Szolnok Megyei Néplap, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-22 / 118. szám
1984. MÁJUS 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A szolnokiak nyerték el a vándorserleget Hetedszer kiváló a Haladás Termelőszövetkezet Május 19, szombat. Az időjárás is kegyeibe fogadja az Újszász melletti Szőrös erdőben az ifjú gárdista munkásőröket, akik országos versenyre gyülekeznek, a csapatokat 10 percenként indítják, az indulási sorrendet sorsolással döntik el. A házigazda szolnokiak utolsóként rajtolnak, a 20-as számot húzzák. (Ekkor még nem gondolták, hogy szerencsés ez a szám.) Az első csapat reggel 8 órakor sorakozik fel a központi harcálláspont parancsnoka előtt és jelenti, hogy kész a feladatok elvégzésére. Az engedélyt megkapják, és nekivágnak a csaknem 13 kilométeres távnak, ahol 9 állomáson 11 feladat vár rájuk. Gyorsan telik az idő. már dél körül jár. A hazai csapat tagjai — civilben a MÁV Járműjavító dolgozói — egy fa hűvösébe húzódva esélyeiket latolgatják. — Jó lenne az első ötben Befejeződött az ifjú munkásőrök országos versenye végezni — mondja Szekeres István rajparancsnok ■—. a remény megvan, hisz szeptember óta a mai napra készülünk. A megyei versenyt megnyertük, 8 induló csapat között az első helyen végeztünk. Pár perc múlva már egy terepjáró gépkocsival bukdácsolunk a 8-as állomás felé, ahol vegyvédelmi feladatokat kell megoldaniok a csapatoknak. Megérkezünk, kis idő múlva az erdei csapáson feltűnik az 5-ös rajtszámú csapat, akik HajdúBihar megyét képviselik. Tudják, mi a dolguk, pillanatok alatt felkerülnek a gázálarcok és a ködgyertya füstjébe burkolódző kúszófolyosón átjutva, jelentkeznek az állomás parancsnokánál. A feladat teljesítve. A csaknem 30 fokos melegben önmagában is nagy feladat a majd 13 kilométeres út „legyűrése”, de nem látszik a csapatokon a fáradtság. Elszántságból, akaraterőből. fegyelemből, erőnlétből — függetlenül a helyezésektől — ezen a napon mind a húsz csapat jelesre vizsgázott. Vasárnap délelőtt városnézés. koszorúzás, karatebemutató, filmvetítés szerepelt a programban. Tizenegy órakor már a tiszaligeti KISZ-táborban az ünnepélyes eredményhirdetésre sorakoztak a csapatok. Móricz István alezredes, az Ifjú Gárda országos parancsnoka köszöntötte a gárdistákat, majd kihirdette az eredményeket. Arany minősítést kapott Szolnok és Báes- Kisikun megye csapata. Ezzel a szolnokiak elnyerték a Munkásőrség Országos Parancsnokságának vándorserlegét és a nyolc fiú egy-egv távcsövet is kap. A Ifjú Gárda Országos Parancsnoksága díszegyenruhát ajándékozott a csapatnak. A Bács megyeiek a KISZ Szolnok megyei Bizottságának különdíját nyerték. Ezüst minősítésben nyolc megye és a főváros, bronz minősítésben kilenc megye csapata részesült. Az ifjú munkásőrök VI. országos versenyét 1986-ban Baranya megye rendezi majd. N. T. Türelmetlen ladányi öregek Ideiglenes otthon az iskolában A jászladányi szociális otthon hatvanöt gondozottját másfél éve szétköltöztették, mert az egyik épületrész élet- veszélyessé vált. Az eredeti helyén most tizennyolc idős asszony él. a többiek ideiglenes szálláshelyek, többszörös átköltözés után türelmetlenül várják, hogy történjen valami. Meg sem érik talán — mondogatják —, hogy „újra otthon” legyenek. Szobáik helyét gyom lepi, hiába kérdezgetik ápolóikat is, csak az építők hozhatják a vigaszt. Az otthon története a 30- as évekig nyúlik vissza. Szegényház volt, dr. Izsó Lajos hagyatékából