Szolnok Megyei Néplap, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-07 / 82. szám
Nemzetközi körkép i?84. április ?. Libanon Lausanne után tént szörnyű tömegmészárKambodzsa Harc a természettel Joggal mondják, hogy újságolvasó legyen a talpán, aki kills meri magát a libanoni válság összekuszálódott szö- vevényéban. Véget ért Laü- sanne-ban a második nemzeti megbékélési konferencia, de a megbékélés továbbra is várat magára a sokat próbált országban. A . libanoni fővárost kettészelő zöld vonalnál, amely elválasztja egymástól a maronita keresztények, illetve a mohamedánok lakta negyedeiket, rendszeresen kiújulnak a tűzpárbajok napirenden vannak a fegyveres összecsapások. Törékeny tűzszünet Lausanne után a tűzszünet kimondását tartották a legfontosabb és szinte egyetlen érdemleges eredménynek, a konferenciát követő események azonban óvatosságra inthetnek. Nehéz lenne előrelátni, meddig tart, s menynyire lesz hatékony az immár száznyolcvan negyedik fegyvernyugrvás — a tűzszüneteket egyébként az 1975— 76-os polgárháború óta veszik számba. Még kevesebb törtéint annak érdekében, hogy lépéseket tegyenek a hatalom reális újraelosztása érdekében, s megváltoztassák a maronita felső rétegeket szolgáló több mint negyvenéves, még a gyarmatosítók álltai fogalmazott alkotmányt. Bonyolítja a helyzetet, hogy ^ezúttal nemcsak az alapvető belső frontvonalon jelentkeznek az ellentétek, hanem mind a kormányt támogató erők, mind az ellenzék táborában. A maroniták soraiban Dzsemajel elnök — a jelék szerint — egy bizonyos kompromisszumos együtitműkjödésre törekszik (már csiak azért is, hogy valóban betölthesse az államfői tisztséget), míg a szédső- ,jobboldali miHíeiák, Fradi Frem parancsnoksága alatt, egy felekezeti kantonok (tartományok) formájában darabolnák fel' a mindössze 10 ezer 400 négyzetkilométer kiterjedésű országot. Nem egységes a másik oldal sem. A Nemzeti Megmentési Front háromtagú vezetőségéből — átmenetileg vagy végleg, de — egyelőre kivált a maronita Franzsié volt köztársasági elnök, akinek részvétele azért is fontos volt, mert felekezetek feletti jelleget adott az összefogásnak. (Franzsié nyilván azért csatlakozott az ellenzéké összefogáshoz; mert családi háborúskodást folytatott a Dzsemajelékkel, aminek mindkét oldalon több gyermek ^sett áldozatul, s az Izraellel kötött különszerződéssel szemben a Szíriával kiépítendő kapcsolatot támogatta. Most viszont, hogy felvetődött a maronita előjogok megnyirbálása, ezt már nem támogatja.) De konfliktus keletkezett egyrészről a síita és drúz fegyveres erők, másrészről a szunnita mohamedán, rtasszerista irányzatú Murabi- tun között, pedig ezek az erők két évtizeden át szövetségesek voltak. Vajon a távirati stílusban történt válság jelentés, a továbbélő s újonnan létrejövő gondok felsorolása annyit jelent, hogy Libanonban nincs újság, minden maradt a régiben? A változatlan belső szétesettség ellenére, ezt mégsem lehet állítani. A libanoni helyzet két új, mondhatná meghatározó tényezője, hogy az országot körülvevő politikai környezetben fontos módosulások történtek. Az első ilyen mozzanat az Izraellel tavaly május 17-én kötött különbéke-szerződés érvénytelenítése. (Ezt a libanoni parlament ugyan sohasem ratifikálta, mégis Izrael hivatkozhatott rá, és törvényes látszatot adhatott hadereje dél-libanoni tartózkodásának.) Ezentúl Izrael még a libanoni jobboldalra támaszkodva sem igazolhatja katonai jelenlétét, s ha ez nem lis hoz magával azonnali