Szolnok Megyei Néplap, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-12 / 110. szám

1984. MÁJUS 12. Irodalom» művészet 9 Tóth Erzsébet: Tekintetedben a tekintetét Talán csak ezt akartad: ezt a két boldog, kimerült testet, ezt a gyönyörű játékot, édes terápiát Csak ezt a kölcsön-szobát, kölcsön-délutánt, gondolni sem akartál másra: az ősz első vagy a nyár utolsó esője esik, s hogy a világot ajándékba kaptad, ráadásul az elmúlt napra. Talán csak ezt, s azután ünnepélyesen eltüntetni a nyomokat, ahogy a ballagásra földíszített tábláról leíöilik a krétaport a lopott orgonák. Vagy éppen nyomokat akartál hagyni, világító hajszálaidat mindenütt, a hajában a nadrágján a mellén, ha akar, se tudjon letagadni. Talán szerettél volna egyetlen hajszállá válni, hogy maradhass még egy kicsit az ingén. De lehet, nincs más hátra kiválasztani a legócskább mondatot: KERÜLD EL AZ ILYEN ALAKOKAT és megfogadni. Vagy összeszedni maradék hajszálaidat és tragikus hirtelenséggel ragyogni egy októberi újsághírben — Talán csak azt akartad, hogy úgy keresse ő is szemében a szemedet, arcában az arcod, ahogy te keresed tekintetedben a tekintetét. — Most viszik Janikát! — szólt felém fordulva az egvik asszony, majd zsebkendőt vett elő, és meg­törölte a szemeit. — Elgázolta egy autó. A gyerekeket gyorsan visszapa­rancsoltam az osztályba, s meg- döbbenten hallgattam, hogy tör­tént a szerencsétlenség. Együtt jött a két gyerek az is­kolába, egymás kezét fogva, mint máskor. Aztán Janika meglátott az úton eg” kicsi szamaras kocsit. — Erzsiké, megsimogatom a szamarat! — kiáltott örömmel, s máris szaladt. Az autó meg éppen akkor ért oda. Aztán az egyikük odahajolt egé­szen a fülemhez és halkan súgja: — Hiába jött a mentő... Meg­halt a gyerek azon nyomban. A kislány reszketve állt közöt­tünk. Alig sejtette, hogy mi tör­tént. Az asszonyok elhozták on­nan, pedig szeretett volna a test­vérén segíteni... Az ősszel is be­kötözte a Janika lábát a zsebken­dőjével, amikor elesett az udva­ron, és véres lett a térde. Hátha most is segíthetett volna rajta! Ávettem az asszonyoktól a gye­reket, gyöngéden megsimogattam a fejecskéjét, és éreztem, hogy én is remegek. A többi gyerek csöndben várt. Tudták, hogy nagy baj történt. A kislány meg beült a padjába. Janika táskáját maga mellé tette a testvére helyére, aztán előbb a magáéból, majd Janika táskájából is a könyveket, a füzetet, a tollat kirakta szépen sorjában a padra. Végül két almát is előkotort a tás­ka fenekéről. Megforgatta, megtö- rölgette szép fényesre mind a ket­tőt, aztán a pirosabbikat Janika padjára tette. A gyerekek feszülten figyelték a kislány minden mozdulatát, még lélegzetet is alig vettek. Amikor Erzsiké befejezte mun­káját, és a kezeit hátra tette, éle­sen megszólalt a csengő. A gye­rekek felállottak, majd Bobák Fe­ri, a hetes, elém állt, és jelentette: — Tisztelettem jelentem, az osz- tálylétszám harminckettő, hiány­zik egy tanuló: Kovács Janika! Szűcs Mariann: Együttélők igyelem! Figyelem! Ma a Balogh néniéknél van délután háromtól nem lesz víz! — De kedvesek, nyáron a legnagyobb forróságban! Állítólag valami gubanc. Jaj, de jó, nem kell fürödnöm, anya, ez irtó jó dolog! Ne viháncolj, hanem rohanj az edényeket megtölteni! A koszosakat is? Idefigyelj, te cafat! Megöllek. Azt próbáld megtenni, inkább adj pénzt! Éhen halnak a gyerekek. A pasasodnak kell a pénz, nem a gyerekeknek, ne ha­zudj, te canga! Segítség! A Gizikét a negyedik­ről eltalálta egy lavór! Mentőket, segítsenek! Segítség! Kézit csó-í kólóm, visszahoztam a lavórt. Ma­gának is elfogyott a vize? Na hall­ja! Az embert