alapították, a nagylelkű adakozó nevét az otthon mellett utca viseli. Negyvenötben tizenkét lakója volt a szegényháznak, s bár évenként gyarapodott a létszám, a körülmények lassan javultak. Ezerkilencszáz- ötvenihármas bejegyzés szerint a reggeli tejeskávé, az ebéd gombócleves, kenyér, a vacsora lekváros kenyér volt, hetenként egyszer kaptak tésztát és húst. ötvenkilencben tévét és rádiót vásároltak, az élelmezés, a ruházkodás is észrevehetően jobb lett. A volt orvoslakást közben állandóan bővítették, javították. A melléképületekben, sőt az egykori istállóban is szobákat rendeztek be. Ahogyan az ilyenkor lenni szokott, a sok átalakítás*, felújítás költsége jelentős ösz- szegre rúgott, a hibákat pe- djig elfedte a vakolat' és a meszelés. Akkor derült ki, mikor a jászberényi Egyesített Szociális Intézettel ösz- szevonták a ladányi otthont. Tervezői a szakvélemény alapján 1982 őszén megkezdték a kiköltöztetést a veszélyes épületekből. A bontás során fény derült rá, hogy a régi és új falrészek elváltak egymástól, és csoda, hogy a tető még nem roppant össze a saját súlya alatt. A szociális otthon addig nyugodt élete véget ért. A vezetők azt sem tudták, mit kezdj eneik az idős, otthonukhoz, szokásaikhoz ragaszkodó gondozottakkal. A nagyközségi tanács felajánlott egy szolgálati lakást, ahol ideiglenesen meghúzhatták magukat pár hónapra. Akikor még úgy volt, hogy felújítás következik, és nem tart sokáig az átmeneti állapot. — Gazdaságosabb volt nemcsak felújítani, hanem új épületszárnnyal is bővíteni a szociális otthont — mondja Gedei György, a jászberényi városi tanács osztályvezetője. — A fajlagos költség így azért kisebb, mert a megépítendő szociális részhez már csak szobákat kell ragasztani. A fejlesztés és a rekonstrukció tervezett költsége 18 millió forint, és szeretnénk, ha 1985 első felében, de jövőre mindenképpen a hatvanöt helyett már százöt gondozott lakna az otthonban. A pénzt nem volt könnyű összehozni, de a fejlesztésre szükség van, ezzel a megyei illetékeseik is egyetértenek. Igaz, így elhúzódnak az elő- k észül etek és az építkezés, de érdemes 'kivárni. Tovább tart tehát az idős emberek kálváriája, most az iskolába költöztek be ugyancsak a tanács jóvoltából. Huszonketten szorongnak két leválasztott tanteremben tavaly július óta. összébb húzódtak a régi helyükön is, Jászberénybe irányítottak kilenc idős embert, még a kórház is segített, hogy a krónikus osztályon kapjanak helyet néhányan. — Nehezebb a gondozóknak és a gondozottaknak egyaránt, legalább az építkezés megkezdődne már — türelmetlenkedik Magony János. né is, az otthon vezetője, aki egyben az Egyesített Szociális Intézet megbízott igazgatója!. 1968 óta foglalkozik a ladányi idős emberekkel. — A jelenlegi mostoha körülmények ellenére még mindig jobb helyzetben vagyunk, mint 15 éve, amikor 15 ágyas szobákban egymás hálóin keresztül lehetett csak közlekedni. Hatvanöt helyett most ilyen össze-vissza állapotban negyvenhat személy ellátásáról kell gondoskodni Ladányban, de attól egy pillanatig se félek, hogy üres helyek maradnak majd a 105 ágyas otthonban. A gondozottak) közül tizenkilencnek nincs nyugdíja^ ők 200 forint zsebpénzt kapnak havonként, ketten még a régi szegényház idején költöztek be. A 6 éve társadalmi összefogással felépített épületben 3 ágyas szobákban laknak; az idős asszonyok, jelenleg a folyosón is alszik valaki. Nehezen mozognak, lassan, esemény nélkül telik