Szolnok Megyei Néplap, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-12 / 110. szám

1984. MÁJUS 12. SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 7 Planétás könyvtár Konyhaművészet, kertészkedés kártyacsomagban A napokban került a köny­vesboltokba a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat a Mezőgazdasági Kiadó és a Skála-Metró közös gondozá­sában a Planétás elnevezésű kétféle témájú kártyacsomag első négy része. Sokan csak hallomásból ismerhetik a „planétás embert”: közismert szereplője volt a régi vásá­roknak!, búcsúknak. Az előre megírt, rendszerint sablono­kat tartalmazó „jövendölő cédulát” egy papagáj húzta ki a cetlikkel teli dobozból. Nos, ezúttal korántsem ha­zard! rozásra szólítja fel a kertbarátokat és a főzni sze­retőket ez a havonta új pak­likkal bővülő kártyakönyvtár — sóikkal inkább előrelátó, hasznos tanácsokkal szolgál ezek gyákorlásához. Eigy-egy megjelenő csomagban 24 lap lesz, a kártyák egyik oldalán színes ábra) ván, a másik ol­dalon praktikus tanácsok ol­vashatók a ‘képhez. A színes kártyák elválasztók segítsé­gével csoportosíthatók, me­lyek a hamarosan kapható műanyag dobozban rendsze­rezhetők. Akik a konyhában szeret­nek sürögni-forogni, már megvásárolhatják a levesek­ből,' egytál ételiekről^ vlalQ- rrpnt a salátákról készült cso­magot, a kertészek pedig az egynyári-, és gumós virágok­ról szóló részt hasznosíthat­ják. Az ínyenceknek 28, a kertbarátoknak 43 részből álló sorozatot terveznek. Lehet, hogy a jövőben pak­liból húzzuk ki a vasárnapi menüt ? Székely Mihály emléke Ünnepség az iskolában Székely Mihály születésé­nek 83. évfordulóján a nevét viselő jászberényi általános iskola tegnap délután meg­emlékezett a művészről. Az iskolai ünnepség résztvevőit Kispál Béla igazgató köszön­tötte. Emlék,beszédet a zene­iskola igazgatója, Czeglédi Zoltán mondott, majd meg­koszorúzták Székely Mihály emléktábláját. Az ünnepséget az iskolai fúvósok és gyermekkórusok színesítették. A művész öz­vegye által alapított Székely Mihály díjat Gulyás Tünde zenetagozatos 8. osztályos1 ta­nuló kapta a zenei tanulmá­nyi és úttörőmunkában elért szép eredményéért. Az Alföld fásításának történetét bemutató erdészeti múzeum létesül Bugacon. Kertjének díszítésére az ottani erdészet 16 fafaragót hívott meg. Vésőik nyomán megelevenednek a faki­termelés mozzanatai és szoborportrékat faragnak az erdészet múltjának kiemelkedő személyiségeiről is. Osztrogonácz Pé­ter az Alföld fásítás nagy egyéniségének, Bakkay József erdő­mérnöknek a portréját formálta meg A próbáról nem hiányozhat az ember Dalkörből vegyeskar, majd férfikórus Hatvanéves a tiszaföldvári énekkar A tiszaföldvári tanács nagytermében körös-körül vitrinek sorakoznak. Az üveg mögött a polcokon ok­levelek, serlegek, díjak fo­tók, amelyek egy-egy talál­kozóra, hangversenyre em­lékeztetnék. A falon tabló, az énekkar tagjainak és pat­ronálóinak fényképeivel. Az ajtó mellett pianió.