Szolnok Megyei Néplap, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-31 / 126. szám

1984. MÁJUS 31. SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 3 Helyes stratégiát választott a megyei tanács építőipari vállalata Majoros Károly látogatása a SZOTÉV-né! A 125 garzonlakásos építkezés megtekintése Tegnap Majoros Károly, az MSZMP Szolnok megyei bi­zottságának első titkára és Simon József, a megyei párt- bizottság titkára a Szolnok megyei Tanács Építőipari Vállalatához látogatott. A vendégeket Ádámosi György igazgató, Markót István, a pártalapszervezet titkára, va­lamint Bohács György szb- titkár és Pogány Zsolt KISZ- titkár fogadta, illetve tájé­koztatta a vállalat gazdasá­gi, politikai és mozgalmi munkájáról. Ádámosi György beszámo­lójában elmondotta, hogy 1980-tól évente átlag 18 szá­zalékkal emelkedett a SZO- TÉV termelési értéke. (Az idén 332 millió forint érték­ben végeznek építési és fel­újítási munkákat.) A figye­lemre méltó eredményeket elsősorban a munkafegyelem s a szervezettség erősítésével, ütőképesebb szakembergárda kialakításával érték el. Piac­kutatásuk hatékonyabb lett, korszerű vállalkozási formá­kat vezettek be, és rugalma­sabban alkalmazkodtak a je­lentkező igényekhez, ezen belül az építőiparban hiány­cikknek számító termékeket, például nyílászárókat is gyár­tottak. Ismeretes, hogy a la­kásárak magasak. A vásárlá­sokat megkönnyítendő, a SZOTÉV félkész állapotban lévő lakásokat is értékesít. Az árakat pedig úgy mérsék­li, hogy maga tervez (ehhez tervezőirodát hoztak létre), olcsó technológiákat és szer­kezeteket alkalmaz, a BVM- mel és az Épfával kötött kooperációs szerződések pe­dig a folyamatos anyagellá­tást biztosítják. A vállalat a magánépítkezőket is segíti: habarcsot, betont és más ter­mékeket ad el, gépeket köl­csönöz; az építési iroda ha­tósági ügyeket is intéz és tervezést is vállal. A válla­lat tevékenyen vesz részt az iskolaépítési program megva­lósításában is. A tájékoztatót követő be­szélgetésben a megyei párt- bizottság első titkára örven­detesnek minősítette azt a tényt, hogy átmeneti nehéz­ségek után a SZOTÉV he­lyesen választotta meg új stratégiáját. Az eszmecserét követően a vendégek megte­kintették a Szolnokon épülő, fiatal értelmiségiek házát, a Dózsa György úti szolgálta­tóházat, valamint a rövide­sen átadandó martfűi isko­lát. : 1 Délután Majoros Károly elvtárs aktívaülésen találko­zott a vállalat vezetőivel, kommunistáival. A megyei pártbizottság első titkára a hozzá érkezett kérdésekre válaszolva — amelyek a bel­politika, a gazdaságpolitika, valamint a külpolitika idő­szerű problémáit ölelték fel — többek között hangsú­lyozta, hogy olyan időket élünk, amikor jelentős ja­vulás a nemzetközi helyzet­ben nem következett be ed­dig, s a háborúsveszély sem csökkent, aminek kedvezőt­len hatásait valamennyien érezhetjük, de amelyben a szocialista országok közössé­ge mégis mindent elkövet, hogy elkerüljük az esetleges katasztrófát, és megóvjuk legféltettebb kincsünket, a békét. A gazdasági élet prob­lémáiról szólva Majoros elv­társ aláhúzta a hatékonyság növelésének fontosságát, a munkafegyelem erősítésének követelményét. Minden esz­közzel támogatni kell az új törekvéseket és azokat, akik szakmai tudásuk legjavát ad­va, nagyobb és jobb eredmé­nyek elérésére törekednek mondotta a megyei pártbi­zottság első titkára. A me­gye építőiparának tevékeny­ségét értékelve helyesnek ítélte azt a szemléletet, amellyel a vállalatok — köztük a SZOTÉV is — igye­keznek lépést tartani az igé­nyekkel. Megelégedéssel nyugtázta, hogy