kivonulást, a megszállás folytatása mind nehezebbé válik majd. Igaz, új vészéiytényező is jelentkezik: az izraeli belpolitika megrendült helyzete, a rendkívüli választások körüli vita csábítást jelenthet a kormányköröknek, hogy egy katonai kalanddal vezessék le a meg növekedett nehézségeket. Jelentős változás A másik rendkívül jelentős esemény a négyhatalmi erők kivonása. Az amerikai, francia), brit és olasz egységek — minden nemzetközi vagy ENSZ-jóváhagyás nélkül — 1982 szeptemberében érkeztek Bejrútba egyhónapos tartózkodásra. hogy ne ismétlődhessenek meg a Szab- ra és Satila táborokban törlások. A négyhatalmiak időközben csaknem ötezerötszáz embert állomásoztattak szárazföldön és mintegy tizennyolcezret a bejrúti partoknál a hatodik amerikai flotta hajóin, illetve francia és olasz egységeken. „Békefenntartó” küldetést hirdettek, de háborúfenntartó erőkké lettek, hiszen tevékenyen bekapcsolódtak. a harcokba, bombázták és hajóágyúikkal lőtték az ellenzék állásait, sőt több ízben közvetlen katonai/ szembenállás valósult meg Szíriával is. Az Egyesült Államok azonban ragaszkodott katonai jelenlétéhez, s az amerikai kongresszusban nemrég erőszakolták ki a hozzájárulást további másfél esztendős „vendégszerepléshez” Bejrútban. A NATO-szövetségasek már szívesen visszavonták volna erőiket, de nem hagyhatták maigukra az amerikaiakat, mert kiderült volna, hogy a nényhatalmiak tulajdonképpen egyhatalmi érdeket szolgálnak, "Washingtonét. Pax Americana — romokban A négyhatalmiak tehát nem akartak távozni, mégis menniük kellett. Libanonban ugyanis megváltoztak az erőviszonyok. az amerikaiak által duplájára duzzasztott kormányhadsereg a februári harcokban felbomlott, s ezek után a négyhatalmiaknak semmilyen ürügyük, jogcíműk sem maradt a katonai beavatkozásra. így szinte napok alatt távozásra kényszerültek. Ezzel Libanonban meghiúsultak a Pax Americana; az amerikai érdekeket szolgáló rendezés tervei. Az amerikai sajtó józan orgánumai kimondottan nagy amerikai kudarcról írnak. Ezzel javultak a libanoni belső rendezés feltételei. Ám nem szabad figyelmen kívül hagyni a sokfelé ágazó frontvonalakat, azt a tényt, hogy a szélsőjobboldal változatlanul az Egyesült Államok és Izrael felé tekint, s a négyhatalmiak is csak a fővárosból vonultak el. A bejrúti vizeken még mindig ott állomásoznak, s tüzelésre kész állapotban tartják hajóágyúikat ... (— i — n) Kambodzsához az elmúlt évtizedekben a történelem nem volt kegyes, újabban a természettel is viaskodnia kell. A tavalyi egymillió tonnás rizstermelés még arra engedett következtetni, hogy a hétmilliós ország — sokévi ráutaltsága után — végre függetleníteni tudja magát a segélyektől, a gabonaimporttól, s -úgy tűnt, a most záruló újabb mezőgazdasági év megerősíti az érlelődő fordulatot. Az elmúlt két hónap természeti csapásai azonban keresztülhúzták a tervezők számításait, a lakosság reményeit. A keleti tartományokat a szokatlanul későn érkező és szűkösen aláhulló eső gyötörte. Nyugaton, az ország élés-> kamrájának nevezett Bat- tambang tartományban árvizek, majd ezt követően tájfun pusztított. A természeti csapások köre egy szokatlanul súlyos, országos méretű rovarpusztítással zárult, önmagában a monszun kéthónapos késése és a tájfunok kétszázezer tonna rizst tettek tönkre. Meglehet, a hiány thég ennél is nagyobb lesz. Már a tavalyi és az idei termésadatok egybevetése is sejtetni engedi, hogy legalább 20. rosszabb esetben 30 százalékkal kevesebb terem