-Nem"ne­héz kitalálni, hogy a helyi­ség a nagyközségi tanács és szövetkezetek férfikarának otthona, próbaterme. Hétről- hétre itt gyakorol, készül az együttes. Jordán Antal karmester­rel — aki a helyi családi és társadalmi ünnepségeket szervező iroda vezetője, pe­dagógus — az idén hatvana­dik születésnapját ünneplő kórus krónikáját idézzük fel. — Iparos dalkörként in­dult az együttes 1924-lben, Petrányi Elemér szolnoki karvezető irányításával. Ha­mar összerázódott az ének­kar, országos bemutatókra is eljutottak. Az ott szerzett díjak, előikelő helyezések bi­zonyítják életrevalóságát, no és természetesen lendületet adtak a további munkához. A felszabadulás után a cso­port életében hullámvölgy keletkezett, majd az ötvenes évek vége felé az akkori földművesszövetkezet vette szárnya alá a kórust, ekkor lettem a vezetője. Az igényeknek megfelelő­en vegyeskart alakítottak, mellyel bronz, később, ezüst minősítést értek el. Az évek múlásával azonban a gyen­gébb nem képviselői elma­radoztak a próbákról, el­fogytak az együttesből. Ek­kor újabb igény jelentke­zett. Olyan kórusra volt szükség, amelyik, ha szük­séges, részt vesz a társa­dalmi temetéseken is. Tizen­három évvel ezelőtt alakult meg a mai férfikar magja, tizenketten énekeltek akkor. Községi ünnepségen szere­peltek, és több mint har­minc településre jártak te­metésekre, közreműködésük­kel emelve azok ünnepélyes­ségét. A jelenlegi létszám­ra — harminckét tagú az együttes — három-négy esz­tendeje növekedett a cso­port. Sok sikert aratott az­óta, Csehszlovákiában és Romániában is szerepelt. Legmagasabb szakmai el­ismerését tavaly Kecske­méten kapta, ahol az orszá­gos minősítőn Fesztivál díjat nyert. — A nagyközségi tanács mellett jelentős támogatást kapunk a helyi szövetkeze­tektől, az általános- és kö­zépiskolától, valamint a ho­moki Kisegítő-Foglalkoztató Iskola és Nevelőotthontól. A kórustagok munkahelyi ve­zetőinek segítőkészségéről csak elismeréssel szólhatunk, legyein szó rendkívüli pró­báról vagy szereplésről, mindig igyekeznek megte­remteni a lehetőséget, hogy mindez zökkenőmentesen történjék. — Hogyan ünnepük meg a hatvanadik születésnapot? — Decemberben tartjuk a jubileumi hangversenyt, amelyre több megyei ének­kart is meghívunk, és ott lesz a Magyar Néphadsereg férfikara is./Előtte még a nyáron egy finn kórust lá­tunk vendégül, velük közös koncertet adunk. Igyek­szünk bővíteni repertoárun­kat, elsősorban Kodály fér­fikarra írt műveivel. A szá­mok betanításánál az együt­tes másik karmestere. Mol- nárné Váiczi Márta és fele­ségem segít. Öröm számunk­ra, hogy az utóbbi időben több gimnazista fiú jött együttesünkhöz. így után­pótlásunk biztosítottnak lát­szik. A tiszaföldvári családi ünnepségeket szervező iro­da gépkocsivezetője Kovács Antal négy éve tagja az együttesnek. — Régebben Nagyréven laktam, ott játszottam a műkedvelő színházban. Ope­retteket is előadtunk. Kol­legáim unszolására jó tíz évvel ezelőtt beneveztem a Röpülj páva versenyre, me­gyei döntős voltam, sőt a televízióban is szerepeltem. Azóta gyakran hívtak fellé­pésekre. örömmel jöttem a kórusba énekelni. A kertész­kedés mellett a dalolás a kedvenc időtöltésem. A próbákon keményen dolgo­zunk. a munkában a tanár úr nem ismer tréfát, viszont utána és a gyakorlás előtt jóízűeket szoktunk beszél­getni. Az együttes egy nagy baráti közösség. A legemlé­kezetesebb számomra a ta­valyi kolozsvári utunk. Ösz- szejöttem egy ottani