fölzabálhatják a tetvek, a csótányok, nem ügy. Nincs víz, hát haljon szomjan az a szerencsétlen bérlő. Legalább lesz egy kiutalható tanácsi lakás! Én mondom, hogy a Szaharában jobb. Ott legalább van oázis. De itt? Már három napja cipelem ezt a nyamvadt vizet. Az agyamra megy ez a csőtörés. Tudja, mit hallottam? Hogy azt mondja a Ba­logh néni, hogy őt akarták eltenni láb alól a szomszédok, de csak a Icsövet sikerült. Aha. Én azt is hallottam, hogy valami tojás árán vesztek össze. Engem kérem, nem érdekel az az öregasszony, meg a többi pletyka, csak víz legyen! Képzelje, a Gizikére rázuhant egy lavór. Már két napja bent van a kórházban. Látja, így jár az, aki férfiakat hurcol fel a lakásá­ba. Bocsánat, Zsitvai úr, ne hara­gudjon, hogy zavarom! Hallgatom, nassasszony. Tudja, az illem­helyről lenne szó. A vécé? No, igen, így is lehetne mondani. Khm. Az ülőkéje, hogy úgy mondjam, enyhén elrohadt. Értem, asszo­nyom, és most maga szerint ki ro- hasztotta el? De Zsitvai úr, micso­da modortalanság! Így helyezze az ember bele a bizalmát egy lakó­bizottsági elnökbe? Nézze, nass­asszony, szóljon a Zomborinak, hogy ne pisilje le a vécét, hanem kevesebb sört igyon! Akkor leg­alább a feleségéhez sem fogja a lavórokat vagdosni. Micsoda pa­rasztok vannak manapság, iste­nem! Ahogy gondolja nassasszony. Nekem most a vizet kell elintéz­nem, érti? A vizet!!! Aztán majd megnézzük a budit is. Balogh néni, drága! Megkérhet­ném egy szívességre? Csak tes­sék! Megkérhetném, hogy ne a fe­jemre rázza a szőnyeget? Oda rá­zom, ahová jó esik, különben is nem szőnyeget, hanem egy por­rongyot ráztam, azt se a maga fe­jére, hanem a pincetetőre, annak pedig mindegy, hogy mit rázok rá. Kár, hogy ma már kérni se lehet! Anyuuuuuu! Mi, van fiam? Anyuuuuuu! Ne üvölts már, mi van? Dobd le a rágómat! Nem do­bálok le semmiféle rágót, azt sem tudom, hogy hová tetted. Maga szerint mikor lesz már víz? Hát tudja, kedveském, tegnap kint volt egy olyan szerelő féle ember. De tudja, mit? Nem engedtem be. Képzelje csak el! Én egyedül egy fiatal, izmos, erős férfival?! A pá­rom ugye, odavan üdülni, hát is­ten ments, hogy beengedjem! Le­het, hogy nem is szerelő volt, csak azt mondta, hogy kiraboljon, meg­öljön, felnégyeljen, partvisra fe­szítsen, csillárra akasszon, a hús­darálón áttör... De Balogh néni! Gondolkozzon egy kicsit! Az egész házban nincs egy csöpp víz a ma­ga csőtörése miatt. Mit gondol? Az én lakásomban talán van? Na látja, Balogh néni! Ha legköze­lebb jön a szerelő, kopogjon át a falon, és én is bejövök vele. Jó? Kettőnket csak nem fog megölni. Ne etesse a harmadikról a ga­lambokat, ha megkérhetném! Néz­ze meg az ablakomat, olyan, mint­ha lehányták volna! Ügy. szóval maga uszít itt a házban mindenkit a galambok ellen? Hát kit bánta­nak azok az ártatlan jószágok? Félreértett szomszédasszony! Én egy szóval sem bántottam azokat a rohadt dögöket, csak arra kér­tem magát, hogy vigye le az enni­valót nekik a térre! Az ablakból minden szmötyó az én ablakomra csurog. Cö, nem is csodálom, hogy háború van mindenütt, amikor egy galambetetést sem értenek meg. Hová fejlődik a világ?! Ez bér- ház, és nem óvoda! Ugyan már, hagyják abba a veszekedést! Hagyják a gyerekeket játszani! Persze, maga könnyen beszél, mert nem a maga ajtaja előtt dobog­nak! Bandika, Bandi! Gyere szé­pen haza, hallottad, hogy a Ba­log néninek nem esik jól a han­goskodás. Bandi! Bandika! Az anyádúristenittekölök! Jössz ha­za azonnal! Szép, mondhatom, gyönyörűen beszél a gyerekével, aztán meg majd csodálkozik, ha börtöntőltelékké cseperedik. Jaj, jaj, segítsenek! Az ég sze­relmére, kérem, hogy