majd a létfontosságú gabonanövényből, mint az előző esztendőben. A szocialista átalakulás útjára lépett, a normális építőmunka lehetőségeit néhány év óta megízlelő délkelet-ázsiai ország az 1979—80-as katasztrofális élelmiszerhiány után ismét kritikus időszaknak néz elébe. Ez újból és újból rávilágít arra, hogy még a termékeny földekben gazdag Kambodzsa is mennyire ki van téve az időjárás szeszélyességének. A mai gondok megértéséhez röviden vissza kell kanyarodni a múlthoz. Kambodzsa mindig is úgy'élt Délkelet-Ázsia népei között, mint a kedvező természeti adottságok országa. Háború előtti éveiben legfőbb kiviteli cikke a rizs és a gumi volt. Bármily tragikus is az adat, de negyedszázaddal ezelőtt Kambod; zsa évente 400 ezer tonna rizst exportált a szomszédos országokba, kétszer annyit, mint a várható idei hiány. Mindamellett tudni kell, hogy a kambodzsai mezőgazdaság sohasem jeleskedett intenzív művelési módszerekben. Erős oldalai közé a megművelhető föld magas aránya, s a viszonylag szerény számú lakosság tartozott. Miként a múltban, ma is jellemző az öntözött területek kicsi részaránya. A khmer paraszt hagyományosan úgy védekezett a Délke- let-Ázsián időről-időre végigpusztító természeti csapások ellen, hogy földjén a legkülönbözőbb haszonnövényeket termelte. Egyik az áradást vészelte át jobban, másik a szárazságnak állt inkább ellen. Emellett a hektáronkénti hozamok szinte valamennyi terméknél alacsonyak voltak. A legfőbb gond, mint Kong Samoi mezőgazdasági miniszter a közelmúltban kifejtette, hogy hiányzik a munkáskéz (mindenekelőtt a férfiaké). A legfrissebb adatok szerint a lakosság 80 százalékát nők, gyermekek s a legidősebb nemzedék alkotja. Az aktív, munkaképes férfi- lakosság hiányát tetézi a gépek, s még inkább az igásál- lat-állomány szűkössége. S a kedvezőtlen tényezők sorát szaporítja a műtrágyahiány, habár elvileg ezen lenne a legkönnyebb segíteni, tekintve, hogy Kambodzsa földjén találhatók Délkelet-Ázsia legnagyobb foszfáttártalékai. Noha a kambodzsai gazdaságvezetés is világosan látja, hogy változtatni kell a mezőgazdaság rendkívüli mértékű függőségén ai természettől, a kiút meglelése nem is olyan könnyű. Minthogy az intenzív módszerek országos meghonosításához sem elegendő tőke, sem elegendő szakember nem áll rendelkezésre, rövid távon csakis a rizstermelés növelésének másik útja marad: a megművelt földterületek növelése. Ez annál kézenfekvőbb, mivel az ország területének tekintélyes része továbbra sincs feltörve, idestova 15 esztendeje parlagon hever. Az 1970-es jobboldali Lón Nol-puccs zűrzavarai, a későbbi évek amerikai szőnyegbombázásai, majd a Pol Pot- időszak munkatábor-„szövet- kezetei” hosszú időre tönkretették Kambodzsa termékeny síkföldjeinek jelentős részét. Az új útra lépett Kambodzsa számára stratégiai kérdés a rövid távú megoldás meglelése. Az időközben normalizálódott belpolitikai viszonyok, a gyorsan javuló infrastruktúra, a bővülő iskolarendszer és egészségügyi szolgáltatás mellett Kambodzsa ugyanis egészen kiugró. népesedési ütemet ért el az elmúlt években. Amikor e sorok írója nem sokkal Pol Pót bukása után első ízben járt Kambodzsa földjén, az ország lélekszámát 5—5,5 millióra becsülték. Hivatalos adatok szerint ma 7,2 millió Kambodzsa lakossága. Becslések szerint az évi népszaporulat meghaladja a 3 százalékot, meglehet, a világon ez a legmagasabb ütem. A gyorsan szaporodó embertömeg holnapjának biztonságát alapozhatja meg a kambod- szai