Szolnok Megyei Néplap, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-31 / 126. szám
1984. MÁJUS 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A Tanért Vállalat budapesti Kozma utcai telepén készülnek az óvodai és iskolai taneszközök. A képen: készülnek a marhakoponyák Számoljunk utána! Szalámi kék fényben Gyerekseregtől a családtervezésig Sorsok a jászapáti cigánysoron gyakran szélesebb társadalmi tanulságokat is Kínáló Kék lényadás legutóbbi műsorának egy riportja ezúttal messze túlmutatott a saját keretein. Legalábbis, ami az ebből levonható mélyebb konzekvenciá'kat illeti. Annak a csalás-, vesztegetéssorozatnak a feltárására gondolok, amelyben arról értesülhettünk, hogy több fővárosi húsbolt csak akkor juthatott bizonyos keresett cikkekhez — így például szalámihoz — ha jelentékeny összegekkel honorálta a disz- iponálni illetékeseket. Vagy azokat, akiknek másként volt módjuk az elosztásra. Az üzletvezető és beosztottai fizettek, hogy azután persze más csalásokkal a vevőkön hozzák be többszörösen is a csúszópénzt. A nagykereskedelmi vállalat egyes vezetői küldték, a szállítók hordták az árut, máshová meg nem hordták. Ment is minden, mint a karikacsapás. Mígnem jött egy följelentő... A bűnügyi tanulságokat okosan, helyesen mondták el a riport készítői. De mögöttesként kínálkozik az a fölismerés, vagy talán régi igazság, hogy feketézni, csúszópénzért üzérkedni csak azzal lehet, ami valahol hiánycikk vagy kevés van belőle. Ez a kis példa tehát hazai gazdaságpolitikánk elvi és gyakorlati igazáról is tanúskodik, miszerint a világgazdasági válság és más kényszerítő körülmények hatására sem tértünk arra az útra, amely szűkítené az áruválasztékot az áruellátásban. Még ha ennek több esetben az is a feltétele, hogy emelni kell az árakat. Drágábban, de legyen — vagy olcsóbban, de talpalni kelljen utána, sőt rést nyitHa a vizsgált személy vér- alkohol-tartalma meghaladja a 0,2 ezreléken, sípbló hangot ad a prügyi tsz-iben már üzemszerűen gyártott alkoho'ltester. A hazai találmány alapján készülő hordozható elektronikus készülék bárhol és bármilyen körülmények között, minden különösebb előkészület nélkül használható. Mikrofonszerű mérőfeje pár szavas beszélgetés alapján pontos va a visszaélésnek? Ebben az alternatívában egyértelműen az előzőt választottuk. Ügy tűnik az a hasznosabb, de eredményesebb a mi viszonyaink között. Természetesen olyan eszményi állapot nem képzelhető el, hogy egyáltalán ne legyen hiánycikk. Ezért örül az ember annak a riportban is kinyilvánított szándéknak, hogy megszigorítják a felelősségrevonást, az ellenőrzési rendszert — amint arról a Kék fényben nyilatkozott a belkereskedelmi minisztériumi osztályvezető. Valóban találkozik“"ez a lakosság legszélesebb rétegeinek kívánságával, mind erőteljesebb sürgetésével. Mégsem lehet e problémát csupán adminisztratív eszközökkel elintézni. A kettő együtt — a jó áruellátás és a szigorú ellenőrzés, felelős- ségrevonás — a dolog kulcsa, ez vezethet tartós megoldásra. És még valami. Amit nem várhatunk el semmiféle hatóságtól, felső szervtől, hanem egyedül saját magunktól. Mindannyiunktól, akik vásárlók vagyunk. Ne legyünk szégyellősek az üzletben, ahol úgy érezzük, hogy baleknak néznek, becsapnak, akár 1—2 forinttal, akár 2— 3 dekával, akár a besorolt- nál rosszabb minőségű áruval. emcsak arról a néhány forintról van szó, hanem arról is„ hogy az ilyen apróságnak tűnő esetek valami nagyobb, sorozatos visszaélésnek lehetnek a figyelmeztető jelei. Ez pedig már sokra rúghat, sokat vesz ki a saját zsebünkből és a közös nagy zsebből is. Tessék csak nyugodtan utánaszámolni ... képet ad az ellenőrzött' személy alkoholos befolyásoltságáról. Az eredmény a mikrofonhoz kapcsolt műszerről azonnal leolvasható. Érvényességére jellemző: elegendő. ha valaki bemondja az általa vezetett jármű forgalmi rendszámát, vagy például az üzemi kártyaóránál elhaladva a nevét és a munkahelyét. A tsz-nek máris kereken ezer alkoholtester- re van megrendelése. Újkökori régészeti lelet Tiszaigaron Hazánkban eddig egyedülálló régészeti leletre, egy újkőkoriból származó 15x13 centiméteres, sarkainál lekerített szögletes agyagtáblácskára bukkantak a tisza- igari általános iskola honismereti szakkörének búvárkodó tagjai. A teljesen ép régiség a homokbánya oldalfalából került ki, a tábla negatív lenyomata is megmaradt. A „nyomravezetők” ■bejelentésére a stilizált, bekarcolt motívumokkal ékesített leletet és a megtalálási helyét Raczki Pál a szolnoki Damjanich János Múzeum régésze azonosította. A tábla az ú j kőkor végén kialakult tiszai kultúra eddigi egyedüli ilyen emléke. A finoman megmunkált, díszített tárgy értékét növeli, hogy áldozati gödörből került elő, enre utajinak az, egyéb kerámiaedény-töredé- kek is, amelyeken arcot ábrázoló motívumok is fellelhetők. A több ezer évesre tehető régészeti emléket, valamint a begyűjtött vonaldíszítésű kerámiatöredékeket a múzeum műhelyében restaurálják, és a Tisza egész vidékén fellelhető újkőkori tiszai kultúra legbecsesebb emlékei között helyezik el. A tiszaigari leletmentés egyike a Szolnok megyében folytatandó idei ásatásoknak. Rákóczifalván bronzkori maradványok feltárásán dolgoznak, de kutatnak avar kori emlékek és a gepida temető után is. A nagyközség főterén néhány ember vitatkozik. Egy testes asszonynak elvitték a kerékpárját, amíg a presszóban megivott egy kávét. — A romák tehették. A dolog az büdös, de a kezük akár az enyv... — szitkozódik. — No, no — iparkodik ellenpéldát keresni egy fekete ruhás, stuccolt hajú férfi. — Azért a többség már dolgozik. Nem tudom, mi lenne nélkülük az útjavításoknál, meg az építkezéseken. A vita minden bizonnyal még folytatódna, de a távolban feltűnik az „elveszett” kerékpár, rajta a tulajdonos tizenkét év körüli fia. A kis- legény tanítás után hazafelé tartott, és messziről látta az édesanyját, amint a kerékpárját kint hagyva belépett az üzletbe. Gondolt egyet, a táskát a kormányra akasztva került párat. — A frászt hoztad rám, te értetlen! — így az asszony, miközben gyalogosan már hazafelé poroszkálnak. Elfeledve azt is, hogy percekkel ezelőtt még átkozták a helybeli cigányokat. A megállapítás azért elgondolkoztató, mert Jászapáti 10 ezer 600 lakosa közül több mint 1 ezer 200 cigány. Vajon hogyan. milyen körülmények között élnek napjainkban? Telepről új házakba Az úgynevezett Ilona-tele- pen mutatós, új ikerlakások sorakoznak egymás mellett. Tavaly tíz épült, jelenleg ugyanennyi készül az udvarok végén. Az egyikbe benyitunk: Szénási Vilmos lakik benne ötödmagával. * Az tegyszobásv parkettás^ tanácsi lakáshoz, konyha, fürdőszoba tartozik. Noha váratlanul toppanunk be, rend van mindenfelé: odabenn is, oda- kinn is. Tiszta az udvar, a kerítés mellett egy jókora darab ásás: benne vetemény, Szénásiék tavaly putriból költöztek ide, bár nem könnyű a helyzetük. A férj rokkantnyugdíjas, járni mankóval bír. A havi bevételük családi pótlékkal, mindennel együtt 6 ezer 300 forint. — Ebből 116 forint a lakibér. villanyszámlára is fizetek 3—400 forintot, a többit feléljük. Azért jövőre az udvar sarkába egy kis csirkeólat emelek. Szeretnék baromfit nevelni, mert a piac nagyon drága — mondja a feleség. Ugyanezen a soron Oláhék vadonatúj háza már OTP- öröklakás. A férj az aszfalt- útépítőknéL dolgozik. Havonta 4—5 ezer forintból gazdálkodnak. Ügy tűnik, értenek a spóroláshoz, mert a televízión kívül van rádiójuk, mosógépük, gáztűzhelyük. A havi törlesztésük 450 forint, a kölcsön 35 évre szól. — Dolgoztam én is sokáig, nemcsak az uram, és a forintokat kocsma helyett a családra költöttük, — mondja a ház asszonya. — A gyerekek? — A lányunk ötéves, a fiúnk tízhónapos. Nekem már több nem kell. Mi tízen vagyunk testvérek, az uramék is ugyanennyien, és tudom, hogy a sok gyerek temérdek bajjal jár. Kenyér, ruha, iskoláztatás, soroljam-e még? Ha ezt nem tudjuk biztosítani, mire jó a sok gyerek? Hogy mire? Arra is találtunk példákat. Farkas Zsig- mond népes családja a település másik részén, az Árpád vezér út 25. sz. alatt él egy lakásban. Rossz a megfogalmazás, mert lakásnak csak erős túlzással lehet nevezni azt a lerobbant házat, amelyet nyolc éve vásároltak, és azóta a vihar, meg az idő csak rontott rajta. Belépve egy üres helyiségbe ér az ember, amelyben temérdek a szemét. A szobában három ágy, a falak feketék a kosztól, a sarokban kihűlt sparhelt. Itt állítólag tizenhét ember él. Igaz, Erzsébet, a nagylány, később helyesbít: — Nem, csak tizenkettő. — Egyetlen szobában? Hogy férnek el három ágyon? — Van, aki elfér, aki meg nem, lekerül a földre aludni. Űjabb családtag érkezik, a huszonöt éves Irén, akinek két gyereke van. A mostani férje elmondása szerint — a hűvösön csücsül. — Tavaly óta. Azt pontosan nem tudom, hogy menynyit kapott, de jó helyen van ott! Közben összeverődik a rokonság. szidják a tanácsot. Nem segíti őket, pedig ház kellene. Takarítás nincs — Takarítani azért lehetne. Meg rendet rakni a helyiségekben, a melléképületek körül. Vagy a sepregetés- hez is tanácsi segítséget igényelnek? — kérdezem. Egy pillanatra elhallgatnak. lehet ezektől semmit csinálni. Most akartam takarítani — folytatja az egyik nagylány, elé állva annak a szemétkupacnak, amely bizonyára nem egyetlen nap alatt gyűlt össze. Időközben megérkezik a ház asszonya is: a boltban volt, és hamarosan főzni fog. Egv biztos: ebéd lesz. Vacsora? Csak ha marad belőle. Számomra rejtély, hogy miből él ez a tizenkét ember? Noha az egyik 25 éves fiú kap valami járadékot, a családfő is dolgozik, a családi pótlék is rendszeres, de látszik, ez a família a maga szegénye. Az egyik felnőtt fiú, a 21 éves Laci a szomszédban lakik egy kis házban. Az valamivel jobban néz ki, a szobában van két heverő, egy gyerekágy, kályha, úgyhogy aludni kényelmesebben bír a négyfős család. Ugyanis Laciéknál is született már két apróság. Neki évek óta van munkahelye. Az úgynevezett Dankó-te- lepen Farkas János családjában négy gyerek van, és a családfő a mutatós OTP- öröklakáshoz most újabb szobát told. Lassan, ahogy a pénzéből futja. A ház környéke is tiszta, a kertben szőlő díszeleg. Kőhajításra tőlük Farkas Istvánék épülete kisebbfajta palotának is beillik. A teljességhez tartozik, hogy a telepen még tizenkét úgynevezett kis ház áll. Az épületek azonban inkább ólakhoz, kamrákhoz hasonlítanak, amelyekben esetenként öt-hat, vagy annál is több ember húzza meg magát. Remélhetőleg nem sokáig. Dehát az állami, a tanácsi segítség (ingyen telek. olcsó lakás) önmagában kevés. Ehhez a rászorulóknak is kell, kellene tenniük egyet s mást. Mint ahogyan Farkas János és István családja csinálta. Dolgozni, félre rakni a keresetből. Érdekes kísérletként a községben a tanács januártó] egy cigánygondozót is foglalkoztat Kiimák Józsefné személyében. — A feladatom az, hogy a beilleszkedésükhöz, az életmódjuk megváltoztatásához adjak segítséget azoknak, akik a legjobban rászorulnak. Hogy ez mit jelent? Esetenként nagyon egyszerű dolgokat: gondozzák a kertjüket, járassák a gyerekeiket iskolába, naponta takarítsák a lakást. — Hogyan fogadják? — Kedvesen. Várnak visz- sza, kérdeznek, dicsekednek, ha valamit vásároltak. Sajnos, akad pár család ahol a legalapvetőbb tisztasági normákat is tanítani, követelni kell. Két életmód határén A jászapáti tapasztalatok is bizonyították azt a sok helyi és társadalmi segítséget, erőfeszítést, amelyet már eddig is tettek, és bizonyára ezután is tenni fognak a cigányság életmódjának megváltoztatásáért. A számok nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy a nagyközségben a gyámügyi segély évente 140 ezer forint, és ezek többségét ők kapják. A rendkívüli szociális segély 200 ezer forint, és ennek az ösz- szegnek is a húsz százaléka őket illeti. Hogy milyen eredménnyel, arra az egyik új lakástulajdonos megállapítása a találó: — Mi már sokan nem úgy élünk, máról holnapra, mint az apáink, nagyapáink, de még úgy sem, ahogyan a legtöbb apáti ember. Valahol itt, ebben a mondatban lehet a mostani igazság. D. Szabó Miklós — Jaj tetszik tudni, nem Több mint 50 éve készít lapos fenekű tiszai ladikokat Novák József. Az idős tiszafüredi bognármesternek ma is bőven van munkája, megbizható, stabil csónakjait szívesen használják a környék horgászai L. Z. „Sípol” az alkoholtester