segítsenek! Mi van már megint? Alacsonyan repülnek a lavrok? De szellemes Zsitvaikám, nem hallja, hogy a liftbe szorult valaki? Ö, szűz­anyám, ezzel a rossz lábammal menjek le most a másik házba víz­ért? Ne sopánkodjon, hanem se­gítsen! Hogy én? Egy szegény véd­telen öregasszony? Mit tudok ten­ni? Figyelje, hogy mikor lesz zöld a lámpa! Mi lesz már. emberek, segítsenek! Gondolják, hogy a Ta­nács a két szobám mellé még ezt az átkozott liftet is kiutalja ne­kem? Látod, kisfiam, milyen jó, hogy mi mindig gyalog járunk! Asszonyom, ne izguljon, ki fog jönni, de előtte egy icipicit zuhan­ni fog. Óvatosan, most már ki tu­dom nyitni az ajtót. Ügy, kapasz­kodjon! Nagyon köszönöm, Zsit­vai úr! Hálásan köszönöm! Nos, akkor küldjék már föl a liftet, mi lesz? Meg se moccan. Ez egy elát­kozott ház. kérem. Se víz, se lift! Itt laksz? Psszt! Figyelnek. Na és? C, a fene egye meg! Mi van? Bedöglött a lift. most mehetünk gyalog a harmadikra. Pfuj, de ron­da ez a ház! És micsoda bűz van! Pinceszag, és gyere már, ne for­golódj! Sose érünk fel! Mi van? Nem bírom ezt a bűzt. Legköze­lebb elkérem a haver kulcsát, esz­méletlen ez a ház. Halkabban gye­re, ha lehetne! Ott mi van? Cse­lédlépcső, legalábbis régen arra használták. Aha. Szép jó estét, Ka­tika! Látod, észrevett az öreglány! Látta? Mit? Nézze, ott a lépcsőn! Teremtőm, egy patkány! Az ám, és vegye tudomásul, hogy ha bán­tani meri a cicákat, hát maga lesz az első, akinek a fenekébe fognak harapni ezek a dögök. Én viszont nem tűröm, hogy a macskái lepi­siljék a lábtörlőmet! Olyan büdös az előszobám, mint egy oroszlán barlangja. Figyelem! Figyelem! Ma délután egy órától újra lesz víz! Ez óriá­si, csak nem személyesen Mózes jött ki a házunkba, Zsitvaikám? Lajos, te ne dumálj, hanem kot- ródj be, mosakodni! Végre! Na végre! Miklós! Kit keres? Miklós! Hagyja már abba, jöjjön fel, és csöngessen be! Miklóóóós! Süket? Tessék? Azt kérdeztem: SÜKET? Nem a Miklóst keresem. Mégis mi a neve? Áztat nem tudom, csak beszaladt ide, és aztat monda, hogy várjam mán öt percet, mert átöltözik, és azonnal jön. Miklóóós! Ne kezdje már megint! Valaki lépjen már ennek a nőnek a szá­jára! Miklós! Ez kérem egy átjá­róház, a maga Miklósa, gondolom, elpucolt, mert itt nincs semmifé­le Miklós nevű lakó. Adja vissza a kutyámat! Szeren­cséje, hogy ideért. Már félig kiló­gattam az utcára. Ha esetleg ki­múlna, hát én fogom megmérgez­ni. Nekem ne ugasson az ablakom alatt, ha pihenni vágyom! Külön­ben is maga egy szadista állat, hogy lehet ekkora dögöt egy pici lakásban tárolni? Mi ez a szag? Tűz van? Mi van? Valaki odaéget­te a rántást. Ez magának rántás? Ez hús. Teljesen mindegy, de a lakásom tele van ezzel a bűzzel. Honnan jött? Lajos te, gyere be! aj nekem, jaj! Mi van már megint, az iste­nért! Víz van! Meg­őrülök, hol? Fenn. a Sárosiéknál, és nincs otthon senki, elmeni- tek nyaralni Bulgáriá­ba. És honnan veszi ezt a badarsá­got, hogy víz van ? A levesembe csu­rog. A mennyezet teljesen beázott. Telefonáljanak a rendőrségre vagy tudomisén hová, mert elázik az egész ház, ha nem intézkednek! Pardon! Előbb a főnyomócsövet kell elzárnunk. Utána jöhet a rendőrség, a vízszerelő, meg a víz­özön. Mi ez a lárma? Fogalmam sincs, de valami óriási botrány lehet. Mindenki őrizze meg a nyugal­mát! A gyerekemet fürdetem, mit akarnak? Na, nyögje már Zsit­vaikám, hogy mi a dörgés?! Figyelem! Figyelem! Ma délu­tán háromtól nem lesz víz! Csőtö­rés! Egy újabb csőtörés. Cö, kellett nekünk víz! Képeinket Szenti Emö grafikáiból válogattuk. Irodalmi oldalpárunkat Rékasy Ildikó állította össze

Next

/
Thumbnails
Contents