mezőgazdaság mind hamarabbi s mind sikeresebb irányváltása. Győri Sándor Chile Mindenki Pinochet ellen Jugoszlávia Az árfelszabadítás előtt Halottak, sebesültek, letartóztatottak. Vízágyúk, gumibotok). könnyfakasztó gránátok, puskagolyók. A Chilében már hagyományossá vált tiltakozási napokról szóló beszámolókban leginkább ezek a szavak ismétlődnek. Ez árra utal, hogy Chilében a helyzet — legalábbis pillanatnyilag — változatlan: a legkülönbözőbb társadalmi rétegek azt akarják, hogy Pinochet haladéktalanul távozzék, és kezdődjék meg a demokrácia helyreállítása, Pinochet pedig azt akarja; hogy szűnjék me® a tiltakozás, vegyék tudomásul, hogy ő nem hajlandó távozni. Március 27-én, kedden „csak” öt ember vesztette életét a karhatalom erőszakos föllépése következtében; a sebesültek és a letartóztatottak pontos száma nem ismeretes. Tavaly, az előző hét tiltakozási napon lezajlott összecsapások következtében 97 személy halt meg. Ha így állnak a dolgok, kinek van oka az elégedettségre? Pinochetnek: és a hadseregnek? Vagy inkább a szakszervezeteknek az ellenzéki pártoknak és a szegények különböző szervezeteinek? Látszólag a hatalom birtokosai örülhetnek. mivel ezt a tiltakozási napot is átvészelték. Igaz, a tömegmozgalom visszafogására ismét be kellett vetniük a rendkívüli állapot régi fegyverét, a kijárási tilalmat, a sajtócenzúrát és az előzetes letartóztatásokat. A „bevétel” rovatban viszont elkönyvelhetik, hogy túlélték a tüntetéseket, az (iskolák és az üzletek bezárását, a magánfuvarozók sztrájkját, va.- lamint a santiagói metró vonalain és a nagyfeszültségű távvezetékek ellen elkövetett robbantásokat. Pinochet és kormánya még a helyén van. Azt jelenti ez, hogy a tiltakozás megint eredménytelen volt? Semmiképpen sem. Egy katonai diktatúra megdöntésének közvetlen módja nem az utcai tömegmozgalom. A sztrájkok, a tiltakozások különböző formái csak az általános elégedetlenség kifejezői. A katonák még hallgatnak, de figyelnek Figyelnek például arra, hogy a magánfuvarozók, akik 1972- ben és 1973-ban Allende bukását és a puccsot segítették elő a sztrájkkal, ma a pucs- csista Pinochet ellen sztrájkolnak. És figyelnek arra is. amit a kommunista párt mond nekik: szabaduljanak meg a junta vezetőjétől, fogjanak össze a polgári lakosság képviselőivel, mentsék meg a fegyveres erők maradék tekintélyét. Pinochet elnököt nem a tüntető diákok és a sztrájkoló munkások fogják megbuktatni. Bukásához azonban elengedhetetlenül szükséges, hogy a napról napra erősödő elégedetlenség állandóan) kifetjezósre jusson. A diktátor lemondása, a demokratizálásról tartandó népszavazás, az ideiglenes nemzeti kormány megalakítása és az alkotmányozó (nemizet gyűl és megválasztása az a minimális program, amely egyesíti a baloldal és a jobboldal pártjait, a szak- szervezeteket és a szakmai testületeket — a proletárokat, a kispolgárokat, és a nagypolgárokát. Ez az összefogás kétségtelen hatással van a fegyveres erők tisztjeire, akikről már régóta nem mondható el. hogy egy emberként tisztelik a diktátort. Valahol az Egyesült Államokban vagy a panamai csatomaövezetben talán már kiképezték azt a chilei katonatisztet, akinek az lesz a feladata, hogy ..megmentse a fegyveres erők becsületét”. Talán egy jól irányzott pisztolylövéssel, talán egy belső puccs megszervezésével és irányításával. Ma már képtelen az elképzelés, hogy a diktátor 1989-ig maradjon hatalmon. Pinochet hatalmának fönnmaradása nem érdeke sem a nagypolgárságnak, sem a fegyveres erőknek, sem az Egyesült Államoknak. Elfogulatlan megfigyelők úgy látják, hogy a tábornok már korábban kiesett Reagan elnök kegyeiből. Washingtonban nem ragaszkodnak Pinochethez, mert meggyőződtek arról, hogy a személyéhez kötött chilei „vállalkozási’ teljességgel ráfizetéses politikailag, gazdaságilag és társadalmilag egyaránt. Az Egyesült Államok legfőbb célja a baloldal megerősödésének meggátlása, különösen a kommunisták háttérbe szállítása. A Pi nochet-rendszer konzerválása viszont szükségszerűen a baloldal befolyását növelné. A közeljövőben tartandó újabb tiltakozási napok és a tervezett általános sztrájk megtartása segít majd tisztázni az erőviszonyokat. Ebből a szempontból nagyon lényeges az is. hogy mind a katolikus, mind a luteránus egyház nyíltan kiáll az emberi jogok tiszteletben tartása. az elnyomó rendszer megszüntetése mellett. A nemzeti összefogás kibontakozóban van; Pinochet alárendeltjei és civil támogatói egyre elszigeteltebbek. A most kezdődött chilei ősz nagyon forrónak ígérkezik. Todero Frigyes összeállította: Constantin Lajos A Nemzetközi Valutaalappal kötött megállapodás; de főképp a belső gazdasági kö- veteilimények miatt Jugoszláviában a tervezett fél évnél előbb, már áprilistól fokozatosan feloldják a kormány december végén elrendelt árbefagyasztás i határozatát. A tavalyi hasonló döntés után bekövetkezett árrobbanás tapasztalataiból okulva az idén nagyobb 'körültekintéssel készülnek a korlátozás megszüntetésére;, szem előtt tartva, hogy az infláció az idén nem haladhatja meg a 40 százalékot (tavaly 58 volt). Ellenkező esetben ugyanis a valutaalappal kötött megállapodás automatizmusa (az infláció arányában alakuló gazdasági kamatok és dínár- pnfoilyam; rendkívül súlyos helyzetbe hozná a jugoszláv gazdaságot. A képviseloház illetékes bizottsága előtt fekszik az ár- befagyasztás feloldásáról rendelkező kormányhatározat tervezete, amelynek elsődleges rendeltetése az infláció megfékezése. A 14 pontból állló határozati javaslat felhatalmazza a kormányt arra, hogy az árrögzítés hatályon kívül helyezése után is befolyásolja az árak alakulását megfelelő árképzési mércék kidolgozásával, ami egyúttal lehetőséget nyújtana- az egységes árellenőrzésre is. A kormány közvetlen gazdasági szabályozókkal hathat az árak alakulására. A Nemzetközi Valutaalappal kötött megállapodás értelmében az árstop feloldása után az árak 55 százaléka szabadon alakulhat, 32 százaléka a gyártók, termelők közötti úgynevezett Önigazgatási megegyezések útján, 13 százalékát pedig a kormány határozza meg. A kínálat-kereslet törvényei szerint Szabadon alakuló áriakat a kormány által kidolgozott mércék szerint lehet megszabni, s az áremelésről egy hónappal korábban kell értesíteni a szövetségi árügyi közösséget (árhivatalt). A mérce a világpiaci ár, vagyis a hazai termékek árát a kiviteli és behozatali árak alapján kell megszabni. Amennyiben ezt az elvi kikötést sikerül a gyakorlatban érvényesíteni, ügy csak a nyersanyagtermelő, a fa- és fémipar és még egyikét ágasait STBrfathat áremelésire, köztük az energetikai ipar, amelyek termékeinek hazai ára alacsonyabb a nemzetközinél. A sajtó beszámolója szerint az árbefagyasztás feloldására a lakosság is készül: az újabb árhullámtól tartva magasra szökött a vásárlási láz, és félő. hogy ha nem készülnek el idejében az árfel- oldás megfelelő intézkedései, a felvásárlások megbontjuk az utóbbi időben nagyjából rendezett piaci viszonyokat.