kórus­taggal, akivel azóta is tart­juk a kapcsolatot, több le­vélváltáson túl vagyunk már. A tenorban éneklő Krasz- nai István — a Belterületi Általános Iskola fűtője — is szívesen emlékszik vissza a romániai szereplésre, de leg­kedvesebb élménye mégsem az egyhetes út. — A kórussal a legelső ko­moly fellépésünk, amelyen már én is részt vettem, Szombathelyen volt egy fesztiválon. A szereplés na­gyon mély nyomot hagyott bennem. Elszorult a torkom, amikor kiálltunk a szín­padra, de fölöttébb jó érzés volt, amikor a bemutatónk után felhangzott a taps. Felüdülés a napi fizikai munka után a közös ének­lés. Otthon a feleségem időn­ként bosszús, amikor elme­gyek otthonról a próbára vagy hangversenyre, és köz­ben a ház körül is akadna munka. Pedig ma is későn fogok hazaérni. ugyanis délután Öcsödön, majd Rá- kóczifalván veszünk részt temetésen, este meg próba van a nagvkórussal. Onnan meg nem hiányozhat az em­ber. .. Fekete Sándor műemlékek védelme Történeti Tükrözi a múltat, kielégí­ti a jelen igényeit és szolgál­ja a jövőt — egyetlen mon­datban így sűríti össze a tör­téneti városok jelentőségét magyar szakemberek most elfogadott tanulmánya. Erre — a Történelmi Városok Nemzetközi Chartája kidol­gozására — megbízást az ICOMOS, a Műemléki és Történeti Együttesek Nem­zetközi Tanácsának újjá­szervezett bizottsága adott, öt földrész számos tudo­mányágának jeles képviselő­it tömöríti ez a szervezet, 13 nemzetközi és 66 nemzeti bizottsággal. Egyike ezek közül a legje­lentősebbeknek a Történeti Városok Nemzetközi Bizott­sága, amely Magyarországon tartotta újjáalakuló ülését. Kilenc ország képviselői vettek részt ezen és a tanul­mányúton, amelynek során több magyar várost kerestek fel, majd megállapodtak: a bizottság székhelye ezután Eger lesz. Közelebbről: a műemlék kispréposti palota, amelynek pdon, de az utóbbi években újjávarázsolt falai között tartja évenkénti ülé­seit a bizottság. S két ülés között magyar szakember, Román András, az Országos Műemléki Felügyelőség osz­tályvezetője, mint a bizott­ság elnöke irányítja a mun­kát. Velencei Charta — Húsz éve foglalkozik az ICOMOS ezzel a témakörrel — mondja Román András. — A műemlékvédelem alapja ennél is korábbi: 1954-ben fogadták el a Ve­lencei Chartát, amely azóta iránymutató világszerte. Ne­künk, magyaroknak nagy a nemzetközi tekintélyünk, jó­részt ennek köszönhető, hogy a nemzetközi szervezet bennünket bízott meg ezzel a munkával. Legalább annyi szerepe volt azonban ebben annak is, hogy az ICOMOS- nak a történeti városok tárgykörében kiírt pályáza­tának elbírálásakor a ma­gyar pályaművet találták a legalkalmasabbnak. Ez a Történeti városok nemzetközi chartája címet viseli — valójában a Velen­cei Charta kiegészítése. Részletesen taglalja, mi ér­tendő történeti városon, mik a teendők, a történeti váro­sok megőrzése és továbbfej­lesztése érdekében. Az idő sürget. Évszázado­kon át alakultak ki és fej­Érettségiző karcagi diákok sikere <_ A karcagi Mezőgazdasági Szakközépiskola ma ballagó negyedikes diákjai közül háinnan bizonyára különö­sen boldogan szorongatják majd kezükben a virágcsok­rot- Az írásbeli és szóbeli érettségi ugyan még hátra van, de őket már lényegé­ben fölvették