Szolnok Megyei Néplap, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-18 / 115. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. MÁJUS 18. Pedagógusközösség — pedagógiai kultúra Kétnapos tanácskozás Szolnokon A pedagógusközösségekrői, pedagógiai kultúráról^ két­napos tanácskozás kezdődött tegnap Szolnokon. Az Orszá­gos Pedagógiai Intézet, a Debreceni Akadémiai Bizott­ság neveléstudományi mun­kabizottsága és a megyei művelődési, pedagógiai irá­nyító szervek által rende­zett tudományos tanácsko­záson részt vett Fábián Pé­ter, a megyei pártbizottság titkára. A megnyitót követően dr. Petrikás Árpád tanszékvezető egyetemi tanár a pedagógus­közösség fejlesztésének elvi kérdéseiről tartott előadást; Bakonyi Pál, az Országos Pedagógiai Intézet főigaz­gató-helyettese pedig a pe­Appassionata címmel új filmet készít a Mafilm Ob­jektív Stúdiójában Radvá- nyi Géza: a Valahol Európá­ban című alkotás világhírű rendezője. A film Beethoven életéről szól. az operatőr Il­lés György lesz. A főszerep­lő Adam Ferenczy lengyel színész, további szereplők: Igó Éva és Kovács Adél. dagógiai kultúra tartalmá­ról értekezett Két megyei előadója is Volt a tanácskozásnak: dr. Páldii János, a szolnoki Var­ga Katalin Gimnázium igaz­gatója a pedagógiai kultúra fejlesztésének, a közösség formálásának gyakorlati ta­pasztalatairól, dr. Fábián Zoltán, a jászberényi Taní­tóképző Főiskola főigazgató­ja pedig a pedagógiai képes­ségek alakításának elvi és gyakorlati kérdéseiről tartott előadást. A vitaindítók elhangzása után a pedagógiai- fórum szekcióüléseken folytatta munkáját. Ma délelőtt kerül sor a szekcióvezetők beszá­molójára, a tanácskozás ösz- sízegzésére. Radványi-portré címmel elkészült a Múzsák Kiadó és a Mafilm közös gondozá­sában a Premier plan soro­zat újabb kötete, amely Radványi Géza művészetéről számol be. A kötetet a nem­rég elhunyt Nádasy László írta és szerkesztette. Várkoncertek Baranyában Baranya öt középkori vára kitárja kapuit a muzsika előtt: tavaszitól őszig hang­versenyeket rendeznek az évszázados falak között. A siklósi vár gótikus ká­polnája, a szigetvári vár tö­rök dzsámija, a pécsváradi vár román kori altemploma, a maréi vár lovagi udvara és a pécsi vár kapu védő bás­tyája remek pódiumot nyújt a kamara jellegű énekkarok­nak, zenekaroknak. A vár­koncertek nemcsak a bara­nyai zenekedvelőknek kí­nálnak különleges élményt, hanem vonzó idegenforgal­mi program is a hazai és külföldi turistáiknak. A mu­zsikáló várak eseménysoro­zata május utolsó vasárnap­ján kezdődik a szövetkezeti kórusok találkozójával a siklósi várban. A nyár folyamán Baranya más műemléki épületei is otthont adnak a zenének. Hangversenyt rendeznek — többek között — a mániái Árpád-kori templomban, a pécsi reneszánsz kőtárban, a mohácsi történelmi em­lékparkban, a siklósi volt ferences rendházban. Kiállítás Három év termése Az idén tizenkettedik al­kalommal rendezik meg az amatőr képző- és iparművé­szek országos kiállítását. Az amatőr művészeti mozgalom eredményeit felmérő, repre­zentatív tárlatnak az ózdi Liszt Ferenc Művelődési Központ ad otthont. A kiállí­tást amely június 2-án nyit­ja meg kapuit az érdeklő­dők előtt — a Szakszerveze­tek Országos Tanácsa, a Nép­művelési Intézet, valamint az Amatőr Képzőművészeti Ta­nács szervezte, a megyei mű­velődési központok és a szakszervezetek megyei ta­nácsai közreműködésével. A bemutatandó anyag az amatőr képzőművészek és művészeti csoportok munkás­ságából az utóbbi három év legjavát tárja a közönség elé. Dr. Petrikás Árpád előadását tartja Radványi Géza ismét forgat Politikai könyvek Tudósportrék