az erőfeszí­tések eredményeképpen a tervidőszakban lakásépítési célkitűzéseink megvalósul­nak, azaz a tervezett 15—16 ezer lakás felépül megyénk­ben. Az eredményes gazdál­kodás tényezői között emlí­tette meg a kérdésekre vá­laszolva Majoros elvtárs, az üzemi demokrácia továbbfej­lesztésében rejlő lehetősége­ket, továbbá a vélemények cseréjének szerepét, amelyet a közös gondolkozás kialakí­tásában, az ésszerű, megold­ható javaslatok felszínre ho­zatalában betölthet. A látogatás a késő délutá­ni órákban fejeződött be. Egy híján húsz termékét mutatta be a ma véget érő tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásáron az elektronikus készülékeket, ha­jók és daruk villamos berendezéseit, szá­raz transzformátorokat, elektromos pász­torokat, valamint áruházi fa- és fémbe­rendezéseket gyártó karcagi Általános Technika Ipari Szövetkezet. Újdonságként ajánlották a szakembereknek a képen is látható — a szövetkezet műszaki gárdája és a Műszaki Egyetem közös fejlesztőmun­kájával létrehozott — háromfázisú opti­malizált motorindítót. Az importot pótló berendezéssel minimálisra csökkenthetők az elektromotorok indításakor fellépő áramlökések, ami mérsékli az energiafo­gyasztást, a motorok és a berendezések igénybevételét. (Fotó: Temesközy) Változások a gazdasági életben II felzárkózás programja Képzeljük el, hogy a szo­cialista nagyüzemek, úgy ahogy az a tankönyvekben meg van írva, élen járnak a műszaki, gazdasági fejlő­désben, a munka szervezett­ségében, a fegyelemben, a jövedelmezőségben. Termé­szetszerűleg az átlagosnál magasabbak a bérek, kedve­zőbbek az alkotó munka fel­tételei, a munkakörülmé­nyek. Mindezek vonzzák, a legjobb szakembereket s nem kell tartani a gazdasági munkaközösségek, a vgmk-k konkurrenciájától. Túl gazdag fantáziára ta­lán nincs is szükség a jövő­kép felvázolásához. Hiszen Egy ország, egyazon típu­sú, szocialista gazdaság, s mégis két külön világ. Az okok sokfélék és összetettek: a vállalatok irányítására, szervezetére, belső mecha­nizmusára az emberi ténye­zőkre, szemléletre, a demok­ratizmus fejlettségére egy­aránt visszavezethetők. Meg­győződéssel állíthatjuk, hogy nem a működési terep objek­tív nehézségei fokozataiban van az érdemi különbség. A logika és a nemzetközi ta­pasztalatok szerint egyfor­mán nehéz versenyképesen előállítani bármilyen árut, legyen az változatlan hasz­nálati értékű, és kevés szá­mú mezőgazdasági termék, vagy széles választékú, mű­szakilag gyorsan változó iparcikk. A mezőgazdaság megújulásához, lendületes fejlődéséhez kedvező politi­kai, társadalmi és gazdasági feltételek alakultak ki 1956 után. Az ipar ugyancsak erő­teljes léptekkel haladt elő­re, de nem tudott a korábbi évek. az extenzív időszak be­idegződéseivel szakítani, s így fejlődése főleg az utóbbi évtizedben elmaradt a nö­vekvő belső és külső köve­telményektől. Az MSZMP Központi Bi­zottsága 1984. április 17-i ülésének állásfoglalása a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének felada­tairól, a szövetkezetek szá­mára megújulási, az állami szektor, az ipar számára pe­dig kitörési, felzárkózási le­hetőséget kínál. Az új intéz­kedések — a szándékok, az elképzelések szerint — min­denekelőtt az állami nagy­üzemekre gyakorolnak majd átütő erejű hatást. A haté­kony munka, a kezdeménye­ző, vállalkozó magatartás megteremtése a cél. Elérésé­hez nélkülözhetetlen a nagy­De a pénz, bármilyen nagy úr — a gyakorlatból tudjuk —, nem mindenható. A koc­kázatvállaláshoz, a szorga­lomhoz, a fegyelemhez, a jó minőséghez szükség van gazdasági