi ellenőrök kisébb-na- gyobb szabálytalanságokra derítettek fényt a szövetke­zetben, és megállapításaik nem maradtak következmé­nyek nélkül, bár nem mind­egyik törvénysértés tisztázás­sá tartozott a bíróságra. A szolnoki Megyei Bíróság elé csupán a szabálytalanságok egy csoportjának elbírálása került, és a KNEB elnöké­nek indítványára a gazda­sági bírság kiszabásáról kel­lett döntenie. A szövetkezet természetesen az indítvány elutasítását kérte. A bíróság előtt azonban bebizonyoso­dott, hogy a gazdasági bírság kezdeményezése megalapo­zott volt. A szemes- és az ipari ta­karmány eladásánál árdrágí­tást követett el a gazdaság, és így tisztességtelen haszon­hoz jutott. Ez a lényeg, de a háttér részletei sem ér­dektelenek és nem tanulság nélkül valók. Az árdrágítás tulajdonkép­pen a fiktív könyvelés és a szabálytalan számlázás kö­vetkezménye volt. Nagyon leegyszerűsítve: a papír és a valóság tartósan — ma jd két éven át — nem egyezett. Ez volt, enyhén szólva, a szép­séghibája az egyébként di­cséretre méltó háztáji hús- libanevelő akciónak. A szö­vetkezet adta a kislibát, és biztosította folyamatosan a takarmányt. A takarmány útja a gya­korlatban nagyon egyszerű volt; nagy tételben, közvet­lenül a libanevelésre közö­sen vállalkozó csoportokhoz került. Papíron viszont; előbb a takarmányboltba, majd onnan küiön-külön az egyes tagokhoz. A szállító- leveleken a takarmány kis tételekre osztódott. Általá­ban! (Mert megesett, hogy az adminisztrátor nem baj­lódott a részletezéssel és a nyolc-tíz „vállalkozóból” ál­ló csoport takarmányát egyetlen ember nevére köny­velte el.) Egyébként miért aprózták el papíron a szállítmányo­kat? A válasz egyszerű: mert így drágábban, a kiskereske­delmi árat megközelítve ad­hatták a búzát, a kukoricát, a zabot, a tápot. Ugyanis a MÉM 1981. január elsején életbe lépett rendelkezése szerint a tíz tonnánál na­gyobb tételű takarmány csak nagykereskedelmi (ol­csóbb) áron értékesíthető. A szövetkezet nagy tétel­ben szállított, de kis tétel­ben könyvelt, és drágábban számlázott, A kis pénz is pénz, a kis haszon is ha­szon. Csak kár, hogy jog­talan! Mint ahogyan azt a szolnoki Megyei Bíróság (nem jogerős) ítéletében megállapította, árdrágítás révén 182 ezer forint tisz­tességtelen haszonra tett szert a szövetkezet. Ilyen ha­szonnal pedig nem gyara­podhat a gazdaság. Követ­kezménye, hogy elveszik éá pénzbüntetéssel tetézik. Együtt a kettőt gazdasági bírságnak nevezik, amely­nek összege ebben az eset­ben 250 ezer forint. Ez évben több mint 15 millió forint értékben állít elő különböző vasszerkezeteket a Kohá­szati Gyárépítő Vállalat részére a jászalsós zentgyörgyi Vegyesipari Szövetkezet lakatos­részlege. Jelenleg a Dunai Vasmű kokszolójához készítenek elemeket K. K.

Next

/
Thumbnails
Contents