Ki ne nézte, hallgatta vol­na szívesen Kardos István tv-sorozatát a tudósokról? Eredeti egyéniségeket ismert meg, olyan nagyszerű embe­reket, mint SzenVGyörgyi Albertet, Wirner Jenőt, Szentágothai Jánost, Bognár Józsefet, Ligeti Lajost és másokat, akik a képernyőn vallottak életükről, munkás­ságukról, a tudomány ered­ményeiről, a világról. Most huszonhat portrét tett közzé Kardos István a Kossuth Ki­adónál megjelent könyvében. Ahogyan bevezetőjében írja, őt megragadta a tudósok vi­lága, s úgy érzi, azzal, hogy gondolataikat közreadja, szolgálatot teljesít, hiszen vallomásaik a tudománytör­ténetben dokumentumjelle- gűek, és nagy a kulturális értékük. Ehhez csak azt tehetjük hozzá, hogy már csak azért is érdemes volt megjelentet­ni ezeket az önéletrajzi ihle­tésű esszéket, mert elolvasá­sukkal gazdagabbak leszünk egy-egy élménnyel, amelye­ket ezek az írások, vallomá­sok nyújtanak az embernek. A szerző idéz egy Puskin- levélből, amely szerint a leg­szór akoztatóbb tudomány egy nagy ember gondolatait követni. Ebben a kötetben nem egy. hanem több tudós gondolatait követhetjük nyo­mon. mindenekelőtt azt, hogy miként vélekednek tudomá­nyos munkásságukról, az emberiségről, amelynek ér­dekében munkálkodnak. Milyennek látta őket a kérdező szerkesztő-riporter? önzetleneknek. szerények­nek. humanistáknak, olya­noknak akik meleg szavak­kal emlékeztek meg tanító- mestereikről, névtelenségben maradt középiskolai taná­raikról, akiknek ők is első lépésüket köszönhetik, akik megvilágították számukra a pálya szépségeit. A meginterjúvoltak között van Maxjc György akadémi­kus. aki a beszélgetés során kifejtette, hogy a magyar tu­dósok azért érhettek el szép eredményeket, mert szelle­mük a magyar tudomány, a magyar kultúra talajában gyökeredzik, s olyan kor­szakban éltek, amelyben a tudomány hatalmasat fejlő­dött. Vallja: a századforduló évtizedei egy földrengéssel érteik fel a tudomány és álta­lában a szellemi élet minden területén, beleértve‘a politi­kát is. Ady Endre jött az új idők dalaival, a művészetek­ben az avantgarde irányza­tok váltották egymást, forra­dalmak zajlottak a világban és Magyarországon is. S aztán ipari forradalom ment végbe, az elektromos­ság, az elektrotechnika, a híradástechnika, a szabályo­zástechnika kibontakozott, eljött az atomkorszak, na­gyot fejlődött a természettu­domány, a relativitás-, a kvantumelmélet, az űrhajó­zás és sok más természetes lett számunkra. S mindezt az emberek, a tudós elmék szinte egy emberöltő alatt alkották meg. Olvasva a vallomásokat, gondolataikon elmélkedve megismerjük a megsejtés pillanatait. Tehát tudomá­nyokkal, felfedezésekkel, azok kimunkálásának körül­ményeivel ismerkedhetünk meg az interjúsorozatból. Ezek az emberek önzetlenek és a világ számára elkötele­zettek. S mindennek megér­tésére a szerző — Kardos István — idézi a Curie-há- zaspárt, akik, miután felfe­dezték a rádiumot, annyi évi nyomorgás és betegeskedés után, visszautasítottak min­den kínálkozó üzletet, meg­gazdagodási lehetőséget. A rádiumot világtulajdonnak nyilvánították. Hasonlókép­pen járt el Röntgen is, aki az orvostudomány részére ajánlotta fel korszakos fel­fedezését. Szent-Györgyi Al­bert professzor az első na­gyobb mennyiségű C vita­mint szétosztotta a világ ez­zel foglalkozó intézetei kö­zött, pedig milliárdos válha­tott volna belőle. Ha a szellemi portrék nem is sikerültek egyformán, de valamennyi érdekes, s a ma­ga nemében egyedülálló. So­kat tanulhatunk belőlük. Nemrégen láthattuk., hallhat­tuk Ligeti Lajos akadémi­kust a képernyőn, akinek vallomásait ez a kötet is tar­talmazza. Azt mondta: He­lyes, hogy ha a fiatalság megismeri népének, nemze­tének történelmét sikereit, kudarcait, mert ezekből erőt meríthet és bölcsességet ahhoz, hogy a nehézségekkel, amelyek az életben és a tör­ténelemben sohasem szűnnek meg, okosan és sikeresen szembe tudjanak nézni. A tudósportrék űjrameg- ismerése, olvasása is segít bennünket abban, hogy meg­értsük a tudományos vilá­got, az emberiséget, vágyait és a jövőért való aggódásait. A könyv tartalmazza a tu­dósok rövid életrajzát, fény­képüket is, s ezáltal még kö­zelebb kerülnek hozzánk, ha a testes kötetet elolvassuk. Gáli Sándor Amit erdő, mező ad Prémvadászat, kamillaszüret Romantikus és boldog ka­maszkorunkban sokat ját­szottunk egy fikcióra épülő gondolattal. Mi lenne, ha Magyarországra, mint afféle Robinson szigetére vetőd- nénik; vajon adnának-e né- künk az erdők, a mezők, a folyók, a földek annyit, amennyi életünk fenntartá­sához elég lenne? Mit csiná­lunk, ha fázunk, ha éhezünk, ha betegek vagyunk? Fantá­ziánk talán nem is repült oly messzire: az indiánkönyvek az ősemberekről szóló írások nyomán remekül megszer­veztük biz életünket — na persze egy huszadk századi 14—15 éves ember fejével. Csapdával, veremmel elejt­jük az állatokat, húsúikat megesszük, bőrükből gúnyát készítünk. Csontból, vadró- zisatövisből készült horoggal fogjuk a halait. Jó-jó, de mi­re kötjük a horgot? Ez fogas kérdés volt, de aztán a bo­tanika iránt oäthatätlan szen­vedéllyel érdeklődő Bekecs Józsi megoldottal: „Hát sze­dünk öreg csalánt, annak olyan a rostja, mint a kenderé.” Hosszú volna min­dent felsorolni, elég legyen annyi: jól éltünk elképzelt szigetünkön. Gombát és csip­kebogyót gyűjtöttünk, elszed­tük a mézet a vadméhektől, cölöpházunk padlásán ka­milla száradt, füzérre fűzve füstöltük a halakat, télen ru­hát szőttek a lányok — mert persze néhány lányt a VII. bJbőil a m|i szigetünkre rö­pített a képzelet. * * * Ami hajdan játék, egyfaj­ta elképzelt reprodukciója volt a történelem előtti élet­nek, az nyomokban, egy-egy vonásában jelen van — méghozzá nélkülözhetetlenül — mai mindennapjainkban is. Nézzük például, mit csi­nál Sánta Balázs, püspökla­dányi vasutas minden haj­nalban és minden alkonyat- tájt a 4-es számú főút men­tén, valahol Karcag határá­ban. Hát kérem nem egészen egyedül csinálom ezt. Dolgo­zik a két fiam, meg két kol­légám is családostól. Mert Jóí hangzik az, hogy egy-egy jó idényben 60—70 ezer fo­rint, vagy még több is össze­jön a hörcsögözésből, de ki számolja, hogy mennyi mun­ka van vele. Járni a földe­ket, rakni a csapdákat (ajni- ket előbb meg is kell csinál­ni), aztán kiszedni, meg­nyúzni a sok gabonapusztí­4 A jászapáti Áfész a maga módján segíti a gyógynö- vésnygyűjtést. A mérlegnél Kálmán Jlpzsefné, a felvásár­lás vezetője íme egy laskagombával be­oltott tuskó — mutatja Nagy .György erdésztechnikus tót, kifeszítve szárítani a bőrt, hogy a végén darabjá­ért kapjak, 30—35 forintot. Az idén már vagy kétezer hörcsögöt fogtunk, pedig még nagyon az idény elején já­runk. Hogy érdemes-e csi­nálni? Nézze, az egyik fiam Debrecenben építkezik — még egy idény, és beköltöz­hetnek. Hogy a mezőgazda­ságnak mennyi hasznot haj­tunk; nem tudom, csak any- nyá a biztos, hogy egy-egy hörcsög télire bespájzol ma­gának 15—20 kiló gabonát is. A többit kérdezze meg azoktól a hölgyektől, akik hörcsögbundában járnak. * * * A jászberényi Kossuth Tsz erdészete érdekes módion, nagyüzemi keretek között használja ki aiz alföldi erdők k,inálta lehetőséget. Pórtel­ken és környékén nagy ki­terjedésű nyárfaerdőkben. a kivágott fák tuskóin lasika- gombét termesztenek. (A környező tanyák, falvak la­kói gyorsan megtanulták ezt a nagy haszonnal kecsegtető gombatermelési módot.) A haszon két dologból tevődik össze. Nagy György erdész­technikus így foglalja össze: — Mindig problémát oko­zott — nem szólva a tetemes költségekről — a friss tüs­kéik eltávolítása. A hagyo­mányos módszerek ráadásul jelentős kárt okoztak a ter­mészetes módon kialakult talajrétegekben. A laska- gomba termelése lényegében arra ai nagyon régi megfigye­lésre épül, hogy a gomba s/(ívesen -tenyészik tüskökön, másrészt pedig — az a tuskó, amelyiken gomba van, igen hamar elkorhad. Mi tehát a következőt tettük. A gödöllői gombatermelő szakcsoporttól vásároltunk laskabomba-sza- porító anyagot; és beoltot­tuk a friss vágású nyárfar tuskókat. Tavaly az egyéves oltásokról már leszedhettünk és értékesíthettünk tizenegy mázsa gombát. A jó termés a második évben, vagyis az idén. várható. De számunkra nem is ez a lényeg, hanem elsősorban az. hogy a harma­dik-negyedik év végére a tuskóknak a gyökerei is el­korhadnak, gazdagítják az erdlő talaját, jelentős gépi beavatkozás nélkül folytat­hatjuk az erdőtelepítést. Nem mellékes természete­sen a „mellékes”, a laska­gomba sem. Sokan szeretik Egy tuskó felülnézetben — már megjelent az első gomba pörköltnek, levesnek, külön­böző húsételek „fűszereként”, vegyes köretben. Elég sokan idegenkednek is tőle. mond­ván, hogy kemény, vad ízű. Ezt — egy Pórtelkein hallott recept szerint — meg lehet előzni. Enyhén hagymás, sós lében néhány percig abátni kell a gombát, aztán lecsur­gatni — és lehet kezdeni a kívánt étel főzését. Olyan lesz, hogy az illatára aiz ut­cán járó embernek is mege­red a nyála... * * * Jászapáti határában, a Li- báson túlról déltájban kis csapait érkezik. Kerékpárjai­kon Jól megtömött zsákok» a csomagtartókon furcsa alakú szerszámok — a kamillage- reblyék. Az élen haladó Far­kas József elégedett a déle­lőtti szedéssel: — Én már hajnali négykor elkezdtem a gyűjtést, ha miniden jól megy. ma megke­resem az 1800—2000 forintot. — Ha fcét-három Hétig minden nap leszed két-há- rom mázsát, akikor a kamil­laszüret végére szép summá­ja gyűljk össze. Á. de ilyen nincs. Ez a mái kiugróan jó nap. Van úgy, hogy csak egy pár kiló jön össze. Vagy rátalál az ember a kamillára, viagy nem. Én ma rátaláltam egy jó mező­re. Szerencsére, mert a ka­milla miatt vettem ki sza­badságot. — Hol dolgozik? — Pesten az Aszfaitútépí- tö Vállalatnál. Május elejéin már láttam, hogy megindult a kis eső után a kamilla nö­vése, úgyhogy, mondtam ma­gamban, meg kéne próbálni. Eddig megérte. Jászapátin és környékén május második® óta tart a kamillaszezon. Az áfész fel­vásárló telepén, amely most kamillától illatos, Kálmán József né — rengeteg munká­ja mellett — pór szóval tájé­koztat: — Más áfészéktől eltérően mi nagy gondot fordítunk a gyógynövény-felvásárlás­ra. Pedig van vele gond elég: szárítóhelyiséget bérelni, szerszámokat, zsákokat köl­csönözni, a szállítást, az át­adás -átvételt szervezni. Itt, Apátin, a kamillaszedéssel sokan foglalkoznak, igaz, meg is éri, mert a zöld nyersáruért kilónként hat fo­rintot fizetünk. De vannak, akik gyűjtenek lapulevelet, szarkalábvirágot, bodzavirá­got és ősszel csipkebogyót is. A gyógynövényeknek, a csipkebogyó teának, lek­várnak nagy a keletje, ha jól tudom, fontos exportcikk egyik-másik. * * * Csak néhány példát idéz­tünk arra. hogy erdő. mező; útszél, árokpart kincseiket adhat. S ad is annak, aki is*- meri e kincsek értékét — s persze lehajolni sem rest ér­tük. Szezonban, kamillaillatban a jászapáti Áfész felvásárlótelepén Vágner János

Next

/
Thumbnails
Contents