kényszerpályákra, versenyre és önérzetre, fele­lős magatartásra. Rendkívül sokrétű, összetett feladatok­ról van szó. Deviza-, áru- és forráshiány nehezíti példá­ul a kiváltságos monopol­helyzetek felszámolását, mégsem mondhatunk le róla. Az 1968-as reform nem érin­tette a szervezeti és intéz­ményrendszert, melynek át­alakítása csak 1980-ban kez­dődött, most tovább folyik, s várhatóan a 80-as évek vé­gén fejeződik be. Az MSZMP KB állásfog­lalása nemcsak a gazdasági, szervezeti és jogi keretek to­vábbfejlesztését javasolja, hanem a társadalmi viszo­nyok, az emberi kapcsolatok jobbítását is kezdeményezi, kedvező feltételeket teremt­ve a szocialista rend­szerben rejlő lehetőségek hasznosításához, az alko­tó képesség kibontakoz­tatásához. Az új vezetési formák — a vállalati tanács, a választott vezetőség — nö­velik majd a dolgozók bele­szólási jogát a vállalati dön­tésekbe. a vezetők kiválasz­tásába, minősítésébe. Az a a mezőgazdaságban például természetesnek tartjuk, hogy a szocialista nagyüze­mek előnye, fölénye a gya­korlatban érvényesül. Az el­ért eredmények nemcsak egykori önmagukhoz képest, hanem nemzetközi összeha­sonlításban is igen figyelem­reméltóak. Dehát más a helyzet a gazdaság megha­tározó ágában, az iparban. Itt a nemzetközileg verseny- képes teljesítmény jobbára kivételnek számít. Az ipa­ri nagyüzemek többsége — egy-két cégtől eltekintve — nehéz pénzügyi, gazdasági helyzetben van, vagy annak határán található. fokú önállóság, a hatásos ér­dekeltség és felelősségérzet következetes érvényesítése. Az 1968-as gazdasági reform és az azt követő gyakorlat nem felel meg mindenben a gazdaság mai követelményei­nek. Hovatovább társadalmi, politikai feszültségforrás he­lyenként a fegyelem, a rend, a szervezettség, a gazdasági ésszerűség elemi normáinak gyakori áthágása. Mivel a lakosság nemcsak ismeri, a a napi megszorításokból fo­lyamatosan érzékeli is az or­szág, a gazdaság nehéz hely­zetét érthető indulatossággal reagál a túlfoglalkoztatás, a lógás, a pazarlás megnyil­vánulásaira. Miért tűrik ezí? A tennivalók sokrétűek. Miközben a vállalkozás, az intenzív gazdálkodás felsőbb osztályait járjuk, esetenként az alapok építését kell újra kezdeni. A nivellálódás oly sok kárt okozott, hogy nem lehet eléggé hangsúlyozni a hatásos anyagi ösztönzés, a teljesítménytől függő diffe­renciált jövedelemelosztás szerepét. Az anyagi érdekelt­ség korszerűsítése olykor persze a jelenlegi indoko­latlan jövedelmi különbsé­gek részbeni kiegyenlítését is feltételezi a főmunkaidős tevékenység és a „szabad­piac”, valamint a vállalati gazdasági munkaközösségek között. Mint ahogyan a kü­lönböző forintok pántlikázá­sa sem tartható. A fejleszté­si. a beruházási, a bér- és a költségforint egy kalapba kerül és remélhetőleg min­denféle kiadás egyformán keménnyé válik. Az anyag-, az energia- és más költség­megtakarítás pedig hason­ló teljesítménytöbbletnek számít majd, mint a terme­lékenység eleme. cél, hogy ismét eleven va­lósággá váljon, mint egykor az államosítások után, a lel­kesítő jelszó, „Tiéd az or­szág, magadnak építed”. Az üzemi, a munkahelyi de­mokrácia fejlesztése, a tu­lajdonosi felelősségérzet fel­keltése, tömeges cselekvő- képességgé. anyagi hatóerő­vé válhat. A dolgozó nép okos gyülekezetében és a na­pi munkában tíz- és százez­rek a gazda gondosságával mérlegelhetik, mi az, ami a kollektíva és ezáltal az or­szág hasznára válik, és mi az, amiből csak kár szárma­zik. Ma és holnap, az adott esztendőben és hosszú távon. A szocialista vállalatok gazdálkodásának önállósága, hatásfoka