a választott felsőfokú oktatási intémény- be. Ezt az országos szakmai tanulmányi versenyen nyúj­tott kiemelkedő teljesítmé­nyükkel érdemelték meg. A növénytermesztő-gépész sza­kon Kocsmár József az el­ső, Katona Boldizsár pedig a tizedik helyen végzett. A növényvédelem szakon az országos verseny győztese ugyancsak a karcagi szakkö­zépiskola diákja, Szabó László. fl Csárdáskirálynö Washingtonban A héten a washingtoni Kennedy kulturális központ­ban a bécsi Volksoper tár­sulata nagy sikerrel adta elő Kálmán Imre világhírű ope­rettjét. a Csárdáskirálynőt. Az előadás egyik sztárja a magyar Németh Sándor volt. lődtek ezek a városok — s most, a huszadik században minden korábbinál több ve­szély fenyegeti őket. Pusztí­tó tűzvészeket, árvizeket és azoknál is pusztítóbb hábo­rúkat átvészelt vagy rom­jaikból újjáéledt városok századunkban hanyatlani kezdenek. Rongálja a váro­sokat a környezetszennyezés, a motorizáció, amihez járul egyik helyen a túlságos zsú­foltság — másutt az elha­nyagoltság. Vagy az ellenke­zője. Régi városok falai kö­zé befészkelte magát a sem­mire tekintettel nem lévő üzleti szellem, a maga képé­re és érdekeinek megfelelő­en alakítva át a századokon át megmaradt épületeket, modern iroda- és üzletház- kolosszusokat emelve a pati­nás házak közé. Együtt a város többi részével Hogyan lehet hát a sokfé­le érdeket egyeztetni? Tö­rődjön-e bele a világ a vá­rosok túlcivilizálásába, vagy tartsuk meg a történeti vá­rosokat élettelen kő-emlék- ként? Ilyen nagy horderejű kérdések tornyosultak az ICOMOS elé, amikor meg­bízta a magyar műemlékvé­dőket — éppen az itteni jó tapasztalatok ismeretében — a Történeti Városok Nem­zetközi Chartájának kidol­gozásával. Arról nincs szó, hogy a történeti városokat sorsukra lehetne hagyni. Arról sem, hogy afféle szabadtéri mú­zeumokká kellene tenni őket. Számos példa van arra, hogy a történeti városok vagy városrészek hogyan őrzik meg hagyományos ar­culatukat, miközben az otta­ni épületek megfelelő funk­ciót kapnak, beilleszkedve a mai életbe. Nemzetközileg is elismert tény, hogy — például — a budai Vár-negyedben, Sop­ronban, Pécsett vagy éppen a székhelyül választott Eger­ben hogyan állították hely­re, javították ki a régi, há­borús sérüléseket szenvedett vagy másképp megrongáló­dott épületeket. S arra is van sok példa hazánkban, hogy a történeti városrészek „foghíjait” a környezetbe il­lő, mégis korszerű épületek­kel töltötték ki. Ugyanakkor az épületek belsejében a mai igényeknek megfelelő laká­sokat, irodákat alakítottak A hanglemezgyártó válla­lat Krém sorozatának új, elitdarabja az Omega együt­tes 1967—71 között megje­lent kislemezeiből nyújt vá­logatást. Nem akármilyen csemegének számít, ugyanis ez a négy esztendő a zene­kar életében igen jelentős, meghatározó volt; az első kislemez megjelenésétől a Presser Gábor és Laux Jó­zsef kiválásáig terjedő idő­szakot öleli fel. Közben olyan események tarkították a krónikát, mint siker a Yamaha-feszti válón, szerep­lés a BBC-ben, angol nyel­vű lemezfelvétel a Deccánál, nyugati turné, hazai telthá­zas koncertek sora. Az album szerkesztői idő­rendben gyűjtötték korongra a slágereket. Az első dal, Megbántottál már szinte nagykorú, tizenhét éves. Va­jon egy mai tizenéves mi­lyen füllel hallgatja a vele egyidős szerzeményt? Míg a huszonéveseknek, a harmin­casoknak ismerősek ezek a melódiák, a tinédzserek szá­mára már kevésbé. Ök az Omegának egy másik arcát ismerik jobban, a szintetizá­torral átitatott muzsikát, ami távol áll attól a zenei világ­tól, amelyben tizenöt-húsz évvel ezelőtt élt, dolgozott az együttes- Az egykori kisle- mezes számok (kettő kivéte­ki a sok száz éves falak érintetlenül hagyásával. A történeti városrésznek együtt kell fejlődnie az egész várossal, sőt a környékével is. Ehhez természetesen na­gyon alapos vizsgálatok, kö­rültekintő tervek szüksége­sek — és nem utolsósorban azok pontos, szakszerű vég­rehajtása. Magyar székhellyel A charta felsorolja a tör­téneti város védendő értéke­it, a városszerkezettől és a beépítés rendszerétől kezdve a tájjal való kapcsolatig,* a jellegzetes belső látványokig és a „genius loci”-nak, a hely szellemének megőrzésé­ig­Mindez: nemzetközi érvé­nyű javaslat, amit nem köte­lező elfogadni. Viszont min­denképpen ajánlott, kinek- kinek a saját országa, váro­sai érdekében. S hogy a Tör­téneti Városok Nemzetközi Bizottságának javaslatai kö­zött sok olyan akad, amely ismerősen hangzik számunk­ra — az aligha véletlen. „A történeti város általá­nos fejlesztése során — ja­vasolja a többi között a bi­zottság —, arra kell töreked­ni, hogy a fő közlekedési há­lózat elkerülje a történeti városrészeket, de azok jó megközelítését mégis tegye lehetővé”. Legyenek gyalo­goszónák ezekben a városok­ban, ne rontsa tovább az el­kerülhetetlenül továbbfejlő­dő motorizáció az épületek állagát. Sok országban ismerik fel ezekben a javaslatokban sa­ját gondjaikat, problémái­kat, megoldásra váró felada­taikat. Megtiszteltetés, hogy a bi­zottság magyar városba tette székhelyét, hogy magyar műemlékvédők — az elnök mellett Fejérdy Tamás — végzik az operatív munkát a bizottság két ülése között. Ám a megtiszteltetés felada­tokkal is jár, s korántsem csak a bizottságban résztve­vők számára. Mindenekelőtt azzal a feladattal, hogy a történeti városok minden la­kója, lokálpatriótája tegyen hozzá a maga részéről vala­mennyit, ha mégoly kevés­nek látszik is az. Hiszen — ha a lista összeállítása még tart is — nekünk is vannak szép, megbecsülésre és meg­őrzésre, továbbfejlesztésre érdemes történeti városaink. K. S. lével Presser Gábor és Ada­mis Anna szerzeményei) az egyszerűség, a líraiság és az akkor még újnak számító hang — ez a zenére, a szö­vegre egyaránt vonatkozik — erényével ékeskedik. A nagylemezre tizenhá­rom szerzemény került, a címek nagyon ismerősen csengenek. Néhány közülük: Azt mondta az anyukám, Rózsafák, Régi csibészek, Naplemente, Ballada a fegy­verkovács fiáról. Hűtlen ba­rátok. Az egyes dalok sajá­tos hangulatán túl az egész válogatásnak is különös ar­culata van. Nyomon követ­hető az Omega indulása, út­keresése, az együttes zenei, szakmai fejlődése. Aki sze­reti a zenekar mai muzsi­káját, annak bizonyára a régebbi slágerek, a négyéves korszak keresztmetszete is örömet szerez. — t — Lemezfigyelö Legendás kislemezek Ómega-slágerek albumon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents