Szolnok Megyei Néplap, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-05 / 104. szám
10 Nyugdíjasok fóruma 1984. MÁJUS 5. Társbérletben a napközi Nem pereskednek a kunszenti öregek Mégse magányosak Húsvét ©lőtt az öregek napközijének mindahány tagja — szintúgy a házi szociális gondozottak is —, ezer-ezer forint rendkívüli segélyt kapott Kunszentmártonban a tanácstól, hogy szebb legyen az ünnepük. Tegnap este tizen összekészítették kis csomagjukat, s ma egy gondozóval útrakelnek tíznapos üdülésre. Bencze Julianna, Ben- de Erzsébet, Hürkeíz József - né, Kovács Imre, Veres bácsi is (aki túl van már élete nyolcvanadik esztendején, de csaknem a legifjabb a napközisek között), Ábrahámhegyen, a megyei tanács üdülőjében jutnak megszokott életmenetelüktől eltérő, változatos! programhoz. Kirándulnak ä Balaton partján, szalonnát sütnek, nótáznak a tábortűz mellett, élvezik a jó levegőt. A napköziben Tóth János- né, az integrált szociális intézmény vezetője széttárja karját, mikor az idős emberek benti körülményeiről érdeklődöm. Az orvosi ügyelettel társibérletben, bizony szűkén fémek a házban, pedig április elejétől kettővel többen járnak be Persze, még így is jobb, mint otthon egyedül. .. A tizennyolc bejáró mellett, otthonában 32 egyedül élő, beteg öreg gondját viselik a nagyközségben. Négy hivatásosl gondozónőnek (akik közül egy a Körösmenti Tsz alkalmazottja), heten tiszteletdíjért segítenek: igyekeznek rendben tartani a lakást és környékét, bevásárolnak, kiváltják a gyógyszert, többségüknek helybe viszik az ebédet is. Valójában a fizikai és egészségügyi ellátásukra jut a gondozónők idejéből és energiájából, noha a házi gondozottak élet- körülményei — egy-kéf kivételtől eltekintve — igen roslz- szak, elhanyagolt a környezetük, mégha a közelben él is hozzátartozó j uk. Körülményeik még így is előnyösebb, mint a tanyasiaké, márpedig a település idős lakóinak több, mint 10 százaléka külterületen él, ahol a nagy távolság, sok esetben a megközelítési nehézségek miatt gondozásuk, ápolásuk szinte megoldhatatlan. A korábbi években gondot- jelentett a nyugellátással, rendszeres jövedelemmel nem rendelkező idős emberek anyagi támogatása. Ma is az összlakosság 20,5 százaléka, 588 nyugdíjas rendelkezik minimális jövedelemmel. A tanács rendszeres! vagy rendkívüli segélyben részesíti azokat, akik családjuktól nem számíthatnak segítségre. A segélyek elbírálásánál fontos elv a tartási kötelezettség vizsgálata, hivatalból, illetve a tartásra kö- teliesl hozzátartozók felszólítása kötelezettségük teljesítésére. Mert a felnőtt gyerekek kényelmessége, esetenként felelőtlensége ellenére se jellemző a kunszenti öregekre, hogy utódaikkal pereskednének létfenntartásuk érdekében. Restellik a fiaik elleni eljárás kezdeményezését. .. — re — A vasat megeszi a rozsda Még néhány évig dolgozik „Sajnos nincs semmi hobbim”, —sóhajt Cserfa István, az Émász jászberényi kirendeltségének nyugdíjas vezetője. Az élete összeforrott az áramszolgáltatással, az volt a munkája és a kikapcsolódás is számára. Termeljenek az üzemek, a gyárak, gyógyítsanak a kórházban, égjen mindenhol a villany — ez volt a feladata, nappala és éjszakája. Persze volt, hogyne lett volna áramszünet itt is, ott is. Nő a fogyasztás, öregszik a hálózat, a transzformátorok se bírják mindig erővel. A háború előtti négy trafó helyett most 54 működik a városban és a teljesítményük is (négy-ötszöröse a régieknek. Újítani, cserélni kell mindent ugyanúgy, mint az embereknél. Hatvan év u.tón. jön a nyugdíj, de az étet nem áll meg, újak lépnek az ember helyébe. Megnyugvással hagyta abba a munkát ’82 decemberében, mert nagyon jó társaság kovácsolódott össze, ugyanakkor ezért még nehezebb volt elválni tőlük. Ügy éra, minden elismerést, megbecsülést nekik köszönhet, nélkülük nem lett volna ilyen szerencsés ember. Mosolyra szalad az ember szája, mikor megtudja, hogy először a patikában kezdett dolgozni. Az orvosságos tégelyek mellől a Hungária Villamossági RT jászberényi üzemvezetője csalta el. de 1937 óta hiába csábították más városba, a központba, magasabb beosztásba — maradt Jászberényben, az áram- szolgáltatónál. A háború ugyan elvett tőle is négy évet, de ’45-ben ismét az oszlopokat mászta, a vezetékeket feszítette. Néhány év alatt a vasat megeszi a rozsda, ő 45 év alatt egy napot sem volt táppénzen. Pedig voltak nehéz napok. Egy év háborús helyreállítás. közben a fizetséget a vonat tetején utazva hozták a dolgozóknak — nem pénzt, hanem élelmet. sót, lisztet, meg bakancsot. 1950- ből a faluviliamosítások az emlékezetesek, Jásztelken, Jászdózsán és Jásziványban akkor gyulladtak ki először a fények. Majd egy év múlva kivették a kezéből a kombi- náttfogót és a mászóvasat, rábízták az üzem vezetését, az akkor hozzá tartozó 33 település minden elektromos gondjával1. Két' hétig csak forgolódott az ágyban a hirtelen rászakadt nagv felelősség miatt. Azután nem gyötörték már álmatlan éjszakák, még ha sokszor kellett éjszakázni is. A háború előtt türelmesek voltak a fogyasztók, mindig kéznél volt a petróleumlámpa, de most egy villámcsapás megbéníthatja a háztartást. Üzemzavarok mindig adódnak, és olyankor menni kell. Ezzel számol is, aki az áramszolgáltatónál dolgozik. És 31 év után újból álmatlan éjszakák törtek rá — milyen lesz a nyugdíjas élet? Hiányzott a munka és a felelősség, ráadásul se hobbi, se kert, mit fog tenni. Nézegeti az emeleti lakásában a kormány, a szakszervezeti, a vállalati és sok más kitüntetését? Nem küldték, maga ment, így is három évvel tovább dolgozott. És végül is nyugdíjasként maradt az Émásznál a gyöngyösi üzem igazgatóság szerelési osztályán, továbbra is a kábelek, oszlopok, vezetékek, transzformátorok világában. Még néhány évet dolgozik, amíg bírja erővel, vagy amíg tényleg megszokja a nyugdíjas éveket. Lukácsi Pál György György és felesége évek óta, tavasztól ászig a nagykörűi 400 négyszögöles szőlőskertjükben szorgoskodnak. György bácsi 88, felesége pedig 78 éves <( I ! Sztetoszkóp helyett horgászbot A pasztőrvonal mellett Csak az idő szaladt el Doktor Lengyel Boldizsár 1960-ban érkezett Abádsza- lókra. Azóta ott embereket gyógyít. Jó szóval, orvosságokkal, ahogy kell. Most az asztal mellett ül, és az életét meséli, s közben rágyújt egy cigarettára. („Én se vagyok jobb, mint más. Szívom, pedig eltiltott az orvos”.) Füstködbe burkolózva száll a történet. Tanárnak készült, aztán elvitték katonának. A fronton került először — betegként — kórházba. Akkor határozta el, hogy orvos lesiz. Szerencséjére 1943-ban — titokban — mégis merkedett az orosz nyelvvel. így a fogságban könnyen megértethette a doktorokkal: segíteni szeretne. Első „gyakorlata” 1949- ben ért véget. Ekkor hazajött, és végképp az orvosi pálya felé „fordult”. Tisza- derzsen kezdett, és öt év után érkezett Abádsealókra. Huszonnégy évig egy fehérre meszelt szoba fehér bútorai között dolgozott, nap mint nap. Közben az ő egészségét is kikezdte az idő. Erről nem beszél sokat, saját bajáról inkább hallgat. Doktor Lengyel Boldizsár jónéhány éve nem folytat magángyakorlatot. („Nem tudtam összeegyeztetni, hogy attól az embertől, akit délelőtt ingyen vizsgálok, pénzt fogadjak el.”) Most pedig végleg(?) megvált a sztetoszkóptól. Kellemes időtöltés számára a nyelvtanulás. Jól beszél oroszul, németül, olaszul, s ahogy azt mondani szokás', bármerre járt, még egy idegien országban se „adták el”, Ha külföldre utazik, előtt© fél évig ismerkedik a nyelvvel. A baráti összejövetelekre leginkább a betlik és negyvenszázak szolgáltatnak jó ürügyet. Ulti közben beszélik meg, amit nappal a munka miatt elmulasztottak. A csendet, a nyugalmat a csónak, a horgászbot jelenti. („Csend, vízpart, nyugalom. Ez egy olyan szenvedély, mely nem'káros! az egészségre”.) Most tavasszal a nyugdíjas orvos előkészíti a csónakot, rendbe szedi a! halfogó készségeket, aztán irány a tározó, > feleségével, aki szintén szenvedélyes horgász, megy fiatalodni. („Egy régi mondás! szerint az istenek mindenkinek megszabták, hány napot tölthetnek a földön. A horgászással eltöltött napok ebbe — természetesen — nem számítanak bele.”) Ő az, akire azt mondják, közéleti ember. Tanácstag, horgászegyesületi elnökségi tag. („Mindenbe bele ütöm az orrom”.) Otthon érzi magát Abádszalókcm, s ezt mi sem bizonyítja ékesebben, mint az, hogy mikor elbúcsúzott a rendelőtől, a falutól megkapta az „Abádstealókért” emlékplakettet. — szi — Több mint negyven esztendeje már, hogy egy baráti öss(2ejöve^elen tréfás kedvű ismerősöm kijelentette: nem az a kérdés, mi volt előbb, a tojás vagy a tyúk, hanem, hogy ki érkezett hamarébb J ás zberény be, Farkas dy Gyula vagy a tejipar? A móka kedvéért mondta, akkor magam is nevettem rajta, pedig rólam volt szó, de most, nyolcvankét évesen arra gondolok, érdemes lenne Visszapillantani, hogyan is fejlődött Jászberény tejgazdasága az elmúlt ötven év alatt. A városban és környékén szervezett tejátvétel 1934-ig nem volt. A termelők a tejet a jászberényi piacon árulták, ha akadt vevő, mert például jó gyümölcstermés esetén szinte senkinek se kellett a tej. Pedig Jászberény tanyavilágában külterjes gazdáikon dás volt, tehenet, juhokat minden tanyarészben tartottak. Nehezítette a helyzetet, hogy 1933-ban miniszteri rendelet tlitotta meg a tejjel való házalást, a kiskereskedőknek a tejfelvásárlást. Mit tehettek a tehéntartó gazdák .. . Takarmányozásra használták a tejet. Fordulatot a tejjszövetke- zet megalakulása hozott. Először Budapest környékén alakultak ilyen társulások, én 1934-ben jöttem Budapestről Jászberénybe azzal a megbízatással. hogy hozzunk létre tejbegyűjtő szövetkezetét. Egy alig ötven négyzetméter alapterületű helyiségben kezdtünk, az első napon 1500 liter gyűlt össze, és rövidesen már havi hetvenezer literre emelkedett a behozott tej mennyisége. Eredmény volt ez még akkor is, ha a törzskeret szerint havi 15 ezer litert tudott a szövetkezet fogyasztói tejáron értékesíteni. A többletet ugyanis Budapestbe szállítottuk. A fejlődés következő állomása: elkezdtük a tejfeldolgozást, először vajat és tejet, később már juhsajtott is készítettünk. Meggyespelén és Boldogházán vasút melletti tej- bagyűjtőt hoztunk létre a Koczka-tamyán, és a Hajtan épült tejbegyűjtőből lovaskocsin vittük a tejet a vasútállomásra. A tejgazdaság fejlődésének történetéhez tartozik az is, hogy üzemünk komolyabb veszteségek nélkül vészelte át a második világháborút és a felszabadulást követő harmadik napon már termeltünk. A növekvő igények, az élelmiszeriparral szemben támasztott magasabb követelmények egyértelművé tették, hícjgy újabb rekonstrukcióra van szükség. Ezekre 1980-ban került sor. A tejipari vállalat beruházásában elkezdődött a Kossuth téri új negyvenezer literes üzem építése. elkészült az óránként ötezer liter teljesítményű pasztőrvonal. Az üzem azóta is bővül1, korszerű, új berendezésekkel gyarapodik. Ettől a gazdaságtól búcsúztam el 1963-ban, nyugdíjba mentem. Csak névleges búcsú volt. mert 1982-ig, vagyis nyolcvanéves koromig az iskola vezetőjeként a szakemberképzést segítettem. A hosszú élet titka? Stílszerűen azt kellene mondanom, hogy mindig csak tejet ittam. Nem teszem, be kell vallanom, hogy ne szerettem a tejet jobban, mint mások. Megittam ugyan az erőt, egészséget adó fehér folyadékot. de ugyanúgy megittam, ha úgy adódott a jő vörösbort. Azt hiszem, máshol kell keresni 'a hosszú élet titkát. Engem például eddig az éltetett, hogy bár elszaladt az idő felettem, soha egy pillanatra sem. éreztem. hogy fölösleges vagyok. — illés — Nyugdíjazzatok! Nézzétek gyerekek, már régen akartam erről szólni, de valahogy olyan szégyenlős vagyok. Most, hogy Giziké épp a névnapja előtt lett bárányhimlős, Lacika meg tél óta nem akar kilábalni a náthából, megmondom: Nem megy tovább! Mióta hatvan felé járok, kicsit törtebb, hamarabb fáradóbb vagyok. Nehezemre esik minden reggel hat órakor indulni, hogy Lacikát elhozzam, mielőtt ti dolgozni mentek, s kellőképp reggeliztetve körberakva a kedves játékokkal szaladjak a másikhoz. (Ez egyébként is nyugtalanító dolog, még' sizerencse, hogy Giziké már nyolc éves és megérti, hogy kis unokaöccse egyedül sokáig nem hagyható.) Szóval, Gizikének reggeli, ez, az, amaz, s futás. Két gyereknek kell ebédet főzni, s két lakásban tálalni — elvégre egy himlőst nem zárhatok össze egy náthással. Ezek mostanában a hétköznapok. A hét vége? Hajaj! Nézzétek, én elhiszem nektek, hogy az egésiz heti munkát, lótást-fijitást valahogyan le kell vezetni, s a hobbi se maradhat ka- pálatlat, palántázatlan. Még az is érthető, hogy este hazatérvén vágytok egy tányér jó levesre, hiszen a kertben legfeljebb a bográcsban kaparhattok valamit, persze, hogy unalmas. így aztán főzök én, a lábam alatt, mellett egy, legtöbbször két gyerekkel. Garabollyal, szatyrokkal, Lacikával járunk a piacra, a boltba. Mikor azt hiszem, végre egy-egy napom szabad lesz, valami mindig történik. Vagy egy vállalati kirándulásra kell úticsomagot készíteni, vagy valamelyikotöknek kaprostúrós lepényre jön meg az étvágya, — vagy mint most a többszörös ünnepnapok előtt takarításiban kell segédkezni. Kedveseim! Már ötödik éve, hogy harminc évi munkám után ate állam minden hónapban nyugdíjat küld nekem. Szépen kérlek benneteket: minden fizetési, nyugdíjfolyósítási kötelezettség nélkül, csak „úgy”, szíveskedjetek ti is nyugdíjazni! Kérésem indoklásául higgyétek el: elfáradtam! Nem hiszitek, hogy ebbe is lehet? Lehet, egyszer tapasztaljátok, — bár én ilyen rossizat nem kívánóik nektek... — s — Ha drága a primőr... Pótoljuk mirelittel iHgészeégünki ’megtart/ása érdekében — egyebek mellett — nagyon fontos, hogy tápja fkunkban lebegendő vitamin legyen. Szervezetünk vitaminszükségletét a megfelelő vegyes étrend egész év ben biztosítja, kivéve az A és C vitamint, amelyekből a (tavaszi tápanyagokban igen kevés van. Ezt érezzük is és szinte vágyunk a friss zöldségre. Már kora tavasztól kaphatók a fóliasátrakban termesztett „vdtaminf orrások”: a retek, saláta, újhagyma, spenóit, sóska, paprika, paradicsom, karalábé és karfiol is. Míg a retek, hagyma és saláta csak kísérő étel és ezekből kevesebb is elég, nyugdíjas pénztárcánk nem engedi meg, hogy a többiek- bői önálló ételt készítsünk. — Esetleg az unokáikat tudjuk meglepni egy kis sóskával, spenóttal, egy kis fej új karalábéval, esetleg egy- egv saem paradicsommal. A friss zöldségeket, gyümölcsöket nyugodtan helyettesítsük mirelit-készítményekkel, konzervekkel. A konzerv és mirelitek olyan technológiai eljárással1 készülnek, hogy az értékes, tápláló és biológiai fontosságú anyagok a tartósítás, mélyhűtés során nem pusztulnak el, nagy , mértékben megőrzik a nyersanyag tulajdonságait, főleg vitaminokban, fehérjékben, biológiai értékbe» gazdagok. A közismertekből egy pár: zöldborsó. zöldbab, tök, sóska, pajraj, karfiol, lecsó. Ezek mind megtalálhatók a kom- zerves polcokon és a mélyhűtők rekeszeiben. Egy üveg lecsó, vagy zöldborsókonjzerv fedezi például egy ember két és fél napi C vitaminszükségletét. És ha a mirelit és konzerv főzelékeket még tejjel vagy tojással dúsítjuk, úgy A vitaminnal is gazdagítjuk ételeinket. Tavasszal a friss tojásban és a tejben is több a vitamin, mint télen. Egy főzési tanácsoF azonban fogadjunk meg! A konzer- vek levét, a mirelitek és friss zöldségek, gyümölcsök főzőlevét mindig használjuk fel vagy levesek, vagy főzelékek. mártások készítéséhez, hiszen értékes tápanyagokat (vitaminokat, fehérjéket, ásványi sókat) tartalmaznak. Hagyományos táplálkozási Szokásainkat változatosabbá, korszerűbbé tehetjük. ha ételeinkbe foWbteatosan beépítjük a gabonaipar több éves kutató-fejlesztő munkával forgalomba hozott energia- szegény, diétás termékeit: pl. az étkezési búza(korpát, mely diétás rostokban gazdag és sokoldalúan beépíthető az ételek készítésébe, (nem utolsó szempont, hogy kedvezően alkalmazható fogyókúrák esetében is1) a búzacsírát, mely ásványi anyagokat és vitaminokat tartalmaz,) a keringési betegségben szenvedők kiegészítő táplálékának ajánljuk), a szóját, mely magas fehérjetartalmánál fogva különösen jól használható roboráló, feljavító étrendekben és az idősek táplálkozásában. A kukoricadara, kukoricaliszt, sárgaborsó- liszt, rizsliszt azoknak ajánlható, akik érzékenyek a búza. rozs, árpa, zabliszt bizonyos fehérjéiben fellelhető sikérre, és nem fogyaszthatják az ezekből készült élelmiszereket. A felsorolt termékekkel megfelelő receptek kíséretében gazdagítani tudjuk ételválasztékunkat is. — Cs — összeállította; Sóskúti Júlia