rajtuk a map. a rádiót nem szeretik hallgatni, a tévét nézik szívesen. Mikor Tálas Ottóné élelmezésvezetővel az irodában beszélgetünk, éppen az ebédlőből botorkálnak szállásuk felé a gondozottak, egy-két bottal, egymást vezetve, kézenfogva. A 91 éves Molnár Jánosáét vendég várja a szobájában, a látogató befőttet, édességet és híreket hozott. Az idős asszony együtt fogadja a távoli rokont Ig- nácz Jánosnévali, akivel az otthonban ismerkedtek össze 9 évvel ezelőtt. Azóta segítik, ápolják egymást, a vendéget is együtt várják. A 92 éves Ignácz Jánosné mamának szólítja fiatalabb barátnőjét, aki néha több ápolásra szorul, mint ő. Kilencven körül már nem sokat vár az ember az élettől, ők mégis reménykednek az építkezésben. Rajtuk kívül, a szociális otthon lakóival együtt sok idős, egyedül élő ember türelmetlenkedik még a Jászságban, akiknek kezében már a beutaló,- csak szállás nincs még. Lukácsi Pál Sarlós István gratulált a szövetkezeti kollektívának az országos elismeréshez (Folytatás az 1. oldalról.) hogy a felsőjászsági földeket művelők a gazdasági feladataik megoldásán túl eredményesen! munkálkodnak lakóhelyük gyarapításáért is. Felszólalása végén jókívánságait fejezte ki Sarlós István és átadta Medveczki Lászlónak a MÉM és a TÖT kitüntetését, a Kiváló Termelőszövetkezet címet dokumentáló oklevelet, amelyet hetedszer érdemelt ki a Haladás Tsz kollektívája. A miniszterelnök-helyettes három termelőszövetkezeti tagnak a MÉM Kiváló Munkáért, és egy dolgozónak a TÖT Kiváló Termelőszövetkezeti Munkáért kitüntetését adta még át. Medveczki László téesz-elnöktől pedig hatan a Kiváló Termelőszövetkezeti Dolgozó elismerést vették át. Az ünnepség után a vendégek megtekintették Jász- szentandrás műemlék templomát, majd Sarlós István a kora esti órákban visszautazott a fővárosba. — temesközy — Magyar—mongol barátsági nap Mezőtúron A békehónap Szolnok megyei eseménysorozata keretében tegnap Mezőtúron magyar -mongol barátsági napot rendeztek. A délelőtti órákban a város párt-, tanácsi-, és tömegmozgalmi vezetői fogadták D. Zsambazsancant, a Mongol Népköztársaság budapesti nagykövetségének első titkárát. A távolkeleti baráti ország képviselője üzemlátogatáson, ismerkedett a mezőtúri Magyar—Mongol Barátság termelőszövetkezetiben folyó munkával, majd délután barátsági gyűlésen vett részit, amelyen előadást tartott aj Mongol Népi Forradalmi Párt békepolitikájáról. Átadták a BNV dijait Tizenegy terméket jutalmaztak tegnap a kőbányai vásárközpontban az idei Budapesti Nemzetközi Vásár nagydíjával, 43 gyártmányt pedig BNV-díjjal tüntettek ki. Nagydíjat Ikapott többek között a BHG Híradástechnikai Vállalat Lotrimos mikroprocesszoros vezérlésű üzem- felügyeleti ég karbantartó rendszerével, amellyel a hagyományos telefonközpontok és távközlő hálózatok karban,- tartását lehet magas műszáki színvonalon megoldani. A Ganz Villamossági Művek V 46 típusú tolatómozdonya is nagydíjas lett. A rendező és sz)emé'lypá(lyaudvarokon eddig alkalmazott Diesel-mozdonyok helyettesítésére készül. Az olajat villamos energiával válthatják fel alkalmazásával, és csökkenthetik a tola- tási költségeket is. A Magyar Hajó- és Darugyár új nagy teljesítményű önjáró, tengeri úszódaruja szintén nagydíjas, alkalmas, nehéz rakományok ki- és berakására, hajógyári szerelőmunkák elvégzésére, s használhatják kikötők és gátak építésénél is. A forgógémes daruval sokféle műveletet végezhetnek el, így markolpmunkákat