függ a központi Irányítás tartalmától, mód­szereitől, színvonalától. Az irtó nyitó hatóság (miniszté­rium, tanács stb.) átenged bizonyos tulajdonosi jogokat a vállalatoknak, például a tulajdonnal való rendelke­zést, vagy a vezetők feletti munkáltatói jogot. Javul vi­szont a népgazdasági terve­zés. az elemző, a prognoszti­záló munka színvonala, kor­szerűsödik a közoonti gazda­ságfejlesztő programok rend­szere, erősödik a kormány­zat törvényességi és piacfel­ügyelete. Az irányítás, a szabályo­zás, a pénzügyi rend válto­zásai új és kedvező lehető­séget teremtenek a vállalati munkához, kedveznek a kezdeményező, öntevékeny magatartásnak. Képesek lesznek-e az új helyzetnek, az új követelménynek meg­felelni a vállalatok. A kívá­natos irányban változnak-e és a szükséges ütemben ala­kulnak-e lent és fent a sze­mélyi, a szervezeti, a szem­léleti feltételek, a módsze­rek, az érdekeltségi viszo­nyok, az emberi kapcsola­tok? Vagy az évek során ki­alakult kényelmes és meg­szokott körülmények, a régi beidegződések bizonyulnak-e erősebbnek? A gazdaságirá­nyítási rendszer aligha újul meg magától, mindenkit meg kell nyerni az ügynek. Elvileg és általában persze senki nincs a gazdasági ki­bontakozás, a pezsgő, kezde­ményező, alkotó légkör kia­lakítása ellen. De azzal szá­molni kell, hogy egy-egy konkrét intézkedésnek, amely vélt vagy tényleges érdekeket sért, lesznek el­lenzői olykor a vezetők és a társadalmi tisztségviselők között is. Az igazgatók egy része valószínűleg nehezen barátkozik meg például- az­zal, hogy pályázat alapján, meghatározott időre a dol­gozók vagy azok képviselői választják meg őket. A tár­sadalmi tisztségviselők egy részét pedig bizonyosan za­varja majd, hogy az új szer­vezeti formák, a vállalati ta­nács, illetve a választott ve­zetőség a politikai, az érdek- védelmi munka módszereit némi nályamódosításra, to­vábbfejlesztésre készteti. A hőskor és velejárói Arról sem feledkezhetünk meg. hogy minden új lépés, intézkedés nemcsak előnyök­kel, hanem hátrányokkal is jár. S rövid távon — külö­nösen ha előítélettel figye­lik a változásokat — a hát- ránvok szembetűnőbbek, nyilvánvalóbbak. míg az előnyök hosszabb távon ér­vényesülnek. Arról nem is szólva, hogy bizonyos ked­vezőtlen jelenségek, amelyek eddi" is voltak, s nem szűn­nek meg eav csapásra — pél­dául az áremelések, vagy a munkával nem arányos jö­vedelmek — a gazdaságirá­nyítási rendszer továbbfej­lesztésének kontójára íród­hatnak. A szocialista nagyipar pénzügyi, műszaki, gazdasági gondjainak megszűnését, előnyének, fölényének szem­betűnő érvényesülését sem várhatjuk rövid távon. A ko­rábban felvett hitelek ter­heitől, vagy a nem gazdasá­gos tevékenységtől sem sza­badulhatnak meg máról-hol­napra. Lehet, sőt valószínű, hogy a mozgékonyabb kis- és közepes vállalatok előbb magukra találnak majd az új feltételek között. Ebből még egyáltalán nem követ­kezik az új követelmények tendenciózus, nagyüzemelle­nes jellege. A megértés, a türelem, a kitartó kemény munka a si­ker feltétele. így volt ez a mezőgazdaságban is. Em­lékszünk még a 60-as évek­re. amikor a nagyüzemi táb­lákat nem csupán a méretek­től, hanem a gyomok túl­burjánzásáról, a télen is le- töretlen kukoricáról lehetett felismerni. Hol vannak már azok az idők! Tőlünk függ — higgyünk benne és dol­gozzunk azon —, hogy a nagyipar is kitörjön, felzár­kózzék, és mint a hőskor természetes velejárójára em­lékezzünk 8—10 év múlva a mai gondokra. Kovács József Kitörési lehetőség Magadnak építed

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents