Szolnok Megyei Néplap, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-10 / 84. szám
1984. ÁPRILIS 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Compack Kerekedelmi Csomagoló Vállalat tiszaroffi üzemében havonta mintegy 50 (éle ömlesztett terméket csomagolnak, ízléses kivitelben. Képünkön grúz filteres teát töltenek dobozokba Megőrizni a tó jellegét Beszélgetés a kiskörei üdülőkörzet jövőjéről Köztudomású, hogy a kiskörei tározó tó az öntözésen kívül üdülési feladatokat is ellát. Ezt a páratlanul érdekes vízi paradicsomot felfedezték a turisták ds, hiszen tavaly már sok tízezer bel- és külföldi vendég töltött pár napot a tó környékén. A terület társadalmi gazdája: a Középti- szavidéki Intéző Bizottság az idén tízéves, így a kerek évforduló alkalmából dr. Papp Ferencet, a Vízügyi Tervező Vállalat vezérigazgatóját (ez a vállalat tervezte a kiskörei vízlépcsőt, a vízszállító rendszert, il- .letve a műszaki létesítményeket), az intéző bizottság társadalmi elnökét kérdeztük az üdülőkörzet jövőjéről. — A közvélemény azt várja, hogy a tározó tó a mezőgazdaságot közvetlenül segítő tevékenységén kívül bizonyos üdülési, idegenforgalmi szerepet is ellát majd a környéken. Túlzott vagy valós ez az igény? nagyobb mint átellenben Sarudon, Poroszlón vagy Kiskörén. Nem vitás, Tiszafüred eddig is dinamikusan fejlődött, még inkább várható ez a városi rang elnyerése óta. Abádszalókon pedig tavaly elkezdődött, valami, amit úgy hívunk, nyári rendezvénysorozat. Ez a több hetes, színes program, továbbá a jó fürdési lehetőségek is sok kíváncsiskodót vonzottak. Hozzáteszem: ébben a gyarapodásban a helyi tanácsok, a gazdálkodó egységek erőfeszítésén kívül bizony nem kevés megyei támogatás is volt. A hevesiek igazán nem szorulnak védelemre, de arról sem szabad megifelelkezni, hogy az ő területükön van a Mátra vidéke, Eger, Gyöngyös környéke, amelyek ma már országosan jegyzett, kiemelt üdülőkörzetnek számítanak. Ugyanakkor a szolnoki részen szerényebbek a természeti adottságok, így nagyobb a helyi, megyei igény is, ennek a páratlanul érdekes lehetőségnek a kiaknázására. — Reális, de egyetlen kitétellel, amellyel el szeretnék oszlatni egy olyan téveszmét, amely sajnos, a sajtóban ds többször felröppent. Nevezetesen azt, hogy ez a tó az Alföld Balatonja lesz. Valószínű, erre soha nem kerül sor, hiszen a környező települések — anélkül, hogy bántanánk őket —azt gondolom, nem mérhetőek Balatonfüred, Siófok, Tihany, Badacsony patinájával. Ha pedig utánoznák az előbbi felkapott üdülőhelyeket', akkor elvesztenék sajátosságaikat. Ügy gondolom, ez illúzió, és nem is lehet a cél. Inkább az a terv, hogy az igényekhez igazodó víz- gazdálkodás mellett ezen az aszályos vidéken olyan ösz- szefüggő vízfelület maradjon, ahol fürödni, üdülni, csónakázni, napozni, vitorlázni egyaránt lehet a nyári hónapokban. — Sokszor említik, hogy a tározó tó két partja — annak ellenére, hogy egy a gazda — nem egyenletesen fejlődik. A hevesi oldal mintha a szolnoki után következne. — Vártam a kérdést, bár itt egy fontos tényezőt tisztán kell látni. Noha az összehasonlításra abszolút, csalhatatlan mutatóink nincsenek, mi is tapasztaltuk, hogy a látogatottság a szolnoki területeken Abádsza- lóknál, Tiszafürednél jóval — Hol a legszembetűnőbb a változás? — A listát Abádszalókkal kezdem, bár bizonyára más sorrend is lehetséges. Itt tizennégy négyzetkilométeres szabad víziterület található. Tavaly megnyílt a kemping, az idén tovább folytatják a csinosítását. Kivezetik a villanyt a lakóikocsikhoz, sportlétesítményeket, pályákat alakítanak ki. Hogy a fürdés még zavartalanabb legyen, a Köti- vizig gépei végzik az öböl kotrását. Elkezdődik a várva várt horgászbázis kialakítása is, és minden bizonynyal kisebbfajta szenzációnak számít honi berkekben, hogy a tó egyik szigetén a nudistáknak is helyet biztosítunk. Tizenhat kisebb- nagyobb szigetféle emelkedik ki a tóból, és az úgynevezett Berei-szigeten hódolhatnak napimádó szenvedélyüknek. A fenti hely négy kilométerre fekszik Abádszalóktól, csónakon lehet megközelíteni, és mivel a megyei és a helyi tanács illetékeseivel megtörtént az egyeztetés, elvileg semmi akadálya a nyári nyitásnak. | — A többi település? —■ Tiszafüreden épül a szabadstrand, Kiskörén 250 személyes kemping építése kezdődik, és hasonló elképzelésről tudok Poroszlón is. Sarudon pedig a tározó tó területén bozótirtást végeztek, így csónakázásra, vitorlázásra, úszásra alkalmas, összefüggő vízfelület alakult ki. — A fejlesztés, a gyarapodás érdekében mit tesz, tehet a KIB? — Ismétlem, ez egy társadalmi bizottság, amely tevékenységében az érintett települések tanácsi, gazdasági, társadalmi vezetői, valamint olyan megyei vízügyi, pénzügyi szakemberek vesznek részt, akik ismerik .a területet. Évente kétszer ülésezünk, és az a fő feladatunk, hogy összehangoljuk a lehetőségeinket. Az idegenforgalmi alapból évi másfél millió forint támogatásit kapunk, ezt igazságosan szétosztjuk az öt település között. Igaz, ennek az összegnek a többszörösét is előteremtjük a helyi erőforrások, a társadalmi munkaakciók, a megyei támogatások segítségével. Hogy valóban tervszerű legyen a felhasznált összeg, a közelmúltban bíztuk meg a Várostervezési Intézetet azzal, hogy a hetedik ötéves tervre tervezze meg az üdülőterület reális fejlesztési lehetőségeit. Mert kimondva, kimondatlanul számítunk arra, hogy a dráguló üzemanyag-költségek miatt az itt élők egyre inkább meggondolják a hosszú kocsikázást, vagy utazást, amikor közelebb is akad majd pihenési, fürdési lehetőség. Jövőre országos pályázatot írunk ki arra is, hogy a kiskörei vízlépcső és a vasúti híd közötti területet hogyan lehetne úgy elrendezni, hogy megmaradjon a táj jellege. | — Távlati elképzelések? — Ahogyan a Hortobágy megőrizte markáns, eredeti, pusztai jellegét, ezt a természetességet szeretnénk elérni a tározó tónál is. Nem baj. ha a sekélyebb részeken, a bozótos területen madarak fészkelnek, hiszen ők is éppúgy hozzátartoznak ehhez a környékhez, mint a Tiszához a halászok. A köznapok nyelvére fordítva: olyan kulturális, üdülési, pihenési lehetőségeket kell kialakítanunk, ahol a civilizációs ártalmak elől felfrissülést, kikapcsolódást kereső emberek karnyújtásnyira már a természet szépségeiben, a környék jellegzetes karakterében is gyönyörködhetnek. D. Szabó Miklós | Keddi jegyzetünk |----H a újra itt a nyár... Az ipari miniszter látogatása Tegnap Majoros Károly, a megyei pártbizottság első titkára a megyei pártszékházban fogadta Kapolyi László ipari minisztert, akivel megbeszélést folytatott időszerű iparpolitikai kérdésekről. Nagyjavítás a Gagarin hőerőműben Visontán tegnap befejezték a Gagarin hőerőmű négyes számú, kétszáz megawattos blokkjának nagyjavítását. A munkálatokban az elmúlt ötven nap alatt mintegy nyolc- százán vettek részt: a helyi karbantartó brigádokkal együtt több más vállalat dolgozói is közreműködtek az erőmű berendezéseinek felújításában és korszerűsítésében. Felújították a négyes blokkrendszer tüzelőterét, kicserélték az úgynevezett szárítóhengerek falazatát, a szénszállító csatornákat, átvizsgáltak mintegy hatszáz kilométer csővezetéket. Korszerűsítették az erőmű műszeres irányítását ds: a vezérlő- berendezésekben számítógépeket helyeztek el. Egyébként magánál a karbantartásinál is számítógépes, hálótervezési módszert alkalmaztak, így hangolták össze a rendkívül szerteágazó munkafolyamatokat, ezzel tovább rövidítve a karbantartásra fordított időt. A Gagarin hőerőmű négyes blokkja tegnap ismét megkezdte a villamosener- gia-termelést. Egyidejűleg leállították az egyes számú, száz megawattos blokkot, és megkezdték annak nagyjavítását. A házunk előtt parkoló van. Széles, koszos betontenger. Az épülettömbök között szél pergeti a kukákból kiszórt szemetet. A parkoló másik oldalán a kazánház eregeti a kormot. A tízemeletes házakból ide özönlik a gyermeksereg. Félszemmel a közlekedő járműveket figyelve kergetik a labdát. Idézik gyermekkoromat.. Sajnálom őket- Igaz, nekem nem volt kerékpárom, rongyból csináltuk a labdát, mégis örömtelibb volt az életünk. Miénk volt a végtelen rét, az ezernyi titkot őrző nádas és a mélyében piciny tavat rejtő, sötét erdő. Megannyi fát megmászva erősödtünk. A természet • ölében éltünk. És észre sem vettük, amikor munkára fogtak bennünket. Először a kisebb-nagyobb jószágok őrzését bízták ránk, azután a kertben, majd a határban is megkaptuk feladatainkat. A munká- ranevelésről sosem esett szó. Az élet természetes rendje volt. Most meg lépten-nyo- mon erről hallunk. A kamaszok közben csoportosan, tétlenül lődörögnek. Tudom, mások a körülményék, szélesebb körű az iskoláztatás, a nyers fizikai erőt sok helyen a .szakértelem helyettesíti, stb, stb. Tisztában vagyok azzal is, hogy a munka sem a régi, legalábbis tömegméretekben nem az a fiatalok számára. Ugyancsak nehéz helyzetben lennék, ha azt kérdezném valamelyik bóklászó kamasztól, hogy ugyan fiam, neked soha nincs semmi dolgod, és ő visszakérdezne, netán a legőszintébb érdeklődéssel, hogy talán tudok ajánlani valamilyen elfoglaltságot a' számára. Nem tudnék válaszolni, ezért nem is tefezek fel ilyen kérdést senkinek. Magamnak ezért felteszek néhányat, és sokszor eredménytelenül' töprengek a válaszon. Igaz ugyanis az. hogy sok minden megváltozott az utóbbi évtizedekben. Az új lakónegyedekben élő gyerekeknek a tanulás mellett nem lehet olyan feladatokat adni, hogy „legeltesd meg a jószágokat, hozz vizet a kútról, kapáld meg a krumlit”. A változó világban is változatlan maradt azonban néhány emberi érték, sőt inkább kiteljesedett, társadalmi megbecsülése kézzelfoghatóbb lett. Ilyen például a munkaszeretet. Lépten-nyomon azt hallom. hogy idejében, már a gyermekkorban ki kell azt fejleszteni. Igen, de hogyan? Egyetértek azokkal, akik azt vallják, hogy mindenekelőtt a gyerekek szorgalmas tanulásra késztetésével. Szerintem azonban ez magában kevés. A munkaszeretet kifejlesztése gyakorlati életismeret nélkül sosem lehet teljes. Mindenekelőtt ezért vagyok híve annak, hogy az üzemek nyaranta — ket-háromhetes turnusokban — diákokat foglalkoztatnak. Igaz, a szükségesnél kevesebb fiatalnak biztosítanak érdemi munkát, — hiszen számukra ez nem létkérdés. A tanulók megélhetése sem ettől függ. A tét mégis nagy. A diákok ekkor mérhetik le a saját szemükkel, hogy mi vár rájuk az iskola elvégzése után, testközelben ekkor tapasztalhatják, hogy az ember éltető erőforrása a munka. A naptárra nézve erre gondolok, mert nemsokára újra itt a nyár. Néhány röpke hét, és kezdődik a vakáció. Jó lenne, ha az üzemekben is készülnének rá. S. B. ■er A cél: megelőzni egy újabb cserearányromlást (Folytatás az 1. oldalról.) tésénejc szükségességét indokolva az ipari miniszter téves nézetek bírálatával is foglalkozott. Az üzemek kapacitáskihasználatlanságát néhányan azzal magyarázzák — mondotta —, hogy a munkaerő visszaáramlik a jobban fizető mezőgazdaságba. Ez az okoskodás több helyen is hibás. Mezőgazdaságunk a világpiaci versenyképesség szintjére jutott, a munkaerőt — az agrárnépességnek a ’60-as években történt gyors csökkenése után — technikával váltotta ki, újabb mun. kaerőftartalékkál nem rendelkezik, termékeire pedig igen nagy szükségünk van. Tehát az iparban is a műszaki, technológiai korszerűsítés marad járható útnak. A munkaerőhiány váilialaA több mint egy hónapig tar. tó rendezvénysorozat első előadását Kapolyi László ipari miniszter tartotta Fotó: T. Z. tönként nagy gondokat szül — folytatta Kapolyi László, — ám e területen is vannak tartalékaink. Nagy ipari központokban például — mert nincs aki dolgozzon rajtuk, — korszerű, számjegyvezérlésű szerszámgépek működnek egy műszakban, vagy annyiban sem — amíg jól eladható terméket készítő vidéki vállalatoknál két-három generációval öregebb berendezéseket működtetnek három műszakban. Az iparirányítás korszerűsítése során azonban nemcsak az ehhez hasonló ellentmondások feloldására kell eszközt találni. A reformot, a gazdasági mechanizmust úgy kell továbbfejleszteni, hogy minden gazdálkodási formában megteremtődjék az érdekeltség, a hatékonyság és a termelékenység fokozására. Ehhez pedig nélkülözhetetlen a tulajdonformákat úgy továbbfejleszteni, hogy a munkahelyi kollektíva szorosabban kötődjék a tulajdonhoz. A szocialista integráció kérdéseivel és a magyar iparfejlesztés fő irányaival is részletesen foglalkozó előadás után a Szolnok megyei műszaki heteket megnyitó rendezvény utolsó aktusaként a MTESZ Szolnok megyei szervezetének emlékérmével tüntették ki a szervezet két alapító tagját, Kukri Bélát, a szolnoki városi tanács nyugalmazott elnökét és Cserve- nyák Emil nyugdíjas agrármérnököt. Az ipari miniszter előadására a megye számos gazdasági szakembere volt kíváncsi V. Sz. J.