is. Az1 új darut a hajógyár műszaki gárdája fejlesztette ki. (Keddi jegyzetünk \-------Mire jó a tanácstagi alap? Ügy gondolom, saját tapasztalatából mindenki tudja, hogy az apró utcai hiányosságok mennyire bosszantják egy-egy ház, választókerület, tanácstagi körzet lakóit. Tévedés ne essék, ríem föld- rengető, nagy dolgok ezek, de azért sehol sem kellemes, ha egy-egy útszakaszon, kereszteződésnél nem égnek a lámpák, és a munkából, esti szórakozásból hazatérők — főleg borús éjszakákon — későn veszik észre, hogy a keresztutca helyett a szomszéd léckerítése volt előttük. Ugyancsak apróság a lesüllyedt, töredezett járda, de aki naponta ezért sárba, gödörbe kénytelen lépni, ugyancsak emlegeti ám a tanácsot! Az sem szívderítő, ha egy leomlott áteresz, kocsibejáró miatt az árokból nem folyik le a csapadékvíz, amelyet a nyári napsütés zöldes, 'békanyálas, büdös pocsolyává sűrít. Jó, jó, mond ellent az olvasó; lehet ez ellen tenni, megvan mindennek a törvényes útja. Szólni kell a tanácstagnak, azután ő majd továbbítja a kérést a helyi tanács vb illetékes osztályához, csoportjához. Sőt, hogy biztosabb legyen az egész, a következő tanácsülésen interpelláció is lesz belőle, hiszen régi észrevétel: a szó elszáll, az írás megmarad. Ezek utón nagy valószínűséggel zöld utat kap majd a megalapozott kérés, lakossági bejelentés. Igen ám, de amíg rendeződik a panasz, a tapasztalatok szerint hetek, sőt olykor hónapok is eltelnek. Kerülendő a lassú ügyintézést, öt éve érdekes kezdeményezés „született”: mi lenne, ha a fejlesztési alapból elkülönítenének egy részt, és ebből minden körzet tanácstagja januártól december végéig kapna egy meghatározott keretet — kétezer-hatezer forintot — amelyet saját hatáskörben, vagy két- három szomszéd körzettel összefogva használna fel. így nem kellene a tanácsülésen minden apró járdapanaszért, átereszépítésért interpellálni. Természetesen, ez a módszer mozgékony, tájékozott tanácstagot kíván, hiszen az összeg felhasználásának a megszervezését, a munka lebonyolítását ő végzi, így nem szükséges minden apróság miatt a vb-titkárt vagya műszaki csoportvezetőt zavarni. (Legfeljebb pár mondat erejéig szóban egyeztetni velük az elképzeléseket.) A jelenlegi tapasztalataink szerint a megye nyolc városi és a negyvenöt községi tanácsa felénél már létezik az apróbb utcai, közúti javításokra, pótlásokra az úgynevezett tanácstagi alap. Ahol ez így van, ezt még sehol sem bánták meg: hiszen ez a párezer forint a többszörösére nő a felhasználás folyamán. Van, ahol azzal érveltek: nálunk azért nincs, mert olyan kicsi a fejlesztési alapunk, hogy nem szórjuk szét. Más, indokolt feladatokra kellenek (útépítés, tanterembővítés, óvodaépítés stb.). Az tény, hogy az alap létrehozásáról tulajdonképpen a tanácsok — a szakszervezeti és működési szabályzat értelmében — maguk döntenek. Hozzátéve: ezt a megye részéről eddig nem erőltették, és ezután sem fogják, legfeljebb csak szorgalmazzák. Ha az adott településen erre megvan a lehetőség, a tapasztalatok szerint megéri a befektetés. Ha az állampolgárok azt látják, hogy jogos észrevételükre, panaszukra gyorsan reagálnak, a következő alkalommal ők is szívesebben áldoznak a szabad idejükből, fogják meg az ásó vagy a lapát nyelét, ha társadalmi munkára hívják őket. Igazolva a megállapítást, hogy az így felhasznált összeg soha nem elveszett pénz, elvégre az emberek segítőkészsége révén bőven megtérül